Békés Megyei Hírlap, 2000. január (55. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-08-09 / 6. szám
2000. január 8-9., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 7 A JAPÁN FILMTÖRTÉNET TITKAI — MlFUNE TOSHIRÓ, A SZUPERSZTÁR A LEGNAGYOBB VOLT, NINCS NÁLA JOBB SZÍNÉSZ Kilencvenhét karácsonyának estéjén Tokióban, a Mitakai kórházban egy csontig lesoványodott, 77 éves férfi haldoklott. Agyát csak legközelebbi hozzátartozói állták körül: két fia, régen elhunyt barátjának felesége és kezeló'- orvosa. A férfi fölemelte elkínzottan is szép arcát, szólni akart, de már nem volt rá ereje. Párnájára hanyatlott, és egy könnycsepp gördült ki megmerevedett szeméből. Pár óra múlva a hírügynökségek világgá kürtölték: meghalt Mifune Toshiró, a japán filmgyártás oszlopa, a szigetország legnagyobb színésze. A magyar közönség a Shogun című filmsorozat címszerepében és számos film (például A hét szamuráj) főszerepében láthatta. Miíune Toshiró halálhíre tokiói otthonomban ért, és nagyon megrázott. Kiváló művész és nagyszerű ember volt. Nevével kilencéves koromban találkoztam először egy karácsonyra kapott filmlexikonban. Abban japán színészként csupán egy név szerepelt: Mifune! Akkortájt mindössze három japán filmet mutattak be Magyarországon: a Harakiri-t, a A kopár sziget-et és A hét szainuráj-t. Akkor még nem sejtettem, hogy a sors szeszélyéből valamikor Japán lesz a fogadott hazám, és e remekműveket szinkron nélkül, eredetiben is élvezhetem. Aztán közel negyven évvel az első fekete-fehér Mifune-film megtekintése után eljött a szembesülés órája: személyesen is találkozhattam a géniusszal! Mint az általam alapított magyar nyelvű Inter Japán Magazin szerkesztője, 1991-ben megállapodtam a menedzserként működő fiával, Siróval, hogy a művész egyik sajtótájékoztatója után időt szakítanak egy beszélgetésre. A tájékoztatón Mifune a tv-ka- rnerák és fotósok kereszttüzében várta a kérdéseket. Szúrós tekintetével a termet pásztázta, s akin megállapodott, az akaratlanul is összerezzent. Csengő basszus hangja betöltötte a termet, és harsogott, mintha haragudna, pedig csak beszélt. A sajtótájékoztató után, amikor a tömeg kiözönlött, igyekeztem a művész mellé kerülni. A folyosón értem utol: „Mifune szán!” A japánok mindig hitetlenkedve fogadják^ ha egy külföldi a nyelvükön beszél. O is mögöttem kereste a megszólalót, aztán elnevette magát. Vannak sztárok, akik intellektusuk fitogtatásával veszik le lábukról a környezetüket, ám ő nem ilyen volt. Az egyéniségéből áradó melegség minden mesterkedést fölöslegessé tett, a „shogunt” öt perc alatt bárki megszerette. Velem is rögtön tréfálni kezdett, nagyokat nevetett, sőt, még önmagát is parodizálta. A beszélgetés Mifune shogun, a szupersztár címmel megjelent a magazinban. Mifune shogun, a szupersztár Japánul úgy mondják: dái-sztár. A neve fogalom a nemzetközi filmvilágban. Magányos igazságtevő vagy győző hadvezér: Mifune Toshiró a középkori szamurájromantika mai megszólaltatója. A művész civilben, páncél, kard és bajusz nélkül se kevésbé félelmetes jelenség. Mosolyog, de sötét szeme szigorúan csillog, s érces hangjára ijedten fut össze a szomszéd szobák személyzete. A mester a Velencei Filmfesztiválon három Grand Prix- és Akadémia-díjat kapott, kétszer elnyerte A legjobb férfialakítás címet, s további díjakat kapott New Yorkban, Londonban, Berlinben, Moszkvában, Lisszabonban. A Los Angeles-i Kalifornia Egyetem díszdoktorává avatta. —Árulja el, mi a siker titka, hogyan lett Mifune Toshiróból világsztár? — Tréfásan úgy mondhatnám, hogy egy mozgalmas élet és némi félreértés árán. Mozgalmas életem a mai Kínában kezdődött, a félreértés Tokióban történt. — Ezek szerint a felkelő napot nem a Felkelő Nap Országában látta meg először? — Apám japán volt, orvosnak készült, de mert bolondult a fotózásért, egy kalandos utazás végén Kínában kötött ki, ahol fényképészüzletet alapított. így én már Kínában születtem 1920-ban, Tsing-taóban. Suttyó koromban apámnak segédkeztem, de a gondtalan élet nem tartott sokáig, húszéves koromban besoroztak a man- dzsúriai hadsereg gyalogságába. —Jó iskola a kínai hadsereg egy leendő szamurájnak? — Hihetetlen mostoha körülmények között éltünk, a markunk kérgesebb volt, mint a kubikosoké. A szamurájtörténeteknek értelme van, a jó küzd a rossz ellen, de ez a háború egy fölösleges öldöklés volt. Hogyan került Kínából Japánba? — 1946-ban leszereltem, és elhatároztam, hogy új életet kezdek apám szülőföldjén. A szüleim nem éltek már akkor, rokonaimról nem tudtam, így naphosszat Tokió utcáin bolyongtam. Egy hirtelen ötlettel bementem az akkori legnagyobb filmgyárba, a Toho Stúdióba, és jelentkeztem operatőrta- noncnak. — Ekkor történt az életét meghatározó tévedés. — Úgy ám! A jelentkezési lapom a színészjelölteké közé keveredett, és engem az ő zsűrijük elé idéztek. A cseréről mit se tudtam, ugyancsak meglepődtem, amikor felszólítottak, hogy nevessek. Azt hittem, hogy nehéz helyzetemen gúnyolódnak és a bolondját járatják velem. Egy méregbe jött őrmester stílusában olvastam be a „díszes társaságnak”. Nagyon megdöbbentek, csak egy rendező örvendezett: „Akinek ilyen őszinte érzelmei vannak, az a filmszerepeket is szenvedéllyel fogja játszaiú”. A többiek kifogására, hogy valóságos vadember vagyok, így érvelt: „Sebaj, majd vadember szerepeket bízunk rá”. így csöppentem az utcáról egyenesen a „Bolond idők” főszerepébe. — Hogyan sikerült az első színészi próbálkozása? — Még magamon viseltem a katonáskodás durva nyomait. Egy fiatal útonálló szerepét kaptam. Mit mondjak, mintha nekem írták volna. —Azután a sors összehozta a legendás Kuroszawa Akira filmrendezővel. Jól tudtak együttműködni? — Azt hiszem. Számtalan filmjében kaptam főszerepet. Játszottam a A testőr-ben, A hét szamuráj-ban, A vihar kapujá-ban, a Rőtszakállú-ban és a Dosztojevszkij-regényből készült A félkegyelmű-ben. Számtalan nemzetközi díjat kaptunk, úgy tűnik, ez gyümölcsöző együttműködés volt. — A nálunk is nagy sikerrel vetített ,A hét szamuráj” ma már film- történelem. Negyven év távlatából hogyan ítéli meg a fiatal Mifune játékát? — Egy kicsit restellem azt a nagy rohangászást és ordibálást, amit akkor csaptam, de mit tegyek, ez volt rám kiosztva. Parasztlegényt alakítottam, aki árvaságra jutva, rablók ellen induló szamurájokhoz csatlakozik, hogy igaz ügy szolgálatába állítsa életét. — Az utóbbi években számos külhoni filmben szerepelt. Szeret külföldiekkel együtt játszani? — Sok közös munkánk van, de néni én keresem velük a kapcsolatot, ők hívnak. —Ez azt jelenti, hogy esetleg filmezne Magyarországon is? — Miért ne? Mindig érdekelt a Magyar Rapszódia hazája, és ázsiai származásunk révén egy kicsit rokonok is vagyunk. Az utolsó hat év A Mifune családdal azóta is tartom a kapcsolatot. A művész védnökséget vállalt a Tokióban Magyar királyi konyha néven rendezett bemutatónkon, Siró pedig a füzesgyarmati Japán Múzeum védnöke. Tőle ismerem az acéltekintetű szamuráj utolsó hat évének történetét. — Kilencvenhárom- ban nagy megtiszteltetés érte apámat, életműve elismeréseként a Császár Őfelségétől megkapta a Harmadosztályú Érdemrendet. Ez az Alaszkában forgatott A farkas árnyéka című film befejezése után történt. Egy eszkimó falu bíróját alakította benne. Kint, mínusz 10-20 fokos hidegben dolgoztak, és attól kezdve már nem volt teljes az egészsége. Aztán eljött 1995, a számunkra tragikus év. Meghalt apám támasza, édesanyám, és családunkat lesújtotta a fájdalom. Ebben az évben apám A mély folyóban szerepelt, s ez lett az utolsó filmje. Lefogyott, munka közben sokszor rosz- szul lett, de hatalmas erő dolgozott benne. Ingáztunk a stúdió és kórház között. Aztán egyszer csak bent maradt, és nem jött ki többé. Néhány hónap múlva öregkori végelgyengülésben meghalt. A szobájában ma is úgy áll minden, ahogy ő hagyta. Tárgyaiból gyűjteményt nyitunk. Requiem 1998. január 24-én hosszú sorok kígyóztak az aoyamai temetkezési hall előtt, hogy tiszteleghessenek a színészóriás emlékének. Filmkritikusok, művésztársak, tanítványok, vidékről érkezett film- rajongók, hajlott hátú öregek, hátizsákos diákok jöttek el, hogy japán szokás szerint egy szál fehér szegfűt helyezzenek a művész monumentális fotója elé. Az egybegyűlteknek felolvasták Kuroszawa Akira filmrendező üzenetét. „Megdöbbentett a hű, hogy meghalt Mifune. Hallottam, hogy gyengélkedik, és mindig készültem, hogy találkozzunk. Találkozzunk, hogy elmondhassam neki: a legnagyobb voltál, nincs nálad jobb színész!. E szertartás vezetőjeként feladatom lenne, hogy Mifunét illő pompával a mennyországba kísérjem. Nagyon sajnálom, hogy láb- és derékfájdalmaim miatt járni már magam sem tudok. A sok emlék, ami hirtelen megrohant, még nem állt össze. Mindent köszönök, Mifune! Hálás vagyok Neked!” Doma-Mikó István, a füzesgyarmati Japá Múzeum alapítója Mifune Toshiró 144 filmben szerepelt és 126 főszerepet játszott. 50 évet töltött a japán filmművészet szolgálatában. I ' " 'V. ' 5JÍA Ajánló CD-sikerlista 1. Zámbó Jimmy: Dalban mondom el 2. Tankcsapda: Tankológia 3. Bravo Hits 13. 4. Scooter: Back to the havyweight jam 5. Cher: Greatest Hits 6. Eiffel 65: Europop 7. Sterbinszky: The House Sound... 8. Sterbinszky: The Trance Sound... 9. A*Teens: The Abba Generation 10. Five: Invicible (Musicland Hanglemezbolt) Film Bosszúból jeles Ann Leigh Watson egyetlen esélye, hogy vigye valamire, az iskola legjobb diákjának járó ösztöndíj. Már csak történelemből kéne megkapnia az ötöst, mikor tanárnőjük csalással vádolja. Barátai védelmére kelnek és beindul a kegyetlen játék az ötösért — és az életben maradásért. Könyv A Romctnovok titka A Romanovok titka Az «»rósz <:■ cárok története • és végzete A Gabo kiadó népszerű, Királyi házak könyvsorozatának újabb két darabja jelent meg az elmúlt hetekben. Ezek egyike az orosz uralkodóház tagjairól szól. A hallatlanul izgalmas és titkokat feltáró kötet szerzője a német Gudrun Ziegler, aki pályafutását egyetemi oktatóként kezdte, majd egy ideig újságíróskodott, jelenleg pedig az egyik legnagyobb TV-társaság, a ZDF szerkesztője. Amit Magyarország történetében az Árpád-házi királyok vagy a Habsburg-dinasztia uralkodása jelentett, ugyanazt jelentette Oroszország számára a Romanov család. Ők is évszázadokon át — 1613-tól 1917-ig — formálták a szláv birodalom sorsát. A könyvben izgalmas ábrázolásban és feszült jelenetekben válik érzékletessé a cári trónra került uralkodók különböző, nemegyszer ellentmondásos jelleme. A kötet írója mesél az álcárevi- csekről, a titokzatos udvari fondorlatokról, beszámol lázadásokról, és elnyomásról, vagyis a Romanovok háromévszázados történetéről egészen II. Miklós cár és családja máig sem egészen felderített meggyilkolásig, 1918-ig. Végre! Itt az ezredforduló! Nagyon izgultam. Nem vagyok izzadós, de a lábam az elmúlt időszakban — húú! Már vagy egy hónappal az év vége előtt, úgy április óta aludni is alig tudtam. Mindennap, éjfél előtt 25—26 óra magasságában felriadtam. Képzeljék, ha az ezredforduló előtti napon, mondjuk, december 33-án történik velem valami! Például a 7-es buszon, szalonnázás közben, egy hepét, majd röviddel azután egy hupát követően elvágom a kisujjam azzal a bicskával, amit húsvétkor hozott nekem a mikulás, és a véres pézsé a torkomon akad, amikor a tüsszentéshez nagy levegőt veszek. Belegondolni is szörnyű! Ám — hála Istennek és 2000 éve, időszámításunk előtt 1-ben, január elsején, pontosan 0.00-kor született fiának — ezt is megértem. Tűk. Persze itt, az új évezred küszöbén, a huszádik században már nem érheti az embert meglepetés csak úgy ukmukfukk! Nem a sötét középkorban élünk. Akkor szerintem jó, ha például a tanultabb emberek el tudtak számolni, mondjuk, 1999-ig. Na ja. Mi már sokkal okosabbak vagyunk. Úgyhogy hoztam a formám, és most együtt ünnepelek a világgal. Hurrá, ezredfordulunk! Már nem éltem hiába. ' Szóval — kíváncsiak az őszintére? Tisztára meghülyültem. Sajnos, nem láttam a Paula és Paulina, a Gazdagok és szépek, a Titkok és szerelmek egyetlen részét sem, de lehet, hogy boldogabb lennék, ha rendszeresen nézném ezeket az alkotásokat. Ehelyett butaságokon jártatom az eszem. Például: Egy évtizedben hány év van? És évszázadban? Hány évnek kell eltelnie (vigyázzunk a válasszal, mert a nagy számok már simliskednek!) egy, vagy plü két évezredben? Vajon a Krisztus születését követő ötödik hónapban, május hatodikán nem 1. május 6-át írtak a kalendáriumok, és születése előtt fél évvel nem időszámítás előtt (i. e.) 1-et? Állította-e valaki, hogy volt 0. év, és az 365 napból, 12 hónapból állt? Ugye, nem? Ez ugyanis 365 nap többletet jelentene, s a képzeletbeli időtengelyen nem lenne meg a folytonosság, mondjuk úgy, időlyuk keletkezne. Hol van ez az év? Agyrém! Ilyen senki sem láthatott és olvashatott, hiszen ekkora hülyeség fel sem merült semmilyen formában! Tehát csak félve kérdezem: mai időszámításunkat nem Krisztus születésének időpontjától számítjuk? Ez az időpont nem i. e. 1. utolsó és időszámításunk első évének, azaz 1-nek áz első pillanata? Direkt nem írtam napot, percet, másodpercet, de ha nyelvtanilag akarnám leírni, akkor időszámításunk előtt 1. december 31. 24.00 és 1. január 1. 0.00 az az időpont, ahova a mai időszámítás kezdetét tesszük, s ez egyben (vonatkoztassunk el a hittől!) Jézus Krisztus születésének időpontja. Időpont és nem időtartam. Az időpontnak egy másodperce sincs. Ezt a pontot nevezhetjük végpontnak (i. e.) és kezdőpontnak (időszámítás), határpontnak is. Ugye, lassan kapisgálják, mi ménkű cseszteti a csőrömet? Ezredforduló? Arany bogárkáim! Ahhoz, hogy belépjünk a harmadik évezredbe, ahhoz — kérem szépen — el kell telnie a második évezrednek, márpedig most még csak 1999-et tudtuk le! Vagy neCm? Őrület? Vezető világcég (nem írom le a nevüket, de biztosító és bank) karácsonyi üdvözlőlapján üvölt egy 2000-es szám. Talán neki is fáj! Hiába írtak komoly lapok, beszéltek vezető tv-csatornák, közismert emberek^) ezredfordulóról, hiába adták el utazási irodák dollármilliárdokért a szilveszteri útjaikat hajón, repülőn, tenger alatt és vigyorogva, hiába írtak 1999-ben 2000 szilvesztert (szerencsére erre az arcátlanságra kevesen vetemedtek), hiába láttuk nap mint nap — ezredforduló küszöbén —, mert jól hangzik, de sorolhatnám még a felháborító marhaságokat, kérdésemre mégis mindenki ezt mondta. Hát azt én is tudom, hogy az ezredforduló 2001. január elsején 0.00-kor lesz. Tehát a kérdés. Akkor miért? Ismerik a mondást: Jobb ma egy veréb, mint holnap...? El tudják képzelni, hogy jobb ma megkeresni néhány százmilliárd dollárt, mint egy év múlva, ráadásul lehet újra „gurítani”? „Van másííík!” „Ezeknek mindegy”, gondolhatják a szuperokos csúcsragadozók szerte a világon. Hát mára ennyit a pénz és média hatalmáról. Legalább azt tudnám, hogy akinek ebből még csak anyagi haszna sincs, az helyből, vagy nekifutásból...? És ezek után nem érzek mást, csak szánalmat. Elárulok valamit. Nehezen viselem, ha palira akarnak venni. Ézért én és barátaim — s néhány millióan még — 2000. december 31-én óriási bulit csapunk egy hajón, repülőn, vagy az Északi sarkon. Majd vigyázok, el ne vágjam a kisujjam. Boldogok leszünk, hogy megértük az ezredfordulót, és 2000 szilveszterén közepes fokozatra állítjuk az agyunkat. Vigyázat! Kétszer ugyanannak ugyanúgy nem lehet örülni. Boldog új évet és minden rendes embernek olyat, amilyet szeretne! Kocsis Attila Kétezer agysejt Mifune Toshiró a Shogun tévé-filmsorozat főszerepében
