Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-04-05 / 206. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete Született természettudós A helyszínelő rendőrök hitetlenkedtek tudása láttán Sztárvendégünk Reviczky Gábor, a szatíraizületekkel játszó színész Ne lődözzük egymás A kettős falú ballonok segítségével megoldható lenne a Föld egyik globális problémája, „befoltozhatnák” vele az ózonlyukat — állítja a ballon feltalálója, a békéscsabai születésű biomedikai üzemmérnök, Nehéz Imre. Elmondása szerint találmányát kétkedve fogadták, s akadt, aki csak azért akarta megvásárolni, hogy jó mélyre süllyeszthesse — az asztalfiókban. A nevéhez hű jellemzőkkel rendelkező feltalálóval egy pesti gyorsétkezdében ültünk le beszélgetni. — A Pszichológiai Kutató Intézetben dolgoztam tíz évig, majd a Medicor Fejlesztő Intézetbe kerülve szembe találtam magam a hidrogén tárolásának problémájával, ami aztán a ballon megszületésének gondolatához vezetett. Egy vízbontó készüléken dolgoztunk, ami oxigént és hidrogént termelt az intenzív osztály számára. Ekkor derült ki, hogy nincs olyan fóliaszerkezet, amely szivárgásmentesen képes lenne tárolni a hidrogént, a molekulák valahogy mindig átférkőztek a fólia falán, diffundálódtak — emlékezik visz- sza a kezdetekre Nehéz Imre. — Ön mégis megtalálta a megoldást. — Rengeteg szakirodalmat olvastam, kísérleteztem, az agyam csurig telt információkkal ezért pihenésképpen egy készülékben fejjel lefelé lógtam, mint a denevér. Ebben a meditativ, beszűkült tudatállapotban kattant be a megoldás: nem passzív elválasztó-fóli- ára, hanem a sejthártyához hasonló aktív membránra van szükség. — Hogyan jutott eszébe, hogy találmányát a gáztároláson kívül az ózonpajzs regenerálására is használni lehet? — Még nem született meg a kettősfalú ballon gondolata, amikor 1989-ben két idős ember beszélgetett a buszon, arról hogy a korai forró tavasz miatt egyszerre virágzik a mandula és a meggy. A feleségem szerint — aki biológus-orvos — a mandula a hőadó infrasugarak fölszaporodására nyílik (tehát a melegre), a meggy pedig a kora nyári ultraviola sugárzás hatására, ami az ózonréteg elvékonyodása miatt egyre korábban érkezik. Megdöbbentem, ha már az egyszerű emberek is észreveszik, hogy valami nincs rendben, akkor tényleg komoly a baj. Bár a Római Klub jelentését akkor már ismertem az ózonpajzs elvékonyodásá- ról, de a tudósok kinyilatkoztatásai nem indítottak meg. — Hogyan képes a ballon az ózon regenerálására? — Ha valahogy föl tudunk juttatni hidrogént — amire a tökéletes gáztartó ballonok kiválóan alkalmasak — az még a sztratoszféra magasságában és hidegében is képes reakcióba lépni az ózont roncsoló gázokkal, mielőtt azok megbontanák a védőpajzsot. Ilyen ballonok tömeges felküldésével tehát „befoltozható”, illetve megvédhető az ózonpajzs. — Mi az a nagy titok a ballonnál, amire más nem jött rá? — A ballon kettős rétegű, amit porózus szerkezetű távtartó tölt ki. Ennek az összetétele a titok. Úgy működik, akárcsak az élő sejtek membránjai, szelektálja, irányítja, hogy melyik molekula merre közlekedjen. Ez az alap- gondolat, de nyilván a műszaki megvalósítás sokkal bonyolultabb és többféle alkalmazási lehetőség előtt nyitja meg az utat. — Például? — Legelőször is a gázok biztonságos és veszteségmentes tárolására könnyű szerkezetben, nem a nehéz vas tartályokban. Alkalmas- vázszerkezetek, mozgatható fóliasátrak építésére, szállításhoz, távközlésben pedig kiválthatnák a túlontúl drága, sérülékeny és rövid élettartalmú műholdakat. De van számtalan futurisztikus, a jövőnek szánt továbbgondolásom is, mint például mesterséges szigetek létrehozása, sivatagok revitalizációja és a Marson előtelepek létesítése. — Gondolom levédette a találmányát. — Többlépcsős a szabadalom: magát a műszaki elgondolást még tavaly levédettem, az összes többi ráépülő találmányt idén márciusban. A kutatásokat véglegesen csak 1998. december 3-án zártam le. Ez alatt a 10 év alatt gondolatkísérleteket és számtalan gyakorlati gázzáró próbát is elvégeztem. — Ki finanszírozta a kutatásait? — Csak én, és erre ráment a házam, az autóm, a nyaralóm, a családom, az életem... mindenem. A szenvedélyemmé vált a ballon kifejlesztése. Végül a Budapest Klubnak ajánlottam fel a találmányomat, amely globális problémákra érzékeny embereket tömörít magába. — Foglalkozott eddig valaki komolyan a találmánya hasznosításával? — Egy izraeli üvegházas mikroklíma kialakításával foglakozó cég kínált 15 milliót a találmányomért, de rossz előérzetem volt, valószínűleg az íróasztalfióknak szánták. Bár az anyagi helyzetem elszomorító, mégse akarom elkótyavetyélni hosszú évek munkáját, amelynek ráadásul a Föld szempontjából is felbecsülhetetlen haszna lehetne. Persze innentől már üzletszerűen működtethető a dolog. A befektetők nem csak erkölcsi haszonra, hanem pénzügyi megtérülésre is számíthatnak. Visszatérve a találmányom visszhangjára: a Környezetvédelmi Minisztériumtól kaptam a beadványom kapcsán egy válasz-levelet, melyben a fejemhez vágják, hogy a probléma nem magyar, egyébként is mi közük hozzá... Tipikus aktaelhárító magatartás, de legalább egy időre mentesített az illúzióktól. —Érettnek tartja az emberiséget arra, hogy a találmány futurisztikusabb továbbfejleszéseit, mint például a mesterséges szigetépítést és a marsi élet- feltételek megteremtését célzó szerkezetet felhasználja ? — Nem hiszem, hogy érettek lenne rá, de a szükség nagy úr. Ha az emberek már a bőrükön érzik a helyzet súlyosságát — mint Ausztráliában a Nap károsító sugarait, a tengerek szintjének emelkedését —, égetően fontossá válik ennek a technológiának az alkalmazása, és tudom, hogy akkor majd komoly befektetők is megkeresnek. De ehhez az kell, hogy bízzunk egymásban és ne lődözzük le a másik „lufijait”, engedjük át azokat a fejünk felett. Frankó Marianna ... egy készülékben fejjel lefelé lógtam, mint a denevér. IlMTI FEHÉREN- * *,.*** 1 I iwaiiiii ~ iHiiniiimiiimw Feloldozás kivételezetteknek Olvasom a VIP-listások (a Postabanktól kedvezményes hitelt felvettek) nyilatkozatait és egyik ámulatból a másikba esek. Egyikük arra hivatkozik, hogy lakásépítésre kérte a pénzt, de már visszafizette. A másik azt mondja, áthidaló kölcsönt vett fel a megbillent családi kassza helyreállítására, de időközben ő is rendezte adósságát. A harmadik szerint lakásfelújításra kellett az összeg, természetesen ő is visszafizette — kamatostól. Indokoltak a többiek is: autóvásárlásra, házra, lakásberendezésre, utazásra kértek és kaptak általában egyharmad (tíz százalékos) kamat mellett néhány milliót. Erre mondja Hofi: „Gyerekek! Kit érdekel, hogy mire vettétek fel.” Meg azt is mondja: „Még szép, hogy visszafizettétek.” Hofival vagy nélküle, de a fenti magyarázkodások nem indokok a kivételezettségre. A VIP- listások nyilatkozatait olvasva szomorúan állapítom meg, hogy csapnivaló politikus-szakember-újságíró-élsportoló állományunk van. Az érintetteknek igazából nincs bűntudatuk, sem szégyenérzetük. (Olyannyira nem, hogy az egyik tévésztár — aki a kamerák előtt zsinórmértékszerű pontossággal kéri számon másokon a tisztességet — a kölcsönt firtató kolléga kérdésére egyszerűen lecsapta a kagylót.) Egyiküknek sem volt vér — itteni szóhasználattal élve — a pucájában kiállni és azt mondani: „Nagyon sajnálom ami történt. Gyenge voltam, amikor a tíz százalékos kamatra tett hitelajánlatot elfogadtam. Bocsánatot kérek azoktól, akik nehéz körülmények között élve 30-35 százalékos kamat terhei alatt nyögtek, miközben én a 10 százalék előnyeit éveztem. A kamatok közötti különbözetet jótékonysági célra befizetem.” Ami ugyebár — szerényen számolva is — milliónként évi kétszázezer forint. Ehelyett egyelőre magyarázkodások vannak, a banktitok megsértése miatti felháborodás és nyers elhatárolódás. A lakásépítés, áthidalás, felújítás, kocsivásárlás semmire sem mentőkörülmény. Százezrek, ha nem milliók szeretnének ebben az országban jobban élni, ezt azt vásárolni, áthidalni, építkezni, felújítani, s arra kedvezményes hitelt kapni. Sokan még a nem kedvezményeshez sem jutnak hozzá — mert nincs rá fedezetük. Velük szemben, a fillérekért is gürcölő milliókkal szemben tisztességtelen ami történt. Miattuk, tőlük kell a bocsánat. Anélkül a kivételezettek aligha nyerhetnek feloldozást, aligha nézhetnek újra a társadalom szemébe. Arpási Zoltán ...nincs bűntudatuk, sem szégyenérzetük. Békés, 1902. Sétatér. Nézzék milyen szép! Mi lett vele? Eltűnt. Beépítették. Kár érte. Méltó arra, hogy ejtsünk érte egy könnycseppet
