Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-21 / 220. szám
1999. szeptember 21., kedd VISSZATEKINTÉS Számvetés a második Wenckheim-világtalálkozó után Szabadkígyós hírét viszik a világba mólóra zavartuk meg a társaságot, miközben arra voltunk kíváncsiak, mi lehet a hozadéka — s itt nem csupán az anyagiakra gondolunk -— a Wenck- heimek kétévenkénti találkozójának. Túl azon, hogy a szűkebben vett családból két évvel ezelőtti 14—16-hoz képest most 30-an jöttek el, azért nagy fegyvertény: egyre többen tudják, merre van Magyarország, s benne Szabadkígyós — válaszoltak szinte egymás szavába vágva. Sorolják a neveket, most ismerték meg egy második unokatestvérüket, Almásy Antalt — nagy volt az öröm —, aki sokáig Chilében élt. Eljött Budapestről Lipthay Antal, őt szintén először üdvözölhették. Ilona, aki maga küldte szerte a világba az 1300 meghívót, elújságolta: pár napja felhívta Csorvásról egy hölgy, aki adományt szeretne eljuttatni az alapítvány javára. Apropó, alapítvány! A Szabadkígyósi Wenckheim Kastély Alapítvány — melynek elnöke dr. Komáromi Sándor, az épületben elhelyezett mező- gazdasági szakképző intézet igazgatója, titkára pedig Orvos Hajnalka — szerencsére nem maradt magára. A szakiskola és a helyi önkormányzat hívta életre az alapítványt két éve, s azóta — mint ahogyan most is — sokan juttattak el pénzadományt a számlájára, ezzel is segítve a kastély majdani helyre- hozatalát. Lassan csomagoláshoz készülődtek a legtovább itt maradt családtagok. Az utolsó kérdésre leginkább csak titokzatos mosoly volt a felelet. Hogyan tovább? Sok a bizonytalanság, ha még oly' annyira szeretnék is a folytatást. Óvatosan mondták: Dobozon 2001—ben lesz 100 esztendős a templom, s úgy hallani, áz onnan elszármazott Jeanne-Marie Wenckheim- Dickens nagy ünnepséget tervez, szobrot szeretnének felállítani a kriptánál. László, aki Argentínában mostantól nem csak vadászatok szervezésével foglalkozik, hanem egy termálvizes program megvalósításán is dolgozik, közelebbi időkről beszélt. Eddig minden évben egy hónapot töltött Magyarországon, de oly' zsúfolt program várja valahányszor, hogy jövőre két hónapra bővíti ittlétét. Szabadkígyós pedig mindig visszavárja elszármazott fiait. L. E. Frederik Wenckheim gyermeke, Taszító lenne a kastély örököse, ha a történelem nem szólt volna közbe... FOTÓ: DUNAI KATALIN tudjuk, hogy Magyarországon kívül Németországba, Ausztriába, Olaszországba, Csehországba, Hollandiába, Belgiumba, Spanyolországba, Dániába, Franciaországba, Angliába, az Egyesült Államokba, Chilébe, Argentínába is eljutott a díszes meghívó. Ezúttal tiszteletét tették az Ágh, az Almásy, a Benes, a Csáky, a Czemin, a Lanfranco, a Pallavicini és a Dickens család tagjai, a bálon 192 felnőtt és 18 gyerek ült a 17, kék-fehérben pompázó asztalhoz. Csáky Ilona, az egyik főszervező szeptember 11-én még együtt reggelizett a lassacskán már hazajáró Wenckheim Lászlóval és Szilviával. Csöppnyi albumnézésre és élménybeszáA sors rendezhette volna úgy, hogy megyénk egykor jól ismert arisztokrata családjának tagjai, a Wenckheimek egymásról mit sem tudva élnek a világban. A háborús években menekültek Nyugat-Európába, Észak- és Dél- Amerikába, Afrikába, így az akkori fiatalok, gyerekek ma már középkorú vagy azt meghaladó urak, hölgyek. Bizony megtörtént, hogy két éve, a Wenckheimek I. Világtalálkozóján, Szabadkígyóson két unokatestvér állt egymás mellett idegenként, s a meglepetéstől szinte szóhoz sem jutottak, amikor kiderült, ki is az a másik... A második találkozó képei még frissen élnek bennünk, hiszen augusztus végén újra randevúztak Békésben a Wenckheimek. Mondaná az ember, ez az összejövetel már nélkülözte az első találkozás varázsát, csakhogy féligazságról beszélne. Két éve ötven körüli vendég fogadta el a meghívást, most az 1300 kiküldött értesítésre 194-en válaszoltak igennel. Sok-sok új arc bukkant tehát fel, akiket csak most ismerhetett meg a rokonság. Hankó Józseftől, a Szabadkígyósi Wenckheim Kastély Alapítvány kuratóriumának tagjától Emlékezés a jótevő asszonyra A báli megnyitón Frederik Wenckheim mondott köszöntőt. Gondolataiból idézünk: „Igen jeles alkalomból jöttünk össze itt, a Wenckheim család egykori kastélyában: mivel a háború és az azt követő évek viszontagságai folytán a család tagjai a szélrózsa minden irányába szétszóródtak, mégpedig Algériától Argentínáig, Észak-Amerikától Európa összes országába, így csak hosszú idő után, 1997-ben sikerült egy „Wenckheim világtalálkozót” összehozni. Ez a találkozó tudatosította bennünk azt, hogy összetartozunk és össze is kívánunk tartozni!... S ha most, két évvel később még ünnepélyesebb körülmények között találkozunk az ősök tiszteletre méltó szülőföldjén, úgy ez nemcsak örömmel tölt el, hanem büszkeséggel is, hisz kis híján 30 családtagot köszönthetek a kígyósi kastélyban, akik két kontinens számos országából érkeztek .......most azonban nemcsak ünnepelni szeretnénk, hanem e lődeink nyomdokába is lépünk. Az 1849-ben született Wenckheim Krisztina grófnő — egyébként e kastély építtetője — nemcsak 7 gyermeket nevelt fel, hanem védnöke volt egy árvaháznak Gyulán és egy süketnéma intézetnek Vácott. E jótevő asszonyra emlékezünk azzal, hogy a ma esti teljes bevételt a kígyósi Wenckheim-alapítvány javára fordítjuk, amely családunk anyagi és szellemi örökségét ápolja...” 8ERÉNYI ZSUZSA OlilíÉNYI CLAUDIA in in i\i\ i Aki> AZ 1 rili.lt 1 BAH Ál OK KÖZT