Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-25-26 / 224. szám

1999. szeptember 25-26., szombat-vasárnap MEGYEI KÖRKÉP Könyvkötészeti kiállítás, (u) „A Szemenkár könyvkötészet 100 éve” címmel páratlan kiállítást nyitott meg tegnap Szilvásy Ferenc, Békéscsaba Megyei Jogú Város alpolgármestere a megyeszékhely Munkácsy Múzeumában. Szemenkár Magdolna mester 150 éve városunkban működő könyvkötő-dinasztiájának állít emléket a tárlattal, melyen több száz éves könyveket, aranymetszéseket, s régi szerszámokat mutat be. A remek és ritka kiállítást október 17-ig tekinthetik meg a látogatók. fotó: lehoczky Péter Októberben falugyűlés A helyi általános iskola tanévkezdéséről és a nap­köziotthonos konyha tevé­kenységéről szóló beszámo­lót hallgatták meg a képvise­lők a csütörtöki sarkad- keresztúri testületi ülésen. Ezekből kiderült, hogy az ál­talános iskola tárgyi és sze­mélyi feltételei biztosítottak, így a jó színvonalú oktatás ; körülményei és lehetőségei adottak. A napköziotthonos kony­ha jelenleg hetvenöt százalé­kos kapacitással működik. Az éttermi rész felújításra, korszerűsítésre szorul, amit a következő év megoldandó feladatai közé sorolt a testü­let. Ilyés Sándor jegyző a megjelenteket tájékoztatta a regionális szennyvízelveze- tő-programról, illetve szó esett arról, hogy a jövő hó­napban falugyűlésre invitál­ják a község lakóit. V. K. Alapítvány az autista gyermekekért Megyénkben a tanköteles ko­rú, regisztrált autista gyerme­kek, fiatalok száma meghalad­ja az ötvenet, de a valóságban ennél még jóval többen van­nak. Az óvodáskori, úgyneve­zett korai fejlesztésüket a pe­dagógiai intézet szakemberei irányítják, végzik, a későbbi­ekben pedig vagy a békéscsa­bai Vandháti úti speciális isko­la autista csoportjába vagy a Degré utcai gyermekotthonba kerülnek. Ugyanakkor a szabadidős te­vékenységbe ágyazott speciális fejlesztési lehetőségek nem iga­zán biztosítottak, kiaknázottak megyénkben. Ennek érdekében jött létre nemrégiben az AUT- PONT Autista Gyermekekért és Fiatalokért Alapítvány Békés­csabán. Szántó Tamás, az alapítvány kuratóriumi elnöke elmondta: céljuk a megyében élő autista, halmozott fejlődésbeli akadályo- zottsággal élő gyermekek, fiata­lok, illetve ezek családjai életmi­nőségének javítása, érdekképvi­selete. Ezzel pedig társadalmi integrációjuk, esélyegyenlősé­gük növelése. Az alapítvány információs és programszervező szolgáltatásai­val önszerveződő kezdeménye­zéseket indít el. A speciális fej­lesztés érdekében támogatja a nevelési-oktatási és szociális gondoskodás feladatait ellátó szakmai törekvéseket. Szándé­kaik között szerepel továbbá olyan propaganda szervezése, amely elősegíti a másság megis­merését, elfogadását, a szülők, szakemberek, laikus segítők együttműködésén alapuló támo­gató közösség kialakulását. Cél­juk az is, hogy az alapítvány napközis ellátást biztosító fog­lalkoztató házat hozzon létre és működtessen autista gyermekek, fiatalok számára. Szándékaik megvalósításához kérik mind­azok támogatását, akik segíteni tudnak. Az alapítvány számla­száma: 10402609-26052928­00000000, telefonon pedig a 06/30/9281-997-en érhetők el. A kuratóriumi elnök szólt ar­ról is, hogy az autizmus témakö­réről szeptember 30-án, csütör­tökön 22.10 órakor dokumen­tumfilmet sugároz a Duna Tv Nappali álmodozók címmel. Ny. L. Családi hagyományt folytat ,,Közösen evezünk át a jövő évezredbe” „Mondhatom, hogy pedagó­gusdinasztia sarja vagyok. Mindkét nagyapám iskolaigaz­gató volt. Anyai felmenőm, Tompa Adám, „Adám bácsi” neve ma is fogalom a Békés megyei pedagógus társadalom­ban Tanyasi tanítóként kezdte, s megyei vezető szakfelügyelő­ként küldték nyugdíjba 70 éve­sen. A szakmához nélkülözhe­tetlen erőt, hitet, bizodalmát életútjából merítettem” — is­mertette elhivatottsága