Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-18-19 / 218. szám
/ 14 ★ HÁTSHOW ★ 1999. szeptember 19. Német bankrablás élesben Szókimondás felsőfokon Mostanában ritkábban kell fizetni a lányoknak Ganxta Zolee es a Kartell a III. Franko Dance fesztiválra menet még megállt dedikálni támogatója, a Big Star Korzó téri üzletében. A rajongók közel egy órán át tartó rohamát a zenekar tagjai derekasan állták, A dedikálás közben megéhezett zenekar frontemberével, Ganxta Zolee-val ültünk le pár percre beszélgetni Békéscsabán, a Dublin Steak House and Pub-ban. — Hogy érzed magad az ilyen fesztiválok zenei légkörében, i dedikálták — kinek hova... hiszen ti jóval keményebb irányzatot képviseltek?- Abszolút nem érdekes, hogy milyen fesztiválon lépünk fel, az a lényeg hogy jól érezzük magunkat. Mi magunktól érezzük jól magunkat, nem attól, hogy milyen zene megy ott, ahol éppen fellépünk. A közönség pedig — amely miattunk jön el a buliba — úgyis jól fogja érezni magát, amíg miénk a pódium. — A csapat milyen zenei irányzatot szeret/követ? — Ahányan vagyunk, annyiféle zenét hallgatunk. A rap-et nyilvánvalóan mindenki szereti, mert mi is azt nyomjuk, ennek a legnagyobb szakértője Dop'. Én nagyon bírom a rockzene zordabb irányzatait, amilyen például a Motorhaed. Steve a Duran Durant imádja, Laci a Bon Jovi-t, Gabi a szereti az ilyen tiszi-toszi zenéket is... Ezerféle stílusú zenével élünk, a lényeg, hogy ne legyen kommersz. — Értek már benneteket támadások a szövegeitek ,.szókimondó” hangneme miatt? — Folyamatosan, de igazán komoly támadást még nem kaptunk, inkább csak pozitív visszajelzéseket a rajongóktól. Mikor kiadunk egy újabb lemezt, sokan ígérgetik, hogy „Na majd mi megfenyítünk titeket!”, de végül úgyse lesz belőle semmi. A lemezek, kazik borítójára egyébként rá van írva, hogy „szókimondó szövegek”, szóval aki nem akarja, nem hallgatja meg minket. — Mennyire tietek ez a ,,gettós életérzés”, amiről énekeltek? Tényleg ennyire reménytelenül lerobbant környéken laktok, vagy ez csak a stílussal jár? — Nem tudom, mit értesz a „gettóban lakáson”? Hogy a Százados úton putriban élünk? Akkor a válasz: nem. Rendesen lakik mindenki. Angyalföldön élek, és amikor kölök voltam, ott még tényleg „élesben” mentek a dolgok. Ez az életérzés nem attól függ, hogy most hol laksz. Eljárunk az éjszakába, állandóan ott lógunk a kétes elemekkel, ahol a dolgok megtörténnek. Miénk a világ. — Van közös hobbitok? A karjaitokon látom, hogy az egyik a tetováltatás lehet. — Nők, alkohol, csajok, éjszakai élet... Igen, Laci durvábban fogalmazott: a kurvák. — Kell még ezért fizetnetek a lányoknak? — Van akinek igen, van akinek nem. Alanya válogatja. Egyébként néha érdekes .is, hogy fizetni kell a „szolgáltatásért”. — Édesanyád, a lánytestvérek, más nőnemű rokonok mit szólnak a szövegeitek hangvételéhez? — Nővéreim nincsenek, egy darab húgom van, az meg még igazán föl sem fogja, miről szólnak, mert csak négyéves. Az anyukám pedig inkább büszke rám. — Nem mondja olykor, hogy ejnye-bejnye kisfiam, mosd ki szappannal a szádat? — Föl is pofoznám. Nem, anyukám az nem olyan, ő egész életében csak tűr. Már tizenhét éves éves korom óta tudja, hogy nem vagyok teljesen beszámítható. Akkor lettem punk. Azóta sem tudtam kinőni, folyton csak a hülyeségen jár az eszem, és ő ezt már megszokta. Most, hogy sikeresek lettünk az együttessel, kifejezetten büszke rám. Szerintem ezzel mindenki szülei így vannak. Frankó Marianna Diana végzetes útját járták Amikor az orosházi IPA- tagok egy része — szám szerint kilencen — elindult Párizson keresztül Németországba, még nem sejtették, milyen kalandos úfjuk lesz. A Nemzetközi Rendőrszervezet magyar képviselői Párizs láttán és egy intézkedő rendőr szomszédságában azonnal akcióba lendültek... Egy utcai ismerkedésüknek köszönhetik, hogy jó barátjuk lett Patrick Smague, aki egy lopott rendszám miatt ellenőrzött egy parkoló autót. Ő vitte el az orosháziakat Párizs XIV. kerületi rendőrkapitányságára, és mutatta be a technikai osztály vezetőjének, Pierre Dilének a magyarokat. A közös érdeklődésből rendőri felvezetéses városnézés kerekedett, majd (csere itt, szerva ott) az orosházi ipá- sok francia kollégáik vendégszeretetét élvezték. A Napkirály fényes udvarát sem hagyták ki, majd indultak Luxemburgon át a németországi Koblenz szomszédságába, Montabaur városkába. Olyan mázlijuk volt rendőreinknek, hogy éppen akkor és ott szottyant kedvük a rablóknak támadást intézni egy bank ellen. így a (német) precizitásukról híres rendőröket „éles” akció közben is láthatták a turistáskodó magyarok. (Csete) KOOS NEM FELEJT (Folytatás az 1. oldalról) — Kis szépítéssel. Már korábban is ismertük egymást, de mindketten házasok voltunk. Szerencsére kiléptünk az akkori kapcsolatokból, és ennek már huszonnyolc éve. — Koós János otthon nehéz, vagy könnyű esetnek számít? — Könnyűnek. Szeretem ha jókedv, vidámság vesz körül. Kivéve, ha a szakmáról van szó. Akkor nincs mese, és ezt a család is nagyon jól tudja. Meg persze szeretek egy kicsit „repkedni”, mulatni, meccsre járni. Ennek elviselésére pedig pontosan egy ilyen feleség kell. K. A. FOTÓ: SUCH TAMÁS