Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-05 / 232. szám
IDEGENFORGALOM 1999. október 5., kedd Barangolás a Tisza-tónál Egykori szárazulatok közt, ősegétől Kisköréig Békésen él itt egymás mellett a szürke gém, a varjútermetű, nyughatatlan természetű bakcsó, a mára ritkaságnak számító üstökös gém, aztán a kiskócsag és a kanalas gém, de jól érzi magát a barna kánya és a fészkét különösen féltőn óvó kerecsensólyom. A zsombékokon lila színű korcs nőszirom és törpemandula virágzik, az olykor tizenkét méteres mélyből pedig lesőharcsa ereszt buborékot... Milyen kár, hogy elfelejtettünk hozni magunkkal távcsövet, hiszen akkor még közelebbről gyönyörködhetnénk a gémfalu késő délelőtti egyszerre mozgalmas és csendes vízi életében, ahogy a helyiek mondják, a valaha szárazulatoknak nevezett, mára vízi élettérrel telt világban. Nem sok helyen írhatnák le hazánkban a szinte leírhatatlant, a Tisza-tavat végighajózva azonban feltétlenül. És itt van tőlünk alig másfél órányira, szinte egymásba öltik karjukat a Körösök vidékével. Aligha véletlenül mondja Kerekes László, a Tisza-tavi Regionális Idegenforgalmi Bizottság főtitkára: „Terveinket a szomszédos régiókkal együttműködve, közösen szeretnénk valósággá változtatni.” Jóllehet, a Körös-vidék turizmusát szervező kollegák ezen a bizonyos reggelen nem tartanak velünk, biztosra vesszük, tudnak egymásról a tiszaiakkal. Ha mégsem, legszebb ideje összefogni! Különben is, elhangzott a varázsmondat: „régiókban gondolkodni!” Késő nyári tapasztalatainkat természetesen elsősorban az utazni vágyóknak szánjuk, ám olykor sok mindent elleshet az ember a szomszéd kertjében is. Elórebocsáthatjuk, kiváló ötlet volt megszervezni az első TiA tiszaszőlősi „megállónál” sza-tavi médiatalálkozót, ahol a helyi szakemberek — Budapest és Gödöllő, Eger nevezetességein túl — megmutathatták a Tisza-vidék arcát is a hazai és külföldi újságíróknak. Lecsapódása a gyönyörű őszben akár még az idén is lehet, de jövőre biztosan. Ezt abból is tudjuk, amit Kiss László, az egykori vasúti tisztből hajóskapitánnyá lett tiszai organizátor mondott, amikor elindult velünk a tiszacsegei kikötőből a Csege motoros: — Amit mondok, olykor mesének is tűnhet, de higgye el, szó szerint igaz. Úgy kezdődött, hogy ős miskolciként nyaralóházat vettem Tiszacsegén. Mozgolódó és rádióhallgató ember lévén, felfigyeltem a Poggyász műsorában Csillag Sándor szerkesztő pályázati felhívására: Ismered-e a szomszédodat? címmel, arra buzdítva a hallgatókat, írjanak, meséljenek olyan látogatásra érdemes helyekről, amelyek nem szerepelnek a prospektusokban. Gyorsan megírtam 16 oldalon Csege idegenforgalmát, félig-meddig az idegen szemszögéből. Az alaphelyzet? Adott a szélesre duzzasztott élő Tisza, a romantikus anyafolyó, az Észak-Ma- gyarországot és az Alföldet ösz- szekötő komp, a híres halász- csárda, mögötte a 350 nyaralóházból álló üdülőfalu, tőle egy- kerítésnyire a termálvizű strand, csónakázótóval, kempinggel és mindez a Hortobágyi Nemzeti Park szélén... Több, mint ideális! Most jön a történet. Egy hamburgi központú nagy utazási iroda magával vitte a házamról és környezetéről készült fotókat. Koppenhágai részlegük „feltette” számítógépes hálózatára, megjelentette prospektusában. Egyből tudtak rólunk 17 európai ország 15 ezer utazási irodájában. így ismertek meg bennünket négy nyelven a külföldiek, s 1992 óta fokozatosan nő a nyaranta ide látogató nyugat-európaiak száma. Az emberek szeretik a változatosságot, vele együtt az újdonságot is, ami nem mond ellent annak, hogy akad család, amelyik hetedszer látogat ide. A kínálati palettát tovább szélesítette, hogy 1993 júniusában újra megindult a tiszai hajózás. Immár négy kishajó szeli a vizet rendszeresen a folyó 585 kilométeres magyar szakaszán. — A Csegét kivált szeretem — folytatja, mert szabad a fedélzete, szinte érezni lehet a Tisza illatát... Szerencsére mára kinőttük. Addig kérleltük a MAHART-ot, hogy adjanak nagyobbat, amíg adtak, vásároltak is kettőt. Egyelőre azonban ott állnak a Belgrád rakparton, mert a berobbantott jugoszláv hidak miatt nem tudtak lekúszni A mindig mosolygó Kiss László hajóskapitányi uniformisban fogadja a vendégeket a Dunán, hogy aztán feljöjjenek a Tiszán. Az egyik Szegedre, a másik ide. Már elhagytuk a Kisköréig vezető, mintegy kétórás hajó- úton az első nagy Tisza-hasat, majd az Újlőrincfalva és Sarud térségébe eső Kis-Tiszát, amikor közeledik az abádszalóki víztenger. Addig azonban Kerekes László és Kovács Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Idegenforgalmi Hivatal elnöke másról is mesél: — Sok mindent tudunk kínálni, de elengedhetetlen a nem csak rajtunk múló infrastruktúra fejlesztése. Az M3-as teljes megépülése szerencsére lassan „Balaton-távolságra” csökkenti az országrész megközelíthetőségét, de ugyanilyen fontos lenne egy nagyobb szálloda a térségben. Gyakran tapasztaljuk az ebből adódó hátrányokat. Mi is tudjuk, hogy még mindig kívánnivalót hagy maga után a marketingmunka, a propaganda. Egy példát mondok! Tudja- e ma Európában valamennyi érintett, hogy a földrészen szinte minden édesvízről kitiltották a motoros vízijárműveket, nálunk viszont egyes területeken vígan száguldozhatnak. Mihamarabb el kell odáig jutnunk, hogy tudják. Igaz is, a kormoránok, nagykócsagok, kanalas gémek életét egyenesen merénylet lenne megzavarni, de elég csak ránézni a részletes térképre, hogy érzékelhessük: mindenki békésen elfér, van elég hely a 90 négyzetkilométeres Tisza-tavon... Tiszaörvény felé közeledve egyre jobban kitárul a nagy szőkeség állat- és növényvilága. Ezredszer jár erre, mégis szinte áradozik Nagy István, a Közép- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője: — A Tisza nagyon működik. Szerencsére a többi folyó is él, de ez a tiszafalvi szakasz tényleg különleges. A duzzasztás után minden magától alakult ki, az ember csak asszisztált hozzá. A folyás itt lelassul, szinte áll a víz, stabil a vízszint és ehhez igazította magát a növényzet. Az árvíz persze rengeteg kárt okozott, de szerencsére szépen és gyorsan gyógyulnak a sebek, a természet önmagát teszi rendbe! Sajnos a két hatalmas árvíz után Kisköre „alatt” csak a ha- jóútba került fák eltávolítására van pénz, reméljük azonban nem késik az állam segítsége a további partvédő munkákhoz sem. Az 1973-ban épült, a táj arculatát, környékbeli településeinek életmódját jelentősen megváltoztató kiskörei vízlépcsőnél búcsúzáskor motoszkál bennünk: vajon csak mi látjuk ilyen varázslatosnak ezt a vidéket, egyáltalán a Tiszántúlt? Megkérdezünk hát két külföldi kollegát, nekik mi a véleményük? Carla Person, az amszterdami De Telegraaf szerkesztője: — Mondhatom, a három nap során teljesen elfelejtettem Hollandiát, az összes problémámat. Nagyon jó benyomásokat szereztem, minden vágyam visszatérni ide és ezt megosztom az olvasókkal is, akik a középréteghez tartoznak, nyaranta fel- kerekednek és 2—3 hetet barangolnak, többnyire autóval, lakókocsival. Egyet ajánlanék a magyarok figyelmébe: tudjanak kapcsolatot teremteni azokkal, akik idejönnek, hogy segíthessenek ügyes-bajos dolgaikat elintézni. Másképpen fogalmazva, fontos, hogy idegen nyelven is beszéljenek a magyar vendéglátók. Margret Cepci, a Bécsben megjelenő Travel Managmant Austria szerkesztője: — Szentendre elragadó, csak előnyei vannak a turizmus szempontjából. Ez lehet a kiindulópont egy Tisza környéki kiránduláshoz, nem kihagyva Gödöllőt, hiszen tudjuk, itt van Sissi „keleti kastélya”. Azt kívánom, hogy legyenek további A még sok helyütt háborítatlan vidék nagy vonzerő lehet motorikus és felzaklatott világunkban a szerző felvétele pénzforrások és kitartás további felújításához. Hiszem, hogy közös múltunk ma is összekötő kapocs lehet a turizmusban. A Tisza-tónál az úgynevezett fenntartható turisztikai fejleszHa nem napilap lennénk, talán azzal búcsúznánk: bár már hullanak a levelek, bezártak a kempingek, egyáltalán vége a fő turistaszezonnak, mégis, ha tehetik, kéredzkedjenek fel a Keselyleves és juhhúsos kása Nem tudni, olvasóink közül hányán hallottak már a kanihörtyögről, a rucáskásáról vagy éppen a krumpligancáról? Kétségtelenül nem mindennapos étkeink, de a Tisza környékén még sokan ismerik. Dr. Füvessy Anikó néprajzkutató felkutatta a Tisza-tavi ínyencségeket, amelyek közül kettőt továbbadunk. A keselyleves 5 deka füstölt szalonnából, egy teli marék szántott lebbencstésztából, 1 liter tejből készül, s nem hiányozhat az ízlés szerinti só és paprika sem belőle. A bográcsban felkockázott szalonnát üvegesre sütjük, a zsírban a tördelt lebbencstésztát kissé megpirítjuk, paprikával színezzük, majd tejföllel feleresztjük és ízlés szerint megsózzuk. Egy másik változat szerint kis vízben főzzük és a végén kiegészítjük tejjel. A keselyleves készülhet paprika nélkül is. A juhhúsos kása kellékei: 1 kg vegyes birkahús, 30 deka köleskása, só, bors, 1-2 sárgarépa és zöldség, 1 nagyobb fej hagyma. A feldarabolt birkahúst a megtisztított zöldségekkel és hagymával sós vízben felfőzzük, habját gondosan leszedjük. Mielőtt a hús teljesen elkészülne, közzétesszük a köleskását és sűrűre főzzük. Borssal ízesítjük. tés elvét kellene követni, mert ebbe a tényleg csodálatos élővilágba nagy vétek lenne beavatkozni. Amit hiányolok, hogy német nyelvű konkrét ismertetőkkel nemigen találkoztam. Kevés egy—egy címlistát közzétenni! Csege motorosra — Kiss kapitány ígéri, ha egy mód van segít — és az őszi bépillantás után jövőre célozzák meg a „fölöttünk lévő” vidéket. Es rájönnek, néha nem is kell olyan messzire menni a csodákért... Fábián István (CLáJGti Értesítjük a MÓL Rt. Kard • • oskúti üzemegysége isi Üzemegysége közötti üzemi út 199. október 11-e és 15-e között átvágjuk, lem használható. Olajgép Ipari Karba és Szolgáltató KI 5945 Kardoskút, P Fax: (68) 429-030. r III.: (68) 429-220/64269-es mellék, j Cí E-mail: OLAJGEP@mail.datanet.hu ti* és az AGRO M Mezőgazdasági Rt. Szolt t„ használóit, hogy vezetékfektetés miatt az utat 1! '■5- átmenő forgalomra i Az OLAJGÉP Kft. a teljes működési területén ISO 9002 szerinti minőségbiztosítási rendszert működtet. »»(5»; fiimíti