gyöke­reit Papp lzabella, az Achim L. András Általános Iskola (1-es iskola) direktori feladataival nemrég öt évre megbízott igaz­gató asszony, emlékezve a ta­valy száz esztendősen elhunyt állami díjas példakép nagy­apára. „Szándékom ellenére, kollégáim bizalmából lettem igazgató” — jellemezte a hely­zetet Bokor igazgató szavaival, akitől a vezetés csínját-bínját sikerült ellesnie. — Volt olyan időszak, hogy a nagyapámmal egyszerre álltunk a katedrán. Igaz, ő nyugdíjasként a kolléganőmet helyettesítette a tagiskolában — részletezte pá­lyája magyarbánhegyesi kezde­tét. — Húsz esztendőnél hosz- szabb ideje, 1976 óta az iskolá­ban tanítok — derült fény a di­rektori székig vezető kanyargós ösvényre. — Debrecenben vé­geztem a tanítóképzőt, majd mentálhigiénés szakképesítést szereztem, s e területen nevem van országos viszonylatban is. Nekem az igazgatói titulus nem karrier, sokkal többet jelent, ha tudományos vagy szakmai vona­lon tehetek le valamit az asztalra — tudatta a mára oktatási mi­niszterré lett Pokomi Zoltánnal hajdanán, a Pedagógusok De­mokratikus Szakszervezetének égisze alatt együtt „tréningezett” egykori városi ügyvivő. — Damoklész kardjaként le­begett a bezárás veszélye az isko­la felett. Mi késztette arra, hogy pályázzon? — Megbízólevelem átvétele pillanatában éreztem úgy, hogy vége a pengeélen táncolás idő­szakának. Egy nappal a pályázat beadási határidejének lejárta előtt, március 26-án, az egyik szünetben behívtak kollégáim. A tanáriban közölték velem, hogy szeretnék, ha megpályáznám az igazgatói állást. Abban a pilla­natban a döntés rám szakadó fe­lelősségét éreztem. Nem volt idő a vacillálásra. Mentálhigiénés szakvégzettségem segített a ben­nem rejlő adottságok és a szemé­lyemmel, a státussal szemben tá­masztott elvárások, követelmé­nyek szembesítésében. Döntöt­tem, s egy éjszaka megírtam a pályázatom. Papp Izabella: a szakmához nélkülözhetetlen erőt, hitet, bizodalmát a nagyapám életútjából merítettem — Abban a zűrzavaros idő­szakban nem befolyásolták az épület sorsa felől szárnyra kapó híresztelések? — Nem. Én tanító, s peda­gógus—igazgató vagyok, egyik párthoz sem kívántam, kívánok tartozni. Együttműködni viszont valamennyivel együttműködök a „szent cél”, az iskola megtartása érdekében. A legfontosabb az, hogy itt az alma mater falai közt testi-lelki és szellemi biztonság­ban legyenek a gyermekek, s ezt érezzék, tudják a szülők is. — Az rendben, hogy szakmai berkekben ismerősen cseng neve. Igazgatni azonban mást jelent... — Valóban, s ezt idáig nem is tapasztalhattam. A döntés-előké­szítői munka ízét azonban jó ide­je ismerem. ’78-tól kezdődően úttörővezetőként tevékenyked­tem. Sokat ragadt rám Bokor Jó­zsef volt igazgató vezetési stílu­sából. Úgy érzem, a kollégákkal szemben megértő, de határozot­tan és szeretettel követelő va­gyok. — A volt igazgató, s a vele hosszú ideig pereskedő, rivalizá­ló igazgatóhelyettes megvált az intézménytől. Mit tart a legfonto­sabbnak a testületben. — A nyugodt légkört és a csa­patmunkát. Székfoglaló beszé­demben is ezeket hangsúlyoz­tam. Iskolánk egy csónak, ame­lyen közösen evezünk_át a jövő évezredbe. Itt mindenkinek húz­nia kell a lapátot, de ha valaki ki­emeli a vízből azon megpróbá­lunk segíteni. Aki viszont szán­dékosan ellentart, azt a közösség számon kéri. — A direktori feladatok egész embert követelnek. Bírja a csa­ládja? — A gyerekeim kirepültek a fészekből. Három fiút neveltünk fel, a 27 éves fiamnak most volt az esküvője. A legidősebb gyere­kem fiúunokával ajándékozott meg, de most már leadtam a ren­delést egy kislányra — tette hoz­zá nevetve. Both Imre UAZ TARTÁSI ÉS SZÓRAKOZTATÓ ELEKTRONIKAI FELSZERELÉSEKÉI NYERHET, FIA HOLNAP TELEFONON FELHÍV MINKÉ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents