Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-18-19 / 295. szám
FOTÓ: SUCH TAMÁS F rankó János (jobbról) Domokos Lászlóval, a megyei közgyűlés elnökével Csabacsüd polgármestere nagykorú lett. A nagykorúság nem a születési dátuma, hanem közéleti pályája alapján számítandó. A köszöntő ürügyén szó esik közéletünk gyermekbetegségeiről, pubertáskor! zavarairól, gyógyítható és kezelhetetlen nyavalyáiról. Frankó János 1981. december 11-én tette le a tanácselnöki esküt. A megbízatása három településre: Csabacsüdre, Kardosra és Örménykútra szólt. Az akkori idők államigazgatási modellje szerint a járások kistelepülései nagyközségi rangú szervezetekbe tömörültek. — Polgármester úr! Hogyan emlékszik vissza az akkori időkre? cH — Hatvan tagú volt a tanács, amelybe legalább tizenkét régi tanácsi vezető is bekerült. A régiek mindent elkövettek, hogy az új tanácselnök munkáját „segítsék”. Ez az együttes tevékenység Kardos kiválásáig, illetve az önkormányzati választásokig tartott. Az első kilenc tanulóévre, mint a közös munka, az egyensúlykeresés időszakára emlékszem vissza. A féltékenység, az osztozkodás állandóan napirenden volt, ami természetes is, hiszen három önálló akarattal bíró, boldogulni akaró településről volt szó. Közmegelégedésre az szolgált volna, ha mindent — mint a süteményt — három szeletre vághatunk, amit nyilván nem tehettünk meg. A tanácselnök egyben békebíró is volt. A másik két településsel ma is tartom a kapcsolatot. Sokszor felemlegetjük a jó dolgokat, s persze a hibákat is. Összességében szép időszak volt. Akkor épült Kardoson a térség első kerékpártúja. Örménykúton új orvosi rendelőt avattunk, iskolát bővítettünk. Lakások, utak épültek, telkeket mértünk, ivóvizet vezettünk. A három település közti egyensúly kialakításában az előző évek politikai vezetői gyakorlata is segített. — Sokan eltitkolják, s ha nem, hát igyekszenek a legkisebb jelentőségűre zsugorítani a pártállamban vállalt politikai szerepüket. Pozitívumként végképp nem emlegetik. — Itt születtem Csabacsüdön. Az itt élőkkel és önmagámmal szemben is igazságtalan lennék, ha eltitkolnám, hogy hetvenöttől nyolcvanig politikai pályán dolgoztam. A Szarvasi Járási Pártbizottság munkatársa voltam. Az akkori tevékenységemet vállalom. Nyilván nem követtem el súlyos hibákat, mert akkor most nem itt lennék, ahol vagyok. Kilencven- ben, a választási kampány idején sok támadás ért a politikai múltam miatt, azután a három jelöltből több, mint 70 százalékos többséggel engem választottak meg az emberek. Kilencvennégyben és tavaly a megerősítés is megtörtént. — Fontolgatja-e, hogy ismét direktebb politikai pályára lép? — Előttem egy politika létezik, a településpolitika A politikát nagyon fontosnak tartom, ám amíg ebben a pozícióban vagyok, semmilyen pártba \ nem lépek be. \ — Ez jó politika? — Az. Csabacsüdön nincsenek politikai villongá sok, s erős politikai csoportosulások sem. Ha bármerre elkötelezném magam, az ennek az egységnek ártana. Ezt igazolja az is, hogy tavaly a képviselő-testületbe csak független jelölteket választott be a Csabacsüd jeles dátumai és „névváltozásai” lakosság. A település gyarapodik. Fejlődik a közműellátás, a telefonhálózat, az utak nyolcvan százaléka megépült, van kábeltévé. A községben megújult a szociális ellátás, javultak az egészségügyi ellátás feltételei. Mindez a tanács, a képviselő-testületek és a lakosság törekvésének az eredménye. A magam részéről köszönettel tartozom a munkatársaknak, akikkel mindig jó összhangban tudtunk dolgozni, és a családomnak is, akik a nyugodt hátteret adják. Bár a p o l két gár- mesteri szé- senki nem hiheti öröknek, ennek ellenére a település jövőjéről mindig hosszú távon gondolkodtam. A legfontosabb, hogy határozott cél legyen. Ezt szem előtt tartva kell a rövid távú feladatokat megfogalmazni, a napi munkát szervezni, s újat teremteni úgy, hogy a múlt értékeit tiszteletben tartsuk. — Szabadidejét mivel tölti? — A családom erre azt mondaná, nincs is szabadidőm. Kikapcsolódásképpen télen legszívesebben zenét hallgatok és olvasok, most éppen Fekete János A fekete bárány? cí- köny- vét. Nyáron a Kö- rös-par- nya- r a - lónk, a családi házunk és szülői ház körül dolgozom. A legjobban mégis azt szeretem, ha együtt van a család. A lányaim már felnőttek, így erre egyre kevesebb az alkalom. Csath Róza Csillaghulláe Kiscsakón és Kubában? csillagom nem lázit” „Az én A Kelet-Európábán dolgozó újságírónak illenék tudni, hogy ebben a térségben a vörös csillag alatt mennyi embert megöltek, üldöztek. Ma is százezrek, milliók éheznek a vörös csillag árnyékában (Észak-Korea, Kuba), bár ez messzebb van tölünk, és a híre sem ér el a szerkesztőséghez. Ideje lenne történelmi ismereteit pótolni például a Zsukov marsall visszaemlékezései című könyvből. A fenti levelet interneten küldte Kovács János, és arra a cikkünkre igyekezett reagálni, amelyben — egy megyei napilaphoz híven — nem a kubai, hanem a kiscsákói Kiss János „csillaghullásáról” adtunk hírt. Történt ugyanis, hogy a közigazgatásilag (nem Észak-Kore- ához, hanem) Orosházához tartozó kis településen élő megyei munkáspárti szóvivő ajándékba kapott vöröscsillagát a rendőrség házkutatási paranccsal felvértezve levette. Ennek annyi előzménye van, hogy a rend éber őreinek figyelmét erre a dekorációra Kiss János egykori kollégája, P. Pál hívta fel — egyszerűbben fogalmazva: feljelentette a munkáspárti politikust, aki a nyúllal szomszédos, mélyszántással gondozott magyar anyaföldre néző házban él. (Ez a megjegyzés csupán azért lehet fontos, mert a törvény a tiltott önkényuralmi jelképek használata kapcsán közszemlére tételt, nagy nyilvánosság előtt történő mutogatást is rögzít.) — A mai napig azt vallom, a munkásmozgalom jelképét nem ildomos a nácizmus horogkeresztjével egy napon említeni. Az önkényuralmi jelképekről szóló törvény megszületése után a pártom az Alkotmánybírósághoz fordult 1993- ban, hogy a jogsértést orvosolja. Azóta sem történt semmi. Én úgy gondolom, a múltamat nem kell megtagadnom. Az én csillagom nem lázított senkit, az itt élők soha nem tették szóvá. A feljelentéssel, a csillag eltávolításának következményeivel is tisztában vagyok, a történteket tudomásul vettem — nyilatkozta lapunknak Kiss János, akinek az ügye azért is húzódik, mert a feljelentést követően a rendőrség — az eset egyedi volta miatt — ügyészségi állásfoglalásra várt. Jelenleg pedig nyomoz. * Megjegyzés: E sorok írója viszont nem nyomoz, de nyitott a világra, még a Kubában történő dolgokra is. Mégis úgy érzi, itt, Kelet-Európa viharsarki szegletében, területfelelős újságíróként elsősorban a közvetlen környezetében élők sorsával kell foglalkoznia. Ami viszont biztató és megnyugtató hír lehet mindannyiunknak: a Jézuska megsúgta, a Zsukov marsall visszaemlékezései című könyv ott lesz a tollforgató karácsonyfája alatt. Csete Ilona Igaz dakota közmondás
