Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-25-26 / 224. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete Hudák Mariann ruhái Öröm, ha a lenvászon a bőrünkhöz simul! Mixtay Péter értékei Filmet forgat Békéscsabáról és Réthy Zsigmondról A Fenyő-hagyaték árverése ...először, ...másodszor, senki többet, ...harmadszor 9 Egy hiteles Habsburg A történelmi tanulmányok gyakran hivatkoznak a magyarság tradicionális Habsburg-ellenességére, ám a közelmúlt eseményei bizonyították, egy Habsburg is képes kivívni a magyarság tiszteletét és megbecsülését. Habsburg Ottó, az utolsó magyar király fia a politika- és társadalomtudományok doktora, Európa egyik legismertebb politikusa. Neves elődje, V. Károly német-római császár jutott el először az egységes birodalom gondolatától az egységes Európa gondolatáig. Ottó főherceg az Európa Parlament képviselőjeként, a Páneurópai Unió elnökeként az ő álmát igyekszik valóra váltani. Sokat köszönhetünk neki: a totalitárius rendszerek elleni küzdelmet és Magyarország érdekeinek képviseletét az Európa Parlamentben. — Származásból, névből manapság már nem igen lehet megélni. Döntő az ambíció, a tehetség. Miként alkalmazkodtak a Habsburgok napjaink megváltozott életviszonyaihoz? — Én belesodródtam a politikába. A tanulmányaim végén, miután doktoráltam máris politikával foglalkoztam, hiszen ott volt a hitleri veszély, majd a háború. Csak 1945 után tudtam visszatérni a hivatásomhoz. Mivel a háború alatt a politizálás miatt állásom nem volt, a családunk vagyona pedig Ausztriában maradt, így nagy adósságot halmoztam fel. Ezeket az ügyeket tehát rendbe kellett szednem. Előadásokat vállaltam, s az így szerzett bevételekből visszafizettem az összes háborúbeli adósságomat. Idővel aztán az előadásokkal felhagytam, mert az írás jobban tetszett, így újságírásból és könyvek írásából éltem. Eddig 36 könyvet vallhatok magaménak, de nagyon sok lapba írok ma is rendszeresen cikkeket. Azonkívül ismét bekapcsolódtam az aktív politikába, immár húsz éve dolgozom képviselőként. — Jelentett-e Önnek valamilyen előnyt a hivatásában és a politikában a Habsburg név? — Nézze kérem, az éremnek két oldala van: a Habsburg névnek előnye is volt, meg hátránya is. Az előny abból származott, hogy sokan ismerik a Habsburgokat, a hátrány pedig abból, hogy sokan negatívan viszonyulnak a nevünkhöz. Nem lehet tehát egyértelmű előnyről vagy hátrányról beszélni, a kettő egymás mellett és egymás ellenére működött. —Melyik az erősebb, mi a tapasztalata, kik vannak többségben abban az élethelyzetben, ahol Önökkel találkoznak. — Ez nagy mértékben függ az országtól, az ottani ismeretségünktől és tevékenységünktől. Erre sem lehet tehát egyértelmű választ adni, országonként különböző. Magyarországon például mindig nagyon szépen fogadtak, valószínű azért, mert tudták, hogy sokat tettem az országért. — A család — amelynek alkalmazkodnia kellett a 20. század megváltozott társadalmához — megtartott-e valamit az arisztokratikus nevelés hagyományából. Például a spanyol etikett előírásainak volt-e komolyabb szerepe az életükben? — Nézze, én már beleszülettem az első világháborúba. Akkor már nem számított, nem is létezett ez a fajta hagyomány, sosem ismertem, és az életemben semmi szerepe sem volt. — E szerint a mai Habsburgok nevelésekor nem is kellett ügyelni arra, hogy bizonyos arisztokratikus normákat elsajátítsanak? — Nem, persze, hogy nem. Tudja, vannak családok, ahol megmaradt még valamiféle külsőség a múltból, de mivel nekünk — hála Istennek — nem volt vagyonunk, mert mindent elkoboztak, sokkal könnyebb volt beleszokni ebbe a kötöttségek nélküli életbe. Ebben persze a kényszer is segített. — Létezik-e olyan kötelező stúdium — mondjuk családi hagyományként — , amelyet a Habsburg fiataloknak el kell végezniük? — Ilyen kötelezettség nincs, de van Európából egy természetes szellemi követelmény. Annak idején például, amikor Spanyol- országban éltünk, a magyar bencések sokat segítettek nekem. A pannonhalmi főapát igazán a legjobb tanárait küldte engem tanítani, amiért máig hálás vagyok. Persze ez nagyon komoly és fárasztó program volt — köszönet érte Istennek. — Egy Habsburg számára mennyire súlyos kötelezettség a közéleti szereplés? Önmagukkal szembeni követelmény, vagy a közvélemény elvárása a közszereplés? —■ A családunkból egyesek igen, mások kevésbé tartják kötelességüknek a közszereplést. Mint utaltam már rá, én természetes módon sodródtam bele a politikába. Úgy éreztem, valamit tennem kell a hitlerizmus, majd a sztálinizmus ellen. A gyerekeimmel szemben a történelem kegyesebb volt, ennek ellenére közülük hárman már ismert közéleti személyiségek: Károly osztrák képviselő volt, György Magyarországon politizál — ő választott a legjobban —, Walburga pedig svéd képviselőjelölt az Európa Parlamentbe. — Hogy érzi, a közvélemény elvárja a Habsburgoktól a közszereplést? — Sokan elvárják, ezért is fordulnak sokan hozzám. Óriási levelezésem van, egészen Ukrajna túlsó határáig. Az ottaniak ugyanis azt vallják, hogy a Habsburgok közel álltak hozzájuk, ezért segíteni fogunk rajtuk. Talán az életem ösztönösen is ebbe az irányba hajlott, hiszen nem csak a hozzánk természetes módon közeli országok — mint Magyarország — ügyes-bajos dolgaival foglalkozom, hanem a Balti-államokéval is. Mivel velük együtt én is átestem mind a két zsarnokságon, a hitlerizmuson és a sztálinizmuson is, ezért nem csak történeti, de emberi okokból is kötelességem értük dolgozni. Ebben az esetben a Habsburg név előnyét felhasználni annyi, mint ezeket a népeket szolgálni. — Magyarországi közéleti szereplése valójában miből áll? — Sokat utazom az országban, sok emberrel találkozom. Júniusban lejár az európai képviselői mandátumom, utána írni fogok. Most is minden héten készítek egy cikket politikai ügyekről, köztük magyarországi kérdésekről is. Az írásaim 21 lapban jelennek meg, nemcsak Európában, hanem Ázsiában és Amerikában is. Azonkívül előadok, tanácskozásokon veszek részt és még számos elfoglaltságom van — szóval, nem unatkozom. — Tervezi-e, hogy valamelyik családtagja bekapcsolódik a magyar politikai életbe? — Igen, György fiam. Nem pártpo- litikailag, hanem nemzetpolitikailag. Én is magyar politikával foglalkozom, de nem pártpolitikai alapon, mert minden párthoz közel érzem magam. Nagyon szép, hogy itt az emberek először magyarok, s csak azután pártok tagjai. Ez megkönnyíti a munkámat, mert ezzel a háttérrel meg tudom gyorsítani a tárgyalásokat Magyarország európai uniós tagságáról. — Ervényesül-e napjainkban a Habsburgok híres házassági politikája? Vannak-e dinasztikus elvárások a fiatalokkal szemben vagy önállóan kereshetik a társukat? — Szabadon választhatnak. Szeretném — és ebben az értelemben van elvárás —, hogy a vallási kérdésekre tekintettel (amelyek igen sokat számítanak az ember életében), ne kössenek olyan házasságot, amely a hittől eltávolítja őket. Azonkívül, ha az ember együttélésre készül, nem pedig válásra, akkor valamiképp olyat keres, akinek hasonló az érdeklődése. Györgynél például ez nyilvánvaló, a felesége nagyon segíti a munkájában. Ő nagyon beleillik ebbe az országba! Braun Zsuzsanna Ha rendőr lennék, országos főkapitány Ha rendőr lennék, egyenesen az országos főkapitány, először is köpnék egy jó nagyot. Utána időben hazamennék a reggel nyolctól este kilencig tartó robotból. Otthon elzavarnám a kutyát, elküldeném a/barátnőjéhez az asszonyt, majd bekészítenék a szobába egy hideg sört és magamra zárnám az ajtót. Aztán elkezdenék gondolkodni azon, mekkora nagy rakás sz..on is ülök. Végül nyugodtan, higgadtan kitalálnám, hogyan is mászhatnék le erről a kupacról. Ha rendőr lennék, országos főkapitány, a magamra zárt szobában belátnám, nem használ a testületnek, ha egy város közvéleménye *»* nem a rendőrök mellé áll, hanem egy kirúgott százados pártját fogja. Alighanem arra is rájönnék, nem old meg semmit, ha pusztán egy hülye rendőr kekeckedésének tekintem azt, ami történt. Megérteném, hogy az emberek — ha már választani kell — jobban kedvelik a verekedő, okirat-hamisító, katonai bűncselekményt elkövető rendőröket, mint a korrupció és maffiakapcsolatok gyanújába keveredett zsarukat. Rádöbbennék, nem az a kérdés, hogy az a kekeckedő rendőr miért nem biztosította a helyszínt ott és akkor, hanem hogy kik és minek voltak a helyszínen, hová lettek, s mit tett a rendőrség a bűncselekmény (olajszőkítés) felderítéséért, végül hányán ülnek közülük a sitten, és hányán nyaralnak vidáman Hawaiin (miközben az ellenük fellépő rendőr röpült, s adósságaira most egy város gyűjt pénzt). Éelfognám, hogy a Békés megyei rendőrhalálok felemlegetéséért megint csak nem a „hülye rendőrt” kellene okolnom, mert szavai termékeny talajra hulltak, kimondta azt, ami sokakban megfogalmazódott. Ezek után az ügy teljes és részletes kivizsgálására független és hiteles bizottságot hoznék létre ellenzéki képviselőkből és újságírókból, s nem tenném nevetségessé magam azzal, hogy odavágnám legfőbb beosztottam, kiszolgálóm, a kommunikációs igazgatóm asztalára az egyik öngyilkossági ügyet, ugyan állapítsa már meg fél nap alatt, korrekt volt-e a vizsgálat. Mielőtt az utolsó korty sört lehúznám, belesápadnék a gondolatba, hogy ha továbbra is a dilettáns munkatársaimra hallgatok, az általam parancsnokolt szakma hitele a mélypontra süllyed, aminek következményei beláthatatlanok. Ha rendőr lennék, országos főkapitány, most kiinnám az utolsó korty sört és elmennék visszaváltani az üveget. Árpási Zoltán ...nem használ a testületnek, ha egy város közvéleménye nem a rendőrök mellé áll. Mezőmegyer, 1940. Parasztház, parasztház, parasztház. Az egyikben — bal oldalt lenn — Hangya bolt és kocsma, a másikban — jobb oldalt lenn — talán tűzoltóság. A lapot a mezőmegyeri Hangya szövetkezet készíttette
