Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-04-05 / 206. szám

1999. szeptember 4-5., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 7 _____________________________Hatvan éve kezdődött a második világháború_____________________________ A NAP, AMELY MEGVÁLTOZTATTA A HUSZADIK SZÁZADOT A világtörténelem legnagyobb háborúja, az 50 millió emberéletet kioltó má­sodik világháború kirobbanásának 60. évfordulójára emlékezik az emberi­ség. Néhány nappal ezeló'tt volt hatvan éve annak, hogy 1939. szeptember 1- én a hitleri Németország megtámadta Lengyelországot. Két nappal később Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzent Németországnak. Ez volt a kezdet. 1939 előtt nem kellett „első” világháborúról beszélni, ennek ellenére hihetetlennek tűnt, hogy a világ elkezdte a „második” világháborút. Hitler gyorsan végzett Lengyelország­gal, a Szovjetunió is kihasította belőle a magáénak tekintett részt, közben London és Párizs tétlenül nézte az ese­ményeket, nem segített Varsónak. A német birodalom 1940 tavaszán nyu­gatra fordult, lehengerelte Dániát, Nor­végiát, Belgiumot, Hollandiát és Lu­xemburgot, majd térdre kényszerítette Franciaországot. Olaszország is bekap­csolódott a németek oldalán a háború­ba, amely immár afrikai dimenziót is nyert. Igazán akkor kezdtek világháborúról beszélni, amikor Németország 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuni­ót, majd decemberben Japán háborút robbantott ki az Egyesült Államok el­len, az USA, Nagy-Britannia és számos más ország hadat üzent Tokiónak, Né­metország és Olaszország ugyanilyen lépésre szánta rá magát Washington­nal szemben. A második világ­háború mindent egy­bevéve hat évig, 1939. szeptember 1- től 1945. szeptember 2-ig tartott. Hatvan­egy ország sodródott bele, összesen 1,7 milliárd lakossal, ami a Föld akkori népességének több mint 80 százalékát jelentette. Hadmű­veletek 40 állam te­rületén, négy óceá­non és számos ten­geren, három konti­nens légterében folytak. A hadviselő felek hadseregeiben 110 millió katona volt. Sem 1939-ben, sem 1941-ben nem volt a világon olyan ország, amely Né­metországnál jobban fel lett volna készül­ve a harcokra. Végül mégis elbukott, ma­gával rántva a szaka­dékba szövetségese­it is. A befejezése sem engedelmeskedett a hagyományos for­gatókönyveknek. Mindmáig nincs né­met békeszerződés, Oroszország és Japán között alkudozás tárgya a békerendezés mikéntje. Szov­jet részről az 1945-ben kezdődött hi­degháborút gyakorta minősítették záró­akkordnak, mások 1994. augusztus 31- ét nevezték a lezárásának, amikor az utolsó orosz csapatkontingens elhagyta Németország területét. Amikor a „győztes” katonailag, politikailag, nemzetközi jogilag és területileg is meghátrált, kiengedve kezéből nem­csak egész Kelet-Európát, hanem egy kivételével az összes volt szovjet köz­társaságot is. A második világháború eredménye az is, hogy Oroszország nyugati határa Moszkvától mindössze 437 kilométerre húzódik. Ugyanott, ahol csak a 16. században volt... Két világrend-elgondolás, két ideo­lógia harca is volt a háború, alkalmi politikai szövetkezésekkel, taktikai át­állásokkal, köpönyegváltásokkal. A nemzetközi jog, egyebek között a hadi­jog általános megsértésével globális próbaterepe lett új hadviselési eljárá­soknak, új fegyverrendszereknek, ha­talmi célok kíméletet nem ismerő meg­valósításának. A tapasztalatok az évszázad második felének helyi hábo­rúiban, a világura­lomért folytatott hegemóniaharcban is gyümölcsöztek. Ilyen értelemben is csak formálisan zá­rult 1945-ben a má­sodik világháború. Lenyűgöző ará­nyú és technikájú volt ez a háború, borzalmas légihadviselést ho­zott, a nagyvárosok válogatás nélküli „szőnyegbombázá­sába” torkollott mindkét oldalon. Sajnos, a vonatko­zó 1907-es hágai egyezmény bővel­kedett joghézagok­ban, a svájci sajt­hoz hasonlóan több volt benne a lyuk, mint az anyag. Ezen túlmenően az ismert brit törté­nész, Noble Frank­land a mérvadó: nem lehet erkölcs­telenebb dolog, mint a Hitler elleni háborút elveszteni. Az amerikai lé­gierő azt a doktrínát követte, hogy a fő cél az ellenség akaratának megtörése. A zárószakaszban a német városok bombázása kimondottan a fegyverleté­tel közelebbre hozását szolgálta. A Ja­pán elleni bombatámadások ugyan­ilyen megfontolás alá estek, túl a vár­ható amerikai inváziós veszteségek minimálisra csökkentésének követel­ményén. Nemigen emlegetik a mai krónikák, hogy az 1945. március 10-én Tokió ellen intézett amerikai légitáma­dásnak több polgári áldozata volt, mint az első atombomba bevetésének Hiro­simában! Jóllehet világunk 1945 óta nem egy­szer sodródott háborús szakadék szélé­re, harmadik világháborúra nem került sor. Ezt a körülményt az atomfegyver megjelenésének, hatalmas nukleáris fegyvertárak kialakulásának, a célba- juttató eszközök, elsősorban az inter­kontinentális rakéták kifejlesztésének és hadrendbe állításának, végső fokon az „atomelrettentésnek” tulajdonítják, amelynek vezérelve, hogy „aki elsőként lő, az másodikként semmisül meg”. És bár az atomfegyver háborús alkalmazá­sa fonnailag háborús bűnnek minősült és csekély kivétellel világszerte viharos tiltakozást váltott ki, a hágai Nemzetkö­zi Bíróság nem hajlandó a birtoklását, sőt végveszély esetén az alkalmazását sem nemzetközi jogilag elítélni. Már a háború alatt érlelődött, majd állt fel az Egyesült Nemzetek Szerve­zete, amelynek Alapokmányát félszáz állam képviselői 1945. június 26-án ír­ták alá San Franciscóban. Az Alapok­mány történelmi jelentőségű, sokolda­lú szerződés, amely a nemzetközi élet legfőbb elveit rögzíti az államok szu­verén egyenlőségétől a nemzetközi erőszaktétel tilalmáig és az alapvető emberi jogokig. Megfosztotta a tagál­lamokat — a világtörténelemben elő­ször — a háború indításának jogától. Lényegében törvényen kívül helyezte a háborút, mint a nemzetközi viták megoldásának eszközét. De két kivé­telt is rögzített: az egyik a fegyveres önvédelemhez való jog, a másik a béke kikényszerítése a Biztonsági Tanács határozata alapján, amelynek az állan­dó tagok egyetértésével kell megszü­letnie. Ez a Biztonsági Tanács semle­gességének garanciája. Sajnálatos do­log, hogy a világon ennek ellenére 1945 óta több mint 200 háború és egyéb nemzetközi fegyveres konflik­tus volt. Mindmáig nem áll rendelke­zésre az az ENSZ-haderő, amely a nemzetközi közösség nevében pártat­lan és hatékony béketeremtő és béke- fenntartó missziókat vállalhatna az Alapokmányban 1945-ben előirány­zott Vezérkari Bizottság irányításával. A háború befejezése óta, különösen az ENSZ tevékenysége eredményé­képpen több mint 80 új független állam jelent meg a világ térképén, szabadult fel a gyarmati elnyomás alól és vált a világszervezet teljes jogú tagjává. Az ezredforduló közeledtével el­mondható: Földünk lakossága átvé­szelte a világháborúkat és „tud felejte­ni”. A század eleji egymilliárdhoz ké­pest ma már hatmilliárd ember népesí­ti be bolygónkat. 1900 óta a világ gaz­dagsága 25-szörösére nőtt: a második világháború kirobbantói, akik a győz­tesek egyik csoportjának kegyeit él­vezték — Németország, Japán — ott vannak a leggazdagabbak között. Ma egyébként a leggazdagabb egy- milliárd ember rendelkezik az emberi­ség összvagyonának 85 százalékával, miközben földünk népességének 40 százaléka a létminimum körül vagy az alatt él. Emberek százmillióinak nem jut az élet fenntartásához minimálisan szükséges 900 kalóriát jelentő napi táplálék. De ez már nem írható a világ­háborúk rovására. Pirittyi Sándor, a hadtudomány kandidátusa Hitler párizsi váronézésen, azt köve­tően, hogy a franciák 19JtO június 14- én harc nélkül feladták a fővárost Ismét elsőkötetes szerzőt avat a Tevan. Nem először. Érdemes meg­említeni a Gerecz Attila—díj mellé a Móricz ösztöndíjat is begyűjtő Grecsó Krisztián, vagy az irodalmi folyóirat­okban rendszeres jelenlétre szert tett Berta Péter és Tatár Sándor nevét. A mostani elsőkönyves nem a líra húrja­it pengeti, prózaíró, akikből — Tarján Tamásnak egy régi Bárka—számban megjelent nyilatkozata szerint — ke­vésre sikerült szert tennie a kiadónak, mely a lírát tekintve kétségtelenül erősnek számít országos viszonylat­ban is. Horváth Lívia a prózaíró szövegal­kotási mechanizmusát a költőiség is át­hatja, ennek ellenére —jelenkori divat ide, vagy oda — realista. Horváth Lívia szabadúszó értelmi­ségi, akit intellektuális körökben Hermann Hesse—szakértőként is szá­mon tartanak. A Bárkában a Nobel-dí­jas író Sziddhárta című művéről publi­kált tanulmányt. Vathy Zsuzsa a következőt írja a A clown és a kígyókról: „Prózája az iro­dalom, a bölcselet és más művészetek határterületén mozog. Az írót a titkok érdeklik — a lélek titkai, a közna­pi tények titkai, a trivialitás cso­dái és a legvalóságosabb dolgok lehetetlensége.” A szerző a még csak kéziratos formában létező kisregénnyel tavaly jeligés pályázaton elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia különdíját, amely nagyon nívós elismerésnek szá­mít. Ilyen előzmények alapján remél­hetjük a további sikereket is az iro­dalmi és a kritikusi berkekben, hi­szen egy, a filozófiai gondolkodás iránt is hajlamos nő kezd a könyv lapjain beszélni életről, halálról, sze­relemről, szeretetről, miközben törté­netei vérbeli regénnyé állnak össze. (Műfaját kisregénynek határoznám meg, amit vállal benne, azt a terjede­lem tökéletesen szolgálja, semmi­képpen nem mamutnovellát kap kéz­be az olvasó.) Van egy kert, van egy kis ház, és van egy kerítés. A keret Cortazári, a lebegés D. Martini, a váltások Vá­mos Miklósiak (is) lehetnének, ha nem állnánk szemben szuverén alko­tóval, aki sajátos világot teremtett szereplői segítségével az olvasó szá­mára a bohóccal; a süketnéma főpin­cérrel a Halványlila Sejtelem nevű teremből mely az Akadémikusok Klubjának legbelső terme; az oda be­zárt akadémikusokkal, Pállasz Athé­nével, aki csak úgy az ablak alól ke­rül elő, néhány hajléktalannal, a Mesterrel, aki ismeri a repülés titkát, no és benjámin (így kis betűvel a za­varkeltés végett) aki végül áttöri és kinyitja azt a bizonyos ajtót, mely a kisregény elején bezárja akadé­mikusainkat. A regény azonban CSAK a sokszínű fantázia regénye, és nem a sokszínű tudaté. Valóban a hirtelen jött, és egymásutániságuk­ban egymásra rakott ötletek füzére, csak ötleteké melyek nem történetté, inkább keretes mesévé állnak össze, példázat értékű mesévé. Tisztában volt ezzel a szerző is, hiszen karcsú kötete fülszövegében ekképpen téríti el lehetséges olvasóinak egy részét: „Aki szabályos történetet vár, ne ve­gye a kezébe e könyvet: csalódni fog. írásomat azoknak ajánlom, akik nem idegenkednek a gondolattól, Gondolkodó regény Ajánló CD-sikerlista 1. Gary D.: D-signals 2. The Matrix (filmzene) 3. Chartmix 5. 4. Jutási: Napfogyatkozás 5. VIVA Club Rotation 7. 6. DJ Miko: The Lost Millenium 7. Captain Jack: The Captain's Revenge 8. Kenny G: Classic in Key of G 9. Mummy (filmzene) 10. DJ Networkx vol.3. (Rock Island) Filmajánló 54 A hetvenes évek végén egy kisváro­si srác belevette magát New York City szövevényes dzsungelébe, fel­tárul előtte a Studio 54 hírhedt híres világa. Shane alámerül a diszkódro­gok, veszélyes vágyak és üres csil­logás birodalmába, sorsán keresztül végigkövethetjük a Studio 54 tün­döklését és hanyatlását. Könyv Kner Albert Megjelent a Kner Nyomdaipari Múze­um 31. füzete. Az igényes könyvsorozat ezzel a 17. évfolyamába lépett, hiszen az első kötet még 1982-ben jelent meg Petőcz Károly tollából és gondozásában. A könyvek kivitelükben méltóak a me­gye —Békéscsaba, Gyula, Orosháza, Szarvas, s talán mindenek előtt Gyoma — nyomdaipari hagyományaihoz. Tar­talmukban nemkülönben, azzal a kiegé­szítéssel, hogy a füzetek épp a hagyomá­nyok őrzésére hivatottak. Okkal mond­hatjuk: végre egy szakma, amelyik ad múltjára és hajlandó is áldozni érte. A sorozatot egyébként a két Kner — a csa­bai és a gyomaendrődi — nyomda tá­mogatja és a Kner Múzeum adja ki. A mostani könyvet a megyei levéltár igazgatóhelyettese, Erdész Ádám írta, akinek e sorozatban ez a harmadik kö­tete. A szerző ezúttal a gyomai nyom­datörténet egyik fehér foltjának feltárá­sára vállalkozott, igényesen. Kner Izi­dor legkisebb gyermekének, az 1940- ben az Egyesült Államokba kivándorolt Kner Albertnek az útját és munkásságát kíséri végig a szülői háztól Amerikáig. Egyéni drámáktól sem mentes sikertör­ténet Kner Alberté, könnyen olvasható, érdekes könyvet kap kézhez az, aki Er­dész Ádám munkáját elolvassa. hogy életünk történéseit, néha a szo­kásostól eltérő, helyenként talán meghökkentő mintázatban szemlél­jék.” Ez a minta a szerző számára váratlanul, az asszociációk sorából rajzolódott ki. Végigjárva a hősei ál­tal bevilágított utat, rá kellett döb­bennie, hogy ami írás közben a kép­zelet szeszélyes csapongásának tűnt, egy másik, igenis létező síkon már az írás belső törvényei szerint törté­nik. Horváth Lívia az írást magát alapvetően gondolkodásnak és rend- teremtésnek tartja. Az íráskor az intuitív képzelet nyo­mába szegődő írónő regényét a Ma­gyar Könyv Alapítvány támogatásával adta ki a Tevan kiadó. A borítóterv a békéscsabai Baji Miklós Zoltán mun­kája. (Horváth Lívia: A clown és a kígyók, avagy a hirtelen támadt ötletek világa) Pánics Szabó Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents