Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-22 / 221. szám
o 1999. szeptember 22., szerda INTERJÚ-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------!#] áBF.KÉS MEGYEI HÍRLÁP Vall a volt kapitány (Folytatás az 1. oldalról) Mire megy ki? — Miből sejtette meg, hogy el akarják mozdítani? — Dr. Gál László akkori dandártábornok és megyei főkapitány tavaly nyáron a Belügyminisztériumba került. Orosházi kapitányságának kezdetétől jó viszonyban voltam vele, talán a hivatalos kapcsolaton túl is. Tavaly szeptember végén, amikor jó hangulatban megültük a búcsúztatóját, odajött hozzám. Azt mondta: „Menj el nyugdíjba, Feri, betöltötted az ötvenet!” Mondtam neki, miért mennék el, mostanra értek be a tapasztalataim, nem vagyok beteges, ráadásul terveim vannak. Azt válaszolta: „Fogadj nekem szót, menj el nyugdíjba!” Októberben a dél-finnországi parancsnok vezetésével finn testvérvárosi rendőrségi küldöttség érkezett Orosházára. Dr. Gál László előzőleg azt mondta, ha jönnek a finnek, fogadja őket belügyminisztériumi irodájában. Október elején szép programra vittük a finneket Budapestre, dr. Gál László fogadott is bennünket. A „kötetlen foglalkozáson” aztán megint szóba hozta a dolgot: „Feri, menj el nyugdíjba!” Megint azt válaszoltam: nincs miért. „Jól van, ha nem fogadsz szót, áprilisban úgyis meglátod, el kell menned” — tette hozzá. Ez megrázott. Amikor dr. Kurucz Ferencet kinevezték főkapitánnyá, megígérte, hogy elmegy minden kapitányságra, tájékozódik, meghatározza, hogy mit vár el például tőlem. Úgy tudom, egyedül engem nem keresett fel. Viszont a megyei fő- kapitányság reggel, délben és éjszaka is folyamatosan ellenőrzött bennünket. Majd a munkánkat elmarasztaló nyilatkozatokat tartalmazó újságcikkek is ekkoriban kezdtek megjelenni. Az ellenőrzések pedig változatlan hevességgel folytatódtak. A kollégáim egyre azt kérdezgették: „Főnök, mire megy ki ez a játék?!” §zél ellen nem lehet... — Az ellenőrzők régi kollégái. Ok mit mondtak? — Azt mondták, már restellik magukat miatta. Elismerték, nem tudják, miért küldözgetik őket állandóan, hiszen nem találnak komoly problémákat. A főkapitányt többször megkérdeztem: velem nem beszélget el? Kurucz ezredes úr a finnek fogadásán — ez november elején volt — megkérdezte, hogy mit tudunk teljesíteni év végéig. A realitásokból kiindulva, hiszen a bűnügyeseknél 4-5 fős hiányunk volt, mások tanultak, betegeskedtek, 24-25 százalékot ígértem. Novemberben viszont berendelt az irodájába. Ott volt a megyei vezetés. Azt mondták, kevés, amit teljesítek, nincsenek megelégedve velem, év végéig tegyek meg mindent, hogy eredményesebb legyen a felderítésünk. A főkapitány azt mondta, rendben, de kétezerben többet vár tőlünk. Meglepetésemre később ismét magához hívatott. Akkor azt mondta: újuljak meg, mert ezt a teljesítményt nem tudja elfogadni. Ekkor megkérdeztem: mi végre ez a rengeteg ellenőrzés Orosházán, talán a személyem ellen van kifogása? A válasza egyér— Dehogynem. Ordítozott velem, és levágta a telefont. Február másodikára aztán berendeltek a főkapitányságra. A főkapitány és a személyzeti osztályvezető vett részt a beszélgetésen. A főkapitány kijelentette: úgy látja, nem tudok megújulni, nem vagyok képes kezelni a dolgokat, új arc kell. Azt mondta, hogy a fő- kapitányság vezetése szerint személyzeti döntést kell hozni. Belekezdtem, hogy nem így látom, tározat aláírásának dátuma: 1999. március 5. Mivel zárult a fegyelmi eljárás? Figyelmeztetés fenyítés kiszabásának mellőzésével. — Február közepén, amikor két nagyon sikeres akciónk részvevőinek jutalmazása miatt hívtam fel Kurucz ezredest, csak úgy mellékesen megjegyezte: valószínű, hogy április elsejei hatállyal a szeghalmi Szántó Lajost bűnügyi osztályvezetőnek Az írásban megszólalók (balról jobbra): Szalai Ferenc alezredes (volt) orosházi rendőrkapitány, dr. Kurucz Ferenc ezredes, Békés megyei főkapitány és elődje, dr. Gál László, aki ma a Belügyminisztérium Ellenőrzési és Felügyeleti Főosztályának vezetője archív fotók telmű „nem” volt. Majd hozzátette: ha így látom a dolgot, ő többet nem jön Orosházára, addig is dolgozzak, legközelebb februárban látom majd. Én ezt úgy értelmeztem, ez az időpont a határidő. — S nem az volt? — Január közepén, az elkövetés másnapján elfogtunk egy rablót. Az egyik ügyészt kerestem telefonon. Amikor meghallotta hangomat a telefonban, felkiáltott: „Feri, hát maga még dolgozik?! Úgy hallottam, 'nyugállományba vonul. Meleg helyről tudom, hogy áprilisban nyugdíjassá lesz.” Január hu- szonhatodikán a főkapitány két helyettese eljött Orosházára. Azt mondták, a főkapitány küldte őket. Dr. Ábrahám Béla ezredes megkérdezte: „Jól vagy, Feri, bírod még?” Mit? — kérdeztem. „Ami az utóbbi időben történt. A főkapitányság vezetése úgy döntött, hogy le leszel váltva” — magyarázta. Dr. Flajdú Antal ezredes megkérdezte: „Akarod tudni, ki kerül a helyedre?” Azt válaszoltam: „Nem érdekel. Látom, mire ment ki a játék. De jobb lett volna, ha Kurucz úr mondja el. Máig sem kérdezte, mi a problémánk.” Ábrahám ezredes azzal zárta a beszélgetést: „Gondolkozz rajta, Feri, mit akarsz csinálni. Ázt azért bizonyára tudod, széllel szemben nem lehet hugyozni.” Megkapta (volna) a beosztását —Az ezt megelőző heteken nem próbált beszélni a főkapitánynyal? de leintett. „Meghallgat vagy sem?” — érdeklődtem. Végül elmondhattam: én is követtem el hibákat, de olyan súlyút, ahogyan beszélnek róla, nem. Mondtam neki: látom, hogy eltökélt, hadd távozzak tisztességesen. Azt ígérte, ezt támogatja, de semmi konkrétumban nem egyeztünk meg. Dinók András alezredes, a személyzeti osztály- vezető ült le velem a részletekről beszélgetni. Elmondtam, hogy csak az általam is elfogadható egyetlen jogcímen vagyok hajlandó nyugállományba menni — hiszen én dolgozni akartam. Egy hétig semmi sem történt, kértem Dinók alezredest, valami írásos anyagot azért küldjön a beszélgetésünkről. Újabb hét telt el, jött a papír, de nem egészen úgy álltak benne a dolgok, ahogy történtek. Azért aláírtam. Talán nem kellett volna. Ám mivel a végén a nekem is megfelelő jogi hivatkozás szerepelt, aláírtam. Közben fegyelmi eljárást is indítottak ellenem, huszonhárom éves szolgálatom alatt először. — Mi volt az ok? — A decemberi statisztikából több lap átment a januáriba, mint az megengedett. Jelentettem: az illetékes parancsnokokkal ezt időben megbeszéltem. Szalai alezredes mutatja a főkapitány által aláírt fegyelmi határozatot, melynek indokolásában ezek a mondatok is olvashatók: „Enyhítő körülményként értékelem, hogy eddigi rendőri szolgálata során ellene fegyelmi eljárás nem volt. Munkavégzését a lelkiismeretesség és a szolgálati rend, fegyelem példamutató betartása jellemezte.” A hanevezik ki Orosházán, s ha bizonyít, kapitány lehet. Hogy az osztályvezetői kinevezéséről, véle megvalósítandó utódlásomról beszélt-e velem valaki? Senki, soha. Februárban megyei munkaértekezleten jártunk Békéscsabán. Kurucz ezredes vállon ragadott, félrevitt. „Van egy ajánlatom: be szeretnélek hozni a megyére ellenőrzési osztály- vezetőnek, közvetlenül az irányításom alá tartoznál. Már leellenőriztettelek, nem merült fel kifogás ellened.” — mondta. (Ilyen osztály, beosztás addig nem volt a főkapitányságon — a szerk.) Minőségi csere? — Más ajánlatot nem tettek? — Más kapitányságon valamilyen osztályvezetői tisztséget, s a megyei ügyeletén valamilyen beosztást. De azt hiszem, ezt maguk sem gondolhatták komolyan. Ugyanis, ha a hivatásos állományúak szolgálati viszonyáról szóló törvényt megfelelően alkalmazzák, csak a régivel azonos szintű beosztás felajánlására van lehetőség. Gyorsan pörögtek az események. Március kilencedikén munkaértekezletet tartottunk Orosházán. Erre Kurucz ezredes is eljött. Akkor azt mondta: a beszámolót elfogadja, de a végzett munkával nincs megelégedve. Zárszavában azt mondta: március tizenhatodikára állományértekezletet hív össze, ahol személyzeti döntéseket ismertet majd. Arra gondoltam, azt a Szántó-áthozatalt akarja bejelenteni. — Mi történt március tizenhat odikán? Kérjük, segítsék Petit! Igaz tehetséget támogathatnának a világsiker felé Ezért a fiúért mindent megpróbálunk. A lehetetlent is. Hiszünk abban, hogy lesz, aki telefonál: hajlandó segíteni! A zeneértők, zenekedvelők ismerik a nevét annak ellenére, hogy alig múlt 16 éves. Akik hallották zongorázni a Békéscsabán élő Tóth Pétert, csodagyereknek, zenei zseninek tartják. Tizenegy éves volt, amikor a billentyűkkel ismerkedni kezdett. Két és fél év alatt végezte el hat év zenei anyagát a békéscsabai zeneiskolában, ezek után azonnal felvették a Zeneakadémiára. 1997-ben egy Witten- bergben rendezett nemzetközi versenyen első helyezést ért el. Egy évvel később, 1998-ban a Zeneakadémia által alapított Bíró Sári-emlékdíjat Péternek ítélték oda. Még ugyanebben az évben meghívták a ZDF német televízióba, ahol nagy sikerrel koncertezett. A zenei közönség és a szakma egyre többet hallott a fiatal tehetségről, így léphetett fel Budapesten a Stefánia-palo- ta dísztermében, ahol Pest-Buda egyesítésének jubileumán érte a felkérés, a megtisztelő feladat. De jól ismerik az ifjú művészt Grazban is, hiszen kétszer kapott meghívást a patinás osztrák városba. S el ne felejtsük, részt vett egy hollandiai jótékonysági versenyen is. Tóth Péter tanárai úgy látják, ideje mélyvízbe dobni a kitűnő technikával játszó fiatalembert, majd benevezték egy Olaszországban megrendezésre kerülő felnőtt nemzetközi versenyre. A fiatalembernek és tanárának szeptember 28-ig kellene a helyszínre érkeznie. Kellene, írjuk, de ahhoz, hogy ez a fiatal tehetség részt vehessen a nemzetközi megmérettetésen, pénzre lenne szüksége. A szülei rajta kívül testvérét is taníttatják, ráadásul munka- nélküliek, érthető, hogy nem tudják biztosítani Péter kiutaztatását. Szívesen tennék, hiszen bíznak a tehetséges gyerekben, s nagyon nem örülnek, hogy szponzort kell keresniük. Az önérzetből, a büszkeségből viszont nem terem pénz... Hisz- szük, reméljük, akad a megyében vállalkozó, aki segíti Tóth Pétert abban, hogy kijusson erre a bizonyos nemzetközi versenyre. Szívesen hírt adnánk azokról, akik segítik őt ebben. Kérjük azoknak a jelentkezését, akik úgy érzik, egy tehetség nem veszhet el. Akár e sorok íróját is felhívhatják (06-20-9852-102), de egyenesen átutalhatják a neki szánt összeget a Bartók Béla Zeneművészeti Alapítványra, ezen belül Tóth Péter, Erste Bank 11604000-00446101- 0400000 4 számlaszámra. Kérem, higgyék el, jó ügyet szolgálnak. Béla Vali — A parancs felolvasásakor hallottam: éppen március 15-ei hatállyal felmentenek. Megdöbbentem, hiszen ezt még az értekezlet előtti percekben sem említették nekem. Ekkor bízták meg a mezőkovácsházi kapitányt az orosházi kapitányi feladatok ellátásával, Szántó úr pedig, akit hetekkel korábban egy békéscsabai gyorstalpaló tanfolyamon képeztek ki a bűnügyi munkára, bűnügyi osztály- vezetői megbízást kapott... Mit mondjak? A kovácsházi kapitányság sem a legjobbak közé tartozik, hogy finoman fogalmazzak. Szeghalmon meg éppen a közrendvédelmi osztály dolgozói között aratott a gyanús fegyelemsértés. — Nagyon rosszul érintette az — ön szempontjából — elő nem készített bejelentés? —Leginkább az fájt, hogy még aznap délelőtt mindent „leszedtek” tőlem, mintha bűnöző lennék: a pisztolyomat, a géppisztolyomat, a lőszereket, a diplomatatáskámat, a mobiltelefonomat. Mondtam, majd holnap behozom a táskát, a telefont. Tudja, mit válaszoltak? Adjam le ma, mert holnap már be sem kell jönnöm... A polgármesterektől még el tudtam köszönni, másoktól már nem. Mit mondhattam volna — leváltottak, jöttem elköszönni?! Otthon megnéztem a rendőrségi törvényt, más jogszabályokat. Rájöttem, határidőket vétettek, más előírások megtartásáról megfeledkeztek. Elhatároztam: a dolognak ezt a részét jogi útra terelem. Később részben elismerték tévedésüket, de ez édeskevés. Munkaügyi bírósághoz fordultam. Lelkileg az tart egyensúlyban, hogy bármerre megyek a városban, lépten-nyomon megállítanak, s elismeréssel szólnak tevékenységemről. Bár nem tudom mire vélrü a dolgot, a főkapitány szerint ugyanis nincsenek tömegkapcsolataim... — Főnökei megköszönték munkáját? — Még szóban sem. Viszont megtudtam, hogy Orosházán, az egyik kocsmában már tavaly októberben a leváltásomról, mint tényről beszélgettek. — Ennek mi a jelentősége? — Aki tudja, ért belőle... De ez csak egy kis morzsa. Egy városbeli gazdasági vezető pedig társaságban azzal dicsekedett: na, milyen kapitányt hoztam ide?! Ez az úr karácsony és szilveszter között magas rangú rendőrségi, belügyminisztériumi vezetőket látott vendégül... Pintért be sen engedték A Szalai alezredes által elmondottakkal kapcsolatban dr. Kurucz Ferenc ezredest, Békés megye rendőrfőkapitányát is megkérdeztük. — Szalai úr pereskedésével kapcsolatban csak annyit kívánok elmondani; hogy személyzetiseink valóban vétettek néhány adminisztratív hibát. Hogy nem beszélgettem el vele? Más vezetők jelenlétében, itt a főkapitányságon találkoztunk. Abban az időben, amikor éppen hét-kilenc százalékos volt a mutatójuk az ismeretlen tetteses ügyek felderítésében. Akkor is azt mondtam neki, hogy ebben a megyében ezt a munkát nem lehet elfogadni. A jobb munkavégzésre éveken át lehetőséget kapott. Pár éve más kapitányokból álló bizottságot küldött ki segítésére Gál úr, az akkori főkapitány. Az azért mégiscsak elfogadhatatlan, hogy a megye második legnagyobb kapitánysága tizen-szá- zalékokat mutat fel az ismeretlen tetteses bűncselekmények felderítésében. A változást követően Orosházán ma az ötven százaléknál tartanak. — Szalai alezredes azt is fájlalja, ahogyan elmozdították. — Európai módon lett leváltva. Amikor felmentik az embert, leteszi a munkát. Ez így működik. Dr. Pintér Sándort annak idején leváltása után már be sem engedték az Országos Rendőr-főkapitányságra. A döntés meghozatala előtt leültem a térség polgár- mestereivel, országgyűlési képviselőjével. Egyébként nem csak Orosházán végeztünk komplex vizsgálatot, másik két kapitányságon is. Ezt az ellenőrzések megkezdése előtt bejelentettem. — Szeptember 16-át tűzték ki az orosházi kapitányság vezetésében fennálló ideiglenesség megszüntetésére. Erről mostanában nem nagyon beszéltek. — Ezt az időpontot február elsejéig kitoltuk, így egyelőre nincs döntés. Gáspár alezredes lesz addig a megbízott kapitány. A bűnügyi osztály vezetésével egy Bács-Kiskun megyéből hozott tisztet bízunk meg. Gál László lezárta — Mi történik Szántó őrnaggyal? Se kapitány, se bűnügyi osztályvezető nem lesz?! — Sose mondtam, hogy kapitány lesz! Akkoriban úgy fogalmaztam: bizonyítania kell. O korábban közrendvédelmi területen dolgozott Szeghalmon, s minimális bűnügyi gyakorlata van. —A határidő eltolásának köze van Szalai őrnagy ügyének az ön által említett személyzeti elszúrásával? — Valóban, felmentési ideje kitolódott. Ráadásul egyszerre több vezetőt kell pótolnunk Orosházán. Szalai alezredesnek korábban a kapitányival azonos szintű beosztást ajánlottunk fel, az újonnan rendszeresített megyei ellenőrzési osztályvezetőit. Nem fogadta el. Dr. Gál László (korábbi) megyei főkapitányt — rendőrként időközben nyugállományba vonult —, aki jelenleg a Belügyminisztériumban tevékenykedik, ugyancsak megkérdeztük: mi volt az oka annak, hogy már új beosztását betöltve, tavaly ősszel, nem is egyszer azt javasolta Szalai alezredesnek, hogy mielőbb menjen nyugdíjba. — Ez még a megyei főkapitányi tevékenységem lezárásának fogható fel — válaszolta. — Úgy gondoltam, helyesebb lenne élnie azzal a lehetőséggel, hogy ötvenévesen kérheti nyugdíjazását. Kiss A. János
