Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-24-26 / 300. szám

//(& M MEGYEI KÖRKÉP 1999. december 24-26., péntek-vasárnap Lélekben is segít a bajbajutottaknak A tűzcsiholó szívében nincsen harag Boldog karácsonyt! — nyújtotta át a vöröskeresztes csomagot a Békés Megyei Polgári Védelmi Parancsnokság gyulai kirendelt­ségének vezetője, Varga Balázs mérnök-őrnagy tegnap az érke­zőknek városházi irodájukban. A levélben kiértesített gyulai belvízkárosultak köszönték a karácsonyi ajándékot. így Nagy András is a Darvas utcá­ból, aki a csúszós utak miatt 67 éves édesanyja helyett jött el Gyulaváriból. — Meglepőd­tünk, hogyan is kerülhetett a névsorba — mondta Nagy András. — Valószínűnek tar­tom azért, mert oly sokáig állt utcánkban, Vári utolsó kereszt­utcájában a víz. Kertünknek csak a felét lehetett megművel­ni, a másik felét most is víz bo­rítja. Lehet korcsolyázni — tet­te hozzá kesernyés humorral. Anya és fia nem juthattak bel­vízkár-támogatáshoz, mire ér­tesültek, hogy jelentkezni lehet az önkormányzatnál, lejárt a határidő. Náluk a kárt sem mérték fel. A ház vízóraakná­jában a talajszinttel egyenlő a belvíz. Ha az ember földbe dugja az ujját, az vizet ér. A kertben 30 centiméteres a víz, a ház vályogfalain is ilyen ma­gasságig ér a foltja. Mire kiszá­rad, ki tudja, mi lesz a vége... Nagy András azzal búcsúzott, mivel ez idáig senkitől nem kaptak támogatást, a mostani ajándék lélekben helyre tette őket. Gyulán ebben az évben öt­ször kellett belvízvédelmi ké­szenlétet elrendelni, ha nem is mindig és mindenhol harmad­fokút. A tartós élelmiszer-cso­magokat a Vöröskereszttől kap­ták, a polgári védelem felkéré­sükre közreműködött szétosztá­sukban. Gyulán 30-at adhattak át, a kiválasztásban az önkor­mányzat hatósági osztályának adatai és a védekezésben koor­dináló szerepet betöltő polgári védelem tapasztalatai voltak iránymutatók. Töredéknyi káro­sulton segíthettünk — állapítot­ta meg Varga Balázs. Sz. M. December 12-én, Budapesten, az MVSZ Magyarok Háza adott otthont annak a népes gyülekezetnek, mely a 90. szü­letésnapját ünneplő Lükő Gá­bor előtt tisztelgett A több­száz fős, jórészt néprajzos pá­lyatársakból, tanítványokból, művészekből, muzeológusok­ból összesereglett közönség, s bátran mondhatjuk, az egész magyar tudományos közvéle­mény nevében a kolozsvári Faragó József folklorista, Kri­za Ildikó, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének osztályve­zetője, Olsvai Imre néprajz- kutató, Vajda Mária muzeoló­gus és Tánczos Vilmos nép­rajzkutató köszöntötte Lükő Gábort, s az elmúlt több, mint fél évszázad tudatos és terv­szerű mellőzéséért talán egy kicsit meg is követte őt. Lükő Gábor páratlanul gazdag életútja, s az ennek nyomán ki­bontakozó munkássága fénye­sen bizonyította, hogy népünk hagyományos műveltsége euró­pai mércével mérve is páratla­nul gazdag, hatalmas keleti örökségét megőrizve önálló, ugyanakkor esztétikai szem­pontból vizsgálva méltó párja az úgynevezett „magas” kultú­ráknak. Természetes, hogy ez a kutatás már puszta létével is ir­ritálta a népünket gyarmati sor­ba zülleszteni igyekvő karrieris­tákat és a hazánkat megszálló hatalom szekértolóit. Bátran mondhatjuk, hogy vidékünk néprajzi, kultúrtörténeti kutatá­sa szempontjából nézve áldás az, ami az egyetemes magyar tudomány számára fölfoghatat- lan tragédia, tudniillik, hogy a proletárdiktatúra első éveiben, az egyetem keretein belül mű­Amit kap az ember, örül annak, bármi legyen — vette át a csomagot Nagy András a kirendelt­ség-vezetőtől, Varga Balázstól , fotó: kovács Erzsébet Lükő Gábor néprajzkutató ködő Debreceni Társaslélektani Intézet szétverése után ellensé­gei Lükőt épp Gyulára száműz­ték. Az itt eltöltött néhány éve jussán hát mi is kicsit magunké­nak érezhetjük Lükő Gábort, a néprajz és muzeológia nemzet­közi viszonylatban is igen je­lentős tudósát. Vidékünk múltjáról, együtt élő népeinek hagyományos mű­veltségéről tucatnyi önálló munkában értekezik. Megdöb­bentő, hogy tíz esztendővel a Lükő munkásságát tudatosan agyonhallgató diktatúra bukása után, az 1954—1970 között írt írások — melyek kivétel nélkül minden mondatukban vállalha­tók ma is — részben publikálat­lanul hevernek múzeumi polcok mélyén. Nevének és személyé­nek már-már szinte eszelős mellőzésére kiváló példa az 1954-ben megjelent Román népdalok című kis kiadvány, melynek’ anyagát jórészt Kétegyházán és Eleken gyűjtöt­te — „véletlenül” kimaradt a gyűjtő neve. A hiányosságot ma is^ ellenőrizhető módon a könyvtári példányok esetében úgy pótolták, hogy lila tintával belebélyegezték Lükő Gábor nevét. A szakmai és emberi sé­relmekért azonban gazdagon kárpótolták őt gyulai éveiben a barátok, szellemi társak, akiket ma is nagy szeretettel emleget, Koszta Róza, Kohán György — akivel különösen szeretett ro­mánul társalogni — és Oláh Andor. Amint azt a december 12-i ünnepségen Lükő Gábor el­mondta, szívében nincsen ha­rag. Református hite — amelyet a legnehezebb időkben is meg­tartott — s az isteni gondvise­lésbe vetett töretlen bizodalma megtartotta őt kristálygerincű, tartásos, ám mindig szerény és alázatos embernek és tudósnak. Művei mára iskolai tananyaggá váltak. Kutatói szemlélete isko­lateremtőnek bizonyult. írásai­nak hatását immár a Tűzcsiholó című, közel 900 oldalas tanul­mánykötet is tanúsítja. Pozsgai Péter, a könyv szerkesztője több, mint ötven szerző tanul­mányát gyűjtötte egybe, hogy az idős mester előtt tisztelegjen. Külön érdekesség, hogy a könyv mellékleteként, hangzó­anyag (CD) formájában először jelenik meg a szélesebb közön­ség számára is hozzáférhető módon Lükő Gábor 1932—33- as moldvai néprajzgyűjtéséből 25 népdal. Végezetül idézzük fel Lükő Gábor szavait, amelyeket a de­cember 12-i ünnepségen mon­dott: „Gyermekeim! Szeressé­tek a magyar kultúrát, a magyar műveltséget! Adjátok tovább és őrizzétek! Ez a legfontosabb. Emlékezettek arra, amit írtam vagy mondtam, de engem elfe­ledhettek...” Harangozó Imre Restaurálták a díszkutat Szépül a szabadkígyósi kastély Látványos szakaszához érke­zett a szabadkígyósi Wenckheim-kastély előtti diszkót felújítása. Elkészült a kútfejrész restaurálása — a kiváló minőségű munkát Paszt György monori okleveles kőszobrász-restaurátor vé­gezte el —, műszaki átadása tegnap délelőtt történt. A barokk díszkút felújítására a kastélyban elhelyezett megyei intézmény, a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakképző inté­zet nyújtott be millenniumi pá­A komlósi színjátszás dátumá­nak a helytörténészek az 1907- es évet tekintik. A játszási lehe­tőség akkor bővült, amikor meg­épült a Kisgazda Szövetség székháza. A községi művelődési otthon 1950-ben létesült. Itt ala­kultak az első műkedvelő cso­portok. Az új művelődési ott­honnak és a könyvtárnak a meg­lyázatot, melynek nyomán 2,7 millió forintból megvalósulha­tott a beruházás első szakasza. Ez a munkafolyamat magában foglalja a vízgépészeti, elektro­mos gépészeti munkálatokat, valamint a középen álló kőszo­bor restaurálását (azaz többek között a letört részek kipótlását, a rozsdátlanítást). Az intézmény — tudtuk meg tegnap Tábor Istvánné szakmai igazgatóhelyettestől — jövőre újra pályázik, ezúttal a kőme­dence restaurálását szeretnék megoldani. (e) építése többször napirendre ke­rült, mígnem 1979-ben átadhat­ták a komlósiaknak az új házat. — Szinte valamennyi művé­szeti csoportunk azóta is műkö­dik. Rendszeres fellépői, közre­működői a városi rendezvé­nyeknek. Munkájuk elismerése­ként megkapták a Pro Űrbe dí­jat is — tudtuk meg a húszéves Posta-rejtvény Békés megyeiek is szerepel­nek a Posta karácsony előtti keresztrejtvény-játékának nyertesei között. A szegedi igazgatóság hatod­szor hirdette meg keresztrejt­vény-játékát, melynek sikerét a 65 ezer visszaküldött levelező­lap is jelzi. Három fődíj és 200 ajándék talált gazdára. A fődí­jak egyikét — IBUSZ-utazási utalványt — a szabadkígyósi Lipták Imre nyerte, míg a kondorosi Magda Tibomé szí­nes televíziót kapott sikeres megfejtéséért. A nyeremé­nyekkel a Magyar Posta EMS gyorsszolgálata lepte meg őket.' (f) húsz éve jubileum kapcsán Dohányos Jánosné igazgatótól, aki méltán büszke a házban zajló munkára. Az elmúlt két évtized alatt számos produkció, népszerű művész megfordult a J. G. Tajovsky Művelődési Központ­ban. Napjainkban is nyitva van az ajtó, szombaton itt rendezték meg a kisebbségek napját, majd december 19-én, vasárnap ját­szóházba várták a legkisebbe­ket, december 23-án pedig ka­rácsonyi fúvószenekari koncer­tet rendeztek. Cs. I. A kultúra új otthona volt — Tótkomlóson 1875-ben már működött férfi dalkör, majd olva­sókör. Ä helybeliek adakozásából a század elején épülhetett fel a Tótkomlósi Földműves- és Munkásotthon. Itt jutottak hozzá az olvasni szerető emberek a könyvekhez, a közös éneklés mel­lett itt lehetett együtt muzsikálni, szórakozni. Családsegítők a gyermekekért A mezőkovacshazi csaladsegito es gyermekjoleti szolgalat a ko­rábbi hetekben ruhagyűjtési akciót szervezett, majd pedig gyermekprogramokkal kedveskedett a rászoruló családoknak. A családsegítő központ külön­böző intézmények segítségét kérte, hogy a megjelölt napo­kon minéí több használt, de még jó állapotban levő ruha gyűljön össze raktárukban. Az együttműködők népes tábora számos adománnyal segített, melynek eredményeként öröm­telibbé válhat a szeretet ünnepe az arra rászomlók otthonában. December elején Mikulás­napot szerveztek, ahol 43 gyer­mek és az őket kísérő szülők vettek részt. Mindenki kedvére tölthette az időt, mivel a foglalkoztatószobákban lehető­ség nyílt ajándékkészítésre, fes­tésre. A délután fénypontja a Télapó „személyes” megérke­zése volt. December 20-án a korábbi­hoz hasonló karácsonyi ünnep­séget szerveztek a gyermekjó­léti szolgálat védelméhez tarto­zó családoknak, ahol csoma­gokkal kedveskedtek a megje­lenteknek. Az adományokat a rendezvényekre szintén mezőkovácsházi vállalkozók ajánlották fel. (hm) Nincs influenzajárvány! A megyében működő influenzafigyelő szolgálat a vírus egyetlen típusát sem azonosította még — tájékoztatott Tar Mihály, az ANTSZ Békés Megyei Intézetének járványügyi felügyelője. A szolgálat körülbelül egy hónap­ja rendszeresen végez vírusvizs­gálatokat az „influenzagyanús” betegektől vett