Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-04-05 / 283. szám
12 ★ SPORT ★ 1999. december 5. G. Nagyné dr. Maczó Ágnes egy szarvasi táncos összejövetelen Szarvason az Erzsébet napi gazdabál megnyitójával már csak reá vártak, amikor belépett férje oldalán. Csinos kalapban, fekete, prémszegélyes kabátban, jókedvűen, oldottan. Látszott, barátok, jó ismerősök közé érkezett. Amikor leültünk az interjúhoz, az asztal szélére készítette a mobiltelefonját — hátha hívnak a gyermekeim, szabadkozott —, majd mosolyogva várta a kérdéseket. — Láttam, sokakat régi ismerősként üdvözölt. Úgy tűnik kevésbé protokolláris, inkább baráti látogatás ez. — Egyáltalán nem protokolláris látogatás. Szarvasra nem csak akkor hívtak, amikor közjogi méltóságként, díszvendégként jöttem egy bálba, hanem a legnehezebb időkben is, és most is nagy szeretettel vártak. A jelenlévők nagy része még a kisgazda időkből régi ismerős. A többiek is barátként köszöntöttek. Itt, ebben a megyében hirdettem meg azt a földvédő mozgalmat, amely miatt eltávolítottak mindenhol. Tényleg nagyon boldog vagyok, mert nem csalódtam, ezek az emberek kiálltak mellettem. Nem bánom, hogy meghirdettük, és azt sem, hogy végigcsináltuk, mert a föld mind ez ideig nem került idegen kézbe. Azt mondtam és most is azt mondom, hogy mindent meg fogunk tenni, mert ez a legfontosabb. S talán eljön az idő, hogy innen Békésből újra megújítjuk majd a kisgazdapártot is. — Ön szerint Magyarországon miért nem népszerű a nők körében a politikusi pálya? — A politika nem tipikusan női foglalkozás. Rendkívül nehéz munka, és a jelenlegi magyar politikai közéletben én sem ajánlanám a nőknek, hogy belekezdjenek. — Melyek azok a tulajdonságok, amelyekkel sikeres lehet egy nő ezen a pályán? — Kérdés, hogy valaki sikeres akar-e lenni, vagy van egy elv, amiért politizál. Ha sikerre vágyik, azt az utat kell választania, amelyen az általa vélt sikereket elérheti. Ez egészen más, mint mikor valaki a saját elvei szerint, valamiért politizál. Én a politizálást határozott elkötelezettséggel, felkészültséggel kezdtem, és nem azért, hogy sikerem legyen. Nem mondom, hogy nem esik jól a siker, de nem azért politizálok. — A nőket legtöbbször választásra kényszeríti az élet: vagy család, vagy karrier. Ön azon kevesek egyike, akiknek mindkettő sikerült. — Igen, ebben nagyon nagy szerencsém van. Megadatott, hogy öt gyermekem legyen. Gyönyörű szép lányaim vannak, kettő már nagylány, 15 és 16 éves, a két kislány 8 és 10 éves, valamint van egy hároméves fiunk. Úgyhogy a lehető legboldogabb édesanya vagyok. Emellett valóban ritka karrierem van, hiszen harminchárom évesen az ország első közjogi méltóságai közé kerültem. A kettőt összeegyez- tethetőnek érzem. Nyilván, minden nő ezt nem teheti meg. Mégis, számomra első a család, és mindig azon jár az eszem, vajon rendben van-e minden otthon? A gyermekeink jól tanulnak, szépek, aranyosak, jól nevelnő vagy férfi, nem elsődleges szempont. Schlahta Margitra, a negyvenöt utáni rendszerváltás nagy politikusnőjére mondták először, hogy egy férfi van a parlamentben, az is nő, az is szoknyát visel. Az ő személyére visszautalva ezt rám is gyakran mondták. A bátor kiállás, a következetes magatartás és a karakteres politika nem attól függ, hogy valaki nő vagy férfi. Lehet karakteres politikus egy nő is, Margaret Theacher is az volt. De nagyon sok karakter nélküli férfi politikus is van. Nálam talán azért alakult a szimpátia olyan kedvezően, mert olyan lelkületet képviselek a politikában, amit kevesen tesznek. A mindennapjaimat az emberek közt élem, sokkal nő alapvetően nem férfi, a férfi pedig alapvetően nem nő. S bár ez nem népszerű, mégis azt mondom, nem is baj. A nők elsődleges feladata az, hogy édesanyák legyenek, s ha mellette tudnak mást vállalni, az jó. De addig, emeddig olyan sok probléma van a családokban, s addig, ameddig a jómódúaknái nem divat a gyerek, sokkal jobb, hogy az édesanyák: édesanyák. Akiben más energia van, az úgyis kitör, és aki mást is akar, az úgyis megcsinálja. De én a legnagyobb érdemnek és a legcsodálatosabb dolognak azt tartom, ha fel tudnak nevelni három-négy gyermeket egy családban. Amikor egy asztal körül három, négy,' öt gyermek ül, és kedvesek és aranyosak, ennél nincs szebb dolog. N a gyón e 1 é Babák Mihály polgármester nyitotta meg a bálát, melyen dr. Maczó Ágnes környékbelei tisztelői nagy számban jelentek meg, így meghívói, az FKGP-ból „számúzöttek” is gedett ember vagyok. — Napjainkban sok szó esik a nemek közti esélyegyelő- ségéről. A politikában ez mennyire igaz? — A politikus: elsősorban politikus. Az a mérvadó, hogy mit képvisel és hogyan politizál. Hogy kább, mint általában a politikusok. Nem tartok távolságot, és nem keltem nagy ember képzetét. Az ritka, hogy egy politikusnak több gyermeke van, férfiak között is, nők között pedig nincs is ilyen. Úgy érzem, leginkább a családanyai szerepem miatt árad felém a szeret. Nem hiszem, hogy sok nő kellene a politikában. Kevesen bírják ezt a strapát, és nagyon kevés nőnek van olyan férje, mint nekem. Nagy szerencsém van ebben is, hogy együtt tudunk dolgozni. — És az élet más területén? — Nincs esélyegyelőség, szerintem soha nem is lesz. Mert a Az én életem egy kicsit másképp alakult. Valószínűleg attól, hogy nagyon korán árva lettem. A férjemmel tizennyolc éves korunk óta ismerjük egymást, a tizenkét éves öcsémet együtt neveltük fel. Úgy érzem, amit én teszek, azt talán nem is lehet elvárni mindenkitől. Kötelességemnek tartom, hogy amit vállaltam, azt végigvigyem. Az a lelkűiét, amit én képviselek a politikában, ma is hiányzik. Ám hiszem, hogy van és lesz is jövője. Egy-egy ilyen bálon, amelyre eljövünk, látszik, nagyon sokan vannak, akik ezen az úton szeretnének menni, nem másikon. Csath Róza it NEM VAGYOK NAGYSÁGOS! Jó napot kívánok, nagyságos uram! - provokáltam irodájába belépve immár másodszor és harsányabban Babák Mihály országgyűlési képviselőt, szarvasi polgármestert. — Miért mondja ezt? Zavarba hoz! - nevetette el magát, miközben egy törvénytervezet után kutatott az asztalán. Bár országgyűlési képviselőnek (a századeleji Új idők illemkódexe szerint) a nagyságos megszólítás dukál, Babák Mihály nem tart igényt rá: — A közelmúltban egy városi rendezvényre készülve, volt aki figyelmeztetett, ne mondjam azt, hogy főméltóságú uraim. Mivel azonban a három egyházi személyiséget nem tudtam volna egyszerre másképp megszólítani, ezért tettem így. Tudom, ez a megszólítás kicsit több volt a kelleténél. Azt tartom, ha bizonytalanok vagyunk a személy rangjához illő megszólításban, inkább tituláljuk magasabbra, mert akkor biztosan nem bántjuk meg. Vannak, akik a protokollban erre sokat adnak. A különleges megszólítások az én olvasatomban az egyházi személyiségeknek, a külképviseleti posztot betöltőknek, államférfiaknak, volt minisztereknek jár ki. Nekik ez dukál, és el is fogadják az emberek. De hogy nekem?! — El tudná képzelni, hogy a közéletben mégis általánossá válnak ezek a negyvenhét előtti megszólítások? — Nem. Rosszul is csengene Magyarországon. Szép, meg polgári, nálunk mégis r,ossz szájíze lenne. Túl sokáig éltünk a feudalizmusban, és rossz emlékképeket őrzünk róla. A ki- zsákmányoltságot, a kiszolgáltatottságot, a hajbókolást idézi. A tisztességes emberek egyformák, ekképpen mindegyiknek kijár az emberi tisztelet. — Akkor maradjunk a „polgár- mester úrnál”! — Szerintem is! Cs.R. Babák Mihály (középen) a nyilvánosság előtt. Mögötte Domokos László, a megyei közgyűlés elnöke áll.) FOTO: SUCH TAMAS
