Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-11-12 / 289. szám

1999. december 11-12., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7 ____________________Apjuk rosszul lett, amikor szembesült a valósággal____________________ Fé ltestvérházasság, egymás érintése nélkül Egy évig a világ legboldogabb házaspárjának tartotta magát Erzsébet és Zoltán. Aztán egy ködbe forduló téli este olyasmi történt, amit még ma, hat esztendővel a történtek után sem tudnak megemészteni. Kiderült ugy anis, hogy féltestvérek. Nem tudni, hogy lesz-e normális párkapcsolatuk valaha (képünk illusztráció) Nagyon nehéz volt őket rávenni, hogy meséljék el életük történetét, fáj nekik minden kimondott és elhallgatott szó. Még ma is házasok, holott azt a tör­vény nem engedné. A vak véletlen ál­dozatai, vagy közös apjuké? Erre kere­sik a választ, de nem találják. A városban egy semleges helyszí­nen találkoztunk. Egy gyönyörű nő és egy sármos férfi várt rám, Hibájukról ítélve láthatóan nem kell aggódniuk a napi betevő miatt. Eleinte félve néze­gették, hoztam-e fotóst. A beszélgetés­re kijelölt cukrászdában rajtunk kívül senki nem volt, így nem kellett suttog­ni, ők mégis halkan beszéltek. Látva pillanatnyi zavaromat, Erzsé­bet magától fogott bele filmvászonra illő történetükbe. — Talán ott kezdeném, hogy állami gondozásban nevelkedtem, anyámat csak néhányszor láttam. Egyszer nem jött többet, hatéves voltam, amikor megtudtam, elvitte a rák. Tisztesség­ben nőttem fel, tizennyolc éves korom­ban kikerültem az intézetből, úgy érez­tem, enyém az élet. Feleségül is men­tem gyorsan egy jóval idősebb férfi­hoz, ám amikor kiderült, hogy soha nem lehet gyerekem, elvált tőlem. Én elkeseredésemben egyetemre mentem, amit persze nem bántam meg. Zoltán éppen megitta a kávéját, s vá­ratlanul átvette a szót. Párja, vagy in­kább féltestvére lesütötte a szemét, hallgatta a férjét. — A dip­lomaosztón ismerked­tünk meg, viharos sze­relem után kötöttünk házasságot. Én is elvál­tam koráb­ban, és an­nyira jóle­sett, hogy ta­láltam vala­kit, aki en­nyire egy ve­lem. Hat éve karácsony táján apám­nál voltunk, amikor Erzsi mesélni kez­dett az anyjáról. Erzsi ekkor fölnézett, Zoli karjára tette a kezét és közbeszólt. — Ezt hadd mondjam el inkább én, jó? Tudja, neki nagyon nehéz erről be­szélni — magyarázta. — Szóval anyám a születésem után rögtön állami gondo­zásba adott, mert apám nem vállalta, hogy felnevel, ugyanis egy másik as­szonynyal már az esküvőt tervezték. Ez az asszony — Zoli édesanyja — ugyan­is szintén terhes lelt. így minden össze­jött apámnak, nem merte vállalni leendő felesége előtt a félrelépését, de félt a két gyerektől is. Adott anyunak tízezer fo­rintot azzal, hogy vetesse el a gyereket. Akkoriban az egy kisebb vagyon volt! Ám ő elköltötte a pénzt, úrinőként élt pár hónapot, aztán megszült. Visszatér­ve a karácsonyi esethez, volt egy fény­képem anyuról, azt megmutattam apó­somnak, aki először rosszul lett a felis­meréstől, majd zokogva mesélte el, ki is ő valójában. Ekkor derült ki, hogy fél­testvérek vagyunk, apánk közös. Az ezt követő napokról, hetekről tiszta emléke egyiküknek sincs. Csak rohantak egyik helyről a másikra, nem találtak nyugalmat sehol. Apjuk bele­betegedett a szomorú felismerésbe, s fél évvel később meghalt. — Emlékszem, napokig hozzá sem tudtam érni Erzsihez — mesélte Zol­tán. —- Nem tudom miért, de őt hibáz­tattam mindenért, pedig egyikünk sem tehet semmiről. — Az meg sem fordult a fejükben, hogy elváljanak? — Tudom, törvénytelen ez az egész így. De annyira szerettük egymást, hogy nem tudtunk volna külön élni. Apám ha­lála pedig még inkább összerázott min­ket. Olyanok vagyunk, mint az asztal és a Iába, külön-külön csak egy-egy fada­rab mindkettő, együtt viszont egészek. — Mijörtént apjuk halála után? — Mivel anyám kiskoromban meg­halt, nem maradt élő rokonunk, elköltöz­tünk. Erzsi keresett új lakóhelyet, azt hi­szem, jól döntöttünk. A spórolt pénzün­kön lakást vettünk, majd vállal­kozásba fog­tam, ami má­ra biztos hát­teret ad. — Mi kell ahhoz, hogy tízmillió em­ber közül éppen önö­ket sodorja egymás mel­lé az élet? — Azt hi­szem, a sors helyre tette, amit koráb­ban elvett, hiszen két testvért újra összehozott. Azt, hogy egymásba szerettünk, nem érezzük büntetésnek, inkább áldásnak. Azon gyakran elgondolkodom, ha nem tud­juk meg, kik vagyunk valójában, akkor mi is lenne. De ez teória, semmi más. — Es mi van a házasélettel? Létezik még egyáltalán? — Igen is meg nem is — válaszolt rövid gondolkodás után Erzsi. — Amíg nem tudtuk, hogy testvérek voltunk, csodálatos órákat töltöttünk az ágyban, gyakran jelentettünk beteget egy-egy szerelmes együttlétért. Azóta minden más. Hat éve nem értünk egymáshoz, de nem azért, mert nem kívántuk volna, az agyunk, a tudat, hogy rosszat te­szünk, megakadályozta az élvezetet. — De önök szép emberek, nem len­ne gondjuk a másik nemnél... — Ez nem ilyen egyszerű. Úgy négy éve nyitott házasságban élünk. Volt is mindkettőnknek pár kalandja, de vala­hogy nem stimmelt semmi. Én például azért szakítottam egyikükkel, mert nem tudtam volna megmagyarázni, ki­vel is élek valójában. —A gyerekek nem hiányoznak? — Nagyon. Egy nőnek nem lehet megmagyarázni, hogy nem lehet anya. Én ezt már régóta tudom, de nem tehe­tek ellene semmit. Talán a sors hozta úgy, hogy Zoli is terméketlen. — Meddig lehet így élni? — Sokáig, ugyanakkor semeddig — szólt közbe Zoltán, — Én legalább tíz­szer akartam öngyilkos lenni, de az utolsó pillanatban meggondoltam ma­gam. Egy al­kalommal kö­téllel a nya­kamban áll­tam a széken, amikor belé­pett Erzsi. Gondolhatja, mit érzett. Szegénykém napokig meg sem tudott szólalni, csak sírt szüntele­nül. — Akkor önök most testvérek, vagy férj és feleség? — Soha nem tudok úgy Erzsire néz­ni, mint a testvéremre. Szeretem, amennyire csak lehet, de sajnos kényte­lenek vagyunk vállalni a plátói kapcso­latot. O ma is apósaként emlegeti apán­kat. Tudja, amikor esténként a konyhá­ban nézegetem a feleségem, akkor arra gondolok, én lehetnék a legszerencsé­sebb ember a világon, ehelyett naponta szembesülök a szomorú valósággal. — Ki tud még arról, hogy önök test­vérek? — Látja, ez érdekes, de ön az egyet­len rajtunk kívül. Eddig titokban tartot­tuk, s azt gondolom, nem lesz ez más­ként ezután sem. — Nem félnek attól, hogy leleple­ződnek? — Miért félnénk? Semmilyen írásos bizonyíték sincs erre. Tudom, a testvé­rem nem lehetne a feleségem, de ha törvényileg semmisnek is nyilváníta­nák a házasságunkat, mi akkor is együtt élnénk. Kicsit tudathasadásos állapotot okoz ez nekünk, törvénytisz­telő embereknek, de azt hiszem, ezzel már megbirkózunk. — Hogyan tovább?’ — Erzsi szeret előre tekinteni. Sze­rinte most megtaláltuk azt az életet, ami csak a miénk, talán újra megta­láljuk egy­mást is. Egy biztos, vala­melyest hely­rebillent a lelkünk egyensúlya, s ha házasként nem, de test­vérekként boldogok leszünk. Azt pedig, hogy lesz-e normális párkapcsolatunk valaha, nem tudom megmondani. Ezzel felálltak, csendben elköszön­tek, és kéz a kézben elballagtak. Zoltán udvariasan kinyitotta Erzsi előtt a ko­csiajtót, rámosolygott és szájon csó­kolta. Mint ahogy az férj és feleség kö­zött szokás. P. E. Ajánló Videofilm-sikerlista 1. Matrix 2. A ravasz, az agy és a két füs­tölgő puskacső 3. Visszavágó 4. Egyiptom hercege 5. Az Óriás 6. Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron 7. A csaj nem jár egyedül 8. Hóbarát 9. Kedvenc marslakóm 10. Tomboló szél + 1. Vizesnyolcas (Fanfár Videotéka) Film Hippolyt A történet a régi, a szereplők és a hangvétel már mai. Újgazdagék la­kájt fogadnak, mert hát divat is, meg ha már mindenkinek van, nekik mér' ne legyen. Megérkezik a finom dip­lomáciai érzékkel, eleganciával és illemtannal megáldott Hippolyt, aki hiába már igyekszik az eseményeket a helyes mederbe terelni. Könyv Hadnagyok és főhadnagyok... Megjelent Bona Gábor Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabad­ságharcban című munkájának harma­dik, egyben befejező kötete. A kötet hátulján egy Garay János-idézet olvas­ható: Szeresd, magyar hazádat. / E szép magyar hazát. / Mely gyermekid­nek éltet. Neked végnyugtot ád! A so­rok akár a szerző ars poeticájának is beillenének, hiszen Bona Gábor törté­nész hihetetlen kitartással és elhiva­tottsággal gyűjtötte, gyűjti a dicső na­pok résztvevőinek életrajzát. A sza­badságharc főtisztjeinek és magasabb rangú tisztjeinek névsora és életrajza után ez a mostani — a hadnagyokról és főhadnagyokról szóló háromkötetes könyv — a szerző harmadik munkája azokról, akik a magyar szabadságért harcba szálltak. A Hadnagyok és fő­hadnagyok... című kötet igazából a kor kutatóinak és a helytörténészeknek mond sokat, az átlag könyvfogyasztó­nak alig, de Bona munkájának értékei a laikus számára sem vitathatók. Jel­lemző korunkra, hogy a könyv csak egy városi önkormányzat, a dorogi tá­mogatásával jelenhetett meg. Mit mond a családi jog? A testvérek között létrejött házasság érvénytelen, ám ennek kimondása a bíróság feladata. Áz ügy szempontjából az nem játszik szerepet, hogy az érintettek édestestvérek vagy féltestvérek, a sza­bály mindkét esetben ugyanaz. A házasság ér­vénytelenítése érdekében a házastársakon kívül in­díthat pert az ügyész, illetőleg bárki más, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, például az örökösök. A házasság érvénytelenítését követően egyébként to­vábbra is fennáll a volt házastárs névviselési joga, a bírói döntés nem érinti a vagyoni kapcsolatot, és ha van gyermek, akkor az apasági vélelmet sem. Ha senki nem kéri az érvénytelenítési eljárást és a gyermektelen pár továbbra sem kíván változtatni a helyzetén, akkor nem érhetik jogkövetkezmények. Természetesen az más helyzetet teremt, ha a test­vérek között létezik szexuális kapcsolat, ezzel a kérdéssel azonban már a büntetőjog foglalkozik. Ez a fajta kapcsolat „vérfertőzés” és az elkövetők két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők. AZ UTÓDOK ESÉLYE A házaspár szerencsés helyzetben van, hogy nem lehet gyerekük. A tapasztalatok ugyanis azt mutat­ják, hogy vérrokon házasságoknál 25 százalékos a kockázata annak, hogy megjelennek az utódnál olyan betegségek, amelyek az élettel összeegyez­tethetetlenek, és az életminőséget súlyosan befo­lyásolják. Ezekben az estekben magas a vetélések száma és a szülés körüli halálozás. Ha mégis meg­születik a gyermek és életben marad, az orvosi ke­zelések ellenére sem éri meg a felnőttkort. ZENE! - ZENE! - ZENE! Kedves Fiatalok! Zenei játékunk folytatódik. A kérdésre adott helyes válasszal két darab In Da House 6 kazettát lehet nyerni. Kérdésünk: A képen látható albumban szereplő együttesek közül, melyik lépett fel a közelmúltban rendezett Total Dance Fesztiválon a tíS-ben? a) PHATS & SMALL b) Scooter c) ATB A helyes válasz betűjelét írjátok fel a levelezőlapra! A megfejtéseket legkésőbb december 16-án adjátok postára! Címünk: Békés Megyei Hírlap, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írjátok rá: Zene! Zene! Múlt heti rejtvény megfejtése: a) Diablo Nyertesek: Magyar Róbert, Békésésaba, Nagy Irén, Ecsegfalva. A nyereményt postán kiküldjük. í CÜDl EXPRESS JÁTÉKS fir Kérdés: Ön szerint mennyivel több fényt enged be a Veiux tetőtéri ablak, mint az ablakfülke? 1. semennyivel 2. 30—40%-kal X. 10—20%-kal Tipp: Beküldő neve, címe: Előző kérdésre adott helyes tipp: 2. Nyert: Tóth Eszter, 5630 Békés, Karacs T. u. 1/A. 11/15. PRIUSZ ÁRUHÁZ - AZ ÉPÍTKEZŐK ÁRUHÁZA velünk ter turn építheti Nyeremény: 10 OOO Ft értékű vásárlási utalvány. (A nye­remény átruházható.) Beküldés határideje: 1999. december 22. Beküldés helye: 5600 Békéscsaba, Pállasz Áruház, Trefort u. 2/1 .

Next

/
Thumbnails
Contents