Békés Megyei Hírlap, 1999. november (54. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-08 / 260. szám

Lakásügyek. (1) Me­zőkovácsháza képviselő-tes- tülete legutóbbi ülésén mó­dosította az önkormányzat tulajdonában levő lakások és helyiségek bérletét szabá­lyozó helyi rendeletét. Az új szabályozással bővült a pol­gármester és a népjóléti bi­zottság hatásköre, illetve né­hány paragrafusnál enyhül­tek a korábbi előírások. A jelenlegi rendelet rugalma­sabb, gyorsabb és egysze­rűbb eljárást tesz lehetővé, ám a legnagyobb gond, hogy az igényekhez képest kevés a kiutalható önkor­mányzati lakások száma. Régi képek, (i) Déva- ványán jövő év augusztus 20-ára egy 400 fotót tartal­mazó albumot készítenek. A képek egy részét a múzeum­ban fellelhető fotók adják, a többi fotó összegyűjtéséhez a lakosság segítsége szüksé­ges. A szervezők kérik, hogy aki az 1960-as éveket megelőző épületet, ese­ményt ábrázoló ványai do­kumentummal rendelkezik, munkanapokon 10 és 15 óra között vigye be fotóját má­solás céljából a Bereczki- gyűjtemény Kossuth utca 40. szám alatti épületébe. Halálos baleset, (u) Szombaton a délelőtti órák­ban Békéscsabán, a Szarvasi úton Kondoros felől közleke­dett egy cseh kamion, amikor a vasúti hídon a belső sávból áttért a menetirány szerinti bal oldalra, és egy Ladának ütközött. A személygépkocsi­ban a vezető életét vesztette, felesége és gyermeke súlyos sérüléseket szenvedett. Ütközés, (u) Szombaton délelőtt a Békés irányából Bé­késcsaba felé közlekedő Fiat személygépkocsi későn észlel­te, hogy az előtte haladó Suzu­ki jobbra kanyarodik. A csat­tanás elkerülése miatt balra rántotta a kormányt, így fron­tálisan összeütközött a vele szemben érkező Wartburggal. A Fiat utasa és vezetője súlyos sérülésekkel került kórházba. Szemen lőtte, (u) Vasár­nap reggel Szarvason egy hét éves kisfiú Flober pisztollyal szemen lőtte 11 éves nővérét. A lövedék a kislány szemüreg­ének csontjába hatolt, a sérül­tet a szegedi kórházba szállí­tották. A rendőrség szakértő bevonásával vizsgálja a bal­eset körülményeit. AZ URALKODÁSNAK VÉGCÉLJA NEM LE­HET A HATALOM NAGYSÁGA: A HATA­LOM CSAK ESZKÖZ, A VÉGCÉL A NÉPEK BOLDOGÍTÁSA. (Deák Ferenc) MEGYEI KÖRKÉP 1999. november 8., hétfő Legyen gyógyír a múlt sebeire! A Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolt és a második vi­lágháborúban elesett német nemzetiségűek emlékét immár em­lékmű őrzi a gyomaendrődi evangélikus templom kertjében. A helyi német kisebbségi önkormányzat kezdeményezésére állí­tott emlékművet a hét végén avatták fel. „Emlékek nélkül népeknek híre csak árnyék” — idézte Vörös­marty Mihályt dr. Weigert Jó­zsef, a német kisebbségi önkor­mányzat elnöke. Őrizze ez az emlékmű népünk nevét és hírét most és mindörökre — mondot­ta a hősi halottak és a deportál­tak márványba vésett neve előtt a szónok. Hozzátette, az emlék­mű elkészült, ám hatvan eszten­dő távolából a névsor sohasem lesz teljes. Dr. Csorba Csaba jegyző kö­szöntőjében arról beszélt, külö­nös egybeesés, hogy a város ak­kor állít emlékművet, amikor a nemzet megemlékezik a Donnál elesett hősi halottakról. — A mostani főhajtás, az emlékműavatás legyen gyógyír • a múltban elszenvedett sebekre és tragédiákra. Egyidejűleg hív­ja fel mindenki figyelmét arra, hogy a Magyar Köztársaság te­rületén élő nemzeti és etnikai kisebbség államalkotó tényező, s jóban-rosszban osztozik a többségi nemzettel — fogalma­zott a város jegyzője. Az ünnepségen Táborszky László esperes mondott imát, majd Kondor Péter evangélikus lelkész felszentelte az emlék­művet. Gyomaendrőd Város Német Kisebbségi Önkormányzatának pályázaton nyert pénzből, ön- kormányzati támogatásból, s egyéb adományokból sikerült megvalósítani a nemes célt. A márványba a nevek fölé János Evangéliumából vett idézetet véstek: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él”. Cs. R. Immár emlékmű őrzi Gyomaendrődön is a kényszermunkára elhurcolt és a világháborúban elesett német nemzetiségű ál­dozatok emlékét FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER A Junkers tovább erősíti piaci helyzetét Sokan szeretnének kisebb gázszámlát fizetni úgy, hogy a gáz nyújtotta kényelmet, komfortot nem adnák fel. Mindez lehetsé­ges is — tudtuk meg szombaton Szegeden azon a sajtótájékozta­tón, amelyet a Robert Bosch Kft. Junkers üzletágának vezetője, Listár Edit tartott. Bevezetőjében az üzletágvezető kiemelte: a Bosch termékeivel éppen száz esztendeje van jelen a magyar piacon, s '32-től a kon­szern gyártóegységgel is rendel­kezik hazánkban. A Bosch ter­mékei elsősorban az autóiparból ismertek, de más üzletágak is szép sikerekkel büszkélkedhet­nek, mint például a Junkers üz­letága, mely fűtés- és melegvíz­szolgáltatásra energiatakarékos megoldásokat, berendezéseket tervez, gyárt és kínál. A sajtótájékoztatón kiderült, hogy a konszern a világ 158 or­szágában van jelen, s 145 or­szágban saját gyártóbázissal ren­delkezik. Ä Junkersről és termé­keiről elhangzott: néhány éve Magyarországon szerettek volna egy falivízmelegítő-gyárat építe­ni, ami különféle bürokratikus okok miatt meghiúsult, s ezért ez a gyár Portugáliában készült el, mely évente több, mint 11 ezer vízmelegítőt gyárt. Elhangzott, hogy ma Ma­gyarországon a Junkers termé­keivel a piac 25 százalékát ural­ja, a többin mintegy félszáz gyártó osztozik. A Junkers alap­elve, hogy már a tervezésnél az energiatakarékosság érvénye­süljön, valamennyi fűtési rend­szere, úgymond testre szabottan készüljön. A kérdésekre adott válaszokból leszűrhettük, hogy a Junkers a magyar piacon há­romféle árkategóriájú termékkel van jelen, a márkanevet a jó mi­nőséggel kötik össze, célkitűzé­seik között szerepel a régebben épült lakások energiatakarékos hőszolgáltató berendezésekkel való ellátása. Jelentős igény mu­tatkozik termékeik iránt a tár­sasházak egyedi fűtésre történő átalakítása során, a falikészü­lékekben is piacvezető terméke. — sz — Munkáspárti megemlékezés Kaszaperen A Munkáspárt tízéves évfordulója alkalmából fórumot, majd vacsorával egybekötött találkozót rendeztek szombaton este Kaszaperen a művelődési házban. A programon a helyi párt- szervezet és a nyugdíjasklub meghívására Vajnai Attila, a Munkáspárt alelnöke vett részt, illetve a Duna-szentbenedeki asszonykórus lépett fel műsorával. Mint azt Mag János alapszerve­zeti vezető elmondta, régóta ér­lelődik a gondolat, hogy a bal­oldali érzelmű pártokat köze­lebb kellene hozni egymáshoz, ezért „alulról” induló kezdemé­nyezésként a Munkáspárt veze­tése mellett a fórumra meghív­ták Tóth Sándor MSZP-s or­szággyűlési képviselőt is. A vendégeket Csürhés István pol­gármester köszöntötte, a prog­ram a pártházban folytatódott, ahol eszmecserét folytattak az egységesebb baloldali összefo­gás lehetőségeiről. H. M. VÉLEMÉNYEK Párkeresők az ezredvégen A jól értesültek tudni vélték, gyermekkori szere­lem az övék. Magdikának később egy szomszéd falubéli legényt kommendáltak, hozzá is ment fe­leségül, Mihály bácsi pedig a Dunántúba nősült. Nagy rendező a sors, megözvegyülve mindketten ugyanabba a nyugdíjasházba költöztek be. Majd' ötven éve nem találkoztak, kifogyhatatlanok vol­tak a történetekből. A lakóknak egyetlen apró jel sem kerülte el a figyelmét. Magdika misére me­net brosst tűzött a sáljába, Mihály bácsi pedig naponta inget vál­tott, mert tudta, hogy „Magduska” kényes az ilyesmire. Az egy­bekelésük híre már meg se nagyon lepte a környezetüket. Áz asszonyok lelkesen segédkeztek az ünnepi ebédnél, díszítették a társalgót. Különös hangulat költözött a szívekbe, várakozásteli, bizsergető. De volt olyan is, akitől az öröm messze járt, aki a szokásosnál is csöndesebben tett-vett aznap. Az előbb a sorsot emlegettem, de hát nem mindenkihez olyan kegyes a teremtő, mint a történet főhőseihez. Jól teszi az, aki ráunván a várakozásra, kicsit elébe megy a dolgoknak. Szá­zad eleji újságokat, magazinokat lapozgatva egyik kedvenc ro­vatom a társkereső. Napjainkban szokatlan, de módfelett szim­patikus, ahogy az úrilányok és az úriemberek üzentek a nagy Őnek. A téma örök, csak a stílus változott. A modem kor ma­gával hozta az elmagányosodást. Alig hiszem el, Magyarorszá­gon egymillióan élnek magányosan. Ezen, a ma már jövedel­mező üzletágnak számító, társkeresésre épülő szolgáltatások se képesek javítani. A lóerők és a mikrochipek korában az ezred­vég az emberi kapcsolatokat siratja. — Olyan társat keresek, akivel törődhetek és aki törődik ve­lem — mondta a közelmúltban az éjszakai rádióműsorban egy asszony. Azt hiszem, a párkapcsolat lényegét cirkalmasabban meg lehet fogalmazni, de kifejezőbben, őszintébben aligha. A törődésben benne foglaltatik a szeretet, a gondoskodás, a féltés, a felelősség. Édes teher ez, amit boldogan cipelünk, s ha nincs, vágyakozunk utána. Csath Róza Korona, a határon túlra „Az itteni szóhasználat szerint maguk ungurok, mi pedig magyarok vagyunk” — világosított föl egy mezőségi atyafi a nyolcvanas évek elején. Sütő András szülőfalujában, Pusztakamaráson jártunk. Azért tértünk le a „főútról”, hogy bekö­szönjünk az író szüleihez, Berta nénihez és And­rás bácsihoz. Tőlük tudtuk meg, hogy ismét le- döntötték a falu másik író szülöttének, Kemény Zsigmondnak a sírkövét. Egy kukoricáson ke­resztül jutottunk a családi nyughelyhez. A kalauzunkká szegő­dött idős férfi megállt a széttaposott-szétrugdosott koszorúk és virágcsokrok előtt. „így bánnak ezek mindennel, ami magyar!” — mondotta. Visszafelé elképesztő nyelvi-politikai fejlemény­re hívta fel a figyelmünket: Erdélyben magyarok, Magyaror­szágon pedig ungáriaiak, azaz ungurok élnek. „A két nációnak egymáshoz semmi köze, legalábbis szerintük. Hogy aztán mindez mire jó? Kitalálhatják...” Nem volt szükség találgatás­ra. Erdélyből Bukarestbe vitt az utunk. Alkalmi román vendég­látónk poharazgatás közben hitetlenkedve megkérdezte: Hargi­ta és Kovászna megyében csakugyan meg tudtuk értetni ma­gunkat a magyarul beszélő székelyekkel? Nyilván nem ez volt az egyetlen kísérlet arra, hogy a romá­niai magyarokat lelkileg-tudatilag is elválasszák az anyanem­zettől. Es nyilván nem csak Romániában próbálkoztak és pró­bálkoznak ilyesmivel. A kisebbségbe kényszerült magyarok ro­vására megestek és megesnek hasonló dolgok más országokban is. Sőt! Olykor-olykor itthonról is érkeznek átgondolatlan, megosztó üzenetek a határon túba. Itt van például a Szent Ko­rona két, ajándékba szánt másolata. Az egyiket Horvátország, a másikat Szlovákia kapná. Átadásuk, ottlétük felemelő érzés lesz az ebben a két országban élő magyarság számára: tagjai az új haza nemzeti múzeumában is megcsodálhatják az ezeréves magyar államiság jelképét. De hogyan élik meg mindezt azok a határon túlra szakadt honfitársaink, akik ukrán, román vagy ju­goszláv útlevéllel kényszerülnek megtekinteni Budapesten az eredeti Szent Koronát? Ménesi György Német iskolaegyletek szövetsége A gyulai Németvárosi Óvoda bejáratánál óvodások köszöntöt­ték pénteken délelőtt a városba látogató Magyarországi Német Iskolaegyletek Szövetségének képviselőit, köztük az osztrák tagszervezet vezetőit. A szövetségi tanácskozás résztvevői meg­tekintették a csoportokban folyó munkát. A délutáni tanácsko­zásnak és a másnapi közgyűlésüknek az új román kulturális centrum adott otthont. A szövetség éves közgyűlés­ének témája a német nemzeti­ségi óvodai nevelési progra­mok, s azok gyakorlati megva­lósulása. Gyulára a megyék is­kolaegyleteinek vezetői érkez­tek, zömmel óvópedagógusok, akik a román kulturális cent­rumban német óvodai nevelési programjaikat ismertették Vas megyétől Békés megyéig. A ta­nácskozáson részt vettek az Oktatási Minisztérium, a Ma­gyarországi Németek Országos Önkormányzata, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, a Nemzeti Tankönyvkiadó, az Országos Közoktatási Szolgál­tató Iroda szakreferensei is. Gyula a nyolcvanas évek óta másodszor ad otthont a tanács­kozásnak, először a román és a német óvodai nevelési progra­mokkal foglalkoztak itt az Or­szágos Pedagógiai Intézet szer­vezésében. Az osztrák társszer­vezet a kezdetektől segíti a ho­ni német iskolaegyletek mun­káját, anyagilag is. Az úgyne­vezett BUSCH-akadémia az ELTE-n működik, nagy anyagi kedvezménnyel nyújt nemzeti­ségi kiegészítő diplomát a résztvevőknek. Magyarországon 1993. óta működnek német iskolaegyle­tek, a szövetség 1995-ben ala­kult — tudtuk meg Hárs Ágota elnök asszonytól A szövetség segítséget nyújt a nemzetiségi pedagógusok képzésében. Né­met iskolaegylet tíz megyében működik, tag a szövetség meg­alakulását kezdeményező bécsi Österreichische Landsmann­schaft is. Miután Magyarorszá­gon a szakfelügyeleti rendszer megváltozott, a nemzetiségi pe­dagógusok összefogó kapocs nélkül maradtak — indokolta a szövetség létrejöttének okát Hárs Ágota. Szerveznek verse­nyeket gyermekeknek, de közös iskolalátogatásokon is részt vet­tek már Ausztriában. Sz. M. A Németvárosi Óvodában is szó volt a nevelési programról. Felvételünkön balról jobbra: Perei Ádámné, a Csongrád—Békés Megyei Iskolaegyesület alapító tagja, Gertraud Schuller, az Österreichische Landsmannschaft (ÖLM) elnök asszonya, dr. Haán György, az ELTE BUSCH- akadémiájának nyugalmazott professzora, Hárs Ágota, a Magyarországi Német Iskolaegyle­tek Szövetsége elnök asszonya és Helmut Loicht, az ÖLM elnökhelyettese fotó kovács Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents