Békés Megyei Hírlap, 1999. november (54. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-05 / 258. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1999. november 5., péntek Körös-vidéki Zsaru Vámos is futni hagyta a vendégtolvajt Méhkeréken egyre több romániai rónán nemzetiségű állam­polgár ad munkát a rendőröknek. Legitóbb R. Ovidiu rövidí­tett meg két személyt és a helyi baptisQ gyülekezeti imaházat, ám a méhkeréki emberek jó szívének löszönhetóen azóta sem került rendőrkézre a vendégtolvaj. Lecsóbnkta. (c) A bé­késcsabai konzervgyárból próbált meg eltulajdonítani 102 üveg lecsókonzervet egy ott dolgozó férfi. A tízezer fo­rint értékű áru „elkészle- tezése” nem sikerült neki, mert fennakadt a biztonsági szolgálat hálóján. Büfébetörés, (c) Kávé­főzőt, dohányárut és édessé­get loptak el ismeretlen tette­sek november 1-jére virradó­an a békéscsabai MÁV-állo- más egyik büféjéből. Az anyagi kár 61 ezer forint. Karjaikba mászott, (c) Békéscsabán, a Békési út egyik házába mászott be a ke­rítésen át november 1-jén, az éjszakai órákban L. J. megye- székhelyi lakos. Biciklit emelt el, de balszerencséjére még ébren volt a tulaj, észrevette, és azonnal hívta a rendőrsé­get. Az egyenruhások időben érkeztek, a tettes éppen a má­szással volt elfoglalva. Érke­zése a rendőrök karjaiba sike­redett. Lopás a piacon, (i) A körösladányi piacon egy bé­késcsabai lakosnak (aki árus­ként tartózkodott a helyszí­nen) lopta el a táskáját isme­retlen tettes október 30-án. A táskában 17 ezer forint kész­pénz és személyes irat volt. Disszidált méhek, (i) Nem önszántából „disszidált” egy méhcsalád Vésztőn. A helybéli tulajdonos november 2-án észlelte, hogy a Vésztő külterületén korábban elhe­lyezett méhkaptárai közül egy, a benne lévő méhcsalád­dal együtt hiányzik. Az isme­retlen tolvaj tettével 30 ezer forint kárt okozott. A történet október 22-én kezdő­dött. R. György méhkeréki szár­mazású gyulai lakos a Rákóczi utcán parkolt lezáratlanul ha­gyott Lada típusú személygép­kocsijával. Barátnője az autó fe­lé tartva vette észre, hogy valaki serénykedik a gépkocsi környé­kén, s a visszaérkező R.-nek si­került elcsípnie R. Ovidiut. A ro­mániai férfi elsírta panaszait, hogy két hete érkezett Méhke­rékre, azóta áldatlan körülmé­nyek között, pénz nélkül, szinte Gyomaendrődön a Kiss Lajos üdülősoron törtek be a közel­múltban az egyik házba. Színes tévét, műszaki berendezéseket és márkás ruhaneműket zsák­mányoltak a betörők összesen 456 ezer forint értékben. Az utóbbi időben a sarkadi zsa­ruk egyre több ízben találkoznak az illegális színesfém-kereskede­lem meghatározó alakjaival. Saj­nos a notórius beszerzők munká­ját támogatják a lelkiismeret-fur- dalás nélkül hulladék vasként mindenféle öntvényt, színesfé­meket átvevő kereskedők is. étien engeti napjait. Az egyéb­ként vmosként dolgozó — szol­gálatai kívül levő—R. György­nek migesett a szíve „határon tú­li testérén”, s anélkül, hogy el­lenőrize volna autóját, útjára bo­csátott R. Ovidiut. Csak a gép- kocsihn derült ki, hogy valójá­ban funi engedte a tolvajt, hisz eltűnt 0 ezer forint készpénz, s nyomaveszett R. György barát­nője ssmélyes okmányainak is. R. Oviliut azonban nem csak R. Györg; kereste. Kiderült ugyan­Szarvson a Nyúl-zugban egy víkemházból összesen 250 ezer frint értékben loptak el ruhanenűt, edzőcipőt, elektro­mos lávéfőzőt, hősugárzót, távcsö'et és ágyneműt. A Tán­csics idülősoron lemezcsóna­Legitóbb október 23-án fi­gyelt el a hajdúvárosi rendőr­járőr lét, zsákkal közlekedő fi- atalenberre. A helybeli F. Osz­kár ésR. Krisztián igazoltatása soránkiderült, hogy a zsákban a Ka>ai Cukor Rt. tulajdonát képen egykori Sarkadi Cukor­gyár erületén lévő szivattyúte­is, hogy a romániai férfi R. György cimboráját, R. Balázst is megrövidítette egy ötezressel. R. Ovidiu azonban nem mér­legelt a kiszemelt célok között. Október 25-én a méhkeréki bap­tista gyülekezet imaházába is el­látogatott, no nem bűnbocsánat­ért esdekelt ott sem. Arany ék­szereket és készpénzt vett magá­hoz, de a gondnok tetten érte az Isten házában buzgólkodó atya­fit. R. megígérte, hogy mindent visszafizet, s „falból” megadott egy címét. Az úton aztán felszí­vódott R„ s a károsultak azóta is bottal üthetik a nyomát. A Sarkadi Rendőrkapitány­ság országos körözést rendelt el R. Ovidiu ellen. — Both — kot és szerszámokat vittek el egy hétvégi házból. A kár 85 ezer forint. A Nagyfoki holtág egyik hétvégi házából 300 ezer forint értékben zsákmányoltak klímaberendezést, mikrohullá­mú sütőt, színes tévét és CD- lejátszót. A Macó-zugban egy hétvégi házból mikrohullámú sütőt, fűnyírót és ruhaneműt loptak összesen 170 ezer forint értékben. (r) lepről szerzett színesfém lapul. A fiatalok, bízva a haszonban, a villanyoszlopokon lévő erős­áramú szekrényeket szabadí­tották meg ajtójuktól, veszé­lyeztetve ezzel környezetüket. Az ügyben lopás vétség ala­pos gyanúja miatt indult eljá­rás. B. I. Szezon után több a betörés Ősszel elcsöndesednek az üdülóovezetk. A víkendház-tulaj- donosok jó része szeptemberben úgy zaja le a házát, hogy leg­közelebb csak tavasszal jön újra. A hában hagyott értékek s a szezon utáni nyugalom a betörőket fdbátorítja. Rázós eset alumíniummal Csomag rászorultaknak A Gyermekétkeztetési Alapít­vány élelmiszercsomagot juttat el azokhoz az általános iskolás és óvodás gyermekekhez, akik az ünnepek alatt nem jutnának megfelelő táplálékhoz. Az alapítvány azoknak az óvo­dás és általános iskolás korú gyermekeknek küld élelmiszer­csomagot, akikről a pedagógusa­ik tudják, hogy a karácsonyi ün­nepek alatt nincs megoldva az otthoni étkezésük. A csomagok száraztésztát, kakaóport, konzer- vet, burgonyát, rizst, levesport, mártást, cukrot és édességet tar­talmaznak — körülbelül 2000 forint értékben. Az alapítvány a magánszemélyek jövedelemadó­jából felajánlott százalékból, va­lamint a Budapest területén foly­tatott célzott adománygyűjtésből befolyt összegekből finanszíroz­za az akciót. Az általános isko­lák, óvodák november 15-ig je­lentkezhetnek csomagokért a Gyermekétkeztetési Alapítvány (1203 Budapest, Mária u. 3.) cí­mére beküldött igénylőlapokkal. A legfeljebb egy A/4-es oldal terjedelmű igénylőlapon fel kell tüntetni az intézmény pontos cí­mét, a kapcsolattartó személy ne­vét, beosztását, a tanulók összlét- számát és hogy ebből hányán szorulnak az ünnepek alatt étke­zési csomagra. Az igénylés to­vábbi részében az intézmény la­kókörnyezetének általános szoci­ális jellemzését kell megadni, különös tekintettel a munkanél­küliségre és a gyermekek fizikai fejlettségére. A jelentkező intéz­ményeknek vállalniuk kell, hogy az átadás napján — december 16-án — a csomagokat Buda­pestről elszállítják, és a gyerme­keknek még a téli szünet előtt át­adják. (fm) Egészségügyiek a betegekért Szakmai és lélektani ismeretek az ellátásban Az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet pályázati felhívást tett közzé. Erre küld­te el pályázatát az ÁNTSZ Orosházi Városi Intézete. A tá­mogatás megnyerése után A módosult életvitel támogatása témakörben az egészségügyi szakdolgozók részére megszer­vezték az előadássorozatot — Az új szakmai ismeretek, kor­szerű gyakorlati eljárások elsajá­títása érdekében ma indítjuk azt a sorozatunkat, ahol közel félszáz, a mezőkovácsházi, a szarvasi és az orosházi körzetben dolgozó szakdolgozó vesz részt. 42 órá­ban, hetente egy alkalommal kü­lönböző témakörökben (elhízott egyén anyagcsere-betegségek­ben, magas vérnyomás betegsé­geken; daganatos beteg módosult életformái; mozgásszervi beteg­ségben szenvedő beteg; szenve­délybetegek) tartanak képzést or­vosok, gyógytornászok, diete­tikusok, mentálhigiénés szakem­berek — tájékoztatta lapunkat Tóth Károly városi ápoló, aki a szakdolgozók felügyeletét látja el a körzetben. Az orosházi kép­zés egyébként vizsgával ér véget december közepén. Az orosházi Pro Vita Sana Alapítvány is jelentkezett a fel­hívásra, kidolgozott programjá­val — Szemtől szemben a prob­lémáimmal címmel — nyert is. — A kórházi betegágy mellett dolgozó ápolók önismeretét, szem­léletét akarjuk fejleszteni a szerdán indított továbbképzésünk kereté­ben. Szeretnénk hozzájárulni a ma­gabiztos és sikeres viselkedés elsa­játításához — nyilatkozta az első foglalkozás után Erőss Antalné mentálhigiénés szakember. Cs. I. A múltja ott kísértett az életében „Amit tettünk, önzetlenül tettük, nei kitüntetésért” FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Hunyán feloszlik a testület? Remlinger László élete bővelke­dett drámai fordulatokban — internálták, kitelepítési listára vették, koncepciós perben el­ítélték —, mégsem lett megke­seredett ember. Talán azért nem, mert a próbatételek elvi­seléséhez erőt, emberi tartást is kapott a sorstól. A szarvasi nyugdíjas adminisztrátort az 1956-os forradalom és szabad­ságharc eszméjének ápolása és a honvédelem ügye érdekében végzett kiemelkedő tevékenysé­ge elismeréseként Maiéter Pál- emlékéremmel tüntette ki Sza­bó János honvédelmi miniszter. Remiinger László Csongrádon élt, s egy biztosító intézet alkal­mazottja volt, amikor 1950-ben, huszonnégy évesen letartóztat­ták. A német származása, a kül­földi rokonokkal való levelezé­se akkoriban éppen elegendő „bűnnek” bizonyult. A koncep­ciós perben tizenkét évre ítélték. A kiszabott büntetésből hét esz­tendőt töltött le, abból két és fél évet a csolnoki rabbányában. — A hajdani rabtársakkal min­den évben elmegyünk Csokrokra. No nem azért, hogy a sebeinket nyalogassuk, hanem hogy meg­köszönjük a bányászoknak a sok segítséget. Emlékszem, az uzson­nájukat mindig a legfrissebb Sza­bad Nép újságba csomagolták, s azt mi a bányászlámpa fényénél olvastuk. A forradalom idején éh­ségsztrájkot kezdtünk, megtagad­tuk a munkát, s megalakítottuk a forradalmi bizottságot. A csolnoki bányászok szolidaritást vállaltak velünk és a Dunántúl va­lamennyi bányájában követték a példánkat — emlékezett vissza Remiinger László, aki szabadulá­sa után néhány évvel Szarvason alapított családot. — Sokat gondolkodtam rajta, szabad-e egy ilyen sorsú ember­nek családot alapítania. Végül azt mondtam a páromnak, ké­szen állok rá, ám azt nem garan­tálhatom, hogy zaklatás nélkül élünk majd — mondotta Remiinger László, aki a középis­kola után jogi pályára készült. 1946-ban azonban a kecskeméti jogakadémiáról egy hét után po­litikai megbízhatatlanságára hi­vatkozva eltanácsolták. Admi­nisztrátorként a talajjavító válla­lattól ment nyugdíjba. A múltja sokáig ott kísértett az életében. A munkahelyén ez elsősorban szakmai konfliktusokban nyilvá­nult meg, magánéletében megfi­gyelték. A fordulat szelét 1984- ben érezte először. Azután ’89- ben három jobbközép párt hívta a táborába. Bár a fölkérést jóleső érzései fogadta, valamennyit el- utastotta, mondván, szemlélője kíva lenni a történéseknek. hegtanulhattuk már, a nagy „hőök” a csaták után születnek. Renlinger László ezeket az ön- jelö: hadvezéreket, politikuso­kat pszt héroszoknak nevezi. — Csak remélni lehet, hogy amiimi tettünk, a társadalom szívben tovább él, s a gyanús posi héroszokat pedig elfelej­tik. .mit tettünk, önzetlenül tet­tük, nem kitüntetésért. Hogy mekora volt a fellángolás, s hog;milyen olcsó az ember ön­nön lete, azt csak az tudja, aki köztnk volt — nyilatkozta la- punliak Remiinger László. Cs. R. Zeneiskola Dévaványán még ebben a választási ciklusban önálló zeneiskolát (jelen­leg a gyomaendró'di zeneiskola kihe­lyezett tagozatán tanulnak a helyi zenekedvelő gyerekek) szeretne lét­rehozni az önkormányzat. A képvi­selők most elkötelezték magukat a cél megvalósítása érdekében. Vál­lalták: amint a lehetőségek engedik, helyet keresnek az önálló zeneisko­lának és biztosítják a tárgyi feltéte­leket. (i) A múzeumok története Ma­gyarországon általánosság­ban véve a múlt század utolsó harmadától datálható. A gyűjtemények alapja gyakran magánszemélyek, szenvedé­lyes műgyűjtők, alkotók ado­mánya volt kezdetben és még ma is. A gyulai Erkel Ferenc Múzeum ez év őszén özv. dr. Gyarmati Istvánné személyében talált me­cénásra, aki férje kívánságára egy Kohán-művet ajándékozott a gyűjteménynek. A Kifosztás után című festmény hiánypótló a Gyula városának hagyaték út­ján adományozott anyagon be­lül és a művészi életmű minél teljesebb körű ismeretének vo­natkozásában is. A festmény a művésztől közvetlenül került dr. Gyarmati István főorvoshoz, aki rendelőjében helyezte el a gazdag mondanivalóval bíró, ám a szobalevegő léptékét elvi­selő alkotást. Kohán Györgyre ugyanis kimondottan jellemző, hogy java részben múzeumi lét­re szánt, a kompakt gondolati közlés és az alkalmazott be­szédmód miatt mindennapi együttélésre kevésbé alkalmas műveket hozott létre. A Kifosz­tás után az 1950-es évek elején született, hogy történelmi szem­pontból mennyire telített jelen­téstartalommal bír, igazából Hunyán a legutóbbi képviselő- testületi ülésen a testület ismé­telten lemondásra szólította fel Hunya Tibomét, a község pol­gármesterét. Az egyik képviselő javaslatot tett arra is, hogy a testület osz­lassa fel magát, s a továbbiak­ban időközi választáson dönt­sön a lakosság. Tekintve, hogy nem szükséges magyarázni. Elegendő, ha a portré tanulmá­nyozása közben az érzelmeink­re hagyatkozunk. A rétegelt fa­lemezre olajfestékkel készült kép követi a Kohántól megszo­kott festői nyelvet, a realiszti­kus hangvételt, amelyet a föld­del foglalkozó, azzal szerves egységben élő figurák megmu­tatásakor alkalmaz. Az arc hatá­a polgármester asszony a képvi­selő-testület korábban reá mért fegyelmi büntetése miatt mun­kaügyi bírósághoz fordult, a testület arra jutott, megvárja miként dönt a bíróság: hatályon kívül helyezi vagy helyben­hagyja a fegyelmi határozatot. A képviselői javaslatot csak ezt követően tűzik napirendre, (r) rozottan, dús, tömör festékhasz­nálattal fogalmazott, az öltözék elemei lazúrosak, levegősen felrakottak. Háttérként a fale­mez szinte érintetlen felülete szolgál. Az ajándék alkotás a Kohán múzeumban, mint újabb szerze­mény, december végéig tekint­hető meg. Gyarmati Gabriella Kohán-képet ajándékozott a képtárnak Kohán György: Kifosztás után FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents