Békés Megyei Hírlap, 2000. január (55. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-29-30 / 24. szám

2000. január 29-30., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7 __________A LEGDRÁGÁBB LAPOK A SZÁZEZER DOLLÁRT IS ELÉRHETIK__________ Harmincezer kártyakép - az ördög bibliája A legtöbb embert a játékszenvedély űzi a kártyaasztalhoz, mások a múlt és jö­vő titkait vélik felfedezni a színes lapok rendszerében. Van, aki bűvészmutat­ványokhoz használja a népszerű játékeszközt, míg többeknek a megélhetését jelenti ez a „kisgrafikai” műfaj. Mások gyűjtik a különböző korok kártyáit. Vannak olyan emberek, akik nemcsak szenvedélyesen játszanak a kártyával, hanem megszállottként gyűjtik is azo­kat. Jánoska Antal is közéjük tartozik, ám a kártyához fűződő szenvedélyével nincs egyedül családjában: felesége annyira megszokta már férje őrületét, hogy maga is elkezdett komolyabban foglalkozni a kártyákkal. Legalábbis a jóslással, bár römizni és kanasztázni is szeret. Mára már egy-egy eredeti kártyalap ritkaságszámba megy, értéke éppen ezért elérheti a százezer dollárt is. De csak azoké a példányoké, amelyeket művészi kidolgozással, fametszetek alapján kézzel festettek meg, és nem a tömeges gyártás egyszerű, sablon alapján készített darabjai. Ä kártya rossz hírét a hozzá kapcso­lódó féktelen szenvedélyek alapozták meg. Nem volt ritka, hogy egy lapon vagyonok úsztak el, családok lettek földönfutóvá, de nemegyszer párba­joztak is miatta, sőt adtak már el fele- . séget és gyermeket is egy-egy kártya- veszteség kiegyenlítése céljából. — Még ma is vannak olyan magán­lakások, ahol esténként milliók cserél­nek az asztal mellett gazdát — állítja a történész. Mára a cégek felfedezték a kártya reklámértékét. Alig kápni olyan paklit, amelynek ne lenne a hátoldalán vala­melyik cég hirdetése. Harmincezer kártyakép készült el eddig, és a világon ötszáz olyan gyűjtő él, aki legalább egyszer szeretné a ma­gáénak tudni — még ha csak egyet­len percre is — az egész kollekciót. Egy londoni köz­pontú társaság minden évben nagyszabású talál­kozókat szervez tagjainak, ahol ta­pasztalatokat és ér­tékes kártyalapo­kat, esetleg pakli­kat cserélnek, vala­mint játszanak egy jót. Jánoska Antal számos könyvet írt már a kártyák vilá­gáról, valamint a kártyajátékokról. Kevés olyan játék van ma a világon, amelyiket még ne próbált *volna ki. ZSUGATÖRTÉNELEM Egyes verzió szerint a kártyajáték feltalálása az i.e. 1120-as években uralkodó Sensi-Ho kínai császár nevéhez fűződik — itt is igaz Du­mas Párizsi mohikánok című mű­vében leírt mondata, miszerint „Keresd a nőt!”. A távol-keleti nagyúr ugyanis kedvenc ágyasának kívánt kedveskedni ezzel a játék­kal. A krónika arról már nem szól, hogy vajon mit helyettesíthettek a kártyalapok? A franciák viszont szentül állít­ják, hogy ők találták ki ezt a szóra­kozást az 1300-as esztendők végén, méghozzá VI. Károly kedvének jobbátételére. Ennek némileg el­lentmond, hogy Európában már a XIII. századból is találhatunk írásos emlékeket kártyázásról. Ami biz­tos: a legrégibb fennmaradt tarokk­kártya 1430-ból származik, ame­lyet Milánóban őriznek. A közép­korban az egyre inkább elharapó­dzó szenvedéllyel szemben az egy­ház szigorúan fellépett. Onnan ered az elnevezés, miszerint a kártya az ördög bibliája. — Amikor a játék szabályairól és menetéről írok, mindig leosztom ma­gamnak a lapokat, és legalább ötven próbapartit vívok magammal. Az eb­ből készített statisztikák alapján írom meg a jó tanácsaimat is — mondja Já­noska, miközben már az esti tarokk­játszmát szervezi telefonon. __________Poór Péter élete ma is sikerekben gazdag__________ Nem vitte el a „Fekete vonat” Amikor felhívtuk Poór Pétert — aki az 1967-es Táncdalfesztiválon az Utá­nam a vízözön című dallal tűnt fel, majd a Fekete vonattal berobogott a sztá­rok világába —, nagy megdöbbenésemre szabadkozni kezdett: alig van ide­je, folyton rohan, tele a naptára. — Óriási tévedés! Nem vagyok sem elfelejtve, sem lelombozva! Havonta harminc-negyven fellépésem van — nevetett. — Láthatja, ott lóg a falon a Szent karácsony éjjel aranylemeze, lassan esedékes belőle a platina is. Mostanában jelent meg az Édes­anyám kedvenc dalai-összeállításom első része, amelyet nyolcvankilenc éves anyukám kívánságai alapján vá­logattam a régi slágerek közül. Eláru­lom még — vette a hangját suttogóra —, hogy az én nevemhez fűződik majd a lemezritkaságok „kék Mauri- tiusa”, mert amikor nemrégiben a bol­tokba került a Minden más című új CD-m, az első példányokon még nem a véglegesre csiszolt zenei felvétel volt! Pályám ékes bizonyítéka annak, hogy a sztárság ébren tartásában meghatározó szerepe van a tévének, rádiónak. Amikor a főiskolán elvé­geztem az operett és musical szakot, három-három évre Szegedre és Miskolcra szer­ződtem. Akkori életem cso­dás volt, hat esztendőbe belezsúfolódott egy teljes színészi pálya, de bármilyen jelen­tős, köztük operai szerepeket is kap­tam, körülrajongott bonviván voltam, mégis kikerültem az ország más táján élők látóköré­ből. Eltűnésem akkor vált szó szerint eltűnéssé, amikor két hónapra Berlinbe szerződtem a Friedrichstaadt Palast revü- jéhez. Elindult a lavina! Meg­hívtak Torontó­ba, ahol azóta is évente legalább két hónapig éneke­lek. Aztán következtek sorban az Egyesült Államok magyar lakja váro­sai, de például Hollywoodban négy hónapig angolul énekeltem, mert a tu­laj ugyan magyar volt, de a közönség színtiszta amerikai. Ez a mozgalmas időszak a nyolc­vanas évektől 1992-ig tartott, közben itthon teljesen leírtak. Amikor rövid időre hazajöttem, nosztalgiaműso­rokhoz hívtak, hogy a múlton me­rengjünk, holott az új számaim sok­kal jobbak voltak. Tévéfellépést sem lehetett szervezni velem, mert mire a felvételre sor került volna, én már messze jártam. Nincs okom pa­naszkod­ni, „poór” létemre ma is si­kerben gazdag az életem, (somos) Ajánló CD-sikerlista 1. Sterbinszky: House Sounds... 2. Sterbinszky: Trance Sounds... 3. Bravo Hits 13. 4. Five: Invincible 5. Thalia: Marimar 6. Cher: Greatest Hits 7. Scooter: Back To The Heavy­weight Jam 8. Michael Flatley's: Lord Of The Dance 9. George Michael: Song From The Last Century 10. Jazz + Áz: Egynek jó (Musicland Hanglemezbolt) Könyv Barokk stílus Akár Román stílus-t vagy Az itáliai re- neszánsz-t is írhattunk volna, mert annyira egyszerre jelent meg a három album, egy szép sorozat kezdő darab­jai. A Vince Kiadó rukkolt elő ezekkel a vaskos és igazán elegáns kivitelű kö­tetekkel, a német Könemann kiadó al­bumainak magyarításával. Tegyük hozzá gyorsan, a nyomdai munkálato­kat Franciaországban végezték, ami nyilván magyar fülnek csúcsminőséget jelent (nem vagyunk biztosak abban, hogy hazai nyomda nem tudott volna hasonló minőséget produkálni). A könyv — amint címéből is kiolvasható — az egyetemes művészettörténet utolsó nagy, egységes stíluskorszaká­nak, a 16. századtól az 1750-es évekig meghatározó barokknak az értékeit mutatja be. A kötet egyszerre nevel és gyönyörködtet, alig lehet letenni, ha egyszer belelapozunk. Igaz, az ára sem olcsó, bár tízezer alatt megúszható, ami a mai könyvárakhoz képest azért nem mondható túlzottan magasnak. (A Magyar Könyvklub tagjai jelentős kedvezménnyel juthatnak hozzá!) É Generali-Provideimcia Biztosító Rt. békéscsabai igazgatóságára ÉLETBIZTOSÍTÁSI ÜZLETÁGVEZETŐT keres felvételre. tfráréofc ✓ felsőfokú végzettség / értékesítésben szerzett tapasztalat ✓ számítástechnikai alapismeret. IfUditok: §§ értékesítési csapat irányítása M képzések, toborzások szervezése. Amit múltuk; / versenyképes jövedelem / karrierlehetőség ? / kellemes munkahely. A pályázatokat 2000. február 2-án 16 óráig