Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-24-26 / 300. szám
KÖRKÉP 1999. december 24-26., péntek-vasárnap / „Eri nem szeretnék valamit csinálni, hanem szeretem megcsinálni!” Hét éve jobb keze a kissatu A bélelt ajtajú garázs-műhely éppen a borkereskedés mellé esik. Hosszú ideje figyelem: aki Gyurit keresi s netán nem találja, bekukkant oda is. „Csak a Gyurit keresem. Mára ígérte készre a porszívót.” Az érdeklődésre nem is nagyon számítanak válaszra, elköszönnek és inkább várnak tovább egy kicsit... Bosszankodni még senkit se láttam. A porszívó úgyis biztosan készen van, és azért is fölösleges aggódni, mert lehetett bármi baja, újra működik... Különben pedig, ha Gyuri egy kicsit lazítani akar, máshová megy vagy legfeljebb maga mögé, a nagyasztalra tesz egy üveg sört. Valamikor tizenhat évig kórházi műszerész volt, főleg fogászati gépeket bíztak rá. Akkor még nem is sejtette, egyszer majd jól jön, hogy a fogfúrók nagyon precíz jószágok és az ember mindkét kezének minden ügyessége szükségeltetik, ha ki akar cserélni benne egy alkatrészt. Sokszor látatlanul kellett benyúlni, türelemmel bánni a de- lejezett végű csavarhúzóval... Jó iskola agyvérzés előtt. Hirtelen jött, elhanyagolta a vérnyomását. Fanyarul mondja, a végén nagyot nevet: „Amikor már gügyögni is tudtam, rögtön viccet meséltem. Meg, pörköltet főztem a traumatológia betegeinek, ahová az intenzívről átvitték. Akkoriban azért néha eszembe jutott, hogy azelőtt sokszor rajtam próbálták ki a feljavított műszereket. Néha furcsa helyen állt meg a higanyszál, ,de nem törődtem vele... Amit meg kaptam ellene, nem szedtem rendesen. Hét éve a satu a jobb kezem. Ha meg sietni kell valahova, elvisznek autóval a haverok. Mert hogy az egyik lábam is nehezen engedelmeskedik. Nagyon sok barátom van, akik mindig segítenek, ha szükségem van rá. Most is vacsorára hívnak, épp a csabai kórházi műhelyesek, akikkel együtt dolgoztam. Lehet, hogy azért sem vagyok terhűkre, mert mindig vidám vagyok, jókedvre derítem őket. Rengeteg viccet tudok. Most persze ott a kórházban már legfeljebb portás lehetnék. Nagyon rendes volt az öcsém, egyből azt kérdezte: mivel tudna segíteni? Mondom, bérelj nekem valahol egy garázst, ahol dolgozni tudok. Nem, nem rázott meg lelkileg az agyvérzés. Egyáltalán nem.” Amúgy hirtelen természetű, mint az egyik fia, aki a múltkor is földhöz vágta 'mobiltelefonját, mert nem volt térerő. De egyből el is szalad a mérge. Ha meg mégse, egymáshoz köti a horgásztatokat, irány a Körös! Kifelé egy pár napra, jó messzire a világ zajától. Azért jó itt a garázsban is. Kéznyújtásnyira a két szekrény is, ha meg kell vagy kedve akad, főzni is lehet. Még csap is folyik. A közelben van az ötödik albérlete, szerencsére nem kell emeletezni, az azért már nem hiányzik. A nyugdíj nagyjából rá is megy a lakásra. Jó lenne egyszer egy önálló. Egy, esetleg másfélszobás. Benn az igénye két és fél éve. Hogy legyen hová szépen berakni, amit egy napon zsákban talált az ajtón kívül. Ötven körül az ember ilyet még tervezhet, nem igaz? Kivált, hogy nem panaszkodhat, mert rengeteg a javítani való háztartási gép, rádió, régi magnók. „Ha már fogytán a pénzem, mindig beüt egy jó kis pénzes meló. Csak nem szabad gondolni rá. Akkor rögtön bejön! Változott a világ, a felfogás. Megint nem dobják el az emberek csak úgy az elromlott kisgépeket. A videókkal boldogulok a legnehezebben, mert olyanok, mint a fogfúrók. Egy kézzel végképp nehezen lehet hozzájuk férni. De szerencsém van, mert minden mozdulatot magam előtt látok. Én nem szeretnék valamit csinálni, hanem szeretem megcsinálni! Nekem szórakozás a munka.” Jó volt Károlyi György elektroműszerésszel beszélgetni. Még az is lehet, hogy — remélem ezért nem haragszik meg — azóta néha irigylem is egy kicsit. Fábián István Azért jó itt, a garázsműhelyben is, hová főleg idősebbek, kispénzűek járnak D-FOTÓ: such tamás-j A sarkadi 1. sz. Általános Iskola tanulói A cigány tanulók harmada nehezen alkalmazkodik A kis létszámú osztályokban a magatartási zavarokat próbálják kezelni Réka kezet fogott az oktatási miniszterrel Kimagasló eredményeket ért el sportban és tanulásban összes tanuló: 649 fő első osztályosok: 78 fő A szülők igénylik azt, hogy gyermekeik integrált oktatásban részesüljenek, azaz nem cigány tanulókkal egy osztályba járhassanak fotó: lehoczky Péter sok a lecke, akkor másfél órával később kerülök ágyba. — Nem túl sűrű ez a program? — Reggel kicsit nehéz felébreszteni, de az iskolában már nem érzem magam fáradtnak. Szombaton pihenhetek, ilyenA Sarkadi I. Számú Általános Iskola idei tanévében 649 diákból 221 a cigány tanulók száma. A város két általános iskolája közül — mivel lakóhelyükhöz ez az intézmény van közelebb — a roma szülők ide íratják be gyermekeiket. Az iskola elsődleges céljai között szerepel a beilleszkedési, magatartási zavarokkal küzdő tanulók felzárkóztatása. — A cigány gyerekek többsége tisztán, rendezetten, a tanítási órákra felkészülten, rendszeresen jár iskolába. Egyharmad részüknél tapasztaljuk, hogy nehezen tudnak alkalmazkodni, a tanulmányi sikertelenségeik gátolják beilleszkedésüket — mondja Tokai Györgyné, az intézmény igazgatónője. — A legfontosabb, hogy az óvoda befejezése után a legmegfelelőbb helyre kerüljenek, ekkor kell kiszűrni azt, ki kerüljön speciális tagozatra, és ki járjon kis létszámú osztályokba, később ugyanis a túlkorosság problémájának megoldása nagyobb feladatot jelent, mint a kezdeti, a gyerek igényeihez alkalmazkodó felzárkóztatás. Ezért is indítottuk be alsó tagozatban a kis létszámú osztályokat, ahol a magatartási zavarokkal küzdő, a tanulási kudarcnak kitett tanulókkal foglalkoznak kollégáim, jövő szeptembertől fejlesztő pedagógus alkalmazását tervezzük. Igazán látványos eredményt akkor érnénk el, ha ezek a gyerekek napközisek lennének, hiszen sokuknak az otthoni háttér nem teszi lehetővé a házi feladat elkészítését, megtanulását. —A nevelők hogyan tudják a felmerülő, sajátos helyzeteket megoldani? — A cigány tanulókkal való foglalkozás türelmet, jó felkészültséget kíván a nevelőktől. A problémás gyerekek nemegyszer nehéz helyzetbe hozzák a tanáraikat, feleselnek, a munkát megtagadják, társaikhoz való viszonyuk nem elfogadható. Tapasztalataink és meglévő tudásunk bővítése érdekében ötven pedagógusunk közül tizennyolc jelentkezett a „Cigány tanulók az iskolában” című továbbképzésre. — Milyen a kapcsolatuk a szülőkkel? — Általában jó, igénylik azt, hogy gyermekeik integrált oktatásban részesüljenek, azaz nem cigány tanulókkal egy osztályba járhassanak. Próbáljuk őket rávenni, hogy minél többen jöjjenek szülői értekezletre, fogadóórákra. Megfelelő a kapcsolatunk a Sarkadi Cigány Kisebbségi Önkormányzattal, tanulóinkat táborozási, tankönyv-támogatási segélyezésben részesítik, év végén könyvjutalmat adnak a jó tanulmányi eredményű gyerekeknek. Áz elmondottak alapján kiderülhet: a tantestületre háruló feladat nem könnyű, mindezek mellett azonban mi nem hátrányként kezeljük ezeket a jelenségeket, diákjainknak nem adunk kevesebbet, mint egy másik, a miénkhez hasonló problémával kevésbé szembesülő iskola. A cigány tanulók hatékony felzárkóztatása egy része intézményünk célkitűzéseinek, ugyanilyen nagy hangsúlyt fektetünk az idegen nyelv tanítására, a számítástechnika, matematika, magyar nyelv és irodalom, a művészetek (tánc, ének, rajz) emelt szintű oktatására — hangsúlyozza az igazgatónő. Váradi Krisztina „A Magyar Köztársaság jó tanulója — jó sportolója” áll azon a plaketten, amit a megyében egyedüliként Csúz Réka vehetett át a napokban Pokomi Zoltán oktatási minisztertől. A budapesti Néprajzi Múzeumba 103 diákot hívtak meg, akik eredményeik alapján érdemelték ki a kitüntető címet. — Kik kaphatják meg ezt a kitüntetést? — kérdeztük Rékától, aki a Gyulai 5. Számú Általános Iskola végzős tanulója. — Azok az általános és középiskolások, akik 4,8 feletti tanulmányi átlagot értek el és kimagasló sportteljesítményt nyújtottak. Az egyetemistáknak a kitüntetéshez 4,2-es átlagot kell elérniük. A nevemet osztályfőnököm, Reisz Ádámné ajánlására az igazgató úr jelölte a díj elnyerésére kiírt pályázaton. — Milyen sporteredmények alapján kaphattad meg a kitüntető címet? — Atlétikából hétszeres országos bajnok vagyok. Távolugrásban, 300 és 80 méteres síkfutásban, valamint gátfutásban egyéni bajnokságot nyertem és két csapatbajnoki címem is van. Ebből a legemlékezetesebb, amikor egy nap alatt három bajnoki érmet szereztem. — Az ügyességi atlétikán belül mi a kedvenced? — A gátfutás, mert ebben sokat számít a lazaság, az ügyesség és a koncentrálás. — Mikor kezdtél el sportolni? — Öt éve járok a GYSE atlétikai szakosztályába, ahol Vincze Zoltán és Vinczéné Forgách Ágnes foglalkoznak velem. Alsó tagozatos koromban testnevelő tanárom, Annus Andor javaslatára kezdtem atle- tizálni és a megkezdett munkát felsőben Majomé Horváth Izabellával folytattam. — Mennyi energiát fektetsz a sportba? — Heti hatszor, alkalmanként két és fél órát edzem. A versenyek előtti formába hozó tréningeket szeretem a legjobban, mert rövid távon jobbak az eredményeim. Példaképem Marion Jones, a 100 méteres síkfutás világbajnoka és Moris Green, e sportág világcsúcstartója. — Hogyan jut időd tanulásra és kikapcsolódásra? — Hét közben este hat körül érek haza az edzésről. Vacsora után leülök tanulni, könnyebb napokon este tízkor végzek. Ha Ez utóbbit azért is, mert szívesen mondok verset. A kémiát és a fizikát nem szeretem annyira. Matekból időnként anya segít, aki nagyon ért a számokhoz, hiszen könyvelőként dolgozik. — Kiveszed a részed a házimunkából? — A szobánkat közösen takarítjuk a bátyámmal. A karácsonyi szünetben elvállaltam a nagyszoba porszívózását is. — Mit szeretnél karácsonyra? Lazasag, ügyesség, koncenU áloképesseg. E három szükséges Réka kedvencéhez, a gátfutáshoz fotó: kovács Erzsébet kor tévézek, zenét hallgatok vagy néha elmegyünk a baráta immal Békéscsabára, a McDonald's-ba. — A. barátaid is sportolnak? — Igen, ők is hozzám hason lóan elfoglaltak, ezért könnyen megértjük egymást. Sok bará tómmal csak az országos versenyeken találkozunk, addig levélben tartjuk a kapcsolatot, de így is mindent tudunk egymásról. — Családodban hagyomá nyos-e a mozgás szelete te? — A szüleim diákkorukban sportoltak és a legtöbb verseny re elkísérnek. A 19 éves bátyám pedig hivatásos focista. — Beszéljünk a tanulásról is! Szorulsz-e néha segítségre? — A történelmet és az iro dalmat kedvelem a legjobban — Részben már megkaptam. A szüleim befizettek egy szlovákiai sítúrára. A többi még titok, mert nálunk az a szokás, hogy a kívánságainkat felírjuk egy lapra és a többiek ebből választják ki, hogy mit vásárolnak. Így meglepetés is vár a fa alatt. — Hogyan tervezed a jövő- det? — Az Erkel Ferenc Gimnázium speciális angol szakára jelentkeztem. A nyelvtudás szükséges a távolabbi terveimhez. Ösztöndíjasként szeretnék kijutni Amerikába, mert ott kedvezőbbek a folyamatos felkészül. s körülményei, mint nálunk. Addig is azért dolgozom, hogy bekerüljek a magyar serdülő válogatottba. Baracsi Magdolna
