Békés Megyei Hírlap, 2000. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-21 / 67. szám
tRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP RIPORT 2000. MÁRCIUS 21., KEDD - 7. OLDAL A „Jadviga” egy darab Közép-Európa Fontos, hogy a színész is megteremtse a maga szabadságát! Szexposta Dr. Bordás Sándor rovata Ondris (könnyezve ordít): ...fenyegetsz? Engem, aki idehoztalak, a tenyeremen hordoztalak...? Jadviga: Úgy, mint ma éjjel...!? Mint egy állat! (és a dühtől elsírja magát). Ondris (megtorpan, odamegy, vigasztalni kezdi): Tudom, hogy vad voltam... De talán nem baj, hogy végre mégis... így természetes. Jadviga (szikrázó szemmel): Az istállóban! Ott természetes! A kancáira, azokra ráparancsolhatja! Paraszt!!! Ondris (kétségbeesetten): Én vigasztallak és te lealázol...?! Na ide figyelj! Engem addig nem látsz, amíg TE nem kérsz bocsánatot tőlem. (Forgatási jelenet a Jadviga párnája című játékfilmből. 21. számú kép, a nappali szobában, 1915 húsvétján. Játsz- szák: Tóth Ildikó (Jadviga) és Bodó Viktor (Ondris). Tótkomlós Akik látták az elmúlt pénteken Tótkomlóson, erre is emlékezhetnek, mint a 130 perces, új magyar játékfilm valamennyi jelenetére. Ez a bemutató azonban igencsak rendhagyó volt. A nézőtéren sokan ültek azok közül, akiket az itteni forgatási napokon, szó szerint, rendezett is Deák Krisztina. Persze nem véletlen a helyszín. Innen való az író, Závada Pál, akinek regénye hét kiadást már megért, ha úgy tetszik, a nyolcadik a film. Miközben gyülekezett a bemutató közönsége, a főszereplő, Tóth Ildikó a fotósok kedvéért újra megszorongatta filmbéli hófehér párnáját, aztán pedig válaszolt kérdéseinkre.- Szeme könnyes homályban, arca szenvedéssel teli, gondolatai mintha távol járnának, miközben görcsösen kapaszkodik Ondrisba. Ez az országban mostantól mindenhol látható plakáton. Melyik jelenetet ábrázolja a plakátfotó? Ondris, a véleményező- Apró kulisszatitok: a jelenetek és a fotózás külön-külön munka, nem egyszerre készül. Azt tehát ne várja, hogy másodpercre beazonosítsam, a lényeg inkább az, hogy azt a bizonyos vallomásos éjszakáját ábrázolja, amikor Jadviga dadogva vall a múltjáról Ondrisnak.- A forgatás idején is beszélgettünk. Most, fél évvel később is úgy érzi, bizonyos jelenetekre nem lehet úgymond rákészülni1- Ezt most is vallom, ugyanakkor az alapos felkészülés is nagyon fontos, mert biztonságot ad a forgatás során. Ez pedig egyben módot nyújt arra, hogy a bizonytalanságokat is beengedje az ember egy-egy jelenetbe, és ezzel még életszerűbbé tudja tenni. Sok függ természetesen a pillanatnyi lelkiállapottól is.- A filmet megismerve talán még inkább megfogalmazódhat bennünk: egy-egy jelenetnél nem érezte úgy, hogy túlságosan is a közepébe cseppent, már-már nem is filmben játszott...?- A filmezés kétségtelen személyes játék is egyben, de áz ember pontosan tudja, merre és meddig. Sokkal kontrolláltabb állapotnak érzem, amit esetleg gondolnak erről a nézők vagy akár a szakmabeliek is. A nem ellenőrizhető része talán az, amiről már beszéltem, vagyis hogy a színész szabadságát is jelenti egyben, hogy ne csupán egy olyan formának feleljen meg, amelyben mások gondolatai fogalmazódnak meg. Muszáj, hogy ezt megteremtse és megengedje magának a színész!- Azt is mondta tavaly: soha nem szokta visszanézni a felvett jeleneteket.- Most is így gondolom. Lehet, hogy ez ostobaság, de valahogy így alakult, ami abból fakad, hogy azt a képet, ami bennem kialakul egy szerepről, egy filmről, azt próbálom végigkövetni. Amikor elkészült minden jelenet, természetesen nagyon érdekelt, hogy miként fest egyként, visszakaptam-e a vászonról, amit elképzeltem. Tóth Ildikó az elmúlt időszakot Jadviga hiteles megformálása érdekében „kihagyta”, most viszont már újra másfelé fordulhat.- A forgatás után már egy újabb filmben is játszottam, amelyet szintén bemutattak a filmszemlén, s nagy örömömre Köpfler Tibor különdíjat is kapott az El Ninóra. Azóta a Bárka Színházban két bemutatónak is részese lehettem, két Kárpáti Péter-darabról, a Világvevőről és Tóth Feriről van szó. Jelenleg a Kamara Színházban készülök egy április végi bemutatóra, Szikora János rendezi Tolsztoj: Kreutzer szonáta című regényéből.- Magánéletre is jut ideje?- Nem szeretem misztifikálni a szakmát, természetesen van. A próba és előadás a munkám, az életem része, sajnos nem tudom végigvárni a tótkomlósi bemutatót, de még harmadszor is megnézem március elején a filmet. Elraktároztam ugyan a filmhez, benne a szerephez, a forgatáshoz, az itt élőkhöz kapcsolódó emlékeimet, de március elején még egyszer megnézem, hogy megerősítsem ezeket az életre szóló élményeket. Hogy is mondjam, szeretnék igazi rendet vágni az egészben... A filmbeli kellékekből nyílt kiállításon Balogh Gábor operatőr is erősítette, amit másoktól is hallottunk. A filmesek sok segítséget kaptak a helyiektől, azok pedig örültek, hogy segíthettek...- Minden érintettnek szeretnék köszönetét mondani. Az én munkámban csak egy dolog, hogy vállamra veszem a kamerát, belenézek és elindítom... A sikeres képi megfogalmazásban világosítók, kábelesek, falukép-átalakítók munkája is benne foglaltatik. A látvány érdekében. Amivel akaratlanul is megváltoztatták egy időre a város képét. Mérhetetlen segítséget kaptunk az itt lakóktól. Őszintén mondhatom, az elmúlt húsz-egynéhány évben operatőrként soha, sehol nem tapasztaltam ilyet. Maximális segítőkészséggel találkozva tudtunk dolgozni Tótkomlóson. Ez volt a kulcs, hogy időben minden elkészüljön, remélem megfelelő színvonalon. A tótkomlósi ünnepi forgatagban sokan szorongatták meg a „közülük való” író, Závada Pál kezét. Szerencsés lehet az alkotó, kivált mostanában, ha nem csak a kirakatban találkozik alkotásával. Fennállhat azonban a veszély is, eseüeg nem azt látja vissza, amit regényében elképzelt... Hogyan történt ez a Jadviga esetében? - kérdeztük a láthatóan meghatott és általa is megfogalmazott, bemutatóhoz kötődő szorongás közepette az írót.- Nincs példám, miként kell az ilyenfajta összehasonlításokat fogadni, lehet, hogy nincs is rá szükség. Ráadásul Deák Krisztinával kiválóan együtt tudtunk dolgozni, bevont a forgatókönyvírásba. Fokozatosan sodródtam bele a film készítésébe, mellesleg nagy örömömre, meg az is érdekelt, miként lesz a gondolatcsírából, az enyémből egy játékfilm. Nagyon izgalmas és örömteli feladat volt. Bizonyára megérti, hogy elfogult vagyok, és szeretem a filmet! FÁBIÁN ISTVÁN Marosi György, a Mafilm Rt. igazgatója: — Azt hiszem, sikerült bemutatni egy jóléti világ lassú elsivárosodását. Jadviga párnája egy darab Közép-Európa. Egyébként ez egy referenciafilm. Mindjárt meg is magyarázom, hogy miért. Mindent meg tudtunk mutatni benne, amire ma a magyar filmgyártás képes. Díszleteket, gyönyörű helyszíneket, képeket, külföldi és magyar színészeket. .. Bodó Viktor, Osztani András, Ondris alakítója: - Hogy véleményező színész lennék? Nem szoktam fölöslegesen pattogni. Érzem, hogy mikor lehet beleszólni valamibe és mikor jobb, ha hallgatok. Krisztinának, a rendezőnek csak annyit mondtam: több arcközeli képet kellene csinálni, apró pillanatok, rezdülések többet mutatnak a filmből, mint a tágas jelenetek. Kitől származik...? „Kétség” jeligés levélben egy harminc év alatti vállalkozó a következőket írja: Volt barátnőm, akivel viszonyom öt hónapja megszakadt, most olyan „problémával” állt elő, hogy terhes, és a születendő gyermek tőlem van. Szeretném megtudni, hogy a születendő gyermek valóban tőlem származik-e, ugyanis több férfival tartott fenn kapcsolatot velem egy időben. A vércsoportokból meg lehet-e állapítani, hogy kié a gyermek? Szeretném tudni, hogy mit kell tennem a gyermek származásának megállapítása érdekében? Ha lehet, ajánljon nekem olyan irodalmat, ahol ezzel kapcsolatban tájékozódhatok. Különben a rovata a legjobb olvasnivaló az újságban. Kedves Uram, úgy tűnik, hogy csapdába került, a volt barátnője által felállított csapdába. Tisztességes játszmák esetén a terhesség gyanúját, vagy annak tényét a partnerrel azonnal illik közölni (nem öt hónappal később), és közösen illene dönteni a magzat sorsát illetően. Amennyiben erre nem kerül sor, akkor nyilván valamilyen manipulációra, számításra gondolhatunk a férfival szemben. Nagyon tévednek azok a hölgyek, akik azt gondolják, hogy egy férfitól kialakult terhességüket egy másik férfi nyakába tudják varrni. Ma már igen fejlett a tudomány ahhoz, hogy megállapítható legyen nagy pontossággal, hogy ki lehet, illetve ki nem lehet egy gyermek apja. A vizsgálatokat a vércsoportok elemzésével kezdik, majd kizárásos alapon döntenek. Amennyiben a vércsoportokból nem lehet megállapítani az apát, úgy antropológiai, majd genetikai vizsgálat következik. A vércsoport vizsgálatait a gyermeknél végezhetik közvetlenül a megszületése után, de az első életév betöltése után is. Az antropológiai vizsgálatokat a gyermek második életévének betöltése után végzik el, ez állhat a bőr, a haj, a szem színének az összehasonlításából, az írisz struktúrájának megállapításából, az arc (orr, fül, száj) összehasonlításából, az ujjlenyomat képződésének struktúrájából, a test egyéb indexeinek a megállapításából, stb. A genetikai vizsgálatot végezhetik párhuzamosan az antropológiai vizsgálattal, de születés előtt a magzatvízből is lefolytathatók bizonyos vizsgálatok, amit az utóbbi időben főleg Németországban alkalmaznak. A genetikai vizsgálat többnyire kromoszóma-vizsgálatból áll, ahol az eredmények már nem a valószínű apáról, hanem a biztosan megállapított apáról tanúskodnak. Uram, amennyiben a hölgy Önt nevezi meg apának, az apaságot megtagadhatja, de igazának bírósági úton szerezhet érvényt, ahol a fent említett vizsgálatokat elrendelhetik. Irodalomnak ajánlom: M. Bujdosó Györgyi: X vagy Y, Apaságvizsgálat, igazságszolgáltatás. Medicina Könyvkiadó, Budapest (1985)._________________» Program határok nélkül A napokban a Székesfehérvári Munkaerő-fejlesztő és Képző Központ adott otthont a Magyar Szakképzési Társaság által szervezett találkozónak, amelyen a határainkon innen és túl magyar nyelvű szakképzést folytató szakemberek vettek részt. A kétnapos program keretében a szakemberek tájékoztatást kaptak az anyaország oktatási, illetőleg szociális és családügyi minisztériumának a határon túli szakképzést támogató elképzeléseiről. Az Európai Unió által kiírt Leonardo da Vinci és a magyarországi Apáczai Közalapítvány pályázatainak ismertetésével a szakképzés fejlesztésének forrásai is szóba kerültek. A kerekasztal-beszélgetésen nagy visszhangot váltott ki a Békéscsabai Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ képviselőjének tájékoztatója. Dr. Kibédi-Varga Lajos térségfejlesztési és marketing főtanácsadó ismertette az intézmény erdélyi, finn, angol és ír kapcsolatait, kifejezve a BRMKK szándékát a kapcsolatfelvételre minden érdeklődő számára. Különösen nagy érdeklődéssel figyelték a munkanélküliek kistermelővé válásának elősegítését szolgáló, összehangolt képzési és foglalkoztatási programot, amelyet — az Arad megyei tapasztalatokat is figyelembe véve — Szlovákiában és Jugoszláviában is szeretnének bevezetni. A találkozó végén a romániai, szlovákiai, jugoszláviai és ukrajnai szakképzési szakemberek létrehozták a Magyar Szakképzési Társaság határon túli tagozatát. Egyetértéssel fogadták, hogy e tagozat munkájába a Békéscsabai Regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központ is bekapcsolódik. Ary Róza, lapunk nyugdíjas munkatársa március 15-én Aranyfóliát vehetett át a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) székházában. A szakma legrangosabb kitüntetését azok kapják, akik életművükkel rászolgáltak. Évente általában tíz Aranytollat osztanak ki, a díjat alapítása, 1978 óta 282-en kapták meg, a megyében Ary Róza a második, akit méltónak találtak az elismerésre.- Hogyan lett újságíró?- A véletlen hozta, bár gyerekkoromtól vonzódtam az íráshoz. Az iskolában palatáblára írtunk, s mivel a palavessző drága volt, nem szabadott koptatni. Mit tehettem? írtam szénnel a ház falára, ujjal a homokba, hóba, sárba, a párás ablakra. Valamit láthatott bennem az esperes, mert az első osztály évzáróján — amelyet a reA megye Aranytollas újságírója formátus templomban tartottak - azt kérte édesapámtól, engedjen el a debreceni Református Kollégiumba, ahol ingyen kitaníttatnak. Édesapám persze nem engedett el. „Egy családban nem lesz egy kisasszony, a többi meg munkás" — mondta az esperesnek. Ötvenegyben lettem újságíró a Pécsett megjelenő Dunántúli Naplónál. Az előző év nyarán, mint a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége (DÉFOSZ) szigetvári járási titkára, levelet írtam az aratómunkásokról, 1951 elején pedig a szövetség iskolájában folyó munkáról a szerkesztőségbe. Ezeket olvasva keresett meg Kászoni József főszerkesztő-helyettes, és hívott magukhoz újságírónak. Névjegy: Ary Róza 1927-ben született Túrricsén. Szüleivel 1947-ben a Baranya megyei Magyarmecskére költöznek. 1951 februárjától a Dunántúli Napló munkatársa, de szeptemberben politikai okok miatt eltávolítják a laptól. Hamarosan a Budapesten megjelenő Béke és Szabadság képes hetilaphoz hívják, az újságíró főiskola elvégzése után pedig - 1953-tól - az MTI munkatársa Budapesten, Szekszárdon és Békéscsabán. 1974-től nyugdíjba vonulásáig, 1982 októberéig lapunk elődje, a Békés Megyei Népújság újságírója. Elvált, egy lánya, két unokája és egy dédunokája van.- Milyen útravalót vitt magával otthonról?- A Szabolcs megyei Túrricse, ahol születtem, szegény falu volt. Heten voltunk testvérek, de édesanyám a kilenc tagú családról úgy gondoskodott, hogy soha nem éheztünk, s a ruhát is mindig előteremtette valahonnan. Otthonról a- családi szeretetet és a mások iránti tiszteletet hoztam. Édesapám nemesi származású volt és nemesen is élt. A munka szeretetére tanított bennünket, hogy soha ne muszájból dolgozzunk.- Pályája során kitől tanult a legtöbbet? ' — Boldizsár Ivántól. Huszonöt éves voltam, amikor lapjához, a Béke és Szabadsághoz vett. Tőle tanultam: úgy kell írni, hogy az utcaseprőtől a miniszterig mindenki megértse, s hogy mindig azokat keressem, akiket a közvélemény tisztességes embereknek tart. Egész életemben igyekeztem ebben a szellemben dolgozni.- Közel ötven éve került a pályára. Hogyan összegezné élettapasztalatát?- Az újságíró legyen szerény, kerülje a nagyképű megnyilvánulásokat. Nagyon fontosak a személyes kapcsolatok, bele kell nézni az emberek szemébe ahhoz, hogy tudjuk, igazat mondanak-e vagy sem. Telefonon nem lehet hiteles munkát végezni. A témát soha nem íróasztal mellett találtam ki, hanem az életben kerestem, beutaztam érte a megyét busszal, vonattal, később autóval. Hajnalban indultam, és sokszor késő este értem haza. Több, mint húsz évet dolgoztam a Magyar Távirati Irodánál, ahol megtanultam, hogy két dolgot különösen komolyan kell venni: a neveket és a számokat. Nem szégyelltem tollat és papírt adni az emberek kezébe, hogy nyomtatott nagybetűvel írják le nekem a nevüket.- Mit érzett, amikor kibontotta az Aranytoll odaítéléséről értesítő levelet? — Elkezdtem bőgni. Nem akartam elhinni, hogy 18 évvel a nyugdíjazásom után bárkinek is eszébe jutottam, és hogy érdemesnek tartottak a díjra. ÁRPÁSI ZOLTÁN & Tóth Ildikó: „Nem szeretem misztifikálni a szakmát" D-FOTÓ: SUCH TAMÁS Závada Pál: „Nincs példám az összehasonlításra.”
