Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-11-12 / 289. szám
Mekka: minden arab kőtelező zarándokhelye - egyszer az életben (Uszama ötször járt már ott) ' jr. 'Ä*. j. * » . ♦ »*• ' »V <»» •tW’ i Igazai1. »5*2 y ■ r Ts» %■» -*■ ¥ .«i«n * ■* Uszama El-Haraki 23 évesen Magyarországon, illetve a kis „Uszi”-ként, 16 évesen Szaúd-Arábiában Mit takar a csador? Persze a szóra vonatkozik a cím, amit nem csoda, hogy Uszama nem ismer. Mint az később kiderült, nem is mi, magyarok „találtuk” ki. Hosszas keresgélés után (Magyar Történeti Etimológiai Szótár, Magyar Értelmező Kéziszótár, Idegen Szavak Szótára, lexikonok és társaik) a Larousse enciklopédiában találtam rá a megoldásra: A „csador fn (perzsa): 'ruha1 A muszlim vallású családokban a nőknek csak a szemet szabadon hagyó, az egész testet és fejet beburkoló leple A „csadort” Iránban értik tehát, és nem az arab világban, ugyanis a perzsa nyelv teljesen különbözik az arabtól — csak nekünk egyforma. az igazgatója. Kilencen vagyunk testvérek, három lány és hat fiú. Én vagyok a legidősebb, bár az öcsémmel egy évfolyamra jártunk az iskolában. — Milyen az iskolarendszeretek? — Ugyanúgy tizenkét évet kell tanulni az egyetem előtt, mint nálatok, csak más elosztásban. A hat évfolyamos általános iskola után kezdődik egy 3 éves iskola. Ez teljesen külön intézmény azért, hogy gyerekek és fiatalemberek ne legyenek egy épületben —, majd egy újabb 3 éves suli, ami nagyjából a ti középiskolátoknak felel meg. A különbség az időbeosztásban van: mi már reggel hatkor a padban ültünk, arról nem is beszélve, hogy előtte négykor a mecsetben imádkoztunk. — S iskola után? — Délután kettőig iskola — közben ima —, suli után ebéd, tanulás, foci. Vagy elkértem apám 626-os Mazdáját, és furikáztam a városban. Délután négykor újabb ima, majd a 7 órai imáig újabb szabadidős program, tévézés. Szaúd-Arábiában egy csatornánk volt, azon is megválogatták a műsorokat. Akármilyen erkölcstelen adás nem mehetett adásba. Szerettem például bútorokat készíteni hobbiból. Ima után vendégségbe mentünk, vagy újra tévéztünk, esetleg beszélgettünk a házunkban. — Tényleg megkérdezte valaki az unokatestvéredtől itt Magyarországon, hogy van-e otthon házatok, vagy sátorban laktok? — Igen, pedig szép házban laktunk. A lányoknak, a fiúknak eleve külön szobájuk volt. Később, amikor nagyobb család lettünk, átköltöztünk egy még tágasabb házba. — Jó anyagi körülmények között éltetek? — Amíg ide nem jöttünk az öcsémmel, igen. Apám a kórház igazgatójaként jól keresett, de nagyon sokba került nekik, hogy mi Magyarországra kerültünk. Most már semmilyen támogatást nem adnak otthonról, úgyhogy nem rendelkezem nagy anyagi lehetőségekkel, csak amit diákmunkával meg tudok keresni. — Ide jössz egy távoli országból. Más kultúrával, anyagi körülményekkel találkozol, mint amit megszoktál. Hogyan sikerült beilleszkedned? — Mindig társasági ember voltam, ez nagyon sokat számít. Az sem mindegy, hogy mennyire biztosított az ember anyagi háttere: nem kell senki segítségére számítani — ez önbizalmat ad. Nagy segítségemre voltak a magyar lányok, a nyelvet is tőlük tanultam meg. Az arab ismerőseim már régóta beszéltek magyarul, amikor én még csak néhány szót tudtam. Amikor viszont megismerkedtem az első barátnőmmel, rövid idő alatt megelőztem mindenkit. Tényleg sikerült beilleszkednem, jól érzem itt magam. Azt hiszem, ez a barátok miatt lehet így. S nekem sok magyar barátom van... Vandlik János Lányoktól a nyelvet Egy arab férfi és a magyarországi beilleszkedés 12 ★ KITEKINTÉS * 1999. december 12._________________________________________________________________________ Tisztán emlékszem még édesanyám arckifejezésére, amikor nem is olyan régen — talán tíz éve —, egy utcánkba tévedt, színes bőrű fiúra rácsodálkozott. Mára mindez (talán) megszokottá vált nálunk is. Mohamed Uszama El-Haraki Szíriában született, Szaúd-Arábiában nőtt fel és most Szegeden lakik, az orvosi egyetem gyógyszerész karán tanul. — Szólamát Uszama! Kífák? (Szervusz Uszama! Hogy vagy?) — próbáltam meglepni arab tudásommal. — Szervusz Jani! — viszonozza a köszöntést, nevetve a kiejtésemen, ugyanis szerinte hiába vagyunk mi (magyarok) büszkék nyelvünk nehézségére — amit egyébként elismer —, az övék sokkal nehezebb. (Ezt pedig én ismerem el: sehogy sem boldogultam a 3 féle ,,h”-jukkal). — Mikor is születtél, Uszama? — 1976-ban. — Jó, de otthon nem ezt mondanád... — Ja igen, várj csak! Valóban, 1397-ben, mert nálunk az időszámítást Mohamedtől, a prófétánktól kezdik, ő pedig a ti időszámításotok szerint a hatszázas években élt. Egyébként azért tudom jobban keresztény formában a születési évemet, mert Szaúd-Arábiában, ahol felnőttem, nem szokás a születésnapot ünnepelni. Az itteni barátaim yiszont rendszeresen fel- köszöntenek. Szíriában ugyan vannak, akik megtartják a, szülinapot, de én három éves voltam, amikor elköltöztünk onnan.- Akkor milyen ünnepeitek vannak?- A vallásban - márpedig csak e szerint ünnepelünk — két fontos ünnep van, az egyik a Ramadán: ez a kilencedik holdhónap, amikor napkeltétől napnyugtáig nem szabad enni, inni, szeretkezni, cigarettázni, gyógyszert bevenni. Napnyugta után viszont mindent lehet. Mivel nálunk rövidebbek a hónapok, a ti időszámításotok szerint változó, hogy ez az ünnep mikor van, idén január-februárban volt. A második az úgynevezett Hedzs, a tizenkettedik hónap tizedik napján, amikor Mekkába zarándokolnak. Ezt az utat az életben egyszer kell megtenni: ilyenkor egy négylábú állatot áldoznak — anyagi helyzettől függően birkát, kecskét, marhát. Akik nem tudnak elmenni, azok otthon imádkoznak a szabadban. — Itt Magyarországon hogyan tartjátok meg az ünnepeiteket? — Ebben az országban is vannak már mecsetek, itt Szegeden is, ahol imádkozhatunk. Akiknek pedig van pénzük rá, kimennek egy tanyára, és ott rendesen megtartják az áldozati szertartást. A napi imát egyébként nagyon kevesen tartják meg (naponta ötször kellene imádkozni): mindenki tanul, nem lehet egy óráról kijönni azért, mert itt az imaidő. — A szülők tudják ezt? — Szerintem igen, hallgatólagosan elfogadják... — Itt sokkal világiasabban éltek, de úgy tapasztaltam, hogy azért sok mindent úgy értékelsz az életben, ahogy — mondjuk — apád helyesnek tartaná. — Elmúltam 18 éves, engem a Korán és Isten törvényei irányítanak. Tényleg világiasabban élek, mint otthon, de tudom, hogy bűnös vagyok. Apámmal nem találkoztam, mióta itt vagyok, azonban tudom, nagyon szeretné otthon mindenki, hogy hazamenjek és úgy éljek, ahogyan ők. — Az mitől függ nálatok, hogy valaki vallásosabb-e? — Többnyire az anyagi helyzettől, de vannak gazdagabb vallásos emberek is, ami szerintem a legjobb állapot. Függ azonban az országtól is: nagyon jól látszik például gyerekkorom két helyszíne, Szíria és Szaúd-Arábia különbsége ilyen szempontból. Szíriában modernebb gondolkodású emberekkel is találkoztam, mint itt Magyarországon, amíg ez a másik országban elképzelhetetlen: Szaúd-Arábia a legkonzervatívabb arab ország. — Miben nyilvánul meg a modernség Szíriában? — Vegyük példának a lányokat, akik egy része ugyanolyan ruhákban jár, mint a nyugatiak: sztrecs nadrág, divatos cipők — lazán, minden takarás nélkül. Természetesen Szíriában is megvannak a hagyományőrző csoportok is, főleg az idősebbek és a szegényebbek köreiben. — A takarásról jut eszembe: tisztázzunk egy félre értést! Úgy tudom, ti egészen másképp nevezitek a viseletét, ami a nőkön van. — Ez két részből áll. Ami a fejtől a vállig takar, azt „abejja”- nak nevezik, a válltól a lábig takaró ruhát pedig „hidzsab”-nak. — Mi csadomak hívjuk. Vajon miért?! — Az mit jelent? Ilyen... zacskó? Nem ismerem ezt a szót. — Beszélj egy keveset az otthoni életedről! — Szíriában Daraa - egy félmilliós város — mellett, egy faluban éltem kisgyerek koromban. Majd apám Szaúd-Arábiá- ba ment dolgozni egy Szuleil nevű kisvárosba, ahová mi is elköltöztünk később édesanyámmal és akkori két testvéremmel. Apám orvosi állást kapott egy kórházban, aminek azóta ő lett AZT A PÉZSMAPOCKOSÁT! Az amerikai jövevény nem kedvelte meg a pusztai létet Az észak-Amerikában őshonos pézsmapockot Európába értékes prémje miatt telepítették. 1905-ben engedték szabadon az első példányokat Csehországban, a gyorsan szaporodó rágcsáló 10 év múlva már a környező országokban folytatta terjeszkedését. Angliában a betelepített pézsmapockokat megsemmisítették, a La-Manche csatorna túlsó oldalán viszont az amerikai jövevény nyugodtan terjeszkedhetett Párizs felé. Magyarországon az első értékes „prémhordozók" 1915-ben jelentek meg, azóta hazánk vizes élőhelyein általánosan elterjedtek. A pézsmapocok főleg vízinövényeket (különösen nádat, gyékényt) fogyaszt, de időnként a mezőgazdasági területekre is kimerészkedik, és megdézsmálja a kultúrnövényeket. Lehet, hogy ez utóbbi információ ragadta meg az orosházi volt Új Élet Termelőszövetkezet hajdan volt vezetőit, amikor kitalálták: a kardoskúti pusztában pézsmapockokat tenyésztenek. Osztottak, szoroztak, pároztattak (e közben a pockok szaporodtak, merthogy a pézsmapocok nősténye 6-8 csupasz, vak kölyköt hoz a világra, a fiatalok féléves korukban már ivarérettek) és arra a megállapításra jutottak,, hogy ez bizony kifizetődő vállalkozás, bárki meglássa! A kardoskúti puszta mély fekvésű területén (valamikor a nyolcvanas évek elején) meg is építették az üveggyártásnál használatos drótháló felhasználásával azt a kerítést, ami a hatalmas telepet védte. Jó mélyre leásták, hogy a föld alatti üregeket, folyosókat ásó rágcsáló nehogy meglépjen. A talaj munkák végzésénél még a honvédséget is kivezényelték speciális gépeikkel. Szélkerék-meghajtású szivattyút is beüzemeltek a vízellátás biztosítására. Úgy látszott, minden feltétel adott a sikeres pocoktenyésztéshez — ám ezt a pézsmapockok másként látták! Állítólag az első egyedeket a termelőszövetkezet környékén fogdosták össze, majd a vérfrissítés érdekében egyenesen Kanadából hoztak nagytestű, prémes állatokat. De minden hiába! A rágcsálók nem díjazták az orosháziak reformtörekvéseit: nem szaporodtak, inkább csak fogyatkoztak, fogyatkoztak. Az állományt alaposan megdézsmálták az ezen a környéken nem is olyan ritka ragadozó madarak. Á telep így hamarosan kiürült. Napjainkban viszont új ötletet szeretnének megvalósítani a természetvédők a mély fekvésű területen. — Tavaly óta természetvédelmi területté nyilvánították azt az 5200 hektáros részt, ahol valamikor pockokat akartak tenyészteni. Alaposan megbolygatták akkor a pusztai világot. Az élőhely rekonstrukciójának a terve már elkészült, kivitelezése során eltávolítjuk a talajszint alá mélyített kerítést, a csatornák egy részét. A majdani látogatói központ mögötti részt feltöltjük, és három hektárnyi olyan tavat létesítünk, ahol a látogatók megcsodálhatják a szikes pusztában megpihenő szárnyasokat akár fészkelési időben is — nyilatkozta lapunknak Tirják László, a Körös-Maros Nemzeti Park igazgatója. Csete Ilona Pézsmapockológia A Természettudományi kislexikon mindössze annyit tud (1971- ben) a a vízi várakat építő pézsmapocokról, hogy a hörcsögfélék közé tartozik, azok pedig a rágcsálók rendjének egyik családját alkotják. Ezek zömök testű, rövid lábú és farkú fajok, s többnyire pofazacskójuk van. A pézsmapocok (Ondathra zibethica) értékes prémű állat, mely eredetileg Észak-Amerikában élt, de már Európában is meghonosították. Az 1978-ban kiadott Biológiai lexikon szerint 1905-ben, Csehországban vált európaivá, s azóta szinte az egész kontinensen hont foglalt. (Azt már mi kutattuk ki, hogy Csehországban a dobrisi Colloredo-Mansfeld uradalom próbálta meghonosítani.) Magyarországon 1912-ben bukkant fel, 1926-tól meghódította - pontosabban megpézsma- pockolta *- a Dunántúlt. Majd 1930-ra a pézsmapockok már Baját, 1932-ben Hahótot is bevették, Hitler hatalomra jutásának évében pedig elérték a Zagyva vonalát. (Elképzelhető, hogy Hitler említése sértő lehet a pézsmapockokra.) Az ország keleti határát 1947-ben, Konyárnál érték el. Itt a földeken dolgozók egy általuk nem ismert állatot vettek észre. Agyonverték, megnyúzták, s a hörcsögéhez hasonlóan kifeszítették a bőrét. (A pézsmapockok, melyek nem alusznak téli álmot, azóta már egész évben elejthető apróvadnak számítanak.) Nem tudjuk, hogy átmentek- e Romániába, s ha igen, Ceausescu idején visszaszökdöstek-e kiváló földalatti járataikon. A tocsogók lakójaként ismert pézsmapocok alkalmazkodóképességére jellemző, hogy aszály idején a patakok és a lápok hiányában is életben maradt Konyáron, sőt rákapott a kukoricára: megdézsmálta a környék tábláit. Már csak azt nem tudjuk, hogy akkor mi a fene nem tetszik nekik éppen a mi Orosházánk környékén?! (k)
