Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-23 / 299. szám

IDEGENFORGALOM 1999. december 23., csütörtök Gyula lengyel „invázió” előtt? A város és idegenforgalmi egyesülete közös „akcióban” Nem titkoltan a siker reményében utazott Dél-Lengyelországba november végén a Gyulai Idegenforgalmi Egyesület kis csapata. S néhány nap múlva komoly sikerrel a tarsolyában tért vissza. Vajon mi történt közben? — Mire kiérkeztünk, Róna Iván, a Magyar Turizmus Rt. varsói igazgatója előkészítette a programunkat — mondja Petrovszki Pálné, az egyesület elnöke. — A helyi idegenfor­galmi kamarák — mert ott ilye­nek is vannak — tájékoztató fü­zetükben megjelentették a szak­mai programjainkra szóló meg­hívónkat. — Ezek után milyen volt az érdeklődés? — Annak ellenére is óriási, hogy azokban a napokban ha­talmas havazás, hóakadályok sokasága nehezítette Krakkó és Katowice megközelítését. Krakkóban a Hotel Ibis, Kato­wicében a Hotel Polonia adott otthont programjainknak. Krak­kóban hatvannégy, Katowicé­ben harminchárom utazási iroda kereste fel rendezvényünket! Ez messze felülmúlta minden elő­zetes elképzelésünket. A len­gyeleket meglehetősen érdeklik a magyar gyógy- és gyermek­üdülési lehetőségek. Huszon­négy gyulai cég nevében harminchármán utaztunk Len­gyelországba. — Miről Szóltak lengyel kol­légáik előtt? — Mindkét helyen bemutat­tuk egyesületünket. Elmondtuk, hogy legfőbb célunk a gyulai idegenforgalomban a minőségi szolgáltatások előtérbe helyezé­se. A városról Gedeon József, a várszínház igazgatója, a várfür­dőről Arató Henrietta idegen- forgalmi referens tartott tájé­koztatót. Természetesen vala­mennyi vállalkozásunk meg­szólalt egy rövid bemutatkozás erejéig. Minden cégünk számá­ra biztosítottak egy-egy munka­asztalt, ahol ezt követően leül­tünk, s a lengyel utazási irodák képviselői forgószínpadszerűen felkerestek bennünket. Az álta­lunk megszokottnál precízeb­bek, alaposabbak voltak a kér­déseik. Pontosan akarták tudni, hogy például egy gyulai gyer­meküdültetés során gyereken­ként hány dekagramm hússal számolunk étkezésenként, mennyi gyümölcsöt és egyebet kapnak. Az ifjúsági szálláshe­lyeknél például felírták, hány zuhanyozó, WC áll rendelke­zésre. — Sejtik, miért fogalmazód­tak meg ezek az igényességre valló kérdések? — Talán nem nagyon tudunk róla idehaza, de Lengyelország­ban manapság harminc-negy­ven százalékkal magasabb az életszínvonal, mint nálunk. A Ahány asztal, annyi érdeklődő Bízva megértésükben, idén nem üzleti partnereinknek, hanem a Károlyi István Gyermekközpontnak (Fóti Gyermek- város), a Heim Pál Gyermekkórháznak és a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikának küldjük karácsonyi ajándékunkat. Megtiszteltetés segíteni az intézményeket, hogy orvosi műszerekkel, műtő felszerelésekkel és új bútorokkal szolgálhassák gyermekeik egészségét. MAGYAR OLAJ- és GAZIPARI Részvénytársaság lengyel turista eleve nagyon igényes, ám — mint köztudott — szeret költekezni. Egyébként több lengyel utazási iroda kép­viselője nyomban rákérdezett: mivel tud többet Gyula, mint Hajdúszoboszló? — Fogas kérdés... — Kétségtelen, a hajdúszo­boszlóiak az utóbbi évtized tu­datos önkormányzati fejlesztési programjával nagyon előretör­tek. Hogyan lehet ezzel ver­senyre kelni? A gyulai lemara­dás már nem nagyon halogatha­tó pótlásáig csak azzal, hogy a történelmi múltban, a pezsgő kultúrában, a város üdülő jelle­gében rejlő előnyeinket hangsú­lyozzuk. Meg, hogy Gyula va­lóban város. Jó lenne, ha erre végre a városképben is figyel­met, sőt, plusz figyelmet szen­telnénk. S le kellene küzdeni a várfürdő — különösen Hajdú­szoboszlóval összevetve — megmutatkozó negatív „adottságait”. Vendégszeretet­ben, reklámban, marketing- munkában, szórakoztató és gyermekprogramokban kell többet mutatnunk. S akkor is­mét lesz kedvük a lengyeleknek tovább jönni Hajdúszoboszló­nál. Egy-egy nap programja zá­rásaként gyulai üdüléseket sor­soltunk ki a megjelent idegen- forgalmi szakemberek között, s egy kis gyulai kolbásszal, bor­ral vendégeltük meg lengyel kollégáinkat. — Szlovákiában mit láttak? — Hogy a mienknél rende­zettebb a táj, nagyobb energiát fordítanak a települések felújí­tására, igen színvonalas a ven­déglátásuk. Ezt láttuk minde­nütt. Kassa belvárosát osztrák színvonalon rekonstruálták. Hétköznapokon is telt ház van a cukrászdákban, éttermekben. Eperjesen ugyanerről győződ­hettünk meg, még a moder­nebb építészeti egységeket is felújítják. Visszafelé nagy hószakadásban jutottunk el a Csorba-tóhoz. A szállodában Vendégek, vendéglátók kis csoportja a gyulai vár „mögött”. Középen: Szabó Árpád alpolgármester itt is tökéletes tisztaság, az ét­teremben elegáns felszolgálás fogadott bennünket. A szobá­kat magas színvonalon újítot­ták fel, s mindez a magyarok számára is elfogadható áron biztosított. — Hogyan összegezné az utazás eredményét? — Ez az út is egyesületi mar­ketingtervünk része volt, me­lyet tudottan jelentős mértékben támogat a város képviselő-tes- tülete is. A befektetett pénz rö­vid idő alatt többszörösen meg­térülhet a városnak, főként ide­genforgalmi bevételként. Igaz, ehhez az is kell, hogy az ide­genforgalmi adót a szállásadók lelkiismeretesen befizessék. Mindenesetre mi, a lengyelek­nek szóló ajánlatainkon is, téte­lesen feltüntettük ennek az — ő számukra is elfogadható mérté­kű — adónak a nagyságát. A lengyelek azt mondták, készek azt megfizetni. Már csak el kel­lene jutnia a város kasszájába... A küldöttség „városi” veze­tője Szabó Árpád, Gyula társa­dalmi megbízatású alpolgár­mestere volt, aki hivatalból is gondozza az idegenforgalmi szakterületet. — Hogyan fogadták a len­gyelek azt, hogy a szakmai csa­patot a város illetékes vezetője is elkísérte? — Jó néven vették, s ezt meg is fogalmazták — mondja Sza­bó Árpád. — Krakkóban is, Ka­towicében is felajánlottam, hogy jöjjenek el a szakemberek Gyulára. Tavasszal egy „pult mellett” dolgozókból álló uta­zási irodai, ősszel meg az iro­dák tulajdonosaiból álló, har­minc-harminc tagú csoportot várunk. Gyula városa vállalja magyarországi költségeiket. Meglepő, mennyien emlékeztek gyulai útjaikra! Sőt, nehezmé­nyezték, hogy ebben az évtized­ben városunk elhanyagolta őket. Az egyik szálloda vezető­je elmondta, hogy korábban hu- szonkétszer járt Gyulán. Figye­lemre méltó, hogy az ottani ide­genforgalmi kamarák képvise­lői is eljöttek rendezvényeinkre. Elárulhatom, tanulmányutunk óta máris megindultak a lengyel rendelések, például a mi Park Hotelünkbe és más gyulai szál­lodákba is. Egy krakkói lap in­terjút készített velem, kiemelve, hogy a város alpolgármestere is elkísérte az egyesület tagjait. Róna Iván — aki ugyancsak „otthon van” Gyulán — maga is messzemenően helyeselte ezt. K. A. J. ABN AMRO (Magyar) Bank Rt. • ABN AMRO Equities (Hungary) Rt. • ABN AMRO Biztosító Rt. • ABN AMRO (Magyarország) Vagyonkezelő Rt. Aranykor ABN AMRO Bank Országos Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár • Pannonlízing Rt. • Lease Plan Rt. • Magyar Factor Rt. Célunk, hogy jövőre is egyre magasabb színvonalon biztosítsuk teljes körű pénzügyi szolgáltatásainkat lakossági és vállalati ügyfeleinknek egyaránt. Boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánunk! ABN AMRO Csoport Napról napra többet nyújt Bármerre is néz, az ABN AMRO névvel Ön ma már szinte mindenütt találkozhat. Más szóval, ha az összes pókunk tetejét hó lepné, bátrán állíthatnánk, hogy országszerte fehér karácsonyunk lesz. Kiterjedt, több mint száz bankfiókot magában foglaló hálózatunk révén min­denhol jelen vagyunk, sőt, telefonos ügyfélszolgálatunknak köszönhetően Ön otthonából és irodájából is elérhet minket.

Next

/
Thumbnails
Contents