Békés Megyei Hírlap, 2000. február (55. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-05-06 / 30. szám

2000. február 5-6., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 7 „Bizonyos szituációkat máshogy kellett megélnem, mint ahogy megélném” Závada Pál Ondrisa, a kiválasztott Jadviga szereti Ondrist. Ondris szereti Jadvigát. Jadviga szereti Francit is. Franci is szereti Jadvigát. Jadviga Apovkát (Ondris apját) is szerette. Apovka is szerette Jadvigát. Ondris Jadviga férje. De ha Ápovka Jadviga apja, akkor Ondris a féltestvére is. A képlet egyszerű. A kapcsolatok bonyo­lultabbak. A titok pedig titok marad. A filmben ugyanúgy, mint a könyvben. A Závada Pál nagysikerű regényéből, a Jadviga párnájából készült Rímet most mutatták be, a Játékfilmszemlén. Ondris, az érzelmeiben és szenvedé­lyében fékezhetetlen férj: Bodó Viktor. Ő a legfiatalabb a három főszereplő közül. Harmadéves főiskolás Budapesten. Kivételes tehetség. Rendezői és partnerei szerint egy a „kiválasztottak” nem éppen népes csapatából. „ Van egy jelenet a filmben, amikor Ondris finoman azt mondja, hogy ennek semmi értelme, hagyjuk abba” fotó: kende tamás — „Véleményem szerint kétféle szín­játszás létezik” —állította a minap. — Az egyik az, amikor karaktert ábrázol a színész, és a megfigyelései alapján eljátszik egy jelenetet, a másik pedig, amelyet filmszínészeinek is nevezhe­tünk, s a helyzetek megélésére épít.” Ondris életre keltésében ezek szerint a utóbbi módszert választotta? — Igen. A helyzetek megélését. Bi­zonyos szituációkat természetesen máshogy kellett megélnem, mint ahogy én, Bodó Viktor megélném. Itt az író szava a döntő. Vagy a karakter „kívánsága”. Amikor elolvastam a könyvet, két ízben is beszéltem a rendezővel Ondrisról. Mondtam neki, hogy én nem lennék annyira suta és bárgyú, mint ő. Deák Krisztina azonban meg­győzött arról, hogy itt nem bárgyúság- ról van szó, hanem inkább arról, hogy Ondris mindent rosszkor csinál a há­zasságában. Későn vagy korán. Tehát nincs neki semmi baja, teljesen normá­lis fiatal, aki, ha más nővel találkozik, bizonyára boldogan él, amíg meg nem hal. Jadvigával viszont, aki pár évvel idősebb nála, nem tud megbirkózni. — Tóth Ildikó is idősebb Bodó Vik­tornál. — Köztünk is történt sok minden a forgatás során. Veszekedtünk, sőt, még jelenete­ket is rendez­tünk. Nagyon sok feszültség van köztünk, és épp a kor­különbség mi­att, bár Ildikó ezt nem na­gyon tudato­sítja. Én kez­dettől fogva érzem, hogy Ondris mit érezhetett... nekem bizo­nyítanom kell, hiszen én vagyok a fiatalabb. Kimon­dani nem fogom soha, de a természet így adja. Itt van egy érett nő, és itt va­gyok én. Ezért kapkodok, ezért szólok hamarabb, mint kellene. Észrevettem magamon azokat a tüneteket, amelye­ket, a regényt olvasva, először ostoba­ságnak tartottam. — Húsz, huszonegy, húszon... — ... hogy hány éves vagyok? Húsz. — Belső arcát sokkal érettebbnek látom. — Lehet az ember alapvetően érett. De nem érettebb egy nála idősebb nő­nél. Visszatérve Ondrisra: amikor el­olvastam a regényt, megdöbbentett, hogy miért nem hagyja ott Jadvigát, miért nem szakítanak. — Annyira szereti, hogy nincs ereje hozzá. — Nemcsak ezen múlik. Én nagyon szerettem egy lányt és mégis otthagy­tam, mert tudtam, hogy ez így nem megy tovább. Iszonyatosan nehéz volt, de szakítottam vele, mert éreztem, hogy úgy, ahogy mi élünk, nem lehet élni. Ma is nyögöm, hogy szétmen­tünk, de ha folytatjuk, minden lehetett volna, csak jó nem. Ondris képtelen hasonló döntésre. Erre mondja Jadviga Francinak, hogy „ő kétszer nagyobb ember, mint mi együttvéve”. De eszé­be sem jut, hogy szakítsanak. Van egy jelenet a filmben, amikor Ondris fino­man azt mondja, hogy ennek semmi értelme, hagyjuk abba. De amint Jadviga panaszkodni kezd, már vi­gasztalja is, hogy „ne keseredj el!”, te­hát még csak gondolatban sem jut el odáig, hogy valami végzeteset tegyen. Két embert azonban nem csak a szere­tet vagy a szerelem, hanem nagyon sok esetben az elérhetetlenség is ösz- szekötheti. Ha a férfi nem kapja meg a nőt, mondjuk egy héten vagy egy hó­napon belül, akkor még erősebben rá­hajt, és bizonyítani akar. Küzd a vég­sőkig, de ez is csak részelem Ondris életé­ben. Itt nem egy harcról van szó. Erről tanulmányt le­hetne írni. Hogy mi ját­szódik le ilyen esetben egy férfi agyában, lelkében. Mintha Freud- nak lenne egy Ondris című könyve. És ami ugyancsak érdekes számomra: Il­dikó és én kezdünk belebonyolódni a szerepbe. Nem tudom elmondani, mi van most köztünk színészileg. Csak ér­zem, hogy valami hasonló mint Jadviga és Ondris között. —Ha teljesen azonosul a szereppel, akkor fennáll a veszélye, hogy Ondrist egészen az őrület határáig kíséri. — Ahogy megfejtettem: Ondris nem őrül meg. Épp az ellenkezője tör­ténik vele. Az utolsó pillanatban meg­tisztul. Nagyon fontos momentum a filmben a templomjelenet. Amikor le­teszi az üveget, és nem iszik tovább. Színészileg talán ez a legnagyobb pil­lanat, hiszen nem olyan szentimentális dühöngésről van szó, hanem egy na­gyon fontos momentumról, amikor hirtelen minden kitisztul előtte. Ke­resztülmegy valamin, megért valamit, de nem jön rá a megoldásra. Mindig ugyanarra a pontra jut vissza. Hogy Jadvigát nyugtatja. —Pedig neki kellene lecsillapodnia. —-.Az a jó a szerepben, hogy ezáltal érdekes a figura. Olyan emberről szól, aki az őrületből nem ugyanoda tér vissza, ahonnan elindult, hanem egy sokkal magasabb szintre. Ondris arcán a ha­lál pillanatában ott a pusztulás, a dekaden­cia jele, de a belső bé­ke, a megnyugvás is. Nem az van a nézésé­ben, hogy „vége a szenvedésnek, most megbosszulom rajtad, amit velem tettél, ezért itt halok meg az öledben”, hanem az, hogy „végre otthon vagyok”. Ondris ese­tében egyébként nincsenek végleges döntések, csak csapkodások. Küzd, mi­közben újabb és újabb pofonokat kap.-— A forgatókönyvet olvasva rögtön megérezte, hol vannak a figura súly­pontjai? — Nem. Egyvalamit azonban bizto­san tudtam. Hogy én Jadvigától füg­gök nagyon. Lélektanilag megpróbál­tam úgy felépíteni a figurát, hogy a né­ző fokozatosan lássa, hogyan gyűlik össze ebben az emberben ennyi fe­szültség, hogy egyszer csak nem lesz ura annak, amit csinál. Forgatás köz­ben megkérdeztem Ildikótól: miért megy Ondrishoz Jadviga? Miért jön vissza Németországból Tótkomlósra? Miért akar itt élni? Ezekre a kérdések­re csak egy nő tudja a választ. Gyerek­kori szerelem. Ezt értem. Jadviga, a felnőtt kislány. Ehhez jön a nagy ho­mály, Apovka és Jadviga szerelme, amelyről Ondris nem akar tudni. Ez olyan, mintha látnád a feleséged be­menni egy szállodába, de nem mész utána megnézni, hogy kihez siet, hanem tovább­hajtasz a taxival. Én ezt így zártam le ma­gamban. így köny- nyebben játszottam el azokat a jeleneteket, amikor Jadviga el­kezd Apovkáról be­szélni. Nem vágok sem gyanakvó, sem ideges arcot, hanem leintem őt, hogy nem akarok erről tud­ni. Elvégre az Apámról és a felesé­gemről derülne ki valami, ami bizto­san rossz lenne. így viszont marad a feszültség, még egy ok a végre. De ha ismerném Ondris tragédiájának min­den egyes pontját, az már matematikai képlet lenne, és dögunalmas számom­ra. Szabó G. László Ajánló Videofilm-sikerlista 1. Csak egy kis pánik 2. Taxi 3. Zavaros vizeken 4. Feltámadás 5. Mint a hurrikán 6. hivatali patkányok 7. Múmia 8. Légörvény 2. 9. Kéz őrület 10. 13. emelet +1. Okostojás Filmajánló Csak semmi pánik A Robert De Niro alakította kereszt­apa a legváratlanabb helyzetekben esik pánikba, amit már a klán is kezd megsínyleni. Ha nem jön rendbe a keresztapák soron következő talál­kozójára, vége mindennek. Nosza neki, szereznek egy pszichológust (Billy Crystal), akinek akár tetszik, akár nem kezelnie kell a főnököt. (Fanfár Videotéka) Könyv Első meséskönyvem A nagy, színes mesealbumok, a rajz­filmfigurás mesék korában a Móra Könyvkiadó ismét megjelentette az Első mesekönyvem című kötetet. Köztudott, az első irodalmi élmény mindenkit végigkísér életén. Nem mindegy hát, mivel találkozik először az eszmélő, a betűre rácsodálkozó, szépre áhító gyermek. A szülőknek, nagyszülőknek ebben segít helytállni az Élső meséskönyvem szerkesztője, aki a könyv címe alá mintegy vezető­ként odaírta: mesék, versek és verses mesék. Móricz Zsigmond kötetindító Iciri-picirije és a záró szudáni népme­se között közel kilencven olvasmány található a 3—5 éves korosztálynak készített 115 oldalas gyűjteményben. A legszebbek és legismertebbek ha­zánk és a világ gyermekeknek szóló irodalmából. Csak néhány név a szer­zők sorából: Petőfi Sándor, Móra Fe­renc, József Attila, Benedek Elek, Lev Tolsztoj, Illyés Gyula, Weöres Sán­dor. A nagy gonddal összeállított al­bum gazdag meseélményt nyújt a legkisebbeknek. Mindezt — a mai, elszabadult könyvárak mellett nem utolsó szempont —, viszonylag elfogadható áron, 998 forintért. Csomós Mari a „családjáról” Apovka Jadviga anyjába volt szerelmes. Azt pedig egy feleség mindig megérzi, ha a férje életében nem ő áll az első helyen. Ráadásul a fiával, Ondrissal sem tudott olyan igazi anya­fiú kapcsolatot kialakítani. Mamovka erős asszony, csak nincs egy ember a környezeté­ben, akit fenntartás nélkül szerethetne. Egyébként Jadvigának és Ondrisnak is megvannak a bűnei. Ondris betegesen félté­keny, Jadviga két férfi közt őrlődik. Sem a házasságában, sem a Franci iránt érzett sze­relmében nem tud kiteljesedni. Szereplők,szerepek Rendező: Deák Krisztina Jadviga: Tóth Ildikó Ondris: Bodó Viktor Franci (Jadviga titkos szerel­me): Roman Luknár Mamovka (Ondris anyja): Csomós Mari Bacovszky, a pap: Marián Labuda Filmszemle - harmincegyedszer Valaha egy filmcím tette foga­lommá „A nagy generációt”, azo­kat a fiatalokat, akik 1956 előtt születtek, és a 60-as években, im­már felnőtt fiatalokként, nagy vál­tozásokban reménykedtek. Most ugyan még nincs ilyen jelzője, de a filmszakmában is porondra lé­pett egy új generáció. A csütörtö­kön elkezdődött 31. Magyar Filmszemle már vitathatatlanul a jelenlétükről tanúskodik. A versenyben részt vevő ren­dezők között szép számmal talál­kozunk olyan nevekkel, akiknek — a nagyközönség legalábbis — hírét sem hallotta eddig. íme né­hány példa: Barabás Zoltán, Bicskei Zoltán, Búzás Mihály, Dyga Zsombor, Fésős András, Fiath András, Fonyó Gergely, Mészáros Péter, Mundruczó Koméi, Pálóczi Antal, Szalay Péter. S most csak azok neveit említettem, akik egész estés já­tékfilmet készítettek, mert termé­szetesen ők viszik a prímet a kis­játék és a dokumentum, tovább a kísérleti filmek kategóriáiban is, ahol már versenyezniük sem kell a „nagy öregekkel”. A játékfilmesek között per­sze feltűnnek az utóbbiak is. Ott lesz a veteránnak számító Jancsó Miklós, a záróvetítésen, versenyen kívül szerepel még Szabó István nemrég bemuta­tott új filmje, A napfény íze, je­len lesz Mészáros Márta is nap­lósorozatának várhatóan utolsó darabjával, hiszen a címe is ez: „Kisvilma — Az utolsó napló”. Deák Krisztina sem elsőfilmes már, ráadásul az elmúlt évek legnagyobb magyar könyvsi­kerének, a Jadviga párnájának a mozis változatával jelentkezik. Most már csak az a kérdés, mi újat hoz a mozikba — s per­sze a tévék képernyőire — ez az új generáció? Nehéz erre előre válaszolni, hiszen a versenyben többségében olyan munkák sze­repelnek, amelyeket eddig még a kritikusok sem láttak. Az új­ságírók számára kiadott szinop­szisok, a cselekményt bemutató nagyon rövid leírások sem árul­nak el sokat. Különösen nem a mű minőségéről. A legjobb tör­ténetet is el lehet rontani, és — ritkán ugyan — a gyenge mese is alapja lehet egy remekmű­nek. Ami mégis kiolvasható ezekből a rövid leírásokból: ezek a fiatalok — rendezőknek fiatalok, mert életkoruk szerint nem mindig azok — a saját hangjuk megtalálásához, a saját életérzésük kifejezéséhez kere­sik a történeteket. Ami a világ legtermészetesebb dolga. Végül is minden művészet minden da­rabja a legszemélyesebb meg­nyilatkozása az alkotónak. S ha ez az „önmaga” valamilyen módon szerves, netalán jellem­ző része a bennünket, vala­mennyiünket körülvevő világ­nak, akkor mindez a köz jogos érdeklődésére is számot tarthat. Akad azonban elég példa a vi­lágon, s persze idehaza is, ami­kor az „önmaga” — ma már rit­kán használt, de közismert for­dulattal élve — csajc a művész köldökét jelenti. Magyarán: túl nagy jelentőséget tulajdonít saját — nem is mindig vonzó — sze­mélyiségének. S még nagyobbat annak, hogy ezt minden áron eredetieskedő, izzadtságszagú gyötrődések nyomán kiagyalt, de mindenképpen meghökkentő, új, eddig talán soha nem látott kifejezési eszközökkel adja elő. Amelyekről egy gyakorlottabb filmbarát hamar felismeri, hogy már három évtizeddel ezelőtt sem voltak újak. Most azonban a szemle nap­jaiban illik — sőt kötelező, mert ennyi bizalom kijár min­denkinek — érdeklődéssel és reménykedve várni ennek az új generációnak a jelentkezését. Mérleget készíteni, a jót, a job­bat, netán a remekművet, to­vábbá a gyengét és a rettenete­sen rosszat ráérünk megnevezni a szemle után. Bernáth László KEYELÓCSALÁDOX KERESTETHEK! Békés Megye Képviseló-testülete Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálata nevelő­családokat keres Békés megyében. Olyan nevelőcsaládok jelentkezéséi várjuk, akik kevesebb és több gyermek, testvérek ne­velését tudják vállalni Nevelőmunkájuk meg­kezdése előtt jogszabályban meghatározott feltételrendszernek kell megfelelniük, képzés­ben kell részt venniük. Az érdeklődők levélben történő bemutatkozását várjuk. Ezután küldjük írásos tájékoztatónkat a lent említett feltétel- rendszerről, képzésről. Cím: Területi Gyermekvédelmi Szakszol­gálat, 5701 Gyula, Ady Endre u. 8. Érdeklődni leheí az igazgatónál vagy általános igazgatóhelyettesnél és a munkaközösség-veze- tónél a 361 -988-as telefonon. A KARÁT Áruház földszintjén 8 nv-es eladótér és a 16 nv-es büfé, az udvaron 27 nv-es rak­tár, valamint az emeleten 25 nv- es helyiség iroda vagy raktár ré­szére HOSSZABB TÁVRA KIADÓ. Érdeklődni hétköznap a (66) 327- 761-es és a (20) 9327-994-es tele­fonszámon lehet. •w6i*

Next

/
Thumbnails
Contents