Békés Megyei Hírlap, 1999. november (54. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-29 / 278. szám

Művésztanár alkotásai, (b) A békéscsabai Madách Ut­cai Általános Iskola iskola­galériája Szabó Julianna művésztanár alkotásaiból rendez kiállítást. A tárlatot november 30-án 12 órakor Mészáros Zsuzsa tanár nyit­ja meg, a kiállítás december 7-éig megtekinthető. A Sapardról. (b) Elkészült a közép-békési térség Sapard — mezőgazdasági és vidékfejlesztési stratégiai — programjának helyzetfeltáró munkarésze. A programmal kapcsolatos minél szélesebb véleménynyilvánítás érde­kében a helyzetfeltárás nyil­vános vitáját rendezik ma 16 órakor a Mezőberényi Mű­velődési Központban, 18 órakor a békéscsabai város­házán, s december 2-án 14 órakor a békési városházán. Az elkészített vitaanyagot minden helyszínen a Békés Megyéért Vállalkozásfej­lesztési Alapítvány szakér­tői ismertetik. Testületi ülés. (cs) A gádorosi képviselő-testület 22 napirendi pont tárgyalá­sát tervezi a november 30- ai, keddi képviselő-testületi ülésén 14 órától. Napirendre kerül a 2000. évi költségve­tés koncepciója, a vízdíj ha­tósági árának megállapítása, a piacokról szóló rendelet módosítása, a kommunális adó díjának meghatározása. Hét végi halálok, (f) Szándékosan a vonat elé lépett és életét vesztette az elmúlt pénteken este Orosházán, a Huba utcai vasúti keresztező­désben a helybéli, 51 éves M. G.-né. Az önkéntes halált vá­lasztotta egy orosházi férfi is, az Ady Endre utcában: a 29 éves R. V. szombaton esete fel­akasztotta magát. Gyulán egy férfi — a 72 éves S. K. — an­nak lett áldozata, hogy szom­baton éjjel a Balassa utcában, feltehetően ittas állapotban, a csatornába esett, és megful­ladt. Kiégett a konyha, (f) Szombaton Gádoroson, a Szé­chenyi utcában 180 ezer forin­tos kár keletkezett annak nyo­mán, hogy kigyulladt a kony­ha, majd a mennyezet is. A tűz okát még nem tudták tisztáz­ni. Kétsopronyban, a Jánosik utcában szalmatűz keletkezett tegnap egy melléképületben, itt a kárt 60 ezer forintra be­csülik. „A DIPLOMÁCIA A HÁ­BORÚ FOLYTATÁSA, CSAK MÁS ESZKÖ­ZÖKKEL.” (Indira Gandhi) MEGYEI KÖRKÉP A zsűri és a tömeg szeme csalhatatlan A diáklányok körében aratott osztatlan sikert az idei Békés Megye Szépe '99 verseny, amit a hétvégén rendeztek meg Oros­házán. A hívó szóra tizenöten jelentkeztek a megye számos te­lepüléséről. A zsűrinek komoly fejtörést okozott, hogy a fiatal, csinos, mosolygós szépségek közül kit tüntessen ki a megye legszebb lányának járó címmel és az ezzel járó koronával. A döntnökök sorában olyan — a női nemet tisztelő— szakava­tott híresség is helyet kapott, mint Délhúsa Gjon. Az. énekes nem árulta el értékelési szem­pontjait, de annyit megtudtunk tőle, hogy számára az a legfon­tosabb, hogy egy hölgy legyen nőies, kisugárzó és mosolygós. Gellérfy László műsorvezető ilyen lányokat mutatott be a színpadon, akik néhány szóban elmondták kedvteléseiket, azt, hogy hol élnek, mivel foglal­koznak. De a zsűri és a nézők számára a legbeszédesebb még­is a délutáni ruhában, majd a fürdőruhában és az alkalmi öl­tözékben való bevonulás volt. A közönség is véleményt nyilváníthatott, a szavazatok összeszámlálása után derült ki: a tömeg szeme csalhatatlan! A kö­zönségdíjat ugyanaz a körös­újfalui lány, Novák Ágnes nyer­te el, akit a zsűri is a legszebb­nek ítélt. A 18 éves diáklánynak Antal Roberta, az 1997-es szép­ségverseny győztese adta át a koronát. A két udvarhölgy az eleki Váradi Linda és az oroshá­zi Busa Nicole lett. Cs. I. Ágit anyukája biztatta A körösújfalui lány Gyulán, az Erkel gimnáziumban tanul. Az már az első színpadi megjelenésekor sejthető volt, hogy tőle nem áll távol a kifutók világa. — Békéscsabán egy divatstúdióban dolgozom, de az a munka össze sem hasonlítható ezzel a bemutatkozással. Divatbemutatón a ruháé a főszerep, most viszont önmagamat kellett megmutatnom. Nem bántam meg, hogy eljöttem, jól éreztem magam! — mondta a mindig mosolygós Ági, aki azt is elárulta, hogy édesanyja biztatta, próbálja meg „elcsípni” a megye legszebbjének járó elsőséget. S hogy mi lesz a folytatás? Ágitól nem áll távol a gondolat: ha lehetősége lesz, folytatja! Egyelőre viszont a továbbtanulás foglalkoztatja. Mozgalmas munkát szeretne végezni az érettségi után. Elképzelése szerint menedzseri vagy üzletkötői pályát választ. (cs. i.) Keresztúr takarékosan gazdálkodik A sarkadkeresztúri képviselő- testület legutóbbi ülésén a kép­viselők elfogadták a jövő évi költségvetés főbb irányelveit, a részletes megvitatás a követke­ző ülés napirendi pontjai között szerepel majd. Az önkormány­zat gazdálkodásának háromne­gyed éves helyzetéről szóló be­számoló kapcsán Ily és Sándor jegyző elmondta: takarékos gaz­dálkodás mellett az önkormány­zat működése az idei évben biz­tosított, hitelfelvételért előrelát­hatólag nem kell folyamodni. A testület a csütörtöki ülésen dön­tött arról, hogy Sarkadkeresztúr is csatlakozik a regionális szennyvízprogramhoz, illetve belép abba a gazdasági társaság­ba, amely az Észak- és Északke­let-Békés megyei kistérséget magában foglaló vállalkozói övezetet működteti. V. K. Születésnapi buli Cicciolinával — Puszika mindenkinek a nagy orrára! — köszöntötte a felcsigázott közönséget szom­baton éjjel Cicciolina. A ma­gyar származású egykori por­nósztár a gyulai Party-Zóna Söröző és Disco Bár által ren­dezett születésnapi partin adott negyven perces műsort. A show után negyed órával már távozott is, információ­ink szerint egy ismert szegedi diszkóban lépett fel ugyan­ezen az éjszakán. Az erotikus show sokak érdek­lődését felkeltette. Többen pró­báltak napokkal a fellépés előtt jegyekhez jutni, ám a szervezők csak szombaton este kezdték meg a belépők árusítását. Cicciolina és csapata nem sok­kal este tíz körül egy mikrobusszal érkezett a hely­színre. Menedzsere, testőrei, aerobic oktatója és a műsorban fellépő fiatal lány társaságában megvacsorázott, majd rövid időre mindannyian eltűntek a kíváncsi szemek elől. Az eroti­kus shownak néhány vállalkozó szellemű férfi néző is aktív ré­szese lehetett. Cicciolina a mű­sor előtt interjút adott lapunk­nak, melyet olvasóink a Békés Megyei Hírlap Vasárnap Reg­gel következő számában olvas­hatnak. B. M. Cicciolina puló­verben és nadrág­ban. A műsorban ennél jóval többet mutatott testéből a közönségnek SUCH TAMÁS 1999. november 29., hétfő VÉLEMÉNYEK CSETE HONA Bosszankodva shopingoltam Hosszas rábeszélés után az egyetlen szabadnak hitt napomon shopingolni indultam. Vasárnap, azt gondoltam, udvariasabb, ráérősebb kereskedők lesznek a segítségemre, a pénztárban én le­szek az egyetlen, senki nem tapossa le a sarkamat, a bevásárló­kocsival vígan böngészkedhetek. Ehhez képest minden magára és famíliájára valamit is adó család — a nyugodt, pihentető együttlét helyett — „bebatyuzta” a népautóba öcsikét (csak szok- ja a gyerek a XXI. századi játszóteret!), a nagyit (mutassuk meg neki, hogy nem a sarki közértesnél tett heti háromszori látogatás a jövő útja!), a szomszédot (tele kocsi, fele költség!), no és a fér­jet (valakinek fizetnie is kell!). Á bejáratnál kígyózó sorban, kosárra várva borítékoltam: ezt a napot kevesen ússzák meg né­hány ezer forintból. A fényár, a temperált levegő, a lendületes zene, az árubőségtől roskadozó polcok ugyanis arra serkentenek minden betérőt, hogy költekez­zen — de nagyon! A szuper- és hipermarketek kitalálóinak én sem akartam csa­lódást okozni, hatalmas lendülettel vetettem magamat az egekbe meredő polcerdők közé. Szuper áraikkal kellették magukat a „csak itt, csak most, csak neked” portékák, amiken annyi árcédu­la, fecni, használati utasítás lobogott nettósított, bruttósított, kisker-, nagyker- és reklámárakkal, hogy magam is elhittem: eb­ből, ha köbgyököt vonok, még jól is járhatok! Ó, én ostoba! A pénztár előtti egyórás araszolás után derült ki, hogy vannak még csodák! A fizetésnél egészen más összeget vetített ki a kasz- sza számlálója, mint amire számítottam! Én nem ezt a lovat akar­tam! — duzzadt duplájára érzékeny vásárlói önérzetem. Közöl­tem a pénztárossal: nem kell! Az egyetlen áruházi alkalmazott arcrándulás, érzelem- és véleménynyilvánítás nélkül, gépiesen mindent visszacsinált, és már jöhetett is a következő „áldozat”. Máig nem derült ki számomra, hogy csalódtak-e bennem a hiper­market emberei. Az viszont biztos: én nagyot csalódtam bennük! ___________MÉNESI GYÖRGY___________ L együnk túl rajta! Még mindig föl-fölbukkan a lapokban a túlsúlyos disznók té­mája. Már annyi fáradságot sém veszek, hogy átfussam ezeket az írásokat. Torkig vagyok velük, megcsömörlöttem. (A „megcsömörlés” kiütve: az ember attól szokott megcsömörle- ni, amit mértéktelenül és jó étvággyal fogyaszt.) November vé­gétől egyébként is rohamosan csökken a túlsúlyos hízók száma. Nem a felvásárlók, hanem a falusi böllérek jóvoltából. A disznóvágási szezon kezdetén menetrendszerűen jönnek a veszélyekre figyelmeztető jó tanácsok. A minap például valaki azzal a bölcsességgel traktálta a gazdákat, hogy nem szerencsés, ha a budiajtón bontják a sertést. A hétvégén, miután ismerősöm két és félmázsása kihörögte a lelkét, és fölhajtottuk az első ku­pica kisüstit, eszembe jutott ez a lekezelő megnyilvánulás. Áll­tunk a leszúrt hízó mellett, s azt kérdeztem a hentestől, hogy nem lenne-e higiénikusabb pör­kölés és mosás után csigával fölhúzni a pocát, még egyszer leöb­líteni slaggal, és úgy fölbontani. Az már ipari vágás lenne, egé­szen más hangulattal, válaszolta. (A betonplaccon megpirított- megmosott jószág egy patyolattisztára sikált, és csak erre a célra szolgáló deszkaalkalmatosságra került, azon lett fölbontva.) Benn aztán visszatértünk arra a bizonyos disznóvágási han­gulatra. Perzselés szalmával. Kis tűz, nagy tűz, visongó, fülére- farkára váró gyerekek. Aztán jött a fatüzelésű perzselő, majd a benzines, s legvégül a gázpalackos. A gyerekekre itt már sem­mi szükség, sőt a felnőtt rokonságra se. Nagy panccsal jár a disznótor, úgy jó, ha minél hamarabb túlvagyunk rajta. Nincs paprikás, nincs kemencében sült hurka-kolbász, se hájaskalács. Jóízű beszélgetések, nótázások sincsenek már. Csak túlsúlyos disznók vannak, jegyzem meg némileg összefüggéstelenül, mi­re a sokat tapasztalt hentes mélyen a szemembe néz, összeütjük a poharunkat, s ekképpen pontosít: igen, hozzánk képest túlon­túl súlyosak... a disznók! Budiajtón bontják a sertést Békésszentandrási életmű-díjasok Köszöntötték a nyugdíjasokat Emléktábla a költőnek Szent András napja hagyo­mányosan Békésszentandrás ünnepe. A szombat esti közsé­gi ünnepségen megtelt érdek­lődőkkel a művelődési ház nagyterme. Együtt emlékez­tek az elmúlt egy év történése­ire, s köszöntötték a település idei életmű-díjasait. Sinka József polgármester ünnepi beszédében az elmúlt esztendő örömeiről és bánatáról is beszélt. A településnek a leg­nagyobb erőpróbája a belvíz volt, legjelentősebb eseménye pedig a 44-es főút felújítása. A polgármester arról is szólt, hogy hosszú idő után végre van fogorvosa Szentandrásnak, és körzeti megbízottakat is kapott a község. Örvendetes, hogy to­vább erősödött a civil szféra. Itt említette meg a helyi iskola Vass Sándor Hagyományőrző Csapatát, amely a Pro Patria Magyarország Felfedezői Egyesület tagjaként a községi ünnepen kopjafát avatott a Vértessy téren. Az ünneplőknek Babák Mihály és Domokos László országgyűlési képvise­lők is gratuláltak, továbbá Sipos Béla, a testvértelepülés, Kishe­gyes, polgármestere is köszön­tötte az egybegyűlteket. A Szent András-napi ünnep­hez kapcsolódik az életmű-díjak átadása. E kitüntetést vehette át széles körű közéleti tevékenysé­géért Szurovecz Vince esperes­plébános. 1989 óta lelkipásztora' a településnek, iskolai oktató­nevelő munkáját, karitatív tevé­kenységét tisztelet övezi. Élet­mű-díjjal tüntették ki dr. Olasz Imre háziorvost is. Dr. Olasz Imre negyvenkét éve gyógyít, harminckilenc esztendeje Békésszentandráson. A díjjal a közegészségügy terén végzett kiemelkedő tevékenységét is­merte el a település. Cs. R. A rendszerváltozást követően Mezőhegyesen is fellazult, illetve rendszertelenné vált a kapcsolat a nyugdíjasok és volt munkahelyük között. Az aktí­vabbak klubokba szerveződ­tek, de a nagy többség teljesen elszigetelődött, magára ma­radt Évente egyszer azonban... A családsegítő központ mun­katársai 1992-ben elhatározták, hogy évente rendeznek egy olyan estet, amelyre meghívják a város valamennyi nyugdíjasát, függetlenül attól, hogy a meghí­vottak melyik munkahelyről mentek nyugdíjba. Az elképze­lést támogatták a szakszerveze­tek is, így azóta minden évben sikerült megrendezni a találko­zókat. Az érdeklődésre jellem­ző, hogy 280 és 400 között vál­tozott a résztvevők száma. A szervezők hagyományosan ingyenes tombolával és valami­lyen szerény vendéglátással kedveskednek az idős emberek­nek. A tombolatárgyakat a szak- szervezetek, illetve helybeli ma­gánszemélyek és vállalkozók biztosítják, a vendéglátásról pe­dig a mindenkori főszponzor gondoskodik — tudtuk meg Se­bők Antaltól, a családsegítő központ vezetőjétől. Áz idei, november 26-ai ren­dezvényen mintegy négyszázan vettek részt. Az estet — sok-sok adományozó rnellett — a Ménesbirtok Rt. szponzorálta. A dr. Megyeri Zsolt cégvezető-ve­zérigazgató köszöntőjét követő műsor különlegességét az adta, hogy abban kizárólag Mezőhe­gyesen élő vagy onnan elszárma­zott előadók léptek föl: a művé­szeti iskola fúvós zenekarának és mazsorettcsoportjának bemutató­ja után Magyaróvári Viktor zon­goristának, Sás Péter és Sápszki Attila énekeseknek, valamint Lesznyák Katalin színművésznek és Laczó András operaénekesnek tapsolhatott a közönség. M. Gy. Nagy öröm, hogy tudományos konferenciának lehetünk a résztvevő« — mondta Kosaras Béla polgármester szombaton a Sinka István-emlékülés meg­nyitóján Szeghalmon, a Layer Kft. konferenciaközpontban. A rendezvényt abból az alka­lomból tartották, hogy a Péter András Gimnázium falán em­léktáblát avattak a költőnek. — Sinka István Nagyszalon­tán, a magyar balladaköltészet szülővárosában látta meg a nap­világot. S most általa egy olyan ember gondolatiságát idézzük ide, aki rólunk, sárréti emberek­ről írt — fogalmazott Vígh Ilo­na, a térség országgyűlési képvi­selője. Dr. Medvigy Endre irodalom- történész, Sinka-kutató részletes előadásban szólt a Fekete bojtár életművéről. — Tamási Áron szürrealiszti- kus prózája mellé odakívánkozik Sinka István lírája. A két életmű annak ellenére testvér, hogy Sinka írásaiban kevés volt a hu­mor — közölte az előadó, aki azt is kiemelte, hogy Szeghalom és Vésztő Sinka István halála után is sokat tett a költő könyveinek megjelentetése érdekében. A szombati Sinka-emlékülés résztvevői beadványt is megfo­galmaztak Mád! Ferencnek (ő az illetékes kuratórium elnöke). Ebben kérték: Sinka István mie­lőbb váljék a Magyar Szellemi Örökség részévé. A Péter András Gimnázium­ban tartott emléktábla-avatón Vaszkó Tamás igazgató hangoz­tatta: amíg Szeghalmon, a Be- rettyó-partja mellett diákok ta­nulnak, mindig emlékezni fog­nak Sinka Istvánra! A diófából készül emléktáblát — amely Mónus Béla szobrász- művész alkotása — Vígh Ilona országgyűlési képviselő és Ko­saras Béla polgármester leplezte le. M. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents