Békés Megyei Hírlap, 2000. január (55. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-22-23 / 18. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete „Mi van Macika?” Álompár délidőben — a televízió kamerái előtt Jadvigin vankúsik „A fordítás vége felé már a regény minden szavát külön értékeltem...” Gopálanátha „Ő egyszerre a gurum és az apósom, ami eléggé összeférhetetlen” A HÖLLINGHOFENI PACSIRTA Azt mondják, a régi kastélyokban szellemek tanyáznak. Ők riogatják, ijesztgetik az ott élő békés háziakat. A westfáliai erdők mélyén, a századok óta megbújó höllinghofeni kastély kísértetei örömükben inkább táncra perdülnek, ha magyar úrnőjük az „Ave Maria” csodás dallamaival bűvöli el őket. Pitti Katalin operaénekes négy éve Boeselager bárónőként éli jótékonykodással, fellépésekkel és fogadásokkal fűszerezett életét a patinás falak között. „Soha nem felejtem, há— Hogyan szólíthatom? — Művésznőnek hívnak, bár a férjem révén bárónővé váltam. Valaki megkérdezte tőlem: „Felnőttél már a bárónőséghez?” Nehéz kérdés volt. Tény, hogy mikor férjhez mentem, féltem, görcsös voltam, hogyan fogad be a német arisztokrácia, hogyan fogad el az új családom, hogyan szokom meg az új otthonom. — Hol található és mekkora a höllinghofeni kastély? — Dortmundtól fél órára, kétezer hektáros magánerdőség közepén, vizesárokkal körülvéve. A háromszintes, valaha vadászkastélynak használt épületben az 1700-as évektől kezdve a Boeselager család leszármazottai élnek, akik közül sokat, háború alatti antifasiszta megnyilvánulásáért börtönbe zártak vagy kivégeztek. A ma negyven szobás kastély egyik szárnya múzeumként üzemel, amit a férjem helyett gyakran én mutatok be az ide látogató csoportoknak, sőt a kápolnában elénekelem az Ave Mariát is a turisták nagy örömére. — Magánemberként hogyan sikerül fenntartani, sőt állandóan felújítani egy ilyen hatalmas épületet? — Nem kis pénz szükséges hozzá. De a jó gazdálkodás, szervezés és az 50-60 megbízható munkatársnak köszönhetően sikerül. Mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozunk, a hatalmas erdőség a fakitermelésre, a vadállomány a vadászatra ad lehetőséget. A férjem, aki nagy természetvédő, sőt minisztériumi szaktanácsadó, a földbirtokosok között elsőként dolgozta ki a birtok természetvédelmi tervezetét. A mai világban nem lehet rózsaszín álmokban élni. A Föld pusztulása, a katasztrófák, a járványok nem véletlenek. Az emberek nem szeretik a Földet, nincs felelősségtudatuk, csak önmagukra figyelnek. Én, aki Szentesen születtem, nagyon hálás vagyok, hogy ismét a természet közelében élhetek, és rengeteget tanulok a férjemtől. E csodálatos környezetben igyekszem többet törődni a lelki fejlődésemmel. Az operaénekesi pályától megkapható karrier, hírnév és csillogás számomra ma már értéktelen dolgok. Hiszen az életben az a legfontoNévjegy Született: 1951. december 7. Férje: Wolfhard von Boeselager Gyermeke: Kovács Barbara, 1973 Pályája: 1977-től az Operaház magánénekese Elismerései: Liszt-díj (1985), Dáryné-díj (1995), MSZOSZ-díj (1995) sabb, hogy születésünktől a halálunkig emberként milyen utat járunk be. Lehetünk bármilyen nagy sztárok, senkik és semmik maradunk, ha ebben elbukunk. — Hol és hogyan ismerte meg a férjét? — Csilla von Boeselager bárónő — a férjem elhunyt felesége — a Máltai Szeretetszolgálat lovagasszonya, jótékonysági estet szervezett Németország tíz templomában. A Tolcsvay testvérek Magyar Miséjével turnéztunk és a kastélyban laktunk. Csilla bárónő későbbi halála után a férje Magyarországra jött, hogy továbbvigye a máltai ügyeket, és felvegye a kapcsolatot a régi barátokkal. Találkoztunk és megragadott az intelligenciája, udvariassága, figyelmessége, s az az igazi meleg szeretet, amit megérez az ember. Az a nemes egyszerűség, tapintat és érdeklődés — amit itthon se szakmailag, se emberileg nem kaptam meg — lenyűgözött. Kevesek képesek erre és kevesekben van meg az igény is rá. Ez az önzetlen, drága ember bearanyozta az életem. —1 Négy évvel ezelőtt férjhez ment. Mennyire változott meg az élete? — Nagyon. Állandó utazgatásokkal telik. Szeretnék — a pályámat folytatva — a jótékonyságnak élni, segíteni az embereket, örömet adni, és hasznos segítője lenni a férjemnek és „fogadott” gyermekeimnek, nem elhanyagolni a lányomat és gyakran látni az édesanyámat, a húgomat. Ehhez több ember is kevés. —Mivel foglalkoznak a gyermekei? — Első házasságomból született 26 éves Barbara lányom az Operaház kórusában énekel, szólóénekesnői pályára készül. A 25 éves Ildikó von Boeselager a karlsruhei Építészeti Egyetemre jár és közgazdasági tanulmányai után a birtok ügyeit intézi majd. Húga, a szociális érzékenységgel megáldott Ilona kommunikációt, szociológiát tanul és elhunyt édesanyja jótékonysági akcióinak intézését veszi majd át fogadott öccsével, Raffaellel. — Átvette a Csilla von Boeselager által elkezdett jótékonysági munkát? — Folytattam az elkezdett segélyakciókat. Én vagyok a Máltai Szeretetszolgálat területi képviselője, de gondozom a péceli Napfény ESE Ház ügyeit és részt veszek a férjem által irányított Osteuropa-Hilfe Stiftung Alapítvány munkájában is. Segítettünk a péceli szegénykonyha felszerelésében, most ételhordó autóra gyűjtünk^ és olyan teherautót keresünk, amelyben gyorssegély-központot lehet kiépíteni teával, tisztasági csomagokkal, ruhával és orvosi ellátással. Az Operában és a Fasori Evangélikus templomban jótékonysági koncerttel segítettük az árvízkárosultakat. Éjszakákon át címeztem a meghívókat, mégis kevesen jöttek el. Akinek volt pénze, nem sietett adakozni, csak a szegények akartak segíteni a még szegényebbeken. — Tavaly ünnepelte a pályán eltöltött 25 éves jubileumát. Szakmájában és magánéletében egyaránt boldog embernek tartja magát? — A házasságaim nem sikerültek! Négy korábbi férjem szakmabeli volt, mert azt hittem, csak ők értik meg a pályánkon felmerülő problémákat, a stresszt és a rossz időbeosztást. Sok kellemetlen tapasztalatot gyűjtöttem, de hálás vagyok a sorsnak a nehézségekért is, mert általuk több lettem és toleránsabb. A pályám szép és sikeres volt, csodálatos szerepeket énekeltem. Tizenhat évig ment a Korona Pódiumon a Maria Callas-est, amit most bemutatok Németországban is. Gyakran tartunk koncerteket a kastélyban. Soha nem felejtem, hányán segítettek nekem és amit kaptam, azt másoknak viszonzom. Ez egy „szere- tetláncolat”, amely által harmonikusabb, boldogabb lesz az ember. És így van ez jól. Hollósi-Henyei ' j " ' *fy Te ohmhwhmí ' m '< <<í v ' s 1 • sí k| afr? . i ■- n i Autópálya-matrica, ha magyar Van európai matrica és van magyar. Van jó és van rossz. Az előbbi európai, az utóbbi magyar. A mi matricánk látlelet arról az országról, amelyik Európába tart. Ami magyar, az magyar. Jó, de nem az igazi. Jó, de nem annyira, hogy azt lehessen rá mondani: európai. Most elmesélem, milyen egy matrica, a Lajtán túli. Az ember bemegy a benzinkútra, a postára, az autóklubba, a trafikba és kér egy két hónapos matricát, mondjuk Ausztriába. A kisasszony előveszi a kért árut, az oldalán felsorolt hónapoknál kilyukasztja a megfelelőt, majd azt a napot, amelyiktől használhatjuk a matricát. A határon aztán lefejtjük az öntapadóról és felnyaljuk a szélvédő megfelelő helyére. Ennyi. Ha jön a zsandár és nincs vagy lejárt a matricánk, ott helyben „orrba vág” bennünket — ahogy illik. Ezek után nézzük a magyar matricát. Először is az ember ne menjen a postára, mert ott nem árusítják. Sétáljon a benzinkútra, a kijelöltre, ott talán kap szép kék matricácskát. Amire természetesen nem azt nyomták rá, hogy személygépkocsira, tehergépkocsira vagy helikopterre szól, hanem betűket és számokat: Dl, D2... Hogy kellőképp világos legyen azoknak, kik még életükben nem vettek matricát a kocsijukra (hogy ebből a külföldi miként jön rá arra, jó pályabérletet kapott-e, rejtély). A kisasszonynak kifizetett, finom cellofánba csomagolt matricát aztán a szélvédőre ragasztjuk, a hozzá adott mágneses azonosító kártyát pedig — miután a rendszámot rávéstük — a zsebbe rakjuk. Az M3-as kapuinál utóbbival igazoljuk, hogy a matrica a mágneskártyához tartozik, a mágneskártya az autóhoz, mi pedig nem vagyunk csaló disznók. Az Ml-esen csak a rendőr ellenőriz bennünket, ha ellenőriz — neki a felragasztott matrica is elég lenne, mint Európában. De Magyarországon vagyunk! Most térjünk vissza a benzinkúthoz! Várjuk, hogy a kisasszony lyukasszon. De nem lyukaszt. Se hónapot, se napot. Minek? A matrica magyar, arra rá van nyomva, amit külföldön lyukasztani kell: 1. hónap. Vagyis, ha mondjuk január 24-én vásárolunk egy havi matricát, akkor — mivel az csak januárra szól — pontosan egy hétig használhatjuk. Nagy trükk, így lehet egyhavi utazásért esetleg kéthavi díjat szedni. Megint palira vettek bennünket. Megkockáztatom: azokat, akik messze lakunk a matricás pályáktól. Bánt, de megszoktam. Csak azt nem értem, miért nem lehet egyszer végre valamit rendesen megcsinálni ebben az országban? Árpási Zoltán Megint palira vettek bennünket. Sarkad. Egy ritka különleges képeslap az épülő sarkadi cukorgyárról. Jó lenne azt írni: a működő cukorgyárról. De sajnos, mindez már csak történelem. Az építés is, a működés is Sarjad Cukorgyár
