Békés Megyei Hírlap, 2000. január (55. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-22-23 / 18. szám
2000. január 22-23., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 7 „Ő EGYSZERRE A GURUM ÉS AZ APÓSOM, AMI ELÉGGÉ ÖSSZEFÉRHETETLEN” Gopálanátha, Kepes András unokája Somogyvámoson nem találtuk a házat. „És hogy hívják, akit keresnek?” — kérdezte a sokszoknyás néni, az ételhordót cipelő bácsi, de a Somerville-né hallatán csak a fejüket ingatták. Ám egy másik falubelihez fordulva kiszaladt a számon: Borikát keressük. „A Kepes lányát?” — derült fel a kérdezett arca, és már mutatta is az utat. Alacsony, egyszerű, magyar falusi parasztház. Észrevétlenül simul a többihez. Az ablakon lebbent a függöny, a ház asszonya szaladt kaput nyitni. Könnyű szárit viselt, kontyba fogtála haját, az arca krisnásan kifestve. Őt egy pulóveres, hosszú hajú fiatalember követte, Kepes Bori férje: a skót származású Abhay Charan De Das Somerville. Az előtérben levetettük a cipőnket. Náluk ez nemcsak a templomban, otthon is így szokás. Lapos oldalpillantást vetettem a szomszédos minikonyhára, ahol a falnak döntve félméteres cukkinik várták sorsukat. A ház egyetlen fűtött szobájában a modem babaülőkében, temérdek játék között találtuk a három hónapos Kepes- unokát: Bruno Gopálanáthát. — A hosszú krisnás neveket mi is ritkán használjuk — nyugtatott meg Bori. — A férjemet Abszinak hívom, ő Bradzsnak nevez, augusztusban született kisfiúnkat Gopszinak becézzük. Ragaszkodtunk hozzá, hogy a kicsinek legyen polgári neve is, mert ha történetesen nem lesz krisnás, gondjai adódhatnak. Ha felnő, maga dönthet majd arról, hogy akarja-e követni ezt a sok ezer éves indiai vallást. A Gopálanátha névnek ősi a története: ötezer évvel ezelőtt Krisnát is így hívták, amikor még furulyázó pásztorfiú volt. Gopszi persze semmit sem tud erről. Szülei stílusosan skót kockás nadrágot adtak rá, amit Skóciában élő nagynénje küldött. A mamája felváltva ringatja templomi énekekkel, skót vagy angol dalokkal, majd felcsendül a magyar „Tavaszi szél vizet áraszt...” A Somerville-házaspár naponta egyszer elsétál a gyerekkel a falutól félórányira lévő tehénfarmra, a szelíden lankás Krisna-völgybe? Elmennek a vendégház és a művészetek háza mellett a legmagasabb ponton álló, rózsaszínre és kékre festett, díszes templomig, énekelnek és táncolnak, beszédeket hallgatnak, valami egyszerű ételt esznek, majd hazabaktatnak. A két fiatal évekig csak barátkozott. Bori jól tudott angolul, nyaranta szívesen kalauzolta a fiatalembert és a nővérét, akik azért jártak olyan sokszor nálunk, mert papájuk a somogyvámosi krisnaközösség guruja lett. Borika aranyművesnek tanult, de nem dolgozott a szakmájában. Krisna- tudatúvá vált, a főváros utcáin sokan találkozhattak vele, amint könyvet árult, adományt gyűjtött, végül védikus szertartású krisna esküvőn Abhay felesége lett. Kepes András az esküvő előtt Somogyvámosra utazott, körülnézett a Krisna-völgyben, mert mindent tudni akart azokról az emberekről, akik között a lánya leéli majd az életét. Nem voltak előítéletei. Az indiai filozófia, a keleti vallások már korábban is érdekelték, és csak azt tartotta szem előtt, hogy a lánya boldog legyen. — Csaknem fél évig Skóciában éltünk, de nem kaptunk munkát — mesélte Bori. — Visszajöttünk, és hallottuk, hogy az ismerőseink milyen olcsón vettek házat a faluban. Megvásároltuk ezt a kis házat, fürdőszobát építettünk hozzá, és amit tudtunk, magunk felújítottunk. Somogyvámoson, a faluban tíz-tizenöt krisnás család él. Befogadták őket, már senki sem mosolyogja meg az öltözetüket. Mindenki tudja, hogy a szárit viselő nők, dhotiban járó férfiak milyen békések, szelídek és jó szándé- kúak. A vallást fanatikusadban gyakorló társaik a Krisna-völgyben, a templom aljánál építették fel élénk színekre festett, rózsaszín, zöld, égszínkék házaikat. — A völgyben nincs se áram, se gáz. Legfeljebb a tehetősebbek engedhetik meg a palackos gázt, az esténként egyetlen villanykörtét tápláló napelemet és a mobiltelefont. Ez nem vallási előírás, pénz kérdése, habár a legfanatikusabbak akkor sem néznék a tévét, ha volna... Náluk fő helyen áll a televízió, rendszeresen nézik, van telefonjuk, hifitornyuk, és egy huszonkét éves, de még jól használható Citroenjük. A főbb vallási előírásokat természetesen betartják, nem esznek húst, halat, tojást, zsírt, tilos a cigaretta, az alkohol, a kávé, a tea — csak a gyümölcstea jöhet szóba —, tiltott a szerencsejáték és persze a kábítószer. Megkértem Borit, mutassa meg a szárijait, és avasson be a viseletűkbe. — Ehhez át kell mennünk a középső templomszobába, ahol az oltár áll, mert csak oda fértek el a ruhásszekrényeink — pirult el zavarában, és átvezetett a jéghideg helyiségbe. Először a házi oltárt kezdte magyarázni: középen áll Krisna kétféle inkamációjának egy-egy szobra, alatta sorakozik a család lelki tanítómestereinek szobrokkal, portrékkal illusztrált láncolata. Aztán felemelt egy Krisna-figurát: — Erre azért vagyok büszke, mert aputól kaptam. A huszonegyedik szülinapomra hozta Indiából. Vrindá- vanban vette, abban a városban jelent meg Krisna először! Ezután a szárikra is sor került. Tizenöt van a szekrényben. Ezek köny- nyű, hosszú, színes, indiai anyagdarabok, minden szabás-varrás nélkül. Bori varázsolt belőlük ruhát... Az egyik szél csücskét begyűrte a derekán, az anyagot rátekerte magára, csinos hajtásokra raffolta, megtűzte, a testén ismét körülfonta, igazított rajta, aztán keresztben kecsesen átdobta a vállán — és kész! A szári praktikus viselet: egyszerre lenge ruha, sál és fejkendő. Á színe nem fontos, de az özvegyek, idősebb nők fehéret hordanak. Indiában az a halál színe. — Mit jelent az arcfestésed, és meddig tart felkenni? — Három másodperc alatt elkészülök vele! — legyintett. — A két sárga csík és az orromon a levél a vallási rendünk jele. Van a Gangesz mellett egy tó, annak agyagjából hozzák a rögöket, ebből lesz vízzel feloldva a sárga festék. A piros pötty vagy csepp a homlokomon azt jelenti, hogy férjnél vagyok, de ilyet fest magára, aki csak foglalt. Lehajtotta a fejét, mutatta pirosra festett választékát, ami igazolja: hagyományos védikus indiai esküvője volt. Aztán a nyakában lévő kétsoros láncra bökött: — Ez a kuntimala! Szent növényből készül, védő szerepe van, és minden krisnás viseli, férfiak is. Gopszira is ráadtam, de a kezére, nehogy megfojtsa magát vele. Mindkét csuklómon viselek egy-egy fehér és piros karkötőt. A fehér a férjet, a piros a feleséget jelképezi. A fehérnek kell felül lennie, mert a férj uralkodik a feleségén! Cinkosan összenéztek. Köztük nem ilyen lehet a „szereposztás”. — A guru nagypapa mit szólt Gopálhoz? — Nagyon boldog volt... — felelt magyarul a ritkán megszólaló Abhay. — Vele egész más a közös gondunk! — vágott közbe Bori. — Tudod, ő egyszerre a gurum és az apósom, ami eléggé összeférhetetlen. Mint após, szeretne barátságos, kedves és elnéző lenni, de lelki tanító- mesterként nagyon szigorúnak kell lennie. A férjem is nehezen tudja feldolgozni ezt a helyzetet, de megértem: én se venném jó néven, ha a papám beavatkozna az ő életébe. Életükben, körülményeikben nyoma sincs a fényűzésnek. Vajon miből élnek? Abhay számítógépeket javít, a krisna fesztiválokhoz plakátokat tervez, a skót és az itteni templom részére komputeres prezentációkat készít. Kezdetben Borika egyedül alkotta a mívesen szép Tiffany-lámpákat, de terhesen már nem vette a kezébe a forrasztópákát. Később a csiszológépet is le kellett tennie, mert Gopszi — a mama pocakjában — vad táncot járva jelezte, hogy fél a furcsa hangtól. A gyerek mellett Borinak csak a lámpák tervezésére jut ideje, és Abhay készíti el azokat. Szükség van a munkájára, hiszen csak a lámpák árából élnek! A papák segítenek, többet is tennének értük, de ők egyedül akarnak megállni a lábukon. — A gyereknek mindent megadunk, ne legyen hiánya semmiben. A Védák, a Tudás Könyvei kimondják, hogy egy gyereket ötéves koráig úgy kell nevelni, mint egy királyt, és kényeztetni, ahogy csak lehet. Utána elég megtanítani arra, hogy mit szabad, mit nem szabad, és miért kell valamiről lemondani. — Akartok még több gyereket? — Szeretnénk, de csak ha lesz anynyi pénzünk, hogy királyként nevelhessük. Somos Ágnes Fürdetett fenyő „Szóban és írásban úgy tudtam kijutni a szűk értelmiségi gettóból, hogy történeteket mondok.” Tetszik nekem ez a Lengyel László idézet, ilyen jól aligha tudtam volna megfogalmazni a gondolatot, bár kétségtelen, hogy magam is azok közé tartozom, akik apró történetekben látják a világot. így hát mindig van mit írnom, mert mindig történik valami... — Született gyáva vagy! — mondá kollégám a borkóstolóban. Noha éppen ezen a helyen mérik a bátorságot (néhány decit már magunkhoz is vettünk) nem vitatkozom a kurázsi, a virtus, a hősiesség mibenlétéről, csupán ennyit mondok: igyekszem kerülni a konfliktusokat. Ennyiben maradunk. Pedig hozzátehettem volna, hogy olykor szinte lehetetlen kitérni az összeütközések elől. Ámbár minden reggel erős fogadkozással kezdem a napot, sétára indulván két apró ebemmel. Győzködöm magam, hogy mondhatnak bármit a rosszkedvű reggeli emberek — néhány csaho- lás miatt szidhatják a kutyákat, vagy akár az anyámat — fel sem veszem. Viszont erősen reménykedem, hogy reggelenként találkozom azzal a néhány kedves emberrel is, akik megszólítják, megsimogatják kis „hozzátartozóim”, s engem is megajándékoznak néhány jó szóval. Vannak jó napok, vannak kevésbé jók. Karácsonyt ünnepelni mindenesetre úgy indultunk az unokákhoz D.-be, hogy most már csak békés napok következhetnek. De alig érkeztünk Miskolcról a másik nagyváros lakótelepére (én még ki se kászálódtam a kocsiból) valaki máris ordított: „Bejönnek ide mindenféle népek faluról, s tönkreteszik a lakókörnyezetet. Maguknak még senki nem mondta, hogy — a vonatkozó szabályok értelmében — kutyát pórázon, szigorúan csak pórázon... de mindjárt fel is rúgom ezt a kis dögöt...” Felrúgod te az édes jó anyukádat! — ágaskodott bennem rögtön az indulat, ám néma maradtam. Ellenben próbáltam felmérni, hogy minő kárt tettünk — mi faluról jött mindenféle népek — a lakókörnyezetben. S arra is kíváncsi voltam, ki ez a főszer, aki a vonatkozó szabályokra oktat. Nos, a felpaprikázott ember, normálisnak látszó, harminc