Békés Megyei Hírlap, 2000. január (55. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-11 / 8. szám
HÁT TÉR 2000. Január 11., kedd - 5. oldal A kölcsönpénz is visszajár (na) Guliga György: Nem követtem el semmiféle bűncselekményt! A Kecskeméti Városi Ügyészség folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntette, jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette, nagyobb kárt okozó, üzletszerűen, részben folytatólagosan elkövetett csalás bűntette, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette, nagyobb értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntette, valamint számviteli fegyelem megsértésének vétsége elkövetésével vádolja Guliga György békéscsabai explébánost. A vádirat szerint a vádlott békéscsabai plébánosi tevékenysége során többször felvett különböző összegek felhasználása nem ismert. Guliga György plébános- sága idején jelentősebb összegeket kért kölcsön magánszemélyektől és banktól egyházi cél megjelöléssel. A pénzfelvételek a békéscsabai plébánia nevében történtek. Ugyanakkor a plébánia pénztárába nem, csak az úgynevezett „B” kasszába (a hívektől származó adományok juthatnak oda - a szerk.) kerültek be. A „B” kassza könyvelését minden évben megsemmisítették, nem lehetett követni, milyen összegek folytak be oda, és mire lettek azok felhasználva. Az első vádpont szerint a békéscsabai Z. J. M. szerette volna eladni a lakását. Guliga György megállapodott Z. J. M.-mel, hogy a lakást 2 millió forintért megveszi. Guliga a pénztárbizonylatok szerint a 2 millió forintot kivette a plébánia pénztárából, és egymilliót előlegként Z. J. M.-nek átadott. Időközben az eladó elállt az üzlettől, és az előleget visszaadta. A pénz azonban nem került vissza a plébánia pénztárába. A második vádpont szerint Guliga György a plébánia nevében kölcsönszerződést kötött a Polgári Bankkal 25 millió forintra. Fedezetként egy magánszemély 350 ezer márkás devizaszámlája szerepelt. A kölcsönből 23 millió 790 ezer forintot a plébános több részletben felvett, az azonban a plébánia bevételei között nem szerepelt. Nem lehetett tudni, mire fordították. A kölcsönről egyházi elöljárója nem tudott. A bank követelését a magánszemély devizaszámlájáról kielégítette. A harmadik vádpont szerint a vádlott egy bádogos mesterrel 1 millió 469 ezer forintos vállalkozói díjjal megállapodást kötött a belvárosi római katolikus templom felújítására. A plébánia pénztárából Guliga György előlegként — az 1997. június 16-ai pénztárbizonylat szerint - egymillió forintot kivett. Ezt azonban a bádogosnak nem adta át. Az elvégzett munkát júliusban végül kifizették, de az előlegként felvett pénzről nem történt elszámolás. A negyedik vádpont szerint Guliga György a plébánia nevében több esetben is kölcsönöket vett fel. A kölcsönök céljaként először a katolikus iskola működését jelölte meg, később azonban már minden indok nélkül vett fel kölcsönöket, magas kamatot ígérve a hitelezőknek. A kölcsönök többségét nem fizették vissza. A volt plébánosnak a vádpont szerint nem volt jogosultsága a kölcsönök felvételére, illetve a plébánia pénztárába a kölcsönöket be sem vételezte. A kölcsönökből 35 millió forint nem térült meg. Az ötödik vádpont szerint Guliga György megszegte a számviteli törvényt is, és ezzel meghiúsította az egyházközösség vagyoni helyzetének áttekintését és ellenőrzését. A bosszúhadjárat A mintegy ötven gépelt oldalas „védekező iratban” Guliga György azt állítja, hogy belső egyházpolitikai okokból indult ellene eljárás, amelynek az volt a célja, hogy hívei előtt lejárassák. A támadások kezdetben erkölcsi jellegűek voltak. Ennek gyökerei 1989-ig nyúlnak visz- sza. Guliga György - aki akkor még a püspöki hivatal gazdasági ügyeit intézte - magánszemélyként N. A.-val megalakította a békéscsabai székhelyű Szent Gellért Egyházi Kiadó Kft.-t. Ebben 89 százalék volt az ő tulajdoni része, 11 százalék pedig a csupán szellemi apporttal jelenlévő, de a kiadó ügyeit főállásúként vivő N. A.-é. 1996 nyarán N. A. közölte, hogy önállósodni szeretne, törekvése elől a plébános nem zárkózott el. Az egyezség szerint azonban 15 millió forint készpénzt kért az átadandó üzletrészért a hölgytől. Az ajánlat felháborította N. A.-t, aki - a plébános szerint - a püspöki hivatalba bejáratos M. I. művésznővel együtt bosszúhadjáratot indított ellene. Amikor Guliga György erkölcsi lejáratása nem járt eredménnyel, egyházi bíróság által próbálták elítéltetni, sikertelenül: az ellene felhozott 5 vádpont alól teljes egészében felmentették. Mivel a feljelentés az egyházi bíróság előtt nem ért célt, a megyés püspök világi bírósághoz fordult. Guliga Györgyöt 1993-ban nevezték ki Békéscsabára plébánosnak, ahol nagyon sanyarú helyzetű közösséget talált. Úgy tapasztalta, minimális volt a vallási tevékenység, az oktatás kimerült a plébánia falai közötti hitoktatásban, a szociális tevékenység pedig beteglátogatásra és kisebb segélyek nyújtására szorítkozott. Ezt látva Guliga György célul tűzte ki a vallási élet fellendítését, egy önálló, 8 osztályos katolikus általános iskola és idősek napközi otthona beindítását, később pedig szociális otthon működtetését. Az elképzelések megvalósításához a plébános pénzt kért a püspöktől, aki azonban erkölcsi támogatásnál többet nem tudott adni. Ekkor Guliga György elhatározta, indít egy kisvállalkozást, ahol hidegsajtolással napraforgóolajat gyártanának. Az üzemet megfelelő piackutatás után a váci püspökségtől felvett 10 millió forint hitellel be is indították, de mire nyereséget hozott volna, a plébánost elmozdították a helyéről. A „védekező iratban” külön fejezetet képez a katolikus általános iskola ügye. A csabai egyházközség 1994-ben visszakapta a Szarvasi út 31. szám alatti iskolát, amely igen leromlott állapotban volt, a mindennapi használat követelményeinek sem felelt meg. A felújítást a tervező 15-17 millió forintra becsülte. A püspök a helyszínen is megtekintette az iskolát és a felújításhoz 5 millió forintot ígért, ami Guliga György állítása szerint végül nem érkezett meg. Hivatalos kassza, B” kassza A püspök a későbbi beszélgetések során közölte, mivel a püspöki hivatalnak nincs pénze, az iskola csak akkor működhet, ha Guliga György a plébánia nevében vállalja, hogy a fenntartást saját forrásokból fedezi, egyben hozzájárult, hogy hitelt vegyenek fel erre a célra. Az iskola megnyitása után állandó likviditási problémák jelentkeztek a felújítás, a közüzemi számlák és a bérek miatt. Az iskola berendezése például 15 millió forintba került, az iskolai étkeztetés — önkormányzati támogatás híján - évente 22,5 millióba, a tanárok jutalmazása és 13. havi fizetése félmillióba. Összességében évente mintegy 10 millió forintot kellett átadniuk az iskolának — az egyébként meglévő finanszírozáson felül. A sorozatos anyagi nehézségek végül oda vezettek, hogy bármilyen összeghez is jutott az egyházközség, azt haladéktalanul az iskola megsegítésére fordították. Az idősek napközi otthonának beindítása is több millióval megterhelte a plébánia költség- vetését. Már az épület lakhatóvá tételére milliókat kellett áldozni, de a működtetés is emésztette a pénzt. A napközi otthonban ugyanis az idős emberek térítés ellenében napközben enni is kaptak, de az általuk befizetett összeg az önköltséget sem érte el. Miután az idősek napközi otthonára állami normatívát és önkormányzati támogatást is kaptak, így a működés idővel fenntarthatóvá vált. A pénzkezelést illetően Guliga György emlékeztet arra, hogy az egyházaknál a belső szabályzatok pontos elszámolást írtak ugyan elő, de ez nem jelentette azt, hogy kifelé is nyilvános könyvelést vezettek volna. Szinte valamennyi plébánián és a püspökségen kétféle kassza létezett, az egyik a hivatalos (a külső állami szerveknek is nyilvános), a másik az úgynevezett „B” kassza. Utóbbiba olyan pénzek kerültek, amelyekkel nem számoltak el az állam felé. Zömében azok befizetései kerültek ide, akik nem szerették volna, ha nevük az állam tudomására jut, hiszen ezáltal nyilvántartásba kerültek volna, mint az egyházat támogató vallásos személyek. A „B” kasszából olyan kiadásokat teljesítettek, amelyek hivatalosan nem vagy csak nagy nehézségek árán lettek volna elszámolhatók, ebből tudták például olcsón elvégeztetni a különböző beruházásokat. Tekintettel arra, hogy a csabai plébánián is az egyházban bevett gyakorlatot követték, vagyis nem kezelték elkülönítetten az egyházközség könyvelését, a templomkasszát és a „B” kasz- szát, így amikor jöttek a számlák, oda nyúltak, ahol éppen pénz volt. Ám a hivatalos bevételek és a „B” kasszába befolyt pénzek sem voltak elegendőek a fellendülő hitélet és a nagy tervek finanszírozására. A plébánia állandó anyagi gondokkal küszködött, ezért minden lehetséges támogatást megragadtak. A volt plébános szerint kilátásuk volt például egy svájci pályázat elnyerésére, amely egy támogatással vegyes, kamatmentes hitel lett volna. A felvett összegnek csak 60 százalékát kellett volna visszafizetni, azt is tíz év alatt, 40 százalék segélyként itt maradt volna. A svájci pályázat Ugyancsak elkezdődött a tárgyalás egy amerikai projektről, amelyet még kedvezőbb feltételekkel nyújtottak volna az egész egyházmegyének. A svájci pályázat anyaga eljutott ugyan a püspökségre, ahol azt közel egy évig elfektették. Forrásnak ígérkezett továbbá az, hogy az állam és az egyház közötti várható megállapodás értelmében emelkedett az iskolák számára nyújtott összeg, az úgynevezett normatív állami támogatás, s a hívek a személyi jövedelemadójuk 1 százalékát felajánlhatták az egyháznak, továbbá az egyházi ingatlanok tulajdonrészesedése esetén egy nagyobb összeghez is hozzájutott volna a katolikus egyház. A gazdasági tevékenység beindítása természetesen befektetést igényelt. Ez a későbbiek során nyilván megtérült volna, így ebből lehetett volna fedezni a hitelek visszafizetését. A jelentős támogatással kecsegtető svájci pályázatba például 35 ezer svájci frankot kellett befizetni, ami akkor több, mint 4 és fél millió forintnak felelt meg (ha nem nyerik el a pályázatot, az összeget visszautalták volna.) Mivel a vállalkozások egyelőre nem hoztak pénzt, és a svájci hitelre, illetve segélyre is várni kellett, a plébánia állandó likviditási gondokkal küzdött. Az egyházközség ekkor elhatározta, hiteleket vesz fel magánszemélyektől. Ezeket az akkor szokásos banki kamat körüli feltételekkel adták. Guliga György tagadja, hogy a hiteleket mint magánszemély vette fel. Az összegeket az egyház- község vette át a vádiratban megjelölt 53 sze- mélytől, akik jól felfogott üzleti érdekük miatt adtak kölcsönt, hiszen kamatot kaptak érte. A felsorolt személyek mindannyian tísztában voltak azzal, hogy a hitelt a Békéscsabai Róma Katolikus Plébániának nyújtják, nem pedig Guliga Györgynek. Nem igaz a vádirat azon állítása — írja Guliga György -, hogy a kölcsönök visszafizetésére nem volt reális esély. Ezt önmagában is cáfolja az a tény, hogy mindaddig, amíg ő ott volt a plébánián, mindazok, akik kérték, megkapták a pénzt. Az egyházközség egyébként igen jelentős vagyonnal rendelkezett és rendelkezik ma is, a templomoktól eltekintve több nagy értékű ingatlana van, ezek a kölcsönök visszafizetésére mindenkor fedezetül szolgálnak. Az előző bírósági eljárás során hosszas bizonyítást folytattak le és jogerősen megállapították, hogy: „A kölcsönszerződésekben megjelölt kölcsönvevő minden esetben egyértelműen az elsőrendű alperesi plébánia, az elsőrendű alperes hivatalos bélyegzője szerepel az okiratokon, és a kölcsönök átadása, a szerződéskötés, az azokkal kapcsolatos eljárások az elsőrendű alperes hivatalos helyiségében történtek. Ezen túlmenően pedig több felperes esetében Guliga György jelen sem volt a kölcsön átadásakor és a kölcsönszerződések megkötésekor.” A virágzó hitéletért Az egyházközség a Polgári Banktól is felvett 25 millió forint hitelt. A hitelfelvétel ügyében ugyan Guliga György járt el, de a Békéscsabai Belvárosi Római Katolikus Egyházközség, mint önálló jogi személy képviseletében, teljes jogkörrel. A pénz egy részét Guliga György vette fel, a többit pedig a munkatárs^. A volt plébános szerint a hitel felvétele nem haladja meg a rendes vagyonkezelés határait, hiszen a hitelek felvétele ahhoz kellett, hogy az egyházközség folytatni tudja a vallásos hit gyakorlását. A vádirat állításával ellentétben nincs akadálya annak, hogy az egyház gazdasági tevékenységet folytasson, ezt az állami törvények teljeskörűen biztosítják, sőt, az egyház a gazdasági tevékenysége során bizonyos adókedvezményekben is részesül és ezek nevesítve vannak. Guliga György szerint mindebből következik, hogy nem követett el csalást, amikor az egyházközség nevében a hitelt felvette. így az sem felel meg a valóságnak, hogy kárt okozott a plébániának, az összeget nem fordította saját céljaira. A kölcsön felvételéhez egyébként a „védekező irat” szerint a plébánosnak nem volt engedélyre szüksége, erre a fennálló szabályok nem kötelezik. Ettől füg- geüenül Guliga György állandó jelleggel tájékoztatta a püspököt, aki így tudott arról, hogy kizárólag hitelfelvétel útján lehet megoldani az iskola, illetőleg az egyházközség tevékenységének a finanszírozását és ezt tudomásul is vette, ez ellen nem tiltakozott. Guliga György védekező iratában saját és feltételezhetően volt munkatársai emlékezetére és meglévő dokumentumokra alapozva tételesen felsorolta azokat a programokat, amelyekre 1993 és 1997 között nagyobb pénzeket fordítottak. Ez az ösz- szeg — amely a kiadásoknak csak egy része - mintegy 53 millió forintot tesz ki, ami az iskola támogatására adott 30 millióval és 8 millió kamatköltséggel együtt több, mint 90 millió forint. Guliga György elismeri felelősségét a könyvvezetési hiányosságok tekintetében. Elfogadja, helyesebb lett volna, ha minden kiadás dokumentálásra kerül, hogy a későbbiekben is egyértelműen követhetőek legyenek a folyamatok, de nem tartja magát pénzügyi szakembernek, és az egyházi gyakorlatot követte, amikor a „B” kasz- sza elszámolását annak áttekintése után megsemmisítette. A „védekező iratban” végezetül a következő áll: „Nem követtem el semmiféle bűncselekményt, kizárólag azért dolgoztam, hogy a hozzám tartozó plébánián virágzó hitélet valósuljon meg, igyekeztem a munkámat úgy végezni, hogy az ellen ne merüljön fel kifogás, és a törekvéseimet részben siker i? koronázta, hiszen hosszú évtíze- dek után az ifjúság körében is általánossá vált az egyház életében való részvétel, nem rajtam múlott, hogy elüldöztek a plébániáról és a megkezdett folyamatok megdermedtek, a terveket nem sikerült megvalósítani, az anyagi háttér javulásával nem javult a vallási élet.” Kétféle álláspont ütközik a mától kezdődő tárgyalássorozaton. A kecskeméti ügyészség vádolja Guliga Györgyöt a Békéscsabai Városi Bíróságon motó. such tamás
