Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-02-03 / 230. szám

1999. október 3. ★ KÖZELRŐL ★ 3 mondom, de — többnyire nem érünk rá ezzel foglal­kozni. Időnként azonban rámtör. Ezért is álmodo­zom gyakran: el kellene jutnunk oda, hogy min­den nyáron egy-egy hóna­pot Európában töltsünk. Németországban és Má­zott én is képviselhetem ezt a termé­ket. Azóta rengeteg hívásom van az Ál­lamok minden pontjáról. A férjem gé­pészmérnök, jelenleg ingatlanügyek­kel foglalkozik. Ebben pillanatnyilag több lehetőséget lát. — Milyen volt az esküvőtök? — Amerikai. Angol nyelvű. Ez az, amit azelőtt álmomban sem hittem volna... Erre az alkalomra egy bará­tunk adta kölcsön számunkra a gyö­nyörű fekvésű házát. Amerikában di­vat, hogy a helyszínt virágpompába öltöztetik. A színeket mindenki az íz­lésének megfelelően választja. Van, akinek „rózsaszín” az esküvője, van, akinek „lila”. Az enyém „vidám” volt. Csupa rikító színű virágokat vá­lasztottam. Az is szokás, hogy az anyakönyvvezető házhoz jön. Kicsit izgultam, hogy mindent pontosan fo- gok-e érteni, és ennek megfelelően a kérdésekre jól válaszolok-e. A svéd- asztalos estebédre főleg az európai hozzátartozóinkat, barátainkat hív­tuk meg. Itt volt két hajdani csabai manökentársam is, a két Szabó lány, akik jelenleg San Diegoban tanulnak. Nászúira — ezen mosolyogtunk végig — az anyóssal és a testvérrel mentünk San Franciscoba, Las Vegasba és Palm Springbe. Ha már átrepülték az óce­ánt miattunk, nem egy napig marad­tak... Magyar Mária Kalifornia! Napfény, tenger és a nagy Ő... Ez így együtt olyan jól hangzik, hogy az már szin­te hihetetlen. Tőkés Tímea békéscsabai exmanöken számára még ma is felfoghatat­lan, hogy mindez vele történik... bér, aki akkor éppen szintén az óceánon túl kereste a boldogulás lehetőségét. Tavaly januárban Tí­mea végleg úgy döntött, életét „odaát” folytatja, ezért az itthoni vállalkozását átadta addigi társá­nak, Such Alexnek. Idén májusban a múlt évi döntést Tímea és Stephan a boldogító igennel is megpe­csételte. Minderről a napokban haza­látogató exmanökentől hallottunk. — A kapcsolatunk csaknem öt éve tart — mesélte Tímea —, s azért csak most hoztuk meg ezt az életre szóló döntést, mert annak idején mindket­tőnknek a nulláról kellett indultunk. Erre az évre jutottunk el oda, hogy sa­ját lakásunk van, és olyan egzisztenci­ánk, amire már családot is lehet is ala­pozni. Arra is jó volt az elmúlt néhány esztendő, hogy a két magunkkal hozott kultúra, a német és a ma­gyar összecsiszolódjék egymással és az amerikaival. Úgy érzem, jó­ban, rosszban együtt maradtunk, kiálltuk az érzelmek próbáját is, vagyis megmaradt a szerelem. — Hogyan tovább? Mindhalálig Amerika vagy...? — Egyelőre Amerika, közelebb­ről Kalifornia, Orange County. Itt raktunk fészket, és úgy érezzük, itt sokkal több a lehetőség, mint eddig bárhol máshol. Aztán ké­sőbb... ki tudja!? Két gyereket sze­retnénk, s ha ők már iskolás korba lépnek, előfordulhat, hogy vissza­költözünk Európába. Ahol köztu­dottan szigorúbb a követelmény- rendszer. — Hogy állsz a honvággyal? — Van. Nem mindig, hiszen mindketten nagyon elfoglaltak va­gyunk, és — nem nagyképűségből gyarországon. Főleg, ha már meg­lesznek a gyerekek. Persze szere­tem Amerikát is, mert ez a lehetősé­gek hazája. Itt nem megy csoda­számba, ha valaki negyvenéves ko­rában vált szakmát. Senki sem fog megbotránkozni rajta. Ami viszont Amerikában hiányzik: a belsőséges emberi kapcsolatok. Igazi barátaim nekem még mindig csak Európában vannak. — Említetted, hogy mára már mindketten kiépítettétek az egzisz­tenciátokat. Mit jelent ez pontosan? — Én kozmetikusként dolgozom ab­ban a városban, ahol élek. Egy jónevű szépségszalonban bérelek helyiséget. A szerencsén múlott, hogy a szakmán belül is sikerült kitűnnöm valamivel. Ilcsi néni természetes alapanyagú ké­szítményeit már jól ismerik Magyaror­szágon. Amerikában mostanában ter­jed a híre. Az itteni Vouge magazinban megjelent írás után sok amerikai ér­deklődött a termék gyártójától Buda­pesten. Úgy alakult, hogy többek kö­Megmaradt a szerelem... jjk Az Amerika előtti itthoni évek nem tartoztak a leg­felhőtlenebbek közé: vá­lás, munkanélküliség, majd fejesugrás egy vállal­kozásba. Egy olyanba, ami itt Békéscsabán addig telje­sen ismeretlen területnek számított. Az akkor aktívan mo- delleskedő ma­nöken divat­stúdiót alapí­tott. Az első amerikai út részben szakmai ta­pasztalat- szerzést, részben kikapcso­lódást je­lentett szá- mára. Leg­alábbis Tímea annak szánta. Aztán már egyéb oka is volt rá, hogy „vissza­járjon” az Álla­mokba. Stephan. Egy német fiatalem­Hamiskás rendőrvallomás Lapunk információi szerint Békés megye rendőrfőkapitánya a gyulai skorpiós lövöldöző feltételezett megverői ügyében indított ügyé­szi nyomozóhivatali eljárás (fele­lősöket nem találó) megszünteté­se után hamistanúzás alapos gya­núja miatt feljelentett egy gyulai rendőr ellen. Ám a Békés Megyei Ügyészségi Nyomozóhivatal meg­tagadta a büntetőeljárás megindí­tását. — Valóban így van — ismerte el dr. Zemplényi László, a nyomozó- hivatal vezetője. - Mivel az alap­ügyben a gyanúsítottak ellen bizo­nyítékok hiányában megszüntet­tük az eljárást, nem lett volna ér­telme nyomozni, hiszen az is csak megszüntetéssel végződhetett vol­na. Nem tudtuk ugyanis eldönte­ni, hogy a rendőr két ellentmondó állítása közül melyik az igaz. — Az egyik biztosan nem volt az. — Csak az objektív valóságra le­het alapozni. Hamistanúzást ilyen helyzetben nem lehet meg­állapítani, hiszen kétséget kizáró­an nem tudjuk bizonyítani, me­lyik a hamis vallomás. Minden hasonló esetben megtagadjuk az eljárást. Ez jogelméleti és jogal­kalmazási probléma. Hamis vád­nak, hamis tanúzásnak csak a száz százalékban valótlant lehet tekinteni. Ez utóbbi akkor tekint­hető megvalósultnak, ha az ösz- szes bizonyíték azt mutatja, a fel­jelentett hamisan tanúskodott. Az alapesetben eljárt hatóság azt sem tudta megállapítani, ki volt a bántalmazó. — Mely hatóság járt el az alap­ügyben? — Mi. Ha és amennyiben pedig az alapügyben' bizonyítádiiányos az eljárás, a most említettben is az lett volna. Minek nyomozzunk olyan ügyben, melyet úgyis meg kell szüntetni?! Persze tudjuk, a rendőr két állítása közül az egyik nem igaz. Csak emlékeztetőül: a rendőr el­ső, a történet napján rögzített val­lomásában elmondta, hogy látta, amint főnöke kétszer belerúgott a később a gyulai piacon lövöldöző hasába. Jóval később a nyomozó- hivatalnak már azt vallotta: csak annyit látott, hogy főnöke lába a földön fekvő felé lendült, azt nem, hogy elérte-e a hasát. A láb tulaj­donosa erre rímelve állította, hogy csak a fekvő kabátját rugdosta kö­zelebb. Sokak szerint a kabát ak­kor (profi módon) éppen a fekvő fejére volt húzva... Ha újra elérjük a megyei főkapitányt, megtuda­koljuk, panaszt tett-e az eljárás megtagadása miatt. K. A. J. Gyula fizet, vagy aki „meghívta”? Október 4-én folytatódik a gyulai képviselő-testület szeptember 27-én megkezdett ülése. Akkor a hosz- szúra sikeredett zárt ülés miatt a fő napirendi pon­tok tárgyalása este nyolckor kezdődhetett el. A nyílt ülésen az egyik legnagyobb vitát a megyei edző- és utánpótlásképző központ létrehozása vál­totta ki. Többek között emiatt sem jutott idő arra a tájékoztatóra, amely a Vár u. 16. sz. alatti ingatlan peres ügyének állásáról számolt volna be. (Úgy tudjuk, a gyulai önkormányzat vagyonát meg­csappanná fizetési kötelezettségről esik szó, me­lyet a Legfelső Bíróság a Vár utcai ügyben egyetem- legesen az önkormányzatra kirótt — a szerk.) E tá­jékoztató az október 4-ei, várhatóan nyílt ülésen kerül a képviselők elé. (a)

Next

/
Thumbnails
Contents