körüli férfiú, aki még mindig mondta a magáét, miközben tekintetét a földre szegezte, ahol egy szép fenyőfa volt kinyújtóztatva összekötözött ágakkal. De szorítkozzunk most már a tényállásra. Csak az igazat, a tiszta igazat! Nem könnyű bevallanom, de az történt, hogy érkezésünk pillanatában Bunii kutyánk — mindenkit megelőzve — kiugrott az autóból, s lepisilte az első bokornak látszó zöldet, vagyis a fenyőt. Természetesen bocsánatot kértem a fa felháborodott tulajdonoságtól, aki ettől megenyhült kicsit, s már csak azt követelte, hogy fizessem ki a karácsonyfa (igencsak borsos) vételárát. Ebben a drámai szituációban kiderülhetett volna, hogy mennyire vagyok gyáva (vagy inkább hülye), de mintegy végszóra megjelent a lányom a harmadik emeletről, aki szerencsésen közvetíteni kezdett a felek között. Nem találják ki, hogyan jutott nyugvópontra az ügy. Hát megfürdettük a fát! Csak fönn a lakásban tudtam meg, hogy a dühös, karácsonyfás szomszéd: rendőr. Most már értem! — jelentettem ki kajánul a családnak. Pedig deAjánló CD-Sikerlista 1. Megahits 2000 2. Club Sandwich 3. Five: Keep On Movin 4. Ann Lee: Dreams 5. Melanie C: Northern Star 6. VHK: Naptánc 7. Boom 2000 8. Kettős Szerep 9. Blind Myself: Heaven't 10. Dán Von Schultz: 12” Music (Rock Island) Film Hatodik érzék A gyermekpszichológust alakító Bruce Willis különös paciense gyógyulásától a saját problémáira is megoldást remél. A nyolc éves, halottak leikétől rettegő kisfiú útmutatása alapján végül megérti a félelmetes jövevények kívánságát és „meggyógyítja” pszichológusát. Könyv Anne Frank naplója ANNE FRANK NAPLÓJA A történet.-bizonyára ismert: egy 13 éves holland zsidó lány a háború közepén, 1942. június 12-én elkezdett naplót írni a németek megszállta országban, s mindaddig rótta a sorokat, amíg el nem hurcolták a családjával együtt. Anne Frank nem tért vissza a Bergen Belsen-i koncentrációs táborból, írását, amelyet elrejtettek, később apja adta ki. A könyvet azóta milliók olvasták, számos nyelvre lefordították, színpadra állították és megfilmesítették. Az Anne Frank naplója az egyik legjobb könyv a háború és a német megszállás borzalmairól. A kötet első, 1947-es kiadása — majd a többi is egészen a kilencvenes évek elejéig — rövidített változat, az apa kihagyta belőle azokat a részeket, amelyek túl nyíltan foglalkoztak a szexualitással és túl keményen bírálták Anne anyját. Az első teljes, tehát csorbítatlan szövegű napló csak az apa, Otto Frank halála után jelent meg holland nyelven. Ennek a hiteles szövegnek a fordítása olvasható most — Magyarországon először — a Park Könyvkiadó gondozásában. hogy! Csak valami ostoba előítélet munkált bennem. Hogy mást ne mondjak, egyetemi vagy hírlapírói körökben ugyanúgy vannak bunkók, mint ahogyan a rendőrök között is. De nem a szimpla hülyeségről van itt szó, hanem az előítéletes magatartásról. Mert a „szabálysértő” — ez esetben én, mint Bumi gazdája — elsősorban ember (személyiségi jogokkal), aztán lehet falusi, városi, néger, buddhista stb. És senkinek nincs joga a bőröm színe, a vallásom, a pártállásom, a származásom miatt eleve megítélni. Ez mindenkire vonatkozik, de rendőrökre, bírákra, papokra, pedagógusokra különösen. Az eseten egyébként hamar túltettem volna magam (elfedik az ilyesmit más, fontosabb történések), de Bumi egész D-i tartózkodásunk alatt újra és újra visszatért az eredeti helyszínre, s ott emelé lábát. Gyarmati Béla
