Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-16-17 / 242. szám
14 ★ HÁTSHOW ★ 1999. október 17. sodszor is R 4—est választott. Immár ’82-es évjáratút, mely fehér és 264 ezer kilométer van benne. Engedelmes jószág, az egész család szívesen vezeti. Tízévesen 75 ezer forintért vette, de állítja, most félmillióért sem adná el. A négykerekű a Rönci névre hallgat, olajból és alkatrészekből a legjobbat kapja. Egyetlen szerelő sem nyúlhat hozzá, még műszaki vizsgára is a gazdája készíti fel. R 4- tulajdonosok nem egyszer az ország távoli részéből hívják fel, és kérik ki a tanácsát. Ezek a telefonos autójavítások szinte kivétel nélkül sikeresek. Alkalmi autószerelésének legemlékezetesebb története mégis Szarvason esett meg. Sok éve történt, akkor még a gépjavítóban dolgozott. A főúton éppen az üzem kapuja előtt robbant le egy R 4-es. Sinka József a fél szemét rajta tartotta, látta, hogy javítják, s azt is, hogy sehogyan sem boldogulnak. Dél is elmúlt, amikor szívességből elvállalta, hogy a kolléganőjét kocsin kiviszi a buszpályaudvarra. Nem állta meg, hogy le Rönci tizenhét éves és szeretnivaló. Mindössze egyszer hűtlenkedett, a 44-es főút 13 as kilométerkövénél, decemberben, sötétben, mínusz 15 fokban. Gazdája, Sinka József békésszentandrási polgármester kész volt elfelejteni e botlást. A legjobb olajjal és alkatrészekkel kényezteti, s nincs az az autószerelő, akire rábízná kedvencét. A Renault 4-est annak idején csúcstechnológiának kiáltotta ki a szakma. Kevés hibakockázattal járó, egyszerű műszaki felépítése, biztonságos, kényelmes volta hamar népautóvá avatta hazájában. Több milliót adtak el belőle, s a hetvenes évek elején közülük nem egy a Párizs—Dakar rali útvonalát is leküzdötte. Sinka József még gépészüzemmérnök-hallgató- ként olvasott szakcikket az R 4- esről, és egyből beleszeretett. A fiatal gépésznek azonban sokáig csak a vágya volt meg az autóra, a pénze nem. 250-es Simsonját 1978-ban cserélte fel álmai autójára. A tízesztendős Renault nála tizenhárom évig szolgálta meg az árát. Sinka edző a versenyekre az egész kajakcsapatot (kajakostól) ezzel fuvarozta. A kocsit a szintén kajakos tatabányai polgármesternek adta el. Jó néhány év után tőle a Renault Son cég vette meg, s állította ki a tatabányai kereskedésében, mint veterán autót. Sinka József máne fékezzen a veszteglő Renault mellett. — Csak tíz perc van a busz indulásig! — figyelmeztette a munkatársnője. t — Ne félj, elérjük! — szólt vissza. Amint föléhajolt a motornak, egyből meglátta a hibát. — Van egy darab madzagjuk? - kérdezte az ácsorgóktól. Volt. Gyorsan kikötötte a meghibásodott alkatrészt, két percbe sem telt, a kocsi beindult. A buszt pedig elérték. Még mondja valaki, hogy az élet bonyolult! Cs.R. Sinka József a polgárok és az autók mestere, s ezt nem ő állítja, hanem akiknek módjuk volt meggyőződni erről Csipkerózsika az életben is hercegére talált Steinkohl Erikát többnyire zenés, táncos darabokban, láthatjuk a békéscsabai Jókai Színházban — a nyárelőn pedig a Békés Megyei Hírlap Gyulai Várszínház című mellékletének címlapján is feltűnt a 25 éves, csinos szubrett. Mert Erika kedvenc műfaja az operett — bár vágyik drámaibb szerepekre is —, legközelebb a Gazdag szegényekben láthatja őt a csabai közönség. — Hogyan került címlapra? — A lap fotósa mondta, hogy a gyulai várszínházról készülő színes melléklet címlapjára kellene egy mutatós felvétel. Mivel tudta, hogy az egyik bemutatott darabban, az Alice-ban főszerepet játszom, megkért, hadd fotózzon engem. — Szívesen modellkednél máskor is? — Persze, ha maradna időm rá a színház mellett. Bár kissé túlkoros vagyok már ehhez, lassan a 25-dik életévemet taposom. — Hogyan lett belőled színésznő? — Világ életemben az akartam lenni. A békési gimnáziumban érettségiztem. Elvégeztem az Operett Színház stúdióját, majd amikor Békéscsabán a My Fair Lady színpadra állításához kerestek embereket, jelentkeztem. Miután a darabot levették a műsorról, szerződést ajánlottak, és azóta is a Jókai Színháznál dolgozom. — Milyen darabokban szeret játszani? — A színpadi ének és tánc az erősségem, többnyire ilyen darabokban kapok szerepet. — Nem szeretne néha drámai figurákat eljátszani? — Szeretnék, de ez még várat magára. Lehet, hogy a közönség számára úgy tűnik, a drámai szerepek eljátszása jóval nagyobb feladat, mint mondjuk egy operettben szubrettnek lenni, mégsem így van. Több órát végig táncolni, énekelni nagyon fárasztó tud lenni, közben pedig prózai részeknél legyek fitt, és nem lát- szódhat, mennyire kivagyok... — A Csárdáskirálynőben Oszvald Marika helyettesítője volt. Milyen vele dolgozni a próbák alatt? Nem viselkedett lekezelően? — Dehogy. Marika nagyon segítőkész, főleg a fiatal színésznőket biztatja, rengeteg hasznos tanáccsal látott el minket. Jó látni, hogy még mindig szív- vel-lélekkel, teljes erőbedobással dolgozik, annak ellenére, hogy tulajdonképpen már mindent elért ezen a pályán: ő egy élő legenda. — Nem gondolkozott azon, hogy más színházakba is elszerződjön egy-egy produkcióra? — Szeretnék kicsit kikacsintani a nagyvilágba, de januártól júniusig minden időmet a színház kötötte le, így nem tudtam meghallgatásokra járni. Egészséges dolog lenne kipróbálni magamat más környezetben, új szerepekben is. Csak időm jutna rá! — Ennyi elfoglaltság mellett jut még ideje magánéletre is? Talált már magadnak társat? — A barátom is színész, Marton Józsefnek hívják. A Csipkerózsika című mesedarab próbái alatt ismertük meg egymást igazán. — Netán ő volt a herceg, ön pedig Csipkerózsika? — Pontosan — neveti el magát Erika. — Azóta együtt élünk. De ahhoz, hogy azt mondhassam, megtaláltam a társamat, még jó néhány évet el kellene tölte- nünk együtt, jóban-rosszban... Mindkettőnknek csak most indul a pályája, ki tudja, hová sodródunk. — Frankó — FOTÓ: SUCH TAMÁS
