Békés Megyei Hírlap, 1999. november (54. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-04 / 257. szám

^ 1999. november 4., csütörtök CSALÁDI OLDAL-aSHÉKÉS MEGYEI HÍRLÁP Emberi sorsok: A főállású apa és az elzavart asszony esete Zoltán és gyermekei napfogyatkozásban Ilyen férfiről álmodik minden nő. Figyelmes és gyengéd. So­hasem felejt el a jeles alkal­makra virágot venni, kedve­sének ágyba vinni a kávét, és ha kell, illatos fürdővel várni haza a nagy Ót... Ha kell, csa­ládi házat építeni és homok­várat a gyerekekkel. De le­vágja és feldolgozza a sertést, befőttet, savanyúságot tesz el. Hogy a gyerekek semmiben se szűkölködjenek. Ritka férfi- tulajdonságok ezek kőke­mény világunkban. Zoltán hús-vér férfi. Egy 7200 fős településen él saját kezűleg épített házában, hirtelen reá szakadt problémáival és három fiával. Irt, keressük meg, az ő élete talán érdekes tanulság lesz mások számára. A ház kapuján tábla figyel­meztet: mérges kutyával találja szemben magát a hívatlan látoga­tó. A csengetésre magas, vékony, őszülő halántékú férfi lépked le a lépcsőkön, karján szöszke, három év körüli, mosolygós kisfiúval. Az előszobában kis és nagy pa­pucsok soijáznak, a lépcsőkorlá­ton frissen mosott gyerekholmik lógnak. Ahova szem ellát, pedáns rend uralkodik mindenütt. — Örök emlék marad nekem augusztus 11-e — kezd a törté­netbe Zoli, miközben óvón szo­rítja magához az idegennel még három lépés távolságot tartó Ri­csit. — Akkor volt a napfogyat­kozás és azt soha többet nem érem meg az életemben, s azon a napon derült ki, hogy a felesé­gem többszörösen is megcsalt. — Kezdjük az elején — ké­rem a szimpatikus, kék szemű férfit, aki a közepébe .vágott, látszik, a történet nagyon nyomja a szívét. Zoli elnézést kér, mondja, azt hitte a történet mindenki számára világos, az­tán mégis rájön, csak az ő gon­dolataiban ilyen tiszta minden. — Az élet engem igazán meg- edzett. Nem vagyok a szavak mestere, mert csak gépszerelő a szakmám. De úgy érzem, talán érthető lesz, ha végighallgat, mi­lyen mostohán bánt el velem a feleségem. Tíz évvel ezelőtt há­zasodtunk össze, három gyönyö­rű fiunk született, s most egyedül vagyunk, mert itt hagyott minket szeptember 14-én este. Azóta nincs munkám, nem dolgozha­tom, főállású apa lettem! — Mintha azt mondta volna, hogy mindezek a napfogyatko­zás napján történtek! — Akkor tudtam meg, mit művelt az asszony velem. Még egy hónapig együtt éltünk, azt reméltem, a gyerekek miatt még helyrehozhatunk mindent. Saj­nos nem így történt. De hogy megértse, megpróbálom össze­szedni a gondolataimat. 1998- ban elszegődtem Németország­ba, hogy több pénzt adhassak haza, így minden anyagi feltételt biztosítva a családomnak. Egy NATO-bázison dolgoztam Passautól 200 kilométerre, ahol tízezer amerikai katona él és dol­gozik. Keményen robotoltunk, hiszen Nyugaton a munka inten­zitását bizony sokkal szigorúb­ban ellenőrzik, mint ahogyan itt­hon megszoktuk. Elég sok min­dent láttam, tapasztaltam ott. Többen elmesélték családi prob­lémáikat, hogy otthon mi vár rá­juk. Almomban sem fordult meg a fejemben, hogy velem is meg­történhet hasonló eset. Akár hi­szi, akár nem, nagyon szerettem a feleségemet és egyetlen egy­szer nem csaltam meg őt. —A felesége mit szólt ahhoz, hogy külföldön vállalt munkát? — Mielőtt igent mondtam, megbeszéltük, hogy a boldogu­lásunkért teszem és ezért a há­zért, aminek az építése még nincs teljesen befejezve. így utólag tudom, hiba volt őt itt hagyni a három gyerekkel. De most már késő ezen bánkódni. Zoli egy pillanatra abbahagy­ja a történetet, bekukkant a sütő­be, ahol disznótoros sül. Közben Ricsi teát kér, a papa nagy türe­lemmel látja el a kicsit, csöppet sem izgatja, hogy a fiúcska per­cenként abbahagyatja vele a tör­ténetet. Látszik, azt szeretné, ha a papája csak rá figyelne! — Na — huppan le ismét a székre elbeszélőnk —, egyszer csak levelet kapok Németország­ban a feleségemtől. Azt írta, hogy elég volt a velem való együttélésből, el akar válni! Bár senkije sincs, de biztosan lesz majd, aki helyembe akar lépni. Nem voltam észnél, amikor elol­vastam. A sógorom hozta a leve­let, amikor elolvastam, megkér­deztem tőle: megcsal a felesé­gem? O nem válaszolt, azt mondta, ha hazamegyek, agya- bugyáljam jól el, mert ha nem tudnám, asszony vervejól Ebből éreztem, valami nagyon nem stimmel otthon. Eszembe jutot­tak az együtt töltött évek, hiszen imádtam őt, amikor lehetett, ké­nyeztettem, ágyba kapta a kávét, fürdővízzel vártam, segítettem őt bármiben. Éreztem, haza kell ro­hannom. Elkéredzkedtem. Ti­zenöt óra alatt vezettem le 1200 kilométert, görccsel a gyomrom­ban, szétpattanó idegekkel. Ki­derült, hogy nem egy, hanem há­rom egymásról tudó férfi is be­bújt a közös ágyunkba. Egyik nap az egyikkel, a másik nap a másikkal volt együtt. Nyilván volt ideje a harmadikra is. Ami­kor ez kiderült, mert bizonyíté­kokat találtam, eldöntöttem, ezt nem lehet megbocsátani. Bár kí­sérletet tettem az együtt élésre még a gyerekek miatt. A nejem viszont bevallotta, hogy érzelmi­leg már nem kötődik hozzám, csak barátként szeret. Nem nézte a fiúkat, fogta magát és elment.--^Meftezen érthető, hogy -itt hagyta a három kicsit, akiknek most van igazán szükségük a mamára. — Ez az, amit senki sem ért meg itt, a településen, és azt hi­szem meg sem lehet ezt magya­rázni. A barátságos, rendezett kertes házban, a szüleinél talált mene­déket az asszony, Gabi. Szép, hosszú barna haját lófarokban hordja. Zaklatottnak látszik. El­mondjuk, miért jöttünk, és le­ülünk a tiszta konyhában. Az asszony mamája is csatlakozik a beszélgetéshez. — Nem akarom megbántani, de hogyan tudta elhagyni a há­rom anyára szoruló gyerekét? — vágunk a téma közepébe. — Egy pillanat — kezdi Gabi —, szó sincs elhagyásról. A fér­jem kirúgott, és nekem nem volt más választásom, mint eljönni. — Igaz, amit a férje mond, valóban megcsalta? — Erről talán nem kellene beszélni, elismerte a lányom, bizony nem kellett volna ide­gennel kapcsolatot keresnie — válaszol lánya helyett a mama. — Jó, akkor ezt ne ragozzuk. Mégis visszatérnék a gyerekek­re. Volt olyan ismerősöm, aki egész vagyont hagyott vissza, és kézen fogta két kisfiát, velük menekült el a férjétől... — Ezt mondtam a lányom­nak, én nem hagytam volna ott őket... — válaszol ismét Gabi anyukája. — Semmi értelme nem lett volna annak, hogy erőszakkal hozzam el őket otthonról, a fér­jem úgysem hagyta és a fiúkat visszavitte volna az iskolából, óvodából. Dolgozni járok, ki tudja, mit csinált volna a szüle­immel, ha idehozom a gyereke­ket- .m — Úgy láttam, a férje figyel­mes, házias, ahogy elmondta, ágyba vitte a reggelit, virág­csokrot hozott magának, és für­dővízzel várta haza... Hogy le­het egy ilyen férfit elhagyni? — igen, valóban megtette ezt az utolsó öt hétben, de addig szó sem volt ilyen figyelmes­ségről. A tíz év alatt összesen egyszer vitt el szórakozni, de még sétálni sem mentünk. Egy­általán nem igényelte, hogy ket­tesben maradjunk. Mindig min­den úgy volt, ahogy ő gondolta. Én azt sem akartam, hogy épít­kezzünk. Ha nincs pénz, miért kell flancolni? Jó körülmények között éltünk, s ha ott mara­dunk, Németországba sem kel­lett volna elmennie. — Más nő talán örült volna, hogy a férje a meglévőnél még kényelmesebb otthont teremt. — Én meg voltam elégedve azzal, ami volt. Inkább néha el­vitt volna szórakozni, de arra nem akadt pénz. Nem az volt a lényeg, hogy ilyen-olyan ruhát vehettem magamnak a Német­országban keresett pénzből. Itt hagyott a három gyerekkel, na­gyon egyedül voltam... Gond volt köztünk a gyerekek nevelé­sét illetően is. En voltam a szi­gorúbb, ő mindent megengedett nekik. Amikor elzavart otthon­ról, írtam neki egy levelet... Tes­sék, olvassa el! — Gabi kezem­be nyom egy fénymásolt pél­dányt. „Akármilyen bűnös, de a gyerekek anyja is én vagyok. Kérlek, lásd be. Jussunk közös döntésre. Szeretnélek megkérni arra, hogy minden hét végén el­hozhassam a fiúkat. Szeretnék velük lenni, mert hiányoznak. Szépen kérlek, engedd meg...” Az asszony és a nagymama kikísémek. Felemás érzésekkel hagyom ott őket. Nem tudok és nem is akarok döntőbíró lenni az ügyben. Egy azonban biztos: ennek a történetnek a három gyerek a vesztese, és ők sínylik meg leginkább szüleik szétválá­sát..; Béla Vali A három gyerek édesanya nélkül születésnapozik v/ms VERSO Valami egészen más! üléssora »»/ autó píiilItVs/mije alii súllyesztlutú! AUS**, szervokormány, hatalmas ablakok és ku Időleges lenys/nrok gondoskodnak (iffiil, hogy On és otaládjit ne t sah a legnagyob kényt lein hen, tie ti legnagyobb hiHuthit|il>iu) uidiliin sűrűik, (.suládi .into, mely 12 másodperc alatt gyorsul 100 km/h sebességre, fogyasztása alig több, mint (t liter, ugyanakkor szükség eseten 1 köbméter feletti szállítokap.u hússal rendelkezik? í gy Int gyom.ínyos autó csetélxm mindez elképzelhetni len! Az uj Yaris VI K.Nt) azonban valami egészen más... !A literes VVY i* motorjának teljesítőié nye (Húl,K), gazdusagussagu, belsú terellek különlegesen sokoldalú hasznosíthatósága teszi utolérhetetlenné a Yuris legújabb változatúi begyen u/leii úton vagy családi kiránduláson, a VI KSO belső tere mindig az utasok számához ó a csomagok mennyiségéhez igazítható, hátsó bede/ze hl a VIKSO t, és ne csodálkozzon. hu í gy idd után úgv ét zi majd, megváltozott uz ílete, az új Vans YTKNO több mint autó I I I I I OKMA. Megtekint hétéi nőve other o léd a marha ke re* kedések beid 06 11)20 41/21) www.toyola.lni ®TOYOTA Hízhat a jelben NAFRADI KFT BÉKÉSCSABA TEL.: 06-66-324-564

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents