Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-28 / 302. szám
második oldal Ha felépül végül a házuk... Kerényi Ildikó és férje, Péter Tatabányán 500 négyzetméteres telket vásárolt évekkel ezelőtt. Rajta egy elhanyagolt, életveszélyesen romos épület állt, így viszonylag olcsón, 900 ezer forintért jutottak hozzá. A tervrajz az engedélyeztetéssel együtt - baráti alapon - 40 ezer forintba került. Négy évvel ezelőtt vágtak bele az építkezésbe. Ősszel lebetonozták az alapot, majd a betont hagyták állni. A kőműves azt mondta nekik, így stabilabb lesz a ház. A Lakáskassza Néhány évvel ezelőtt „találták ki" a lakáskasszákat, hogy ily módon is segítsék a fiatalok „fészekrakását ”, Az egyik legnagyobb pénzintézet négyéves futamidő letelte után, havi 740forintos megtakarítással 100 ezret; 9990 forinttal 1 millió 350 ezret ad. A végösszegek fele a saját megtakarítás, a másik fele a hitel és az állami támogatás. A hitelt 58 hónap alatt kell visszafizetni, s a havi törlesztés néhány száz illetve ezer forinttal magasabb, mint az élőtakarékosság idején a befizetések összege volt. Előnye: a garantált 6 százalékos kamat és az állami támogatás. Ez utóbbi maximum 36 ezer forint évente. A pénzre „csupán ” négy évet kell várni, no meg saját tőkével kell rendelkezni. Kérdés még, hogy 100 ezerből, vagy 1,3 millióból milyen lakást lehet építeni? süllyedéssel nem is volt gond, ám az árak 1996-ra 8-12 százalékkal emelkedtek. Ildikóék nem merték előre megvenni az építőanyagot. Féltek, hogy ellopják a telekről. Később a tégla már 1 millió, a járólapok 220 ezer, az egyéb anyagok (beton, kőpor, homok, cement, fa, pala) 2-2,5 millió, a nyílászárók (5 ablak és 2 ajtó) 200 ezer, a munkadíj pedig másfél millió forint körül alakult. Hitel nélkül húzták fel a falakat. Péter évekig dolgozott külföldön, és Ildikó is minden pénzét a családi fészekre rakta félre. Szerencséjük volt, mert közben a szülők otthont, szállást biztosítottak nekik. Két évvel ezelőtt, télen költöztek a 60 négyzetméteres házba. Padlófűtéses, egy légterű, csak a fürdőszobát választották le. Amerikai típusú a háziasszony konyhája, a hálófülkét egy könyvesszekrény választja el a lakás többi részéről. Ötven négyzetméter a lakrész, és 10 négyzet- méteres a külön bejáratú mosókonyha és a dolgozószoba. Most még nincs gyerek, de a kis jövevényre is gondoltak. A „műhely” és mosókonyha egy kis átalakítással gyermekszoba lehet. Ildikó büszkén mutatja a szépen berendezett otthont.- A beköltözésnél már csaknem 6 milliónál tartottunk. Kezdetben a földön aludtunk. Szép, lassan vásároltuk meg a berendezési tárgyakat, háztartási gépeket - lehetőség szerint részletre, vagy használtan. - Az ifjú asszony elkomolyodik. - Sajnos, nagyon sok az igénytelen, pontatlan, feketén dolgozó mesterember. Amikor árajánlatot tesznek, nagyon alacsony összeggel kábítják az építkezőket. A munka elvégzésével aztán kiderül, hogy a kialkudott ár 20-30, vagy akár 50 százalékkal is megnövekedett. Számla nincs. így jóval olcsóbb. Később, amikor előjönnek a hibák, már nem lehet számon kérni. Amikor építkezik az ember, nagyon sokat jelent az a pénz, amit úgy takaríthatunk meg, hogy nem kérünk számlát. Ildikó szerint a kereskedők, a vállalkozók kihasználják, hogy általában mindenki csak egyszer építkezik. A fiatal pár ma már nem számolja, hogy menynyit költ az új otthonra.- Néha arra gondolunk, hogy egy tömblakásban ebből az ösz- szegből királyként élhetnénk. Nyaralni sem a horgásztóhoz mennénk! Persze ennek ellenért nem bántuk meg, hogy belevágtunk. Az ismerőseink irigykednek. Legtöbbjük tömblakásban él. Ők nem tudják, mindez mennyi pluszmunkát jelent számunkra. A rezsiköltség is nagyon magas, havi 50-60 ezer forint, de a kert és a háziállatok kárpótolnak mindenért. Egy kertes ház körül mindig akad munka. Ildikóék sem tekintik még befejezettnek az építkezést. Teraszt szeretnének kialakítani. Számításaik szerint mindez - üvegezéssel együtt - 600 ezer forintból jönne ki. A kerítés is felújításra szorul, a gyerekszobáról nem is beszélve... Sugár Gabi Támogatnak, de hogyan? A lakástámogatási rendszer jövőre teljesen megváltozik. Eddig a szociálpolitikai támogatásokkal segítették az ifjú párokat az első és áj lakás vásárlásánál, építésénél. A megszületett gyerekek után fizettek. Egy nebuló 200 ezret, kettő 1,2 milliót, három 2,2 milliót „ért”. A negyedik és a további gyermekek után csemeténként 200 ezret igényelhettek a szülök. Sokan vissza is éltek ezzel. Jövőre már nem tudnak. Megszűnik a szocpol és az önkormányzatokra passzolják át ezt a terhet. Konkrétumokról még semmit sem lehet tudni, csak annyit, hogy a kormány határozata alapján a költség- vetés megfelelő hozzájárulást nyújt majd a helyi önkormányzatoknak, amelyek így nemcsak új lakás építéséhez, hanem vásárlásához, felújításához, bővítéséhez is adnak majd támogatást a fiataloknak - kedvező kamat mellett, jelzáloglevelek kibocsátásával. Háztartások Korszerűtlen háztartások A háziasszony álma volt az amerikai konyha. KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ A LAKÁSKULTÚRÁBÓL „A jo epületek szépén öregszenek” Interjú Kerényi József egyetemi tanárral, Kossuth-díjas építésszel My house is my castle — az én házam az én váram — mondja az angol, s így gondolják ezt a magyar építtetők is. Kerényi József egyetemi tanár azonban arra figyelmeztet: mást nem kellene külföldről átvenni, inkább saját hagyományainkra és saját építészeti kultúránkra kellene építeni — kettős értelemben is. Az évszázad derekán a lapostetős épületeket tartották igazán modernnek. Ezért szinte mindent így építettek. A hetvenes években kezdődött a tetőterek beépítése, elsősorban a hétvégi házaknál, nyaralóknál. Másfajta változás kezdődött a század utolsó két évtizedében. Az „importált” építési, beépítési módok alkalmazásaként jelent meg a tetőtérbeépítés. Ekkor születtek az angol típusú sorházak, földszinten a nappalival, a tetőtérben pedig a hálóval. Ugyanakkor megjelentek az utóbbi évekre jellemző, gyakran cifrálkodó, kacskaringós vonal- vezetésű, soktornyú családi házak. Ez lenne hát korunk hazai építészeti divatja? — kérdeztük Kerényi József építész, egyetemi tanártól. Hörgésbe fulladt Máltás — Az építészet az emberek, de sokszor még az építészek számára is átláthatatlan dzsungel, hiszen nem az egészre, hanem egy-egy bizonyos feltűnő vagy meghatározó épületre koncentrálnak, és az nem feltétlenül felel meg a kor vagy hely divatos építészetének. A mai magyar építészet mégis tükrözi változó, formálódó társadalmi életünket. Miközben világunk, társadalmunk átalakult a nyolcvanas, kilencvenes években, új épületeink, a bankok, az irodaházak, a kacsalábon forgó „minipalotáink” is új színfoltot hoztak a környezetünkbe. Nem tudjuk, hogy mit kezdjünk velük. Ez a stílus az én megfogalmazásom szerint: „hiszteroid” építészet. Az építész nagyot akar kiáltani, de kiáltása legfeljebb hörgésbe fullad. Ami pillanatnyilag jó ötletnek számít, az rövid időn belül esetleg nevetséges és unalmas lesz. Nem a modern építészet ellen szólok. Lehet egy épület konstruktivista, organikus szerkesztettségű, lábakon álló vagy földbe cövekelt épület, csak építészetileg a minősége legyen meghatározó. A jó minőség attól is függ, hogy az adott hely, a kor kultúráját figydembe veszi-e. Szolgálja-e az"óttani emberek életmódjai, gazdaság-földrajzi adottságait, klimatikus viszonyait, megfelel-e a kor igényeinek. Az építészet a kultúra része Az európai kultúra az itt élő nemzetek kultúrájának összessége, ami képes volt befogadni az ókortól kezdődően a világ más tájainak, népeinek kultúráját is. Ettől lett nagyon gazdag. És e gazdagságot növeli a magyar kultúra, melynek része a magyar építészet is. A kettő szoros kapcsolatára hadd álljon itt egy példa. A gótika az építészet egyik csúcspontHa egy épület jó! illeszkedik a környezetébe, nem biztos, hogy ugyanolyan szervesen illeszkedik egy másik környezetbe is ja: az építész meg tudta fogalmazni a társadalomnak azt az igényét, hogy a templomba ne csak elférjen, hanem szálljon is a lélek. S ennek a szárnyalásnak az igénye tükröződött az égbe emelkedő belső és külső formákban, mint például a chartresi székesegyház vagy a párizsi Notre Dame esetében. És itt van mellette a mi nyírbátori református templomunk, a hófehér, puritán falaival, a fa-haranglábjá- val, mely ugyanúgy a gótika történetéhez, az európai kultúrához tartozik a helyi adottságokat magába foglaló sajátosságaival, mint ahogy a Notre Dame. Ha eltűnne a nyírbátori református templom, az európai kultúra is szegényebbé válna. Tehát vannak az építészetben is internacionálisan meghatározó tényezők, melyek a társadalom fejlődésével együtt alakítják a szükségleteket. Viszont az is igaz, hogy ezeknek a szükségleteknek nem lehet azonos módon megfelelni Afrikában, Skandináviában vagy Magyarországon. Ugyanazt az építészeti szerkezetet nem lehet bárhol alkalmazni. Most ránk zúdult a marketing szemlélet, s egymás után épülnek a bevásárlóközpontok, bankok és hasonló építmények. Létesítésük érdekében beözönlöttek a külföldi technológiák is. Ezek semmiképpen nem hordozhatják a magyar építészeti kultúra erényeit, mert nem abból fakadnak. Súlyosabb kifejezéssel élve: ezek nem nevezhetők klasszikus értelemben vett építészeti alkotásoknak! Az irodalomból, Graham Greene-től kölcsönzött bölcsesség kívánkozik ide: „A jó épületek szépen öregszenek”. Ezek az épületek biztosan nem fognak szépen megöregedni. Se nem barokk, se nem kastély Nem jobb a helyzet a családi- ház-építészetben sem. Ugyanis sok esetben látjuk a barokk kastélyokat utánzó villákat, amik éppúgy nem barokkok, mint ahogy kastélyok sem. De a legrosszabb korban is születnek kimagasló művészeti alkotások. Pécsett találkoztam — többek között — egy kicsi, a környezet kultúráját, beépítését is figyelembevevő, belső átriumos kiváló alkotással, mely jó példája annak, hogy a tér az építészet sajátszerű eszköze. Feladata az, hogy az ember életmódjához teremtsen teret. A baj akkor kezdődik, amikor az építtető a filmek, olvasmányok, építészeti „divatlapok" alapján próbálja meg összeollózni a házát, s amikor az megvalósul, egy életen át rosszul fogja magát érezni benne. A házat — mindegy hogy közintézmény vagy lakóház — az ember mozgásához, térigényéhez, életmódjához kell építeni. Én hiszek abban, hogy a mostani lázas állapot után elkövetkezik a tisztulás ideje, és saját hagyományainkat látjuk majd visszatükröződni építészetünkben is, mely egyszerre lesz racionális, tiszta, puritán, mint amilyen a nyírbátori református templom is. Azok az épületek majd bizonyára „szépen öregszenek”, és utódaink ötven, vagy akár száz év múlva is rájuk fognak majd csodálkozni. Drégely István
