Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-16-17 / 242. szám

1999. októbeí ÍÖ-17., szombat-Vasárnap Hétvégi magazin 7 _____________ÖCCSE, AKIHEZ ÖTVEN ÉV UTÁN BEKOPOGOTT, NEM ISMERTE MEG_____________ Jo hn Demien, az amerikai magyar hazajött A városházi hivatalnok 1997-ben azt javasolta Demján Mihálynak, hogy nyilvánítássá holttá az 1950 óta eltűnt bátyját. Akkor nem kell évente bejön­ni mint „gyám” adategyeztetésre, nem lesz több gondja vele. Demján Mihály nem tette meg. 1998-ban aztán, több mint 50 év távoliét után John N. Demien, az eltűnt báty, megjelent öccse házában Szarvason. Azt mondják, hogy a körülmények nem csak a jellemet formálják, hanem a kül­sőt is. John N. Demien arcvonásai, tar­tása igazolni látszanak ezt a véleményt. Egyenes tartású, szikár férfi, aki még mindig aktívan dolgozik. Arcvonásai karakteresek, beszédstílusa határozott, magabiztosságot sugall. Tipikus jenki — mondanám, amikor a lágy vonású, csendesebb, lassabb tempójú öccse mellett látom, de mégse mondom, mert a másik testvér inkább rá hasonlít. És Kondoroson nemigen akad .jenki". — Amerikai vagyok — szögezi le tört magyarsággal John N, Demien beszélge­tésünk kezdetén. Valóban, keresi a ma­gyar szavakat, néha akaratlanul is angol­ra vált. Felesége, Rosemary egy darabig csendesen üldögél, aztán — mivel egy szót sem ért beszélgetésünkből — átül a bőséggel megterített családi asztalhoz. — John Demien a nevem — szól a bemutatkozó mondat. — Magyarul: Demján János. 1922-ben születtem. Édesapám Demján János, édesanyám Dobrotka Erzsébet — fűzi hozzá. — Mi volt a foglalkozásuk? Mibál éltek? — Ők kint voltak, tanyában éltek: Kis..., kis... — Kisparasztok? — Kisparasztok voltak. Három gye­rek volt. Én voltam a legidősebb. Az­tán Gyurka, az négyéves..., négyes... —Négy évvel fiatalabb? — Négy évvel. Miska meg tőlem ti­zenkét évvel. — Itthon hogyan élt? Mit csinált? — Én csak mentem iskolába, és az apámnak segítettünk. —18 éves volt, amikor kitört a há­ború. — Igen. Negyvenháromban behúz­tak katonának. Negyvennégyben az egész zászlóalj kimentünk Németor­szágba. Befejeztünk Németországba háborút. Jött az ezredes: A háború meg van fejezve, ti menjetek ahova akartok! — Erre mit csinált? — Én mentem az amerikaiaknak dolgozni. Söpörgettem, megtisztítot­tam kocsit. Ami jött. Laktunk az ame­rikaiaknál. Fizetést nem kaptunk, csak etetést. Etettek minket. — Miért nem indult haza? — Miért nem jöttem haza? Én jöttem haza! De mondta az amerikai: „Á, te nem akarsz hazamenni. Várj egy kisset. Ké­sőbb.” Vártam. Megtanultam amerikaiul, németül. Ott voltunk Németországba. Aztán jöttünk Ausztriába. És én még fia­tal voltam. Etetést és ruhákat kaptam. — Később Angliába ment. Miért? — Akartam látni. Ott dolgoztam a gépeken. Téglagépeken, amit csinál­tunk. Aztán dolgoztam amerikaiaknál. Volt egy gyárjuk ottan, és dolgoztam. Építettünk kenyérgépeket. Hét évig. Akkor megházasodtam. Feleségem volt Oxfordban könyvkötő. Az is maradt. — Hol laktak? — Mentünk a szobába, és fizettünk érte. — Mire nősült? Az albérletre? — Ne, ne! Ott Oxfordban csináltam kenyérgépek, feleségem könyvkötő volt. Laktunk családnál is '55-ig. Az­tán kimentem Amerikába. — Miért nem maradtak Angliában? — Mert én akartam Amerikát látni. — Hol telepedett le? — Béknben. írják úgy: Bacon, New York államban. — És mit csinált Baconban? — Dolgoztam gépeken. Csináltak... nem ruhákat csináltak... Széttéptek ru­hákat azok a gépek. Azokat a gépeket javítottam is. — Most az áll a névjegyén, hogy mérnök. Mikor lett mérnök? — Kilenc év után. Még Angliában megvégeztem középiskolát. Esténként, szombaton, vasárnap jártam egyetemre. Kilenc évig tanultam. Sok lemondással, de megtanultam. '55-től '64-ig. Ezután mentem egy francia emberhez. Volt ne­ki egy ... plasztik ..., mű .... mű... — Műanyag? — Az. Műanyaggyára. Én üzletve­zető lettem. — Üzemvezető mérnök lett? — Üzemi és szerkezeti mérnök. Én megrajzolom a gépeket és megcsiná­lom. Ahogy mondják: áéj tú zi, Á-tól Z-ig. Aztán a francia ember meghalt közbe, és a gyereke nem akart csinálni plasztik, csak gombot. És akkor elmen­tem másik gyárba, szűrőkhöz. Előkerül egy prospektus. Ebből ki­derült, hogy Demien úr egy olyan üzem főmérnöke lett, amelyik üzemek­be, kórházakba, háztartásokba levegő- és folyadékszűrő berendezéseket gyárt. 1970 óta itt dolgozik. Időközben nyug­díjba ment, de ma is teljes munkaidő­ben alkalmazzák. A cég európai ügyeit intézi Belgiumban. — A családnak soha nem adott hírt magáról? — De. Én írtam nekik Németor­szágból, Ausztriából, Angliából. Az apám megírta, hogy az anyám meghalt 1950-ben. Én írtam vissza. Ők is írtak, de ez volt az utolsó levél, amit meg­kaptam. Ettől kezdve semmit nem kap­tam, ők se kaptak. — És most hogy került elő? — Mikor mi épültünk egy gyár Bel­giumban, én kijöttem nekik felépíteni amerikai gyár. Megtalálkoztam egy franciával, aki a menedzsere volt az egész gyárnak. A felesége brazil. Mondja: sose mentünk még Magyaror­szágra. Mondtam neki, mi négyen menjünk el. így hát '98-ban eljöttünk. Budapesten vettünk bérbe kocsit. Meg­ismerkedtünk egy emberrel, Lajossal, aki szarvasi volt. Ő megígérte, hogy segít megkeresni a családot. Másnap bevitt a születési irodába. — Anyakönyvi hivatalba? — Igen. Megmondtam apám nevét, címét, születésnap, minden. Be volt írva: meghalt 1980-ban. Akkor mondtam: Gyurka. Még él, mert itt nincs semmi be­írva. Mihály. Ő is még él. Hol lakik? Be­mentünk egy másik lányhoz. György nem lakik itten, valahol másik városban. Mihály: Rózsa Ferenc utca 26. Lejöttünk ide Lajossal. Miska éppen otthon volt. — Megismerte? — Nem. Megkérdeztem: Mihály? Igen. Én János vagyok, a testvéred. Rázta a fejét: Hisz az nem lehetséges! Te meghaltál! Újra születtem — mondtam neki. Akkor csak három órát töltöttünk Szarvason, —Egy év sem telt el, és már visszajött. — Akartuk, hogy megkeressük a családot. Amikor kimentünk a katona­sággal, Mihály kilencéves volt. '98-ban meg nyugdíjas! 64 éves! Kerestem is­merősöket. Mind meghaltak. A roko­nokat meg nem ismertem. — Gondolom, azért barátsággal fo­gadják. — Mindenki. Mesélni kell nekik. Egy hete mindig megyünk. Keressük a rokonokat. — Látja, hogy milyen ma Magyar- országon élni? — Mostan? Amit látok, az nem rossz. — Mi az, ami jó? — Most a szabadosság. Többet le­het kapni. 240 forint egy dollár. — Nem panaszkodnak a rokonok, hogy nehéz az élet? — Nem. Senki nem panaszkodik. Mindig esznek, isznak. — Soha nem érzett honvágyat? — Honvágy? Nem értem. — Haza soha nem vágyott? — Én fiatal voltam, én mindig men­ni akartam. Én nagyon kíváncsi voltam mindenre. — Ennyi év után hazajött. Felkava­rodtak az emlékei, vagy csupán érde­kes, amit lát? — Van valami, de nem minden. Ne felejtse el, mikor én kimentem, 22 éves voltam. Akármit keresek, nincs ott, ami volt! Örülök, hogy megtalálkoztam a testvéreimmel. Mindenkivel, az egész családdal. Ők is örülnek, mi is örülünk. —Nem jutott eszébe, hogy hazatele­pül? Itt a nyugdíjából úri módon élne. — Azt tudom. Hazajönni? Nem tu­dom. Még most... — Mai jövedelme magyar pénzben mennyi? — Hatszázezer forint egy hónapba. Nyugdíjat kapok havonta, fizetést he­tente. Közben Mihály is mellénk telepszik. — Kilencéves volt, amikor a bátyja bevonult katonának. Még gyerek. Em­lékezett még a bátyjára? — Persze. Gyerekként nagy élmény volt, mikor katonaruhában hazajött. — Aztán megszakadt a kapcsolatuk. — Apám írt neki. Kaptunk is levelet tőle, de mindig fel volt bontva. '50-ben meghalt édesanyám, ezt még megírtuk neki. '50-től nem kaptunk levelet, az­óta semmit nem tudtunk róla. — Holtnak hitték? — Nem, de nem tudtunk róla sem­mit. Kerestettük a Vöröskereszttel is. Mindig az jött vissza, hogy ismeretlen helyen tartózkodik. — Mire gondolt, mikor meglátta? — Csak néztem. Nem tudtam szól­ni, csak néztünk egymásra. Emlékez­tem még a régi képekre, de nem hason­lított. Aztán megszoktam. Összemele- gedtünk. Sokat beszélgetünk, keressük a közös emlékeket. De nagyon kevés van. Kutas Ferenc Ajánló 1999-es mozis toplista 1. Múmia 2. Szerelemes Shakespeare 3. Egy bogár élete 4. Briliáns csapda 5. Penge 6. A csaj nem jár egyedül 7. Ha eljön Joe Black 8. Ronin 9. Kalózok 10. Visszavágó Filmajánló Diszkópatkányok A Butabi testvérek elképesztően „laza” mozgásukkal minden szom­baton célbaveszik a legmenőbb klu­bot, a Roxburyt — az egyetlen bibi, hogy még sosem engedték be őket. Aztán egy váratlan baleset megvál­toztat mindent, a Butabi buli megál­líthatatlanul beindul. Dumb és Dumber óta nem hordott két ilyen idiótát hátán a föld. Könyv A lélek tagadása A LÉLEK TAGADÁSA AZ EUTANÁZIA ÉS A HALÁL SPIRITUÁLIS ÉS ORVOSI SZEMSZÖGBŐL M. SCOTT PECK M. Scott Peck orvos-teológus ebben a könyvében korunk egyik vitatott témá­ját, az eutanáziát vizsgálja orvosi és spi­rituális szempontból. Gondolatban vé­gigvezet bennünket a haldoklás Kübler- Ross féle fázisain, bemutatva a fizikai és lelki fájdalmak fokozatait is. Megismer­kedhetünk olyan esetekkel, melyekben az elmén vagy a testen elhatalmasodott betegségek miatt (akár segédlettel, akár nélküle) az öngyilkosságot választotta a beteg. Az író általában elítéli az eutaná­ziát, mert a megfelelő fájdalom csillapí­tásával a személyiség tanulási folyama­tát látja a halál előtti lelki tusában. Véle­ménye szerint a hospice-mozgalom szakszerű munkája teszi elviselhetőbbé, testi szenvedéstől mentessé az utolsó időszak nehéz napjait, ám korunkban még nem mindenki számára elérhető ez a fajta ápolás. Vitatható Scott Peck állás- foglalása az eutanázia kérdésében, ám könyvének témája mindenképpen idő­szerű, s közelebb viszi az olvasókat a ha­lál elfogadásához, megértéséhez. Sorai elgondolkodtatnak arról, jogunk-e halá­lunk időpontjáról és módjáról dönteni, s az eutanázia méltó befejezése-e földi pályafutásunknak. B. P. A. ZENE! - ZENE! - ZENE! ksoekO Sqpssas Kedves Fiatalok! Zenei játékunk folytatódik. A kérdésre adott helyes válasszal két darab DJ Bobo: Level 6 című kazettáját lehet nyerni. Kérdésünk: 1. Az új DJ Bobo-albumon melyik az a szám, melyről maxi lemez is megjelent? a) MYSTASIA b) TOGETHER c) LIES A helyes válasz betűjelét írjátok fel a levelezőlapra! A megfejtéseket legkésőbb október 21-én adjátok postára! Címünk: Békés Megyei Hírlap, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írjátok rá: Zene! Zene! Múlt heti rejtvény megfejtése: a) 2. Nyertesek: Diószegi Imre, Sarkad, r-™-—-—i Sipos Emese, Békéscsaba. RECORD A nyereményt postán kiküldjük. EXPRESS jNárÉicf Tipp: Kérdés: A Pállasz Áruházban sokféle csaptelepből lehet válogatni, ön szerint hányféle márkájú csaptelepet forgalmaz a Pállasz? 1. 2-féle (Mofóm, Kludi) 2. 3-féle (Mofém, Kludi, Grohe) 3. 4-féle (kerámiabetétes, Mofém, Grohe, Kludi) Beküldő neve, címe: ........................................................................ E lőző kérdésre adott helyes tipp: 1. Nyertes: Frankó Tibornó, 5600 Békéscsaba, Vészéi u. 71. w t PÁLLASZ ÁRUHÁZ - AZ ÉPÍTKEZŐK ARUHAZA VELÜNK EG f ÉLE1KE ÉPÍTHET! Nyeremény: 10 OOO Ft értékű vásárlási utalvány. (A nyeremény átruházható.) Beküldés határideje: 1999. október 27. Beküldés helye: 5600 Békéscsaba, Paliasz Áruház, Trefort u. 2/1.

Next

/
Thumbnails
Contents