kérjük írásban juttassák el az alábbi címre: Békéscsaba, Lázár u. 1. WHKKM ■ül MMU Hl 'mmMHHHi Szószólóban - egy tárcakönyvről Nehéz helyzetben van a recenzens, kétszeresen nehéz helyzetben. Minde­nekelőtt azért, mert olyan könyvet ajánl figyelmükbe, amelyet többségé­ben még nem olvashattak. Másfelől azért, mert a szerzővel szembeni elfo­gultsága nehezen tagadható, hiszen tárcái rendszeresen megjelennek la­punkban, s a legjobbak a Szószólóban címmel most kiadott könyvben is ol­vashatók. De akad két mentőkörül­mény is e sorok írója számára. Az egyik, hogy Gyarmati Béla újságíró, kritikus, rendező — akinek munkájá­ról itt szó esik — a megyében szüle­tett, Csanádapácán. Innen indult tehát, s lett két évtizedes rádiós és újságírói pályafutás után színigazgató Miskol­con, ahol ma is él. Fásaiban rendre fel- bugyognak az életre meghatározó apá­cai gyerekkor élményei. A másik men­tőkörülmény számomra, hogy Gyar­mati Béla nagyon jól ír. Azon ritka szerzők közé tartozik, akinek tárcáit — e hazai napilapokból kihaló műfaj gyöngyszemeit — a szerkesztő feltétel nélkül vállalhatja, s akár olvasatlanul is kész betenni lapjába, csak megjelen­jenek. Mert a tárcák értéket képvisel­nek értéktelenedő, pontosabban érték­válsággal küszködő világunkban. Az írások hitelesek, időszerűek, pontosak, elegánsak. A felsorolásból valami kimaradt. Egyetlen szó, amely összefogja ezt a több, mint 110 tárcát: szószólóban. Vagyis a köz szolgálatá­ban, a köz szószólójaként. Ahogy tet­szik, lehet még csavargatni a szavakat, csak a lényeget nem, hogy Gyarmati Béla bizony arra vállalkozott, hogy a köz nevében szót kérjen. Mert a hiva­tást, amit újságírásnak nevezünk, ko­molyan veszi: nem magunknak, a ro­konságnak vagy a barátoknak írunk, s nem pártoknak, kormánynak fogalma­zunk, hanem azoknak a tízezreknek, akik na­ponta megveszik a lapot, s akik a lap hasábjain a maguk örömeiről, fájdalmai­ról, pana­szairól szeretné­nek olvas­ni. Csak annyit, hogy nem hülyék, hogy jól látják a világot, s ha az a nyomorult világ (értsd: hivatalnok, politikus és mások) nem érti meg őket, akad egy ember, aki időről időre leül velük (képletesen) az asztal mellé és igazat ad nekik. S ebben az igazság­szolgáltatásban az a gyönyörű (a tárcá­ban, mint irodalmi műfajban az a szép), hogy mindezt nem direkten, ha­nem valós történetbe ágyazva mondja el a szerző. Gyarmati Bélának pedig vannak történetei és azoknak vannak igazsága­ik. Mivelhogy gazdag és izgalmas év­tizedeket élt meg. A kemény, de szép csanádapácai gyerekkortól az újság­írás mozgalmas évein át a színházcsi- nálás élményekben gazdag világáig. S /ezalatt annyi minden történt vele, pon­tosabban annyi mindent észrevett ma­ga körül, hogy könnyedén szaladnak ki tolla alól a tárcák. Ólyan történetek­ről ír, amelyek velünk is megtörténtek (vagy megtörténhetnének), csak épp nem vesszük észre őket. S miközben a szerző megtanít bennünket látni, s „kiolvasni”, megismerjük őt magát, a családját, a szomszédját, a hajdani Csanádapácát, a várost, ahol él, a kis beregi falut, ahová időről időre vissza­húzódik. Mindezt nem tolakodóan, ha­nem „díszletként”. Nélkülük nem len­ne hitele a történeteinek, hamis lenne azok igazsága. Mert az ember élete az övéivel és környezetével teljes. Gyarmati Béla a Szószólóban című könyvébe legjobb tárcáit gyűjtötte ösz- sze. A Felsőmagyarország Kiadónál megjelent kötet letehető. Le is kell ten­ni három-négy tárca elolvasása után, hogy ne torlódjanak egymásra a gon­dolatok. De másnap, harmadnap újra elő kell venni. Pontosabban: nem lehet nem elővenni. Gyarmati Béla munkája izgalmas, szép olvasmány. A szerző jelen lesz a Csabai páholy ma esti rendezvényén. Könyve a helyszí­nen, később pedig a szerkesztőségünk titkárságán is megvásárolható. Árpási Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents