Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-01 / 280. szám

UTAZÁS Kiskereszt a tíz éve történtekért A Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést kapta meg a szeghalmi Mészáros Ferenc. A magas elismerést Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke nemrég adta át a szeghalmi férfinek a tíz évvel ezelőtti Páneurópai Piknik meg­szervezéséért és a vasfüggöny áttörésében nyújtott segítségéért. Mészáros Ferenc érdeklődé­sünkre elmondta: a Páneurópai Piknik létrehozásának gondolata az ő agyából pattant ki. Amikor 1989-ben Habsburg Ottó Debre­cenben járt, akkor még ő is a cí­vis városban élt. Az előadás után Habsburg Ottó az Aranybika ét­teremben vacsorázott akkori el­lenzékiek egy csoportjával. Mé­száros Ferenc ezen a találkozón Habsburg Ottó fiával, Károllyal beszélgetett. Majd úgy váltak el, hogy ezt a beszélgetést jó volna valahol a vasfüggönynél folytat­ni, ahová nyugati fiatalokat Habsburg Károly hozna, keletie­ket pedig Mészáros Ferenc. Akkor nyáron Filep Mária, az Országos Klubtanács égisze alatt egy sorsközösség-tábort szervezett Martonvásáron, ahol a keleti tömb országainak fiatal­jai jelentek meg. Ezért elhatá­rozták, hogy utolsó napon majd ezt a tábort is áttelepítik a vas­függöny mellé. Az egész szervezést Debre­cenből irányították. Ezért a deb­receni csoport közvetlenül pró­bált kontaktust teremteni egy szóba jöhető nyugat-magyaror­szági várossal. A Soproni El­lenzéki Kerekasztal azonnal se­gített. A rendezvény védnöké­nek Habsburg Ottót és Pozsgay Imrét kérték fel. Utóbbi politi­kus közreműködésével a szer­vezők a sopronkőhidai börtön mögötti birkalegelőt kapták meg a rendezvény számára. A soproniak javasolták, hogy a Páneurópai Piknik ideje alatt nyissák ki a közelben lévő és Ausztriába vezető kaput is. A Páneurópai Pikniket 1989. augusztus 19-én tartották. A ka­pu 14 óra 30 perckor történő megnyitására hat magyar határőr jelent meg. Amikor a kapu ki­nyílott, a több száz kelet-német állampolgár mindent elsöprő lendülettel tört utat magának. Nagyon sokan átmentek Auszt­riába, mire a kaput sikerült be­csukni. Ám alig egy óra múlva ismét megnyitották a kaput, amit újra az NDK-s állampolgárok rohamoztak meg. Habár a határ­őröknek tűzparancsuk volt, sen­ki sem nyitott tüzet. Sőt, a határ­őrök nagyon emberségesek vol­tak: segítettek a magyar oldalon maradt gyerekek átadásában. Mészáros Ferenc megjegyez­te: a Páneurópai Pikniknek az eredeti szándéka nem az volt, hogy lehetőséget biztosítson a kelet-németeknek a szökésre, ám végül minden szerencsésen tör­tént. Az események senkiből sem váltottak ki durva reakciót. A két fővédnök viszont számít­hatott a kelet-németek áttörésére, ugyanis sem Habsburg Ottó, sem Pozsgay Imre nem vett részt sze­mélyesen a Páneurópai Pikniken. A Páneurópai Piknik 10. év­fordulója alkalmából kapta a szép elismerést Mészáros Fe­renc. Magyari Barna Mikulás-fesztivál December 5-én harmadik alka­lommal rendezi meg az ifiház Békéscsabán a Mikulás-fesztivál egész napos programsorozatát. A Békéscsabai Ifjúsági Ház és Általános Társaskör decem­ber 5-én (vasárnap) délután im­máron harmadik alkalommal rendezi meg Békéscsaba legna­gyobb Télapó-ünnepségét, a Mi­kulás-fesztivált. A program reg­gel 9 órakor Mikulás-parádéval indul: a sétálóutcán krampuszok, bohócok és Mikulások vonulnak végig az ifiházig, ahol Télapó­bár várja kakaóval és kaláccsal a gyerekeket. Az asztalok között Télapó járkál, és ajándékfotót készít a gyerekekről, akik a Mi­kulás-játszóházban — többek között — karácsonyfa- és asztali díszeket készíthetnek. Az ifiház első emeletén kialakított mese­sarokban a Mikulás mesél a leg­kisebbeknek, a nagyteremben pedig a Nyulambulam együttes zenés meseműsora vátja 10 órá­tól a gyerekeket. Háromnegyed tizenegytől a Mikulás-kórus, ti­zenegy órától pedig a Piskóta együttes zenés Mikulás-műsora vátja az érdeklődőket. (fm) Pannon GSM előfizetés + Ericsson TlOs bruttó 19 500 Ft / Pannon GSM előfizetés + Nokia 6110 bruttó 37 000 Ft rjoo 11HDO rviH* Pannon GSM előfizetés + Panasonic 0050 bruttó 21 500 Ft Pannon GSM előfizetés + 3210 bruttó 24 500 Ft Pannon GSM előfizetés most 2000 darab bruttó 20 forintos SMS-sel! A brnmlaloll Iw-s./uh-lx-kcti kívül nálunk mai brutto 12 (MIO forinttól is telefonit»/ juthat! Akciónk meglévő es uj előfizetőinkre egyaránt vonatkozik. Ajánlatunk 1999. december 1-től 2000. január I ig, illetve a készlet erejéig tart, es uj előfizetőknek kétéves előfizetői szerződés aláírása eseten érvényes, *A 2000 db kedvezményes SMS 2000. január I. es december 31. kozott használható tel. Az ajánlatban szereplő mobiltelefonok csak Pannon GSM SÍM kártyával használhatok. A részleteket es további készulekajáulatainkal megismerheti területi képviseletünkön (Békéscsaba, Szabadság tér 26.) vagy az Önhöz legközelebbi hiva­talos viszonteladónknak Az arak az atal tartalmazzak. Pannon GSM nonstop ügyfélszolgálat: (ló 20 920 0200, www.pannnngsm.hii PANNON GSM 1999. december 1., szerda Életképek a kozákok földjéről — 2. Áruk és árak — Kijev, az ellentmondások városa Gyerekkoromban mindig ar­ról álmodoztam, ha nagy le­szek, akkor utazgatni fogok és fotózni. Terveim között meg­lehetősen sok úti cél szerepelt, de Ukrajna még véletlenül sem. Most, amikor úgy adó­dott, hogy a kijevi magyar nagykövetségen dolgozó ba­rátom meghívására Ukrajná­ba utazhatok, rájöttem, alig tudok valamit erről a szom­szédos országról, valószínű, semmivel se többet, mint bár­ki más. Ezek között is a legál­talánosabb és legvisszatar- tóbb hír, hogy erős a maffia befolyása. Talán ezért, talán másért — az alapismeretek gyors elsajátítását követően —, nagy érdeklődéssel vág­tam neki az útnak. Reggel, ahogy holtfáradtan fel­ébredtem és kiléptem az utcára, azonnal megcsapott az igazi orosz — bocsánat: ukrán — hi­deg, amitől aztán azonnal ma­gamhoz tértem. A városi piacra siettem, ahol három hrivnyáért vettem egy jó meleg kötött kesztyűt, amit „szerencsésen” ott is felejtettem. Egy USA-dol- lár úgy öt hrivnyát ért, bár egy hét alatt annyit zuhant az érté­ke, hogy nem volt értelme haza­utazáskor visszaváltanom a megmaradt ukrán valutát. In­kább bevásároltam kaviárból és vettem hamisítatlan — a terem­tő kozák vezérről elnevezett — vodkából is egy üveggel. Előb­bit 16 hrivnyáért árulták, az üveg gorilkáért — ahogy a vod­kát ott nevezik — pedig már 60 „rongyot” kellett leszurkolnom. A piacon egyébként minden réteg megtalálható, s mindent lehet kapni — ha van rá pénze a vevőnek. Az átlagkereset 180 hrivnya körül mozog, ami meg­közelítőleg 36 dollár. Az ameri­kai valutát természetesen bárhol be lehet váltani, hisz a dollár éppoly elfogadott fizetőeszköz, mint a hrivnya. Egy alkalommal például egy gyógyszertár sarká­ból kialakított pénzváltóban cseréltem ki a zöldhasúimat. Különös látvánnyal szolgált a húspiac. A nagykövetségtől alig öt percnyi járásra idős bábuskák árulták higiénikusnak éppen nem mondható körülmények között a húsféleségeket. Tőlük pár lépésnyire ott a világ: az áruházakban, ahol tíz évvel ez- yiőtt még kizárólag KGST-ter- mékeket kínáltak eladásra, most a világ vezető cégei árulják — a kinti keresetekhez képest — méregdrága termékeiket. Érzé­keltetésként néhány ár: egy ing 100, egy cipő (a leértékeltek kö­zül) 120, egy bunda minimum több ezer dollár. Gazdagok per­sze ott is vannak, így a borsos árak ellenére is fogy az áru. Az autópiac is alaposan meg­változott (az árakkal együtt) az elmúlt évtized alatt. Aki jó már­kát akar, annak mélyen a zsebé­be kell nyúlnia. Amíg a helyi gyártmányú Tavria „csak” 3000, egy Lada Samara már 5000 dol­lárba kerül. Természetesen fut­nak már az utakon a legújabb nyugati márkák is, de áraik hatá­ra a csillagos ég. Különös — de jól jellemzi az ukrán élet ellent­mondásosságát —, hogy kevés városban láttam annyi luxusau­tót és terepjárót, mint Kijevben. Végignézve az árukat és az árakat — jobb program híján — , fogtam a gépem és elindultam a belvárosba bóklászni. Az idő­járás kegyes volt hozzám, így napsütésben láthattam, amint a Szófia Székesegyház aranyozott hagymakupolái végigkarcolják a tengerkék égbolt felhőpaplan­ját, s rácsodálkozhattam a város egykori kapujára, amely eredeti színeiben pompázott csakúgy, mint a Lavra székesegyház­együttes kolostorai, amelyek a nap sokszínű fényében úszva magasodtak a város fölé. Aki pedig az András-jejtőn az árusok mellett végigsétál, nem úszhatja meg (ahogy én sem), hogy matrjoska babát vá­sároljon. Ezek a hagyományos, népi motívumokkal festett ba­bák első látásra igen giccsesek. Másodikra is azok, ám kicso­magolva őket, a kilenc darabból álló széria különös oroszos— ukrános hangulatot áraszt. Az utcákat járva nemcsak a város nevezetességeivel (ami­ből van bőven) ismerkedhettem meg, hanem az ott élőkkel is. Hamar megtapasztaltam, hogy az amúgy kedves kijeviek — ta­lán szegénységüket szégyellve — irtóznak a fényképezéstől. Az utcai balalajkás azért a sap­kájába dobott egydolláros láttán máris engedékenyebbé vált, és belenyugvással tűrte a fotózást. Lehoczky Péter (Következik: Az olimpiai Mi­sa Maci felhőtlen mosolya. Ri­portunk harmadik részében a feketepiac virágzásáról, a Kije­vi Dinamo népszerűségéről, a kistelepülések állapotáról, egy kihalt városról és — amint a cím is utal rá — Misa Maci mo­solyáról lesz szó.) Idős bábuskák árulták higiénikusnak éppen nem mondható körülmények között a húsféleségeket A szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents