Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-11-12 / 289. szám
1999. december 12. ★ KÖZELRŐL ★ 3 SZITÁS 1ÄN0S [A gyulaiak bemutatkozóján Róna Iván köszöntötte a lengyeleket (mellette Petrovszki Pálné ül) bácsi- ■ Lengyel-magyar... Gyula város önkormányzata támogatásával a város 24 cégét képviselő 33 idegenforgalmi szakember jutott el november végén Dél-Lengyelországba. Valaha rengeteg, e tájról érkezett lengyel pihent, gyógyult Gyulán, s most visszahódítani indultak őket. Róna Iván, a Magyar Turizmus Rt. varsói igazgatója segítette krakkói, kátowi- cei programjuk szervezését, eredményes megvalósítását. Mint Petrovszki Pálnétól, az egyesület elnökétől megtudtuk, a két városban tartott bemutatkozásukon összesen 97 lengyel utazási iroda képviseltette magát — pedig ott jártukkor adta ki dühét az utakat is fogságba ejtő lengyel tél. Az érdeklődés komoly lehetőségeket ígér a városnak, mely csak minőségi szolgáltatásokkal veheti fel a versenyt a lengyelek kegyeinek elnyeréséért küzdő konkurens üdülőhelyekkel. (k) ■Ki hitte volna 1925-ben, hogy az akkor készült felvétel aktuális lesz az ezredfordulón is?! Szitás János orosházi cipész (akkor még inasként fekszik a fűben, kezében egy új cipővel) 13 évesen szegődött el Ágoston Lajos (a kép közepén áll) műhelyébe, hogy a szakma fortélyait ellesse A Torontál megyei Mokrin faluban született — a Szitás család negyedik gyermekeként — János. Akkor 1912. december 13-át jegyzett a naptár. Luca- napján örvendeztette meg a famíliát az egyetlen fiúgyermek. Azóta 87 év telt el. Szitás János Orosháza megbecsült mesterembere, 70 éve cipész. Egy hideg, téli napon került a 13 éves fiúcska Ágoston Lajos cipészmester műhelyébe tanoncnak. — 1925. december elsején lettem inas. Nagy volt akkor á szegénység! A szakma fortélyait igyekeztem ellesni, de gyakran szalajtottak vacsoráért, a segédeknek szalonnát kellett vinnem. Apámék tanyán laktak, így én a mesternél kaptam kosztot, szállást, de mindig éhes voltam, írtam ám a leveleket édesanyámnak, hogy hétvégére derelyét főzzön nekem! Dolgoztunk éjjel, nappal, nem volt szabadnap. Mivel apám vasutas volt, rendelkeztem kedvezményes jeggyel, így az elkészült portékával engem küldtek Szarvasra — emlékszik az ínséges időkre Szitás Jani bácsi, aki még ma is aktívan dolgozik orosházi műhelyében, a Meszes-kisközben. A mesterembert nagy megtiszteltetés érte a minap: a megyei kézműves kamara felterjesztette arany diplomára. A cipész 70 éves szolgálatát szeretnék elismerni ezzel a kitüntetéssel. December 16-án, a Magyar Kézműves Kamara küldöttgyűlésén veheti át Szitás bácsi az elismerést. Csete Hona m itíis Kisgazdabál(?) Szarvason Gombkötő Sándort éppen egy disznótoron értük utol A rossz nyelvek csak „kulákbálkónt” emlegetik Szarvason a hagyományos Erzsébet-napi gazdabálat. Savanyú a szőlő — legyintenek erre a szervezők. Tény, a bál népszerűsége kilenc esztendeje töretlen. Kilenc éve még a kisgazdabál nevet kanya- ríthatták volna a képzeletbeli meghívóra, mint ahogy a szervezők titulusa is más volt. Kepenyes János, a kisgazdapárt szarvasi szervezetének akkori elnöke és Gombkötő Sándor, az akkori titkár azóta megjárták a „hadak útját”. Ha röviden akarunk írni, fogalmazhatjuk úgy, három esztendeje mindketten megváltak a kisgazdapárttól... Ugyancsak három esztendeje keresztelték gazdabállá az Erzsébet-napi vigalmat. A két szervező szerint azonban a lényeg, mármint a jó társaság összetétele, semmit nem változott. Együtt mulat itt a kisgazda, a volt kisgazda, és a sose volt kisgazda. Pártállástól függetlenül mérik a jókedvet. Az est állandó programja a Erzsébetek és a Katalinok köszöntése. A virágot a hölgyeknek a mindenkori polgármester adja át. Irigyelt foglalatosság ez, ha másért nem, a begyűjtött puszik miatt. Hogy a szervezőket irigyli-e valaki, nem tudni. Ők hetekkel előtte lótnak-futnak. Mindezt három esztendeje politikusi mez nélkül teszik. Gombkötő Sándor a tavalyi választásokon az Újszövetség képviselőjelöltjeként ugyan 'megmérette magát, ám azóta ő sem politizál. — Nyugdíjas vagyok és szerencsés ember. Szerencsés azért, mert sok talpig becsületes embert ismerhettem meg. Nem tagadom, azért az ellenkezőjére is volt példa... Az emberekkel mindig is szerettem bánni, a titkári munkát szívesen vállaltam. Idővel azonban két tűz közé kerültem. A főnökség veszekedett, a helyi tagság meg várta a híreket, a biztató szót. Ám a szomorú szemű embereknek semmi biztatót nem mondhattam - emlékezett vissza politikusi pályájára Gombkötő Sándor, aki titkári ideje alatt négy elnököt szolgált ki. Kepenyes János, a Haltenyésztési Kutatóintézet volt kutatója, ma kistermelő. — Amikor elnökséget vállaltam, az esetleges politikai támadásokra is felkészültem. Érzékeny lelkű embernek nem való a közszereplés. Négy évig voltam elnök. Akkoriban még kiforratlan volt a párt. Minden elnök, illetve vezetőség maga szervezte a helyi munkát. A kisgazdapártnak nagy volt a társadalmi beágyazottsága. Hamar nyilvánvaló lett a főnökség számára, hogy az úgymond alulról megválasztott vezetők a lakosság érdekét nézik, s ha nem tetszik a diktatórikus irányítás, hát könnyen „visszabeszélnek”. A gépezetet kiszolgáló, a diktatórikus elveket elfogadó helyi vezetők kellettek, így a régieket lecserélték. A társadalmi beágyazottság — amivel annak idején olyan jó startot vett a kisgazdapárt -, megszűnt - sommázta a tanulságokat Kepenyes János. Nem kopik viszont a gazdabál népszerűsége. Az állandó vendégkört százötvenen alkotják, kívülük még vagy hatvan bálozót tudnak fogadni. Többen már nem férnek el a teremben. S ha a vendégek hűségét dicsértük, ejtsünk néhány elismerő szót a szakácsok tudományáról is. Mondják, idén öt nagymágocsi sziki birkát vágtak, a pörkölt igen jól sikerült, krumpli alig fogyott, hús annál több. A szervezők megtanulták, az óvatosság sosem árt. Az őröket idén is odaállították a bográcsok mellé. Nehogy egy „jóakaró” nem oda való dologgal megkeserítse az ételt, s vele a vendégek szája ízét. Cs. R. D- FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER
