Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-24 / 223. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1999. szeptember 24., péntek Kiállítás, (gh) A me- zőhegyesi egyházközség ki­adásában megjelent a Katoli­kus Tájékoztató idei 5. szá­ma. A nyolcoldalas, szep­tember-októberi lapszám el­ső felében Gonzeczky János­ra, a 150 évvel ezelőtt már­tírhalált halt mezőhegyesi tá­bori lelkészre emlékezik a lap szerkesztője, Bajnai Ist­ván. A tájékoztató további lapjain interjúk olvashatók Angyal Júlia és Slezák Kár­oly festőművészekkel abból az alkalomból, hogy október elsején közös kiállításon mu­tatják be műveiket a Szent György plébániatemplom­ban. A lap, melynek megje­lenését Bisztray Kornélia tá­mogatta, a hívek érdeklődé­sére számot tartó aktuális in­formációkkal (a hitoktatás rendje, eseménynaptár, anyakönyvi hírek) zárul. Tök-Jó. (m) Ma Tök-Jó napot rendeznek Békéscsa­bán, a MÁV Diákotthonban. Ennek keretében 17 óra 30- tól az érdeklődők megtekint­hetik Ungvári Mihály köte- gyáni festőművész kiállítá­sát, majd az ünnepélyes gó­lyaavatás után az ismert The Gradmother's Jam ad kon­certet. Megkerült, (z) Szeptember 22-én a mezőkovácsházi szociális otthonból este hat óra körül E. Gy. 78 éves gondozott ismeretlen helyre távozott. Az ott dolgozók előbb maguk keresték az idős férfit, majd értesítették a rendőr­séget, akik határőrökkel és nyomkövető kutyákkal megerő­sítve mintegy öt kilométeres kör­zetben hajnal négy óráig kutat­ták a környéket — eredményte­lenül. Mielőtt a reggeli órákban folytatták volna a kutatást, az otthon dolgozói jelentették, hogy E. Gy. pizsamában, papucsban sérülésmentesen előkerült Baleset, (z) Tegnap délelőtt fél tíz körül Mezőberényben, a Gyomai úton egy 70 éves helyi lakos kerékpárral úgy kezdte meg egy parkoló IFA tehergép­kocsi kikerülését, hogy figyel­men kívül hagyta az őt előzni kí­vánó nyergesvontatót, s ennek következtében ütköztek. A ke­rékpáros súlyos sérülésekkel szállították kórházba. Tolvajok őrizetben, (z) A rendőrség vendégszeretét élvezi két békéscsabai ifjonc, mindket­tőt tegnap fogták el. A 19 éves G.I. az Erkel utcából egy beton­keverőt lopott el, a 16 éves B.A. az Irányi utcában feltört egy sze­mélygépkocsit, s abból 280 ezer forint értékű Zeppfer edényt tu­lajdonított el. „A SZÓLÁSSZABAD­SÁG ÁRA AZ, HOGY EGYÜTT KELL ÉL­NÜNK EGY HALOM OS­TOBA VÉLEMÉN­NYEL.” (Robert Jackson) Törvényesen járt el a százados (Folytatás az 1. oldalról) és foglalja le cége, az A and L Kft. papírjait. Az írásos megke­resés előtt telefonon arról is tájékoztatták, hogy a kft. te­lephelyén, Tiszakürtön már jártak a rendőrök, ám ott sem­milyen iratot nem találták. Karakas Attila és társai felke­resték a kft. egyik tulajdono­sát, Árpád Zoltánt, és kérték cége iratait, valamint a vodka adásvételére vonatkozó papí­rokat. A vállalkozó azt felelte, hogy azok Tiszakürtön marad­tak. Beszélgetés közben a rendőröknek feltűnt egy félig nyitott ajtó, melyen át bepil­lantottak egy szobába. Ebben fél méteres magasságban irat­hegyek álltak. Amikor a szá­zados megkérdezte, hogy mi­lyen iratok azok, a vállalkozó azt felelte, hogy nem a kft. ok­mányai. Karakasban felmerült a gyanú, hogy Árpád titkol va­lamit, ezért döntött a halaszt­hatatlan nyomozási cselek­mény mellett, vagyis társaival bement a szobába és lefoglalta a papírokat. A százados ellen folytatott fegyelmi eljárás a házkutatás jogszerűségét vizs­gálta. Az eljárás nem tért ki arra a tényre, hogy a lefoglalt papírok között ukrán nyelvű szerződést találtak. Ez 8 mil­lió liter vodka adásvételéről szólt, az okmányon a kft. neve egyértelműen látható. A szá­zados védője szerint a szerző­désből megállapítható, hogy a társaság külkereskedelmi jog­gal nem rendelkezett. Ez egy újabb bűncselekményre utal, mégsem foglalkozott eddig ez­zel senki. A fellebbviteli bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hely­ben hagyta, az iratok lefogla­lását jogszerűnek ítélte. Karakas Attila intézkedése te­hát törvényes, indokolt és cél­szerű volt. Baracsi M. * Szerkesztőségünk informáci­ói szerint a (ma már HM- állományban dolgozó) dr. Karakas Attila és beosztott­jai által lefoglalt iratokat a szeghalmi kapitányság veze­tői azonnal elzáratták, me­lyeket a lefoglalok később már nem is láthattak viszont. Úgy tudni, hogy a vállalkozó által írt panaszt a kapitány­ság egyik vezetője személye­sen juttatta el a kunszent­mártoni ügyészségre, ahol helyt is adtak a panasznak, így a lefoglalt dokumentu­mok visszakerülhettek a vál­lalkozóhoz. Ezeket az információkat szerettük volna leellenőrizni a legilletékesebbek nyilatko­zatának kérésével, ám a szeg­halmi kapitányt tegnap már nem kapcsolták az újságírók­nak. A megyei rendőr-főka­pitányság sajtóreferense el­mondta: az „rendőr—olaj”- ügyben a megyei rendőrfőka­pitány minden nyilatkozatté­teli jogot fenntart magának, ő viszont hétfőig nem érhető el. Ismereteink szerint külföl­di rendőrökkel közös prog­ramja miatt nincs „nyilat­kozatképes” helyzetben. Amennyiben akár a főkapi­tány, akár a szeghalmi kapi­tány álláspontját, ismereteit közölni kívánja lapunkban, azt természetesen lehetővé tesszük a hét végét követően is. A közvélemény Karancsi mögött áll (Folytatás az 1. oldalról) Sajnos túl magasra vezetnek a szálak, de azért hiszem, valami mégiscsak megmozdul. Lesz el­járás, lesznek tettesek — mond­ta egy középkorú, szemüveges férfi. — Karancsi Tibor a legjobb rendőr volt Szeghalmon. Neki mindig minden bűnesetet nyíl­tan elmondhattunk, ő nem „feküdt le a maffiának”. Na­gyon nagy kár volna, ha ezután nem szolgálhatna — közölte egy idős, ősz hajú úr. — Én nagyon féltem a szá­zadost. Csak nehogy valami ba­ja essék. Még a családját is mo­lesztálhatják, zaklathatják. De higgyék el, neki van igaza. Lé­lekben én is vele vagyok — fo­galmazott egy középkorú, bar­na nő. Tehát a szeghalmiak többsé­ge szorít a századosért. S hogy nemcsak lélekben vannak vele, azt bizonyítja az a tény is, hogy a munkanélkülivé vált rendőr megsegítésére hamarosan számlát nyitnak, ahová bárme­lyik hazai szimpatizáns elküld­heti támogatását. Arról viszont, hogy mi lesz az olajügy végső kimenetele — a kitartó szimpátia ellenére —, megoszlanak a vélemények. Egyesek valami nagy-nagy for­dulatra várnak, amely igazakká minősíti a felvetéseket. Mások visszafogottabbak. Szerintük Budapestig kellene hulljanak a „fejek” ahhoz, hogy a hivatalos álláspont is megváltozzon az ügyben. Utóbbiak éppen emiatt ag­gódnak is. Mint mondják: ki tudja, mi lesz később az ex-szá- zados sorsa. Most míg a média reflektorában van, talán nem ér­heti bántódás. De ha pár hónap múlva kikerül a sajtó látószögé­ből — szerintük —, akkor már könnyen baja történhet. Az aggódó helybéliek egy, a városban sűrűn megforduló, uk­rán rendszámú személyautóra is felhívták szerkesztőségünk fi­gyelmét. (Hisz többek most — ahogy a Karancsi-ügy kirobbant — vették igazán észre az autót, s azt gondolták, hogy az esettel összefüggésbe hozható.) Ezt követően sikerült információkat gyűjtenünk az autóval kapcso­latban. Kiderült: a figyelmünk­be ajánlott személyautó (mely­nek rendszámát is megkaptuk) valóban egy ukrajnai származá­sú vállalkozóé. Ám ő nem hoz­ható összefüggésbe az olajügy­gyei, ugyanis már legalább tíz­tizenöt éve üzleti kapcsolatai vannak a városban „olajügy­mentes” emberekkel. — Szerintem az olajügyért nem csak azok a hibásak, akik éltek ezzel a lehetőséggel, ha­nem az akkori politikai vezetők is. Ok lehetőséget biztosítottak erre a fekete üzletre, az egysze­rű ember pedig bolond lett vol­na nem kihasználni. Miért nem volt olajszőkítés tíz-tizenöt év­vel ezelőtt? Mert a körülmé­nyek nem engedték. Később vi­szont a politika is hasznot hú­zott ebből — háborgott egy öt­ven év körüli, kissé pocakos férfi. Egyes körökben felröppentek olyan hírek is, hogy az ex-száza- dos a napokban több rendőrkapi­tányságtól kapott állásajánlatot. Ezzel kapcsolatban Karancsi Ti­bor lapunknak elmondta: egy Bács-Kiskun megyei rendőrka­pitányság és több dunántúli rendőrkapitányság is megkeres­te, hogy a jövőben dolgozzék náluk. De a civil életből is több állásajánlata van. Ám egyelőre ezekkel nem foglalkozik. Most az igazáért harcol. Szerkesztőségünk megkeres­te a Bács-Kiskun Megyei Rend­őr-főkapitányságot, ahol Ferenczi László rendőr alezre­des, megyei sajtószóvivő el­mondta, valóban kapcsolatba kerültek Karancsi Tiborral. A leszerelt rendőr százados keres­te meg őket állásügyben, de kö­zölték vele, sajnos nincs státu­szuk. Tekintettel arra, hogy a rendőrség állományából elbo­csátott személyről van szó, ké­sőbb sem látnak lehetőséget az alkalmazására. Az olajügybotrány már több napja tart. Á közvélemény is „beindult”, s ha ő mondhatna ítéletet, nem kérdéses, ki lenne a győztes. (Az üggyel kapcsolatban további információk a 4. oldalon.) VÉLEMÉNYEK Éhező gyerekek Míg folynak a politikai balhék az országban, míg naponta hallunk gazdasági visszaélésekről, míg politikusaink ott fönn Audikon, Mercedeseken száguldoznak, s azon lobbiznak, hogy pártjuk minél több pénzt kapjon, hogy saját zsebük mi­hamarabb megteljék, addig az országban 120 ezer (égbekiáltó!) alultáplált és 15 ezer éhező gyereket tartanak számon. Évente harminc milli­árd forintra lenne szükség ahhoz, hogy Magyarországon ne le­gyenek éhező gyerekek! Egy Szabolcs-Szatmár megyei kistelepülésen az iskolában fel­tálalt rántott húshoz azért nem mertek hozzányúlni a gyerekek, mert soha életükben nem ettek olyat, s így nem tudták mi az... Az egyik kereskedelmi televízió operatőrének kamerája egy tíz év körüli kisfiú arcát pásztázta. Á riadt tekintetű gyerek a kérdésekre őszinte és megdöbbentő válaszokat adott. Naponta alig eszik valamit, pedig nagyon éhes. Aznap, amikor a riport készült, mindössze egyetlen pogácsát evett, amit az iskolában kapott. Otthon csak egy karéj zsíros kenyér jutott neki. Nem több. Mert rajta kívül még három testvére várta, hogy beleha­raphasson a vékonyra szelt, alig zsíros kenyérbe. Egy másik család szégyenkezés nélkül (nem is nekik kell szégyenkezniük, hanem nekünk, mindannyiunknak, akik eltűrjük, hogy ebben az országban ez megeshet) arról beszélt: döghúst esznek rendsze­resen, mert nem telik másra. Még megúszták betegség nélkül, de ki tudja, holnap, holnapután nem történik-e tragédia az éhsé­gükért, életükért küzdők táborában? Tudnak-e ezekről a szé­gyenteljes dolgokról a nagyurak? Tudják-e, hogy a csecsemők még képtelenek beszélni az éhségükről, ők „csak” alultáplál­tak? Tudják-e a családcentrikus politikusok, hogy a polgárok között akadnak olyan gyerekek, akik soha életükben nem ettek például spagettit, hogy a rántott húsról ne is beszéljünk? A dokumentumfilm kazettáját meg kellene néznie a család­ügyért felelős miniszternek... Pontosabban mindenkinek, aki tenni tud valamit az ügyben. Mert mindent lehet, csak azt nem, hogy beletörődjünk! Béla Vali Kulcsszó: a személyiség Megfigyelték már, mennyire elterjedt manapság mifelénk, hogy mindenki a másikra mutogat, ha feladatról, hibáról és felelősségről esik szó? Ahelyett, hogy magába szállna, önvizsgálatot tartana és megkérdezné, vajoti mit tehetne (job­ban, többet, másként), hogy változzanak, javul­janak a dolgok. Pedagógusok és szülők vitáztak a minap arról, szükséges-e a felnövekvő nemzedéket etikára oktatni; ha igen, hol, hogyan és főleg ki tanítsa az erkölcsi nor­mák tudományát. Tény, hogy súlyos értékvesztéssel küszködik a mai világ, legfőbb ideje végre az erkölcsre is figyelni; más kérdés, hogy mennyire tanítható ez a „tudomány”. Szélsőséges szülői vélemény, miszerint azért jár a gyerek az iskolába, hogy ott mindarra megtanítsák, ami az életben szükséges. A túlterhelt tanár tantárgyakra és lexikális ismeretekre hivatkozik, képtelen még a nebulók viselkedésével is törődni. Úgy gondolom, bizo­nyos dolgokra a gyereket a szülőnek kutya kötelessége megtaní­tani otthon, családi körben. Ahol természetesen nem a tanóra, inkább az őszinte beszélgetés és elsősorban a példamutatás a célravezető módszer. Magyarul: ha a gyerek nem tud rendesen köszönni, enni, azért biztosan nem okolható az iskola. Hasonló vitákban gyakran — mint a spanyolviasz — hang­zik el a bezzeg nyugati példa, ahol nem katonás padsorokban, hanem székeket szembefordítva, kötetlenül lelkiznek, oldják a felhalmozódott feszültségeket, kibeszélik magukból a fájdal­makat. S erre sajnos nem azt mondja az illetékes, hogy mindez remekül működhet egy őszinte hangulatú osztályfőnöki órán, szünetben vagy kiránduláson, mert nem a padokon, az óraren­den vagy a tantárgyon múlik, hanem csakis a tanár személyisé­gén. A tanár személyisége itt a kulcsszó! Ezért hiányoltam az érvelésből. Ahol van ilyen, ott bizalom is van, de még a szak­tárgy oktatása is hatékonyabb. Legutóbb egy rádiós beszélgetés zaklatott föl ennyire, de gya­korló szülőként hosszú évek tapasztalatából tudom: tanár a szü­lőre, szülő a tanárra mutogat túl gyorsan. Pedig a cél és a felelős­ség közös: kiegyensúlyozott, sikeres, boldog emberekké szeret­nénk nevelni gyermekeinket. Ugye? Niedzielsky Katalin Heroin a gépkocsi műszerfala mögött A megtalált kábítószer 150 ezer ember életének kioltásához elegendő A megyénkben működő bíróságok első féléves munkájáról és néhány, a közelmúltban befejezett perről számolt be tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Baur Péter, a Békés Megyei Bíróság el­nökhelyettese. Erősödő kapcsolatok Belgiummal „Minden esélyünk adott a 2002-es csatlakozáshoz” A Battonyai Városi Bíróság idén májusban első fokon 8 év 6 hónap börtönbüntetésre és az or­szág területéről való kiutasításra ítélte Sz. L. A. lengyel állam­polgárt. A vádlott tavaly jelent­kezett belépésre a battonyai ha­tárátkelőnél, A tételes vámvizs­gálat során gépkocsija műszer­fala mögé rejtve 35, öntapadós fóliába burkolt csomagot talál­tak, amelyben 18,178 kilo­gramm herointartalmú anyag volt. Ez a mennyiség 150 ezer, kábítószerhez nem szokott em­ber életének kioltásához elegen­dő. A megtalált herointartalmú anyag értéke 68 millió forint. A lengyel állampolgár még tavaly augusztusban, hazájában vásá­rolta az ügyben szereplő sze­mélygépkocsit. Hamis forgalmit ott szerzett hozzá és rendszám- táblához is hasonló módon ju­tott. Sz. L. A. ellen kábítószerrel való visszaélés és közokirat-ha­misítás miatt emeltek vádat. A II. fokú bíróság 1999. szeptem­ber 2-ai jogerős ítéletében 6 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte a lengyel állampolgárt. Idén augusztusban a Békés­csabai Városi Bíróság I. fokú ítéletét a fellebbviteli bíróság 3 év 6 hónap börtönbüntetésről 4 évre súlyosbította G. A. eseté­ben. A férfit társtettesként elkö­vetett lopás vétségével és súlyos fenyegetéssel folytatólagosan el­követett zsarolás bűntettében ta­lálták vétkesnek. G. A. ’97 au­gusztusában ellopott egy vil­lanymotort, ’98 tavaszán pedig egy Békés megyei kistelepülés környéki tanyán követett el bűn- cselekményt. Az ott élő 71 éves asszonyt többször megfenyeget­te azzal, ha nem ad neki pénzt, akkor megerőszakolja. Egy al­kalommal az idős asszonyt mez­telenre is vetkőztette. Éjszakán­ként rendszeresen felkereste őt és pénzt zsarolt ki tőle. Összesen 57 ezer forintot szerzett meg ilyen módon az asszonytól. A bí­róság az ítélet meghozatalakor súlyosbító körülményként érté­kelte, hogy a férfi felfüggesztett börtönbüntetésének ideje alatt követte el a cselekményt. Ezért a négy év mellé le kell töltenie a korábban kiszabott kettőt is. B. M. Keresik a biciklist Szeptember 23-án 7 óra 30 perckor Békéscsabán, a Temető sor 8. szám előtt két azonos irányban haladó kerékpáros üt­között, melynek következtében az egyik kerékpáros, egy 45 éves férfi súlyos sérülést szen­vedett. A másik kerékpáros se­gítségnyújtás nélkül a helyszín­ről eltávozott. A Békéscsabai Rendőrkapi­tányság közlekedésrendészeti osztálya kéri a helyszínről távo­zott kerékpárost, hogy jelent­kezzen az ügy tisztázás^ érdeké­ben, illetve kéri a lakosságot: aki bármilyen felvilágosítást tud adni a baleset körülményeiről, jelentkezzen a 66/444-833-as vagy a 107-es segélyhívó telefo­non, illetve a rendőrségen. A helyszínről távozó kerékpáros egy kb. 25-26 év körüli hölgy volt, aki zöld színű szabadidőru­hát viselt, kerékpárja világoskék mountain-bike volt, melynek hátuljára fényvisszaverő matri­ca volt felragasztva. (z) — Ha nem is tálcán kínálják a lehetőséget, de kellő felké­szültséggel, hatékony munká­val minden esélyünk adott a 2002-es EU-csatlakozáshoz — összegezte a németországi ki­térővel egybekötött belgiumi útjáról szóló sajtótájékozta­tón Domokos László, a me­gyei közgyűlés elnöke. Az elnök a lehetőségekről, esélyekről tárgyalt Hans Beck volt uniós magyarországi nagy­követtel, aki jelenleg a „Magyarországi régiók képvi­selete az EU intézményeiben” elnevezésű szervezet elnöke. Tevékenységét a szervezet az Országos Területfejlesztési Ta­nács jóváhagyásával végzi, s Domokos László találkozhatott annak irodavezetőjével, Baranyi Máriával is. — Az infrastruktúra- és a gazdaságfejlesztés mellett a kép­zett munkaerő megyében tartá­sát látom a legfontosabbnak, s ennek képviseletét közöltem Hans Beckkel is — tudatta Do­mokos László, aki a Central European Integration Consult vezetőivel is tárgyalt. Az alapít­vány négy közép-európai megye képviseletét látja el. Referenseik segítségével összegyűjtik a me­gye projektjeit, s a pályázatké­szítésben is szerepet vállalnak. — Brugge-ben a nyugat- flandriai tartományi kormány külügyekért, turizmusért felelős képviselőjével is szót válthat­tunk, majd a Genttől néhány ki­lométernyire fekvő Evergem- ben találkoztunk egy hazánkban már referenciával rendelkező, Kelet-Magyarország irányába is nyitni szándékozó, az elekt­ronikai iparban érdekelt nagy- befektetővel — fogalmazott Domokos László. B. I.

Next

/
Thumbnails
Contents