Békés Megyei Hírlap, 1999. november (54. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-13-14 / 265. szám

1999. november 13-14., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7 _______A POÉNOKAT A RÁGALMAZÁS, A MÁSIK FÉL BEMOCSKOLÁSA VÁLTOTTA FEL_______ Pa rlamenti csúfságok Pesten és másutt Rövidesen Szicíliában érezhetjük magunkat, legalábbis ami a parlamenti hangnemet és vádaskodásokat illeti. Az a stílus, amelyet a közelmúltban hasz­nált Mátrai Márta, a Fidesz-MPP frakcióigazgatója és Kövér László titokmi­niszter, mindent alulmúlt. A politikai marketingszakértő' úgy véli, ha mindig tágítjuk a megengedő' magatartás határait, azzal csak veszíthet az ország. Jó­val többet, mint amennyit bármelyik párt képviselője el tud képzelni. Amikor be akarták szüntetni a parla­menti televíziós közvetítéseket, sokan felkiáltottak, hogy ne vegyék el a nép­től az „ingyencirkuszt”. Akkoriban a képviselők napirend előtti felszólalása­ikban inkább humorba ágyazva szed­ték le egymásról a keresztvizet, de a durvaság határait még nem lépték át. Mára a közvetítések megmaradtak, ám a poénokat a rágalmazás, a másik fél bemocskolása váltotta fel. a dél-európai államok — azok az orszá­gok tartoznak, ahol „csak” szóban dur­vák a képviselők. Egymás lejáratására mindent bedobnak, magánéletbeli ese­tektől a múltbeli cselekedetekig, ráadá­sul többször minden valós alap nélkül. — Szomorú tény, de ha képviselő­ink a mostani utat folytatják, rövidesen Szicíliában érezhetjük magunkat —je­gyezte meg a szakember. A harmadik kategóriába azon orszá­POFONOK VÖLGYE A DUMÁBAN Az orosz politikai életnek is megvan a maga fenegyereke Zsirinovszkij sze­mélyében, aki ha a kedve úgy tartja, pofozkodik, ha pedig ahhoz van kedve, szódával locsolja le vele vitatkozó képviselőtársait. Az orosz alsóház 1994. április 8-án elutasította a liberális demokraták elnökének azt a javaslatát, hogy a parlamenti csoportjukat elhagyó képviselőktől vonják meg a mandátumot, és adják át azt a listán közvetlenül mögöttük állónak. Nem tudni, hogy emiatti dühében, vagy más oknál fogva, de Zsirinovszkijnak ismét elborult az agya. A frakciót előző nap elhagyó Vlagyimir Borzjukot beszélgetés közben minden átmenet nélkül arcul csapta az ülésterem kellős közepén. Egy másik honatya Borzjuk segítségére sietett. A pártelnök nyomdafestéket nem tűrő szavak kíséretében bebörtönzéssel fenyegette meg a bátor képviselőt, majd né­hány nyaklevest neki is lekevert. A pofonok csattanását egy közelben álló újságíró magnószalagra rögzítette. A még mindig magas hőfokon égő Zsirinovszkij köve­telni kezdte a felvétel letörlését, majd hogy ne érezze magát kivételezettnek, arcul csapta a hírlapírót is, s a teljesség kedvéért összetörte diktafonját. — A parlamenti élet mindig okozott kisebb-nagyobb viharokat szerte a vi­lágban — állította Szántó Péter politi­kai marketingszakértő. A parlamenti politizálást három nagy kategóriára lehet osztani. Az első körbe a civilizált államok tartoznak — Amerika, Nagy-Britannia, Németor­szág és a skandináv országok —, ahol a szurkapiszkákat a jólneveltség szabá­lyain belül hozzák egymás tudomására. A második körbe — Magyarország, AZ ALEZREDES ÁMOKFUTÁSA Adolfo Suárez miniszterelnök 1981-es lemondása után a spanyol parlamentben meg akarták válasz­tani az utódját. Már tartott a vokso­lás, amikor este fél hét körül a Guardia Civil félkatonai rendfenn­tartó szervezet 200 tagja behatolt a parlament üléstermébe, és túszul ej­tette a képviselőket. Vezetőjük, Antonio Tejero del Molina alezre­des, hogy nyomatékot adjon a kato­nák elképzeléseinek, előkapta szol­gálati pisztolyát, és többször a leve­gőbe lőtt. Ezzel egyidejűleg Jaime Milans del Bosch altábornagy Va­lenciában kihirdette a rendkívüli ál­lapotot, és a hatalom átadását köve­telték a királytól. A hadsereg nagy része viszont nem csatlakozott a puccshoz, Tejero és del Bosch be­látta helyzete kilátástalanságát, és megadta magát. gok — elsősorban a Távol-Keleten — parlamentjei tartoznak, ahol minden­naposakká válnak a fizikai inzultusok. Bár erre nálunk is volt példa 1904-ben, amikor az ellenzék ripityára törte az akkori ülésterem berendezését. Szerencsére itt még nem tart a mos­tani Országgyűlés, ám az egyre durvu­ló hangnem rossz irányba vezet. Alig hangzik el olyan felszólalás, amely ne menne át gorombáskodó személyeske­désbe. Természetesen ettől kezdve a megszólított sem fogja vissza magát. — Sajnos, ezt a hangnemet a legna­gyobb kormányzó párt, a Fidesz-MPP nemhogy enyhítené, inkább rájátszik — mondta Szántó Péter. Mátrai Márta, a párt frakcióigazgató­ja a Demszky-ügy kapcsán végig olyan képviselőt szapult a múltja miatt, aki­nek semmi köze nem volt az adott té­mához. („Mostanság nem dolgoznak a szolgálatoknál párttitkárok és körömté- pők” vagy „Ne ragaszkodjanak köröm- szakadtáig, még ha családi hagyomá­nyaik erre is ösztönöznek, rágalmazó véleményükhöz”.) Ezeket a szavakat Kövér László titokminiszter csak alul­múlta viszontválaszában. („Demszky Gábor arra alapozza önépítő kampá­nyát, hogy mint a demokratikus ellenál­lás élő szobrát, évente többször megko­szorúzza önmagát” vagy: „Az SZDSZ azért rágalmaz, mert együtt szorongat­ták a vörös szegfűt nyugdíjas ávósok- kal és munkásőrökkel”.) — Az útszéli stílusban támadott párt frakcióvezetője, Kuncze Gábor sem úgy reagált a vádakra, ahogy egy politikus­Közel száz éve, 1904-ben az ellenzék ripityára törte az ülésterem berendezését nak illene. A különbség, hogy ő ezt nem az ülésteremben, hanem újságíróknak nyilatkozva tette — vélekedett Szántó. („... a politikust ugyanúgy el kell adni, mint a mosóport. Ez lehet az oka annak, hogy már most habzik a szájuk” vagy „Vajon Gógl Árpádot hippokratészi es­küje nem kötelezi-e arra, hogy kezelés­ben részesítse minisztertársát?”) A kommunikációs szakember úgy látja, ez a fajta parlamenti politizálás nagyon negatív hatással van a képvise­lők és a pártok megítélésére mind hazai, mind pedig nemzetközi viszonylatban. — A rendszerváltás éveiben egyfor­ma eséllyel indult velünk a NATO-ba és az EU-ba az a Szlovákia, amelynek esé­lyeit jelentősen lerontotta Meciar hason­ló politikai stílusa — közölte Szántó. Ráadásul a sárdobálás mindkét fél számára ugyanolyan veszélyes. Meg­rendülhet a társadalom bizalma a poli­tikusokban, s ez teljes apátiához is ve­zethet a választásokon. Orbán Viktor kormányfőnek ugyan­olyan határozottan kellene fellépnie gorombáskodó párt- és minisztertársá­val szemben, mint tette ezt a Lockhead-botrány kirobbanásakor. Szántó úgy gondolja, hogy a parlamen­ti szócsata résztvevőinek a következő napokban illene elnézést kérni. — Mindig ki lehet tolni a megenge­dő magatartás határait, de ha minden így marad, azon csak az ország veszít­het. Félek, hogy rövid időn belül a har­A MIKROFON OBSZCÉN VARÁZSA Az osztrák honatyák legszíveseb­ben kolléganőiken ékelődnek, sőt nem egy esetben obszcén megjegy­zésekkel akadályozzák munkáju­kat. Terezija Stoisits, a Zöldek kép­viselőnője arról panaszkodott az új­ságíróknak, hogy a tartózkodási törvény tárgyalása közben egyik kollégája meg nem engedhető mó­don torkolta le hozzászólását. A honanya, aki mellesleg a burgen­landi horvát kisebbség szószólója, javában ecsetelte a külföldiekre vá­ró méltánytalanságokat, amikor néppárti képviselőtársa, Paul Burgstaller beordította, hogy a hon­anya kapja be a mikrofont, aztán szép lassan szopogassa. Az esetet csak azért mesélte el, hogy a vá­lasztópolgárok tisztában legyenek azzal, mivel foglalkoznak férfi kép­viselőtársai a törvényhozásban. madik körben találjuk magunkat — összegezte a kilátásokat a politikai marketingszakértő. Csak reménykedhetünk: mostani képviselőink soha nem jutnak el odáig, hogy 1904-es kollégáikhoz hasonlóan a berendezés összetörésével vezessék le felesleges energiájukat. B. Molnár László Köteles interpelláció Néha a legelképesztőbb érvekkel próbálják meg alátámasztani javaslataikat a forróvérű olasz képviselők. Az egyik legmeghökkentőbb eset az erkölcsi kér­dés tárgyalása közben esett meg 1993. március 16-án Rómában. Luca Leoni Orsenigo, a Lega Nord (Északi Liga) képviselője úgy érezte, nem elég csak ékes szavakkal bizonygatnia igazát. Az olasz honatyák teljes elképedésére előkapott egy hóhérkötelet, s a feje fölött suhogtatva folytatta mondanivalóját. A rossznyelvek szerint az eset után azonnal ajánlatot kapott az amerikai prérikről. Kötélgyakorlata inkább látvá­nyosra sikeredett, mint hasznosra, az általa képviselt álláspont végül alulma­radt a parlamenti vitában. Ajánló CD-sikerlista 1. Dupla Kávé: Ha nem tudom nem fáj 2. Bravo Hits 13. 3. Irigy Hónajmirigy: Selejtező 4. Bon Bon: The name is Bon... 5. Fekete Vonat: A város másik oldalán 6. Five: Invincible 7. Mariah Carey: Rainbow 8. Boney M.: 20th Century Hits 9. Britney Spears: ...baby óné more time 10. Scooter: Back to the heavy­weight jam (Musicland Hanglemezbolt) Filmajánló Átkozott boszorkák Sandra Bullock és Nicole Kidman boszorkaivadékok alaposan felka­varják a nyugodt kisváros életét, fé- lig-meddig számkivetettek, de titok­ban mindenki irigyli őket különle­ges képességeikért. Boszorkánysá­guk egyetlen hátulütője ükanyjuk átka: ha megszeretnek egy férfit, az hamarosan jobblétre szenderül. (Fanfár Videotéka) Könyv Káma Szútra ANNE HOOPER ’AMA ZÚTRA MAI SZERETŐKNEK Ennek a Káma Szútrának kivételesen van szerzője: Anne Hooper, egy angol hölgy. Már az meglepő, hogy egy nő veszi kezébe a klasszikusnak számító, kétezer éves erotikus művet és kezdi el magyarázni. Mert ezúttal az ősi mes­termunka magyarázatával állunk szembe, amelyet a szexológusnő gaz­dagon illusztrált, ízléses erotikus fo­tókkal. Könyvajánlónk talán nem a legalkalmasabb hely, hogy ■ részletez­zük, mi mindenről szólnak a felvételek (ezt olvasóink fantáziájára bízzuk), de ha meg akarják tanulni vagy magasabb fokon élvezni a testi szerelmet, akkor bizony jó befektetés megvásárolni Hooper asszony munkáját. A szexológus a Káma Szútra leg­újabb, magyarázott kiadásával a mai szerelmesekhez is közel hozza az ősi szexuális tanítások bölcsességét. Bár a könyv neve Káma Szútra, a könyv több annál (inkább jelkép a név), mert a szerző nem csak a kétezer éves mester­mű, hanem az Ananga Ranga, az Illatos kert és a Tao legfontosabb tanításaiból is merít. A kötet a régi erotikus műve­ket körülvevő mítoszok és rejtélyesség helyett azok elevenségét hangsúlyozza. wm 11in ' ' V. - -> ' .*r. V>'i 4 ' I ....................................... ,......j E sküszöm Önöknek, hogy én csak ál­modtam, hogy kiraboltam azt a ban­kot, és hogy menekülés közben egy géppisztolysorozattal megöltem azt az asszonyt, feltehetően a gyereké­vel... Az utóbbi időben különben is olyan furcsákat álmodom, hogy nem győzök eleget csodálkozni rajta, egy­általán miért (is) jutnak ilyen sület­lenségek az eszembe. Például egy hófehér liba nyaka kiemelkedik a tes­tes íróasztal fiókjából, és csőrével olyan hatalmasat csap rá, hogy az menten kettéhasad, aztán szép lassan visszabújik a helyére, az asztallap meg kisimul, mint a víz tükre... Más­kor meg a cigarettámat veszem meg ugyanabban a trafikban. Mindig Cor­vinát veszek, amit már régen nem le­het kapni; miközben a tulajdonosnő, egy testes vénség régi ismerősként beszélget velem. Vannak más helyek is, ahová visszajárok álmomban, és szerintem vissza fogok menni oda máskor is — de a szóban forgó he­lyen emlékezetem szerint most jár­tam először. B. belvárosában la­kom, nem messze a ta­nítóképző főiskola im­pozáns külsejű, klasz- szicista stílusú épület- együttesétől — ahogy minden bédekkerben benne van —, ahol el­sőéves vagyok könyvtárszakon. Fő­bérlőm özvegy Mányoff Rezsőné nyugdíjas. Mivel bennünket, fiúkat csak a diploma megszerzése után visznek el katonának, ebből követke­zik, hogy életemben nem volt még géppisztoly a kezemben; azt sem tu­dom, hogyan kell működtetni — és őszinte leszek, nem is vagyok rá kí­váncsi. Mint a legtöbb ember, én sem tulaj­donítok nagyobb jelentőséget az álma­imnak, mint amennyit megérdemel­nek, és nem is jegyzem meg mind­egyiket, de ez megmaradt. Nem mon­dom, hogy álmomban nem történt meg, de azt is tudom, hogy van ez ál­talában az álmokkal. Csak arról ál­modhat az ember, ami már egyszer megtörtént vele, amit valahol átélt, lá­tott. Hát egy jó pár bankrablást már láttam filmen. Aznap, szombat lévén semmi dol­gom nem volt a főiskolán, ezért a két kifliből, és fél liter tejből álló regge­lim elfogyasztása után otthon marad­tam, hogy a jegyzeteimet rendezges­sem. Az ágyra telepedtem, mert ott jobban elfértek a lapok, mint az ap­rócska dohányzóasztalon, háttal az ablakomnak; ezért csak akkor láttam meg őket, amikor beléptek az ajtón. Az elegáns nyúlszőr kalapjukban, az esőtől szagló ballonkabátjuk­ban semmi álomszerű nem volt. A két közép­korú férfi magasabb, szélesebb, szóval erő­sebb testalkatú volt, mint én. (Ötvenöt kilós vagyok, ami az egyhetvenes magasságomhoz ke­vés. Tanáraim mondják is, hogy sportolnom kellene valamit.) Az egyik bajuszos volt, a másiknak a szokatlanul dús szemöldöke tűnt fel, de az arcukat nem tudtam jól megfi­gyelni, mert százas körtém fénye, mikor jöttükre felálltam, a szemem­be világított. Miután megkérdezték, hogy én vagyok-e én, és mondtam, hogy én vagyok, felszólítottak, hogy velük kell mennem. Bezártam az aj­tót, és engedelmesen követtem őket a hátsó udvar rózsabokrai között a füves bejárón át a nagykapu előtt ál­ló nagy fehér batárszerű kocsihoz, melynek medvebőrrel leterített hátsó ülésén foglaltam helyet a mentolszag kellős közepébe csöppenve (a sofőr mentolos cukorkát evett), beprése- lődve kettejük közé — de így is jól láttam az egész utat, jóllehet, el is aludtam közben: a belvárosi közle­kedési lámpát, a kertváros egyszin­tes házait, a trafikot, ahol a sofőr vett egy doboz Corvinát, a kukorica­földeket, a bögrecsárdát, ahol liba­sültet ehettünk volna sült krumplival ha megállunk és nem robogunk to­vább, és jól láthattam az akácossal szegélyezett hepe-hupás út végén azt a komor vöröstéglás épületet is, amelynek tágas, kőpadlós tanácsko­zótermében önök már vártak rám Tisztelt Bíróság... Pánics Szabó Ferenc: AZ ÁLOM FOLYTATÁSA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents