Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-18-19 / 218. szám

Szombaton, Békéscsabán immáron ötödik alkalommal rendezték meg a Samsung Futófesztivált, amelyen rekordszámú induló, 7820 ifjú és idősebb sportbarát állt rajthoz. Már egy órával a rajt előtt több ezren gyülekeztek, köztük a 11-es számú iskola 3. b osztályos tanulója, Pekárik Laci.

— Az iskolában hallottam, hogy lesz ez a futás, s most vagyok itt első alkalommal. Különösebben nem készültem rá, biztos vagyok benne, hogy teljesíteni tudom az 1000 métert. Reggel, otthon még egy jót fociztam, így mondhatom, megvolt a bemelegítés is.

Néhány méterrel odébb izgatottan készült a rajtra a rövidre

vágott hajú Pászka Gabriella, a belvárosi általános iskola 1. a osztályos diákja.

— Örülök, hogy itt lehetek, édesapámmal jöttem, korábban még nem vettem részt ilyen versenyen, most kíváncsian várom, hogy milyen lesz. Itt vannak a társaim is, a barátokkal együtt teljesítjük majd a távot.

A készülődés közben a színpadon a Hungarotel és a Bajza utcai F. Fitness versenyzőinek bemutatóját láthatták az érdeklődők, de volt hetesrúgó verseny is az Előre FC pályaedzőjének, Szenti Zoltánnak vezetésével. A bemelegítést pedig Erdősné Nagy Lídia dirigálta a több ezer indulónak.

Az 1—6. osztályosok versenyében a lányoknál a Madách utcai általános iskola diákja, Oláh Edina győzött, míg a fiúknál a gyulai Csató Attila bizonyult a legjobbnak. A 4200 méteres távon a hölgyeknél a Kondorosi Szállítmányozási és Fuvarszervező Gmk. által szponzorált, válogatott kerettag, Csendes Ildikó győzött, míg az erősebbik nem küzdelmében klubtársa, a Békéscsabai AC kiváló középtávfutója, Bohus János érkezett elsőként a célba, megelőzve a legutóbb a 100 kilométeres kontinensbajnokságon 22. helyen végzett Vozár Attilát.

Tóth Sándor, az egyik fő szervező, a Békéscsabai AC ügyvezetője így értékelte az 5. Samsung-futást.

— Nagy öröm, hogy ismét rekordot döntöttünk, hiszen a tavalyinál ezúttal hatszázzal többen futottak, s örvendetes, hogy vidékről, Gerendásról, Körösladányból és több más településről is érkeztek fiatalok. A fővárosban 14 000-nél többen futottak, így azt hiszem, nekünk ezzel a létszámmal nem kell szégyenkeznünk.

Kékegyi Bubu István és a Milla Trió produkciója után mindenki izgatottan várta a fődíj, a Samsung színes televízió sorsolását, hiszen valamennyi beérkező egy-egy tombolajegyet kapott. A televíziót, Újhelyi Ildikó, a 9-es számú iskola diákja nyerte.

(verasztó)

1999. szeptember 19. * SPORT * 9

HP HP HP PP

apróhirdetési rovat!

________Ingatlan________

P

usztaottlaka központjában gázfűtéses, parabolaantennás, kisméretű kertes ház eladó. Érdeklődni: (68)425-913,___________

Kere

sek 3 szobás, összkomfortos házat, sorházat vagy lakást, első emeletig. Garázs szükséges. (66)

435-135.

____________________

6 ha föld eladó Békéscsaba- Mezőmegyeren. Érdeklődni: Hóvirág u. 22., (66) 431-548.

_________Jármű_________

L

ada 2107 kitűnő állapotban el- adó. Érdeklődni: (66) 435-135.

_________Egyéb_________

5

0 literes üveg, műanyag ballonok eladók. Érdeklődni: 66/456- 312, 18 óra után._____________

E

ladó két heverő, Singer varrógép, ülőgarnitúra és szobabútor. (66) 435-135.

Szedett-Vedett az élen

A Békéscsabai MÁV pályáján 15 csapat jelentkezett szombaton, hogy megküzdjön az idei Békés Megyei Hírlap Kupa kispályás labdarúgótornán.

Négy pályán, csoportmérkőzéseken döntötték el a legjobb nyolc közé kerülést.

A fináléban a békéscsabai Szedett-Vedett nevű gárda 3-1- re nyert a Gyula Bútor ellen, s ezzel a győztes a kupa mellé 20 ezer forintot kaszálhatott. A második gyulaiak ugyancsak

egy kupát és 15 ezer forintot vehettek át. A bronzérmes Zöld Pázsit Szarvasról érkezