Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-11-12 / 212. szám

1999. szeptember 1 1-12., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Xaver Varnus Csabán „A sztárnak is vannak alapvető emberi jogai...” Rejtvény Kérdésünk: melyik megyei városból indult végzetes útjára Petőfi? A szarvasi néptanítókról Lámpások voltak egykor a békési tanyavilágban AZ ÚT MENTÉN CSÁRDA ÁLL, Áll egy csárda nem messze Békéscsabától, úgy tízegynéhány kilométerre, a Pestre vezető főút mentén... Aki egyszer is hallott róla, soha másképp nem említi, csak így: a Fiala-csárda. A névadó, Simon Fiala János szeptember 13­án ünnepelné 100 éves születésnapját. A napjainkra már kevéssé csárda-kül­lemet mutató épület a megyeszékhely felől érkezve, nem sokkal a Békéscsa- ba-tábla után áll, ahol a 44-es főútról Telekgerendás felé lehet letérni. A csárda mögötti, Kamut irányába tartó földút — dűlő — neve még tartja ma­gát: az idősebbek „betyár-út”-nak ne­vezik. Mellesleg az egykor szentmik- lósi csárda néven ismert épületet — a kondorosi csárdával együtt — már a II. József korabeli térképek is feltüntetik, mint az Vitaszek Zoltán „Békés me­gyei leg-ek” című kötetében is olvas­ható. betyárnak a későbbi Fiala-csárdában. Sajnos, ezt a bizonyos pincét az 1970- es években — tehát nem is olyan régen — betemették. A pince Rózsa Sándor múltával is sokszor szolgált búvóhe­lyül, utoljára talán a Fiala családnak, amikor 1944-ben a szovjet csapatok bevonultak. Dr. Simon Fiala János békéscsabai főgyógyszerész, a csárda névadójának fia másra is emlékszik: — Apai nagyanyám, Sztraka Mária sokat mesélt Veszelkáról, Rózsa alve- zéréről, akiről még az ő nagyapjától hallott. A szájhagyomány úgy szól, Magyar Dolgozók Wrtja * «Kfsesmi pisreizonsAG» Sjofead«Jg-téf 6 te.*». »~n. *~n 5, Asiat ?7j álmon. TI#is ,Tánosrll Lnf. kill?. OTP, ffitVosti.'4oia4nj VégrsfcAJtá Blíoftr 3 z e .K e ás ’ Kedvei Siyt'írssk! A* g.-tisHaitftK, küláj'.tk -nforwáorl inkát Simon Tiala Jánosnál, ssklnsk fia e&att felvitelre kártes jj •— ^II1 Äit ......A *-1« v.«>m»<1ii1 sí vagvon/t. 3e;#t Jtsgl “ d ór^zöUii...-a&ia3».a „Sitii "»i n «ifg wm» t + is volt. T8?d|st tsgö* itottál íVta-tlsa A Magyar Dolgozók Pártja Békéscsabai Pártbizottságának levele a szege­di orvostudományi egyetemre: Simon Fiala János apja kulák, politikailag megbízhatatlan, gyermekének egyetemi felvételét nem javasolják Ki ne sejtené, hogy a betyár-út elne­vezés Rózsa Sándor szerepére utal, aki a legenda szerint a múlt században er­re felé is gyakran megfordult. Akkori­ban az utat még erdő övezte, mi több egy Rózsa Sándor-pincéről (vagy csu­pán legendájáról?) is tudni véltek az itt lakók, rejtekhelyül szolgálva a híres hogy a kondorosi és a Fiala-csárda kö­zött valamilyen, föld alatti összekötte­tés is volt, magyarán alagút kötötte össze az egymástól mintegy 10 kilo­méterre lévő két csárdát. Az idősebb Fiala János örökölte a csárdát, méghozzá 1920 körül, Fiala Edétől. A száz éve született Simon Aki egyszer is hallott róla, soha másképp nem említi, csak így: a Fiala-csárda Fiala János megtartotta a csárda erede­ti funkcióját. 1951-ben, amikor az épü­let az ÁFESZ-é lett, a csárda nevét Fialáról Tölgyfára változtatták, hivata­losan ezen a néven működik a mai na­pig. 1989-ben aztán kiderült, hogy an­nak idején nem történt meg a tulajdon- jogi átírás... Mellesleg, Fiala János népszerű em­ber volt a környéken. 1919-ben Szege­den felsőkereskedelmi érettségit szer­zett, amely alapján a tanyavilágban ta­nult embernek számított. Gyakran kér­ték meg kérvények, beadványok meg­fogalmazására. Az már a meglehetősen újkori törté­nelem része, hogy a második világégés idején — mint fentebb már szóba ke­rült — itt vonultak el a német és a szovjet csapatok. S ha már útba ejtet­ték a csárdát, írásos emléket is hagy­tak: a szovjet városi parancsnokság például 100 hektó bort szállí­tott el, úgymond közcélra, át­vételi elismervény ellenében... Még újabb időket idézve, az ejső téeszesítés idején, 1951-ben Simon Fiala János nem lépett be a szövetkezetbe, ezért azonnal el kellett hagy­nia az épületet, annál is in­kább, mert „az épületben a fennálló társadalmi rendszer ellen lázítanak nem kívánatos elemek.” Ezt követően ref-es — rendőri felügyelet alatt álló — lett Simon Fiala János, folyamato­san ellenőrizték. Nem kevésbé érdekes azonban a csárda pillanatnyi sorsa sem, amelyet immár nyugdíjas fia, az ismert gyógy­szerész idéz fel: — Hogy is fogalmazzak röviden? A rendszerváltozástól azt is reméltük, hogy visszakapjuk jogos tulajdonun­A csárda-tulajdonos, Simon Fiala János ifjú korában kát, ám eddig minden kísér­letünk hiába valónak bizo­nyult. Kérel­münk a Legfel­sőbb Bíróság­tól kezdve, megjárta a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságát is. Többször fordul­tunk vezető hazai politikusokhoz, de nem reagáltak levelünkre. A bíróság nem tartotta jogosnak a csárdaépület visszaszármaztatását. Egyébként utá­najárásunk során kiderült, hogy ezt az épületet egyszerűen elfelejtették álla­mosítani is. A „Fiala-csárda” története tovább íródik. Hogy a história ezután követke­ző lapjaira mi kerül még, azt a minden­kori „betyárvilág” szabja meg. Fábián István JMÉMi ■St* ■HMHNHHMÍ MBHI ; . - ­I WKKKM A PINGVINEK ÉS A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG A vidék ügye jól áll! Intézik már az egész világon. Nem csak Budapesten, Kelet- és Nyugat-Magyarországon, hanem Új Zélandon, Mongóliában, Kínában, Marokkóban, Tunézi­ában és a földkerekség még számos országában. Mindez a napokban derült ki, amikor nyilvánosságra hozták, merre is járt Torgyán József minisz­terré ütése óta. Az adatok szerint a vidékért is felelős kormánytag az elmúlt egy eszten­dőben húsz alkalommal utazott külföldre, ahol összesen 87 napot töltött. Munkaidejé­nek közel egynegyedében tehát a határokon kívül intézgette a magyar mezőgazdaság és vidék ügyeit. Torgyán miniszter egyedül az Antarktiszon nem talált tárgyalni valót, a je­ges földrészen kívül valamennyi kontinensen megfordult az említett időszakban. (Nyilván a pingvineket nem érdekli a magyar mezőgazdaság és vidékfejlesztés dolga.) Teljesítménynek sem kevés a Torgyán doktoré. Egymaga alighanem hosszabb távot futott be egyetlen esztendő alatt, mint történelmünk összes utazója, beleértve Körösi Csorna Sándort, Vámbéry Ármint és Germanus Gyulát. Igaz, nekik nem kellett akkora feladattal megbirkózniuk, mint miniszte­rünknek. Csak összehasonlításként: a magyar diplomácia vezetője, akinek ugyebár hivatalból kell utazgatnia — úgy is mond­hatnám, az a dolga —, mindössze 71 napot tartózkodott a határon kívül. Amiből persze azt a következtetést is le lehet vonni, hogy a magyar külpolitikát könnyebb külföldön eladni, mint a magyar vidékfej­lesztést és mezőgazdaságot. De olyan olva­sata is lehet a dolognak, hogy nem rossz program beutazni a világot, különösen nem, ha vaskos napidíjat adnak, fizetik az útikölt­ségét és a szállást a legelőkelőbb szállodák­ban. Meglehet, eközben a hazai termelő úgy látja, maradna inkább itthon a minisztere és tárgyalna húskombinátokkal, tejfeldolgozókkal, malmokkal, s legfőképp a pénzügyminiszterrel, mit is lehetne kezdeni a gazdákra rohadó búzával, kukoricával, s a nyakukra hízó sertésekkel. Ámbár az is előfordulhat, hogy a termelő nem ért az egészből semmit. Nem veszi észre, hogy Torgyán doktor miatta utazik, érte fárad, lakik négy-ötcsillagos szál­lodában, tölt távol családjától heteket. Szegény miniszter úr! Nem hiszem, hogy lenne gazda, aki cserélne vele! Árpási Zoltán Nyilván a pingvi­neket nem érdekli a magyar mező- gazdaság és vidék- fejlesztés dolga. ,™v, MgM«»«»»,> SftACAMOftQWOjWfMQftflOfrMWM » (Mt ' :■ 7 ■ : : : ;77 : : 7 ■■ x SS Ä .-*- ß.;. 7V77Ä.< 7.. -7;: 7:7.- < _. .■: Vésztő, 1904. Községháza. Ma is az. Talán nem sokat változott, legfeljebb a környezete. Városias lett, mint egész Vésztő

Next

/
Thumbnails
Contents