Békés Megyei Hírlap, 2000. február (55. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-03 / 28. szám
KÖRKÉP 2000. FEBRUÁR 3., CSÜTÖRTÖK - 7. OLDAL MEGYE Újabb falu- és lélekrombolás ,,Nyaralás előtt’’ még boldogan beszállnak a nínózó csíkosba A battonyai közép- és a dombiratosi általános iskola fölött szinte azonos időben kongatták meg a vészharangot. Az előbbi egy politikai döntésnek, az utóbbi pedig az idei költségvetési törvénynek látszik áldozatául esni. Mégsem kell ujjal mutogatni a kormánypártokra. Maradjunk annyiban, hogy az alábbi írás szerzője Dombiratoson kezdte, és a battonyai gimnáziumban fejezte be tanári pályafutását. Nyilván ő tehet mindenről... Dombiratos _______________ Róka Rudolfné polgármester asszony nyugtatgatja a megszeppent szülőket:- Nyugodtan beszélhetnek, az újságíró úr engem is tanított, át tudja érezni a helyzetünket. — Egy-két feszültségoldó mondat után kidéiül, hogy a magnóval, fényképezőgéppel bajlódó vendéget nem csak ő „tanár bácsizta” annak idején, hanem az idősebb szülők némelyike is. Rövid tanácskozás után abban maradnak, hogy először a polgármester asszony szóljon.- Még nagyon az elején tartunk a 2000. évi költségvetésünk tervezésének. Hozzávetőlegesen mintegy 15 millió forráshiánynyal számolunk - bocsátja előre. - A legtöbb fejtörést az általános iskolánknak a működtetése okozza. A törvény ugyanis kimondja: az az önkormányzat, amelynek intézményi kihasználtsága nem éri el az 50 százalékot, és amely nem kezdeményezte az intézményi társulást, nem indulhat az „önhikis” pályázaton. Ez esetünkben gyakorlatilag iskolabezárást jelent, amit én embertelennek tartok. Az intézmény rendelkezik kondi- és tornateremmel, számítógép- parkkal, ineternet-csatlakozási lehetőséggel, az épületeinket folyamatosan korszerűsítettük, csinosítottuk. Ha viszont megtartjuk az iskolát, nem csak a fenntartásához szükséges plusz 10 millió forintot nem kapjuk meg, hanem azt az 5 milliót sem, ami a többi intézményünk finanszírozásából hiányzik.- Hányán tanulnak most az iskolában?- Üt tanulócsoportban, elsőtől nyolcadikig összesen 45-en. Az elsőben 11 tanulónk van, a többinek a létszáma 4 és 8 között változik. De más tényezőket is figyelembe kellene venni! Ahol gyermekeket nevelnek és tanítanak, az - társadalmi szinten - mindenképpen nyereséges tevékenység, függetlenül attól, hogy valamelyest többe kerül a fenntartás, mint a nagyobb lélekszámú településeken. Az állam annyi mindent támogat! Nem értem, miért éppen a falusi kisiskolákat tette feketelistára?!- Térjünk vissza a gyemieklétszámra! Ennyire kevesen lennének?- Igen is, meg nem is. Élve a szabad iskolaválasztás lehetőségével, több mint 10 tanulót a kunágotai, illetve a kevermesi iskolába járatnak a tehetősebb szülők. Naponta személygépkocsival hordják át, illetve hozzák haza őket. Az átiratkozás 5-6 évvel ezelőtt kezdődött, jelenleg is van néhány szülő, aki azon vívódik, hogy itt hagyja-e a gyermekét, vagy írassa át a valamelyik szomszédos település iskolájába.- Elégedetlenek a képzés színvonalával?- Erről őket kellene megkérdeznie. Tény, hogy nem állunk valami jól a szaktanárokat illetően. A legnagyobb gondot a matematika tanítása jelenü, bár pillanatnyilag van helyettesítő tanárunk. Az az igazság, hogy ilyen kis faluba, ilyen kis iskolába, és főleg ilyen bizonytalan helyzetben, nagyon nehéz szaktanárokat szerezni. Mégis: foggal-körömmel ragaszkodunk az iskolánkhoz. Sok évi spórolás árán sikerült valamennyi épületbe bevezetnünk a gázt. Ugyan mire tudnánk ezeket az épületeket használni, ha elkerülnének belőlük a gyerekek?- És ha mégis rákényszerülnek a legrosz- szabbra? — A kunágotai képviselő-testület vállalta, hogy fogadják a gyermekeinket. A felső tagozatosok átjárása - fájó szívvel mondom - még csak-csak elképzelhető. A törvény elsős. Annyira érzékeny, hogy... egyszerűen... Éjszaka nem alszik, azt kérdezi, hogy akkor a Kotroczó Rojcsi is jön Kunágotára? Azt mondtam neki, hogy megy kisfiam... Én büszke vagyok a mi iskolánkra, itt tanultam én is, meg a férjem is, és itt akarjuk tudni a gyermekeinket is. Úgy érezzük, meg kell tartani az iskolát is, meg az óvodát is. ! >««"! Róka Rudolfné polgármester és dr. Muhari Dezsőné igazgató: „Mi majd a Balkán-internetre csatlakozunk' viszont az intézményi kihasználtságról beszél, s ez azt jelenti, hogy az alsósokat is utaztatnunk kellene. Erre mondtam én, hogy embertelenség — ismétli meg a súlyos szót Róka Rudolfné. Az egyik szülő, Szabó Emilné így vélekedik a kialakult helyzetről:- Szinte az egész falu jövedelempótló támogatásból él. Mi - sok egyéb mellett - nyaraltatni sem tudjuk a gyermekeinket. Márciusban viszont rendőrnap van az iskolában, kutyabemutatóval, Kresz-oktatással, s a végén beülhetnek az iskolások a villogószirénázó csíkos kocsiba. Hát ez akkora élmény nekik, hogy már napokkal előtte nem alszanak az izgalomtól! Vagy itt van az iskolába szervezett nyári nemzetközi nyelvi tábor: a lurkók szemtől szemben láthatják, milyen egy külföldi, egy más nyelvet beszélő diák. Arról a táborozásról már ne is beszéljünk, amit a kicsik kaptak az önkormányzattól: az iskolaudvaron felállított sátrakban laktak három napig, főztek, s volt tábortűz is. Minden olyan volt, mint egy igazi osztálykirándulás, az én gyermekeim a mai napig emlegetik, hogy micsoda nagyszerűen nyaraltak, pedig csak néhány száz méterre voltak távol a szülői háztól. Ha mindezt elveszik tőlük, annak beláthatatlan következményei lesznek, csavargásra, éhezésre ítélik őket. Mert a napközit nem tudjuk fizetni...- Mi lesz Kunágotán a másodikos gyermekemmel, ha belázasodik, ha baj éri? Az átjárást „kettőt hátra, egyet előre” megoldásnak tartom. A szívem szakad meg, ha bekövetkezik - mondja Varga Pálné. Kotroczó Istvánná is azzal kezdi, hogy nem szeretné, ha más faluba járna iskolába a gyermeke.- Mi is itt nőttünk fel, szeretném, ha ez neki is megadatna. Nagyon szeret iskolába járni, itt érzi magát biztonságban. Itt min- den adott ahhoz, hogy fejlődjön és okosodjon. Deli Sándornénak elcsuklik a hangja, hatalmas könnycseppek gördülnek végig az arcán:- Nem tudok mit mondani... Nem tudok... Három kicsim van. Egy már iskolás, A kívül-belül patyolattiszta, jól felszerelt iskola gyerekzsivajtól hangos. Az apróságok udvariasan köszöntik az idegent, s készségesen elkalauzolják az „igazgató nénihez”. — Mi lesz a gyermekekkel, nú lesz a nevelőkkel? Természetesen elsősorban ennek a kérdésnek megválaszolásán gyötrődünk. De emellett más kínzó kérdések is vannak. Az iskola állaga, illetve a tárgyi eszközök gazdagsága is jól mutatja, hogy mennyire szeretik iskolájukat a dombiratosiak. Mi lesz ezekkel az értékekkel az intézmény megszűnése után? Szeretnénk úgy átmenteni őket, hogy továbbra is a falu közművelődését szolgálják - mondja az igazgatónő, dr. Muhari Dezsőné, de rögtön hozzáteszi, hogy a legjobb az lenne, ha továbbra is önállóak maradhatnának. Az önállóság viszont feltételez egy minimális gyermeklétszámot. (Ebből a szempontból a nemzetiségek lakta aprófalvak intézményei kedvezőbb helyzetben vannak: fölöttük nem lebeg a kényszertársulás réme.) Dombiratosról távoztomban betérek a helyi postára. — Hogy marad-e elegendő gyerek? — kérdez vissza a postamester, Molnárné Kozma Erzsébet. - A továbbtanulás szempontjából egyáltalán nem mindegy, milyenek az alapok. Nekem is kényelmesebb lenne ide járatnom a gyermekemet, mint minden reggel áthordani őket kocsival Kunágotára. Összefogtunk a kézbesítővel meg a rendőrrel, így megoszlanak a költségek. De ismétlem: ez olyan kényszermegoldás, amire gyermekeink érdekében kényszerültünk... *** A műfaj szabályai szerint kell ide ez a három csillag. Illene összefoglalnom a tanulságokat. De megjelenik előttem a három kisgyermeket nevelő fiatalasszonynak, Deli Sándornénak az arca. Az a legokosabb, ha hozzá hasonlóan én is előveszem a zsebkendőmet. Mint annyi más történetet, már ezt is mások fogják befejezni... helyettünk. MÉNESI GYÖRGY A közművelődés fejlesztése Amint az időjárás engedi, Mezőberényben, a Tessedik téren lévő strandfürdő területén hozzálátnak egy új, a jelenleginél nagyobb vízhozamú termálkút fúrásához. Mezőberény A mintegy 8 ezer négyzetméteres fürdő területén megkezdik egy új, bő hozamú termálkút fúrását. A jelenlegi kút 980 méter, 48 fokos vízhozama csökkenő. Ezért is döntöttek egy új kút fúrása mellett. A feltárások és a szakvélemények szerint az új, 40 millió forintos költséggel kéa strand szülő, 1250 méter mélységűre tervezett kút várhatóan naponta 400 köbméter, 55 fokos termálvizet ad majd, s miután rákötötték a vízellátó rendszerre, a meglévő kút több évtizedes szolgálat után nyugdíjba vonul, „tartalék” lesz. A tervek szerint a Tessedik tér egy része megszűnik, pontosabban a szomszédos ifjúsági ház területével együtt a strand része lesz, így kialakulhat egy 3 hektáros, széles körű szolgáltatásokkal rendelkező komplexum, ami egy jelentős fürdőfejlesztési program alapja lehet.- SZ Információs napot tartottak szerdán délelőtt a megyei művelődési központban Békéscsabán, a közművelődéssel foglalkozók számára. Kulturális rendezvényszervezés, vidékfejlesztés és internet használat is szóba került a konferencián. Békéscsaba A művelődési házak dolgozói, valamint a közművelődéssel foglalkozó civilszervezetek képviselői több blokkban hallhattak előadásokat a megyei művelődési központban. Pál Miklósné, a Nemzeti Kulturális Alapprogram Közművelődési Kollégiumának elnöke elmondta, hogy ez alkalommal egyeztettek a „Kultúrával a Nyugat Kapujában Nemzeti Fesztivál” kérdéseiről. A rendezvényre több, mint hétszázan jelentkeztek a megyéből, amely hasonló alapon működik majd mint a „Ki mit tud?”. Itt nem a továbbjutás lesz az elsődleges cél, hanem megyénk kulturális értékeinek bemutatása. Békés megye 42 települése érintett a programokban. V. J. Szobrot kap Több, mint fél évszázadon át szolgálta a település lakóit a körösladányi születésű dr. Bak Mihály orvos. A gyógyító munkáján túl aktív közéleti tevékenységet is folytatott, annak idején óriási erőfeszítéseket tett a község teljes villamosításáért és vezetékes ivóvízhálózatának kiépítéséért. Mezőberény „Miska bácsi...” (képünkön) -, a helybeliek közül nagyon sokan csak így hívták a település egyik körzeti orvosát, aki nemcsak körzeti orvosként, hanem szülész és nőgyógyászként, valamint fogászként 1936. december 4-ei kinevezésétől szinte élete utolsó percéig gyógyította a falu, a későbbi város betegeit, s '94 októberében vasdiplomát kapott. A mai város lakóinak többsége nála látta meg a napvilágot. A háborút követően nemcsak gyógyított, hanem felvilágosított, szervezett, nevelt, s az '50-es évektől kezdea néhai orvos ményezte a község vízellátásának és villamosításának megvalósítását. Munkásságát Mezőberény „Pro Űrbe” kitüntetéssel ismerte el. S most egy újabb emléket állít számára a város: a Millenniumi Kormánybiztosi Hivataltól pályázat révén a város 500 ezer forintot nyert a megbecsült orvos szobrának emelésére. Az életnagyságú bronz mellszobrot a Mezőberényből elszármazott, a megyeszékhelyen élő Udvardy Anikó szobrászművész készíti, s a tervek szerint, augusztusban, a mezöberényiek világtalálkozójának idején az egészségház előtt avatják majd. Ha dr. Bak Mihály élne, akkor szeptember elsején ünnepelné 96. születésnapját.-szMire képes a gyerekem? (Avagy beszélgessünk a képesség fogalmáról!) Kedves Szülők és Gyerekek! Bizonyára mindenki mondott már hasonló mondatokat: „Ciliké jó képességű kislány” vagy „Pétiké, nem vagy képes levinni a szemetet?” A hétköznapi élet rengeteg megoldandó feladatot tartogat számunkra, ahol próbára tehetjük képességeinket. Van olyan, amit játszi köny- nyedséggel oldunk meg és van, ami kifog rajtunk. A címnek választott kérdés biztosan minden szülőt foglalkoztat. Tapasztalataim szerint sokan hajlamosak vagyunk a gyermeket csak az iskolai eredményei alapján megítélni, és kétségbe esni, ha rosszabb osztályzatokat hoz. Persze tudom, a bizonyítvány minősége befolyásolja leginkább a hangulatunkat, ezért részletesebben a tanulást meghatározó képességek taglalására térek át. Ahhoz, hogy alkalmasak legyünk egy feladat végrehajtására, rendelkeznünk kell az ehhez szükséges testi feltételekkel. Jól focizni egészséges lábakkal könnyebb, mint dagadt bokával. így van ez a tudás befogadása és az idegrendszer kapcsolatában is. Élnek köztünk olyan gyerekek és felnőttek, akik bizonyos képességeket azért nem, vagy csak részben birtokolhatnak, mert fizikai adottságaik ezt nem teszik lehetővé. . A tanulás bonyolult idegrendszeri folyamat, ami a fizikailag ép idegrendszeren kívül bizonyos pszichikai képességeket kíván. Az első ezek közül a motiváció. Ez amolyan „van kedvem hozzá” állapot. Ideális esetben az érdeklődésnek és a kíváncsiságnak köszönhetően akadály nélkül jut el a tudomány a buksikba. A következő mentális feltétel, ami nélkülözhetetlen a sikeres tanuláshoz a figyelem. Amikor azt mondjuk, hogy „Ne zavarj, mert koncentrálok!” A figyelem koncentrációjára utalunk, és arra, nem akarjuk azt átvinni az adott elfoglaltságról egy másikra. „Már megint elkalandoztál!” hallja nap mint nap az iskolás, hisz nem biztos, hogy hosszabb ideig tud még koncentrálni. „Jó feje van ennek a gyereknek!” dicsérünk, ha gyorsan sikerül mondjuk egy verset megtanulnia. Ezzel a kijelentéssel már az emlékezet minőségére utalunk. Felmérések igazolják, hogy az iskolában legjobb eredményeket elérő tanulók a képességtesztek emlékezetet vizsgáló feladataiban is kiemelkedően teljesítenek. Az iskolás gyereknek vajon mindig van fogalma a tankönyvben leírtakról? Vagyis ismeri-e az értelmét annak, amit olvas? Ha nem, hiábavaló erőlködéssé fajul számára a tanulás. Következőként nézzük ki, milyen elképzelés szerint fog hozzá egy feladat megoldásához. Maradjunk a szemétlevitel példájánál! Ez látszólag egyszerű művelet, szinte mindig ugyanúgy történik: megfogjuk a teli zsákot, bekötjük a száját, kinyitjuk az ajtót és lebaktatunk a negyedikről. Erre a markáns problémára van már egy sablonunk, amit általában alkalmazunk. De előfordulhat, hogy meglepetésként a másodikon kiszakad a teli zacskó, és minden kiborul kedvenc szomszédunk ajtaja előtt. Új helyzet előtt állunk. Ekkor biztosan többféle megoldás felmerül kinek-ki- nek kreativitásához mérten, és ezek közül kiválaszthatjuk a leggazdaságosabbat, majd végreHamarosan bizonyítványosztás Valljuk be még az a gondolat is felmerül, talán nem elég okos, nem elég jó képességű az én fiam-lányom. Pedig mennyi más oka is lehet azoknak a fránya rossz jegyeknek. És miközben emiatt szomorko- dunk, vajon más értékes tulajdonságát észrevesszük-e? Örülnünk kell például, ha a gyereknek jó a labdaérzéke, ritmusérzéke, hangja, vagy szépen rajzol. Nem tudhatjuk, melyik lesz a legmeghatározóbb a későbbi élete során. hajtjuk. Gondolkodásunk mindkét változatára szükségünk van: a már kidolgozott eljárások alkalmazására és az újak keresésére is. A szakirodalom ritkán emeli ki a képzelőerőt, mint a tanulás hatékonyságát meghatározó képességet. Meglátásom szerint igazán a fantázia használatával válik örömtelibbé a világ sokrétű megismerése. „Jó, jó, de mitől fog jobban tanulni a gyerekem?” teheti fel Ön jogosan türelmetlenül a kérdést. A válaszom az, hogy nagy valószínűséggel az imént felsorolt tanulást meghatározó képességet fejlesztésétől. (Érdeklődés, figyelem, emlékezet, elvont-, konvergens-, divergens gondolkodás.) Végezetül, ha van kedvük, játszanak velem! Gyűjtsék össze gyermekeik legértékesebb képességeit, az iskolától függetleneket is! És ha vacsoránál ölükbe bújik és puszit nyom az arcukra csemetéjük, jegyezzék fel első helyre az ölelés és a szeretet képességét! B. TÚRÁK ÉVA