mintákon. Mint Tar Mihály beszámolt róla, eddig mindössze különböző baktériu­mokkal kombinálva RS-vírust ta­láltak, mely kórokozók az influ­enzánál enyhébb lefolyású beteg­séget produkálnak. A tömegesen előforduló huru- tos felsőlégúti megbetegedések amúgy sem téveszthetők össze az influenzával, mely „száraz meghűlés”, magas lázzal, vég­tagfájdalommal és fejfájással jár. Az influenzafigyelő szolgá­lat tovább folytatja a vizsgálato­kat, és aki igényli, még házior­vosán keresztül az Állami Nép­egészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Békés Megyei Intéze­tétől — a készlet erejéig — térí­tésmentesen juthat a vírus elleni oltóanyaghoz. F. M. Vöröskeresztes kitüntetések A Magyar Vöröskereszt Békés Megyei Szervezete és a Vérellá­tó Intézetek 1999. december 18-án tartották meg a „Véradók karácsonya” ünnepséget, ahol kitüntetéseket és tárgyjutalma­kat adtak át. A Magyar Vöröskereszt Orszá­gos Titkársága a véradó moz­galom érdekében végzett kima­gasló szervezői munkáért a „Véradó Mozgalomért Ezüst Emlékérem” kitüntetésben ré­szesítette: Aradszki Jánosnét (Telekgerendás), Bogyó Mik- lósnét (Mezőgyán), Czakó Józsefnét (Gyula), dr. Janov­szky Jánosnét (Szarvas), Illés Ferencnét (Békéssámson), Molnámé Németh Krisztinát (Orosháza), Nagy Gábornét (Dévaványa), Ombódi Mihály- nét (Körösladány), Pogonyi Istvánnét (Kamut), Vanger Sándort (Kisdombegyház). Tárgyjutalomban részesültek: Béres Jánosné (Mezőkovács­háza), Kiss Gyula (Szegha­lom), Francziszti János (Oros­háza), Lechner Sándomé (Gyula), Sajti Sándomé (Sar­kad), Elek Jánosné (Végegyhá­za), Imri Ferencné (Gyoma- endrőd), Jakó Istvánné (Sar­kad), Kiss Istvánné (Murony), Papp István (Kétegyháza), Pljesovszki Mihályné (Szar­vas), Pécsi Istvánné (Füzes­gyarmat), Rozsnyai Istvánné (Újkígyós) és Szilágyi Lászlóné (Orosháza). Mindenki karácsonya Mezőmegyeren Hagyomány az Arany János Művelődési Házban A múlt hét végén immár hagyományos keretek között rendez­ték meg a mezőmegyeri Arany János Művelődési Házban az in­tézmény kiscsoportjai és a kerület lakossága részére a minden­ki karácsonya rendezvényt. Mizó Ferenc igazgató köszön­tője után a Szabó Pál Téri Álta­lános Iskola Gézengúzok gyer­mek színjátszó csoportja lépett fel, majd az iskola 4-es gyer­mekszínjátszói szerepeltek. Őket a helyi, mezőmegyeri mű­velődési ház gyermekszínját­szó, óvodás csoportja követte. A rendezvényt megtisztelték és köszöntötték a megjelenteket az ünnepek előtt a három történel­mi egyház képviselői, Kovács Péter katolikus plébános, Csaholczi László református tiszteletes és Táborszki László evangélikus esperes. A rendez­vény a mezőmegyeri asszony­kórus közreműködésével közös énekléssel és teázással, gyertya- gyújtással folytatódott meghitt, ünnepi hangulatban. Az ünnepség megrendezése helyi szponzorok nélkül nem valósulhatott volna meg, így ajándékokkal is kedveskedhet­tek a megjelenteknek. Támoga­tóik voltak: Szlovák Kisebbségi Önkormányzat, Vincze András, Fejes Tóth Istvánné, Fabulya Gyöngyi, P. Horváth László, Dózsa János, Marik András, Nagy András, Katona^ István, művelődési ház büfé, Éden sö­röző, Unicon Rt., Tímár Imre képviselő, Vöröskereszt, Nagy- családosok Egyesülete, nyugdí­jasklub és a helyi művelődési ház. A bensőséges és ünnepi han­gulatú rendezvény támogatói­nak köszönetét mondva zárult a VII. kerületi, mezőmegyeri mindenki karácsonya ünnepség.

Next

/
Thumbnails
Contents