Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-08 / 209. szám
1999. szeptember 8., szerda KÖRKÉP Kopjafára vésett szöveg román olvasatban Avagy miért akarják visszaállítani az aradi szabadságszobrot a magyarok? A múlt héten kezünkbe került a romániai Adevarul című napilap Arad megyei kiadásának augusztus 31-ei száma. A szélsőséges politikai hangvételéről ismert újság bő terjedelmet szentelve bírálja az aradi Szabadság-szobor tervezett felállítását. Az Adevarul meglepő módon hosszasan foglalkozik annak a kopjafának az elhelyezésével, melyet lapunk állított július végén, Szőlős közelében a világosi fegyverletétel 150. évfordulója alkalmából. A következőkben az Adevarulban megjelent cikk olvasható magyar fordításban. Eddig Aradot olyan városnak ismerték, ahol az interetnikus kapcsolatok modellértékűek voltak az ország más, központi vagy kevésbé központi részeihez képest. A mindennapi problémák, amelyek túlélési harcnak tűnnek, azonosak mind a románok, mind a magyarok, németek vagy szerbek számára. És mégis... Az ezeréves Magyarország emlékműve ...ezzel a háttérrel „felvilágosult elmék” a helyi RMDSZ vezetőségéből úgy találván, hogy a túlzott csend árt, elhatározták, kissé felélénkítik a légkört, mégpedig a Szabadságemlékmű újbóli felállításával Arad valamelyik központi terén. „Az aradi turizmus felélénkítésére” — fogalmazott Darida János alpolgármester. Eckstein-Kovács Péternek, a kisebbségek államtitkárának az a véleménye, hogy ez a szobor- csoport a romániai magyarság legfontosabb emlékműve. A probléma az emlékmű üzenetéből adódik. A szobor- csoport felállítása — lévén az ezeréves Magyarország szimbóluma — a dualista Magyar- ország kulturális és politikai céljait szolgálta: a magyarok ezzel akarták megünnepelni a pannon síkságra való bejövetelük ezredik évfordulóját. Azokat a kegyetlenkedéseket, amelyeket a tizenhárom tábornok (fatális szám) elkövetett Arad környékén 1848—49 történelmi pillanataiban, már ne is említsük! Nyilvánvaló megtévesztés, hogy eleinte a szobor visszahelyezését „jelentős művészi értéke” miatt követelték, s ezt Budapest is kitartóan támogatta. Ezután jött egy „diploma- tikusabb” javaslat, hogy hozzanak létre román—magyar megbékélési parkot, s itt állítsanak emléket az 1848-as magyar és 1989-es román forradalomnak. Természetesen az 1848-as magyar emlékmű (micsoda meglepetés!) éppen a Szabadságszobor. Ez idáig az aradiak többé-kevésbé ellenezték a magyar emlékmű fölállítását Arad központjában (jelentős összegeket igényel), mára már odáig jutottunk, hogy az 1848- as és az 1989-es romániai események egybevetése nacionalista érzelmeket válthat ki mindkét oldalról. Az aradi forradalmárok képviselői kezdettől fogva elutasítanak egy ilyen lehetőséget. Összefoglalva: a művészetet és a kultúrát, melyeknek kapocsként kellene szolgálniuk a nemzetiségek és etnikumok között, ügyesen manipulálják egyes személyek, akik abban érdekeltek, hogy feszült légkört teremtsenek. Ez bizonyítaná a nemzetközi fórumoknak és az egész világnak: „a románok ellenszenvét a magyar nemzettel szemben”, „a honfitársak elnyomását, és azok jogainak csorbítását”. *** Összefüggésben a tizenhárom tábornok (a magyar forradalmi hadsereg vezetői) kivégzésének 150. évfordulóján rendezendő, 1999. október 6-ai megemlékezés előkészületeivel, a helyi szélsőséges szeparatista vezetők, a magyarországi és hazai revizionista körök támogatásával szorgalmazzák a magyar vonatkozású emlékmű visszaállítását. Még a kisebbségek államtitkára, Eckstein- Kovács Péter is kijelentette nekünk, hogy: „A Szabadság” felállítása Aradon kedvező lépés, amely része a két ország miniszterelnökei közötti politikai megegyezésnek.” Július végén az aradi Váralja negyedben az emlékoszlop szomszédságában tábort rendeztek, melyben magyarországi diákok és az aradi 1-es, 12- es és 21-es iskolák magyar tagozatos tanulói vettek részt. Különböző foglalkozások keKopjafánk fényképe alatt az Adevarulban a következő szöveg olvasható: Egy ,,oszlop”, különleges történelmi jelentőséggel. Egy „oszlop”, amely nem az együttélés útját egyengeti, hanem kiássa a halottakat rétében a — 12 és 18 éves — fiatalokat arra készítették fel, hogy felelevenítsék a tizenhárom tábornok tevékenységét, izgató jellegű szövegeket is használva. Ilyen erőszakos fellépés mellett, visszaélő módon, idegen célokat szolgálva kiemelkedik egyes magyarországi szélsőséges-revizionista körök lépése, akik semmibe véve a román nép kultúráját és műveltségét, egy szuverén, egységes és független állam hatáskörét, 1999. július 24-én Magyarországról behoztak egy faragott és lakkozott faoszlopot, amelynek hossza kb. 140-150 cm, metszete négyzet alakú, oldalai 15 cm szélesek. Az oszlopot a Seleus (Szöllős) és Sicula közötti aszfaltozott út mellett helyezték el, kb. egy km-re a Ieneu (Borosjenő) felé vezető országúttól, azon a helyen, ahol feltételezhető a magyar honvédsereg fegyverletétele az 1848—49-es harcok után. Az oszlop oldalain a következő felirat volt olvasható magyar nyelven: „Emlékezésül az 1849. 08. 13-ai fegyverletétel 150. évfordulójára; a magyar, román, szlovák és német honvédek emlékére. Kegyelettel Magyarországról, Békéscsaba, Békés Megyei Hírlap (az ottani napilap).” A hasonló gyakorlat következménye az is, hogy egyes helyi magyar nemzetiségi egyesületek képviselői hangsúlyosan ébren tartják az autonomista-szeparatista eszméket. A Misca (Muszka) községhez tartozó Satu Nou (Simonyifalva) nevű helységben kikényszeríttették a helységnévjelző tábla magyar nyelvű feliratozását. Máshol a magyar etnikumú tanácsosok a magyar nyelv mielőbbi alkalmazását akarják kierőszakolni, és azt, hogy magyarokkal helyettesíthessék a polgár- mesteri hivatal jelenlegi dolgozóit, ha azok nem akarnák megtanulni a magyar nyelvet. Vajon ez lenne a román— magyar együttélés modellje Aradon? Majd meglátjuk.... Doru Sinaci * A Szabadság-szobor tervezett elhelyezésének háttér- magyarázatát kétségtelenül a világon egyedülálló módon értelmezi az Adevarul. Elgondolkodtató már csak azért is, mert azt hihetnénk, tíz évvel a Ceausescu- rendszer megdöntése után végleg elültek vagy legalábbis nem kapnak nyilvánosságot ilyen elvakult-elvadult vélemények. Néhány honfitársukat megtéveszthetik, bár épp maga a cikk szerzője kerül nyilvánvaló ellentmondásba, amikor kopjafaállításunk célját a maga módján igyekszik magyarázni. Elköveti ugyanis azt a hibát, hogy — némileg ugyan pontatlanul — leírja a kopjafára vésett szöveget. Márpedig annak nincs más üzenete, mint ami kiolvasható belőle. Szó szerint: „Az 1849. augusztus 13-ai világosi fegyverletétel emlékére — Tisztelgés a magyar, román, szlovák és német honvédek emlékére — Magyarországról, Békés megyéből, a Békés Megyei Hírlaptól”. A Szerkesztőség Önkormányzati informatika Korszerű technológiák sikeres alkalmazása az önkormányzati informatikában címmel az orosházi ön- kormányzat konferenciát szervez Gyopárosfürdó'n, a Panoráma üdülőházban szeptember 9—10-én. A házigazdák szeretnék bemutatni, hogy néz ki az informatika, az internet és a rendszerintegráció a mindennapi orosházi gyakorlatban. Csütörtökön 14 órakor, az ünnepélyes megnyitó után bemutatkozik a Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége, majd az Orosházi Kistérségi Területfejlesztési Önkormányzati Társulás. A program részeként a térinformatika hasznosságáról és a komplex vagyongazdálkodás térinformatikai támogatottságáról hallhatnak előadást a résztvevők. Pénteken 9 órakor kezdődnek az előadások, az építéshatóság, a területrendezés és környezetvédelem lesz a téma, valamint az ügyviteli modulok. Cs. I. Hivatalt vesztett A kötegyáni képviselő-testület a legutóbbi ülésén — többek között — Vecsernyés István jegyző fegyelmi ügyét is megtárgyalta. A képviselők még a május 25-ei ülésükön hivatal- vesztés fegyelmi büntetést róttak ki a jegyzőre. A Gyulai Munkaügyi Bíróság azonban az önkormányzat döntését — tartalmi és formai hiányosságokra hivatkozva — elutasította, Vecsernyés Istvánt munkakörébe visszahelyezte. Formai hiányosságnak tekinthető ugyanis az, hogy a fegyelmi eljárás során olyan tanúkat is — jelenlegi képviselő-testületi tagokat — meghallgattak, akik a döntés- hozatalban résztvettek. A tegnapi ülésen a képviselők — a Munkaügyi Bíróság korábbi ítéletét is figyelembe véve, miszerint a jegyző munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegte — egyhangú szavazással ismételten hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtották Vecsernyés Istvánt, immár az eljárási szabályok pontos betartásával. A testületi ülésen megtárgyalták még az Állami Számvevőszék által készített, az önkormányzat feladatellátási tevékenységét vizsgáló jelentést, amely a képviselő-testület és a polgármesteri hivatal működését pozitívan ítélte meg. V. K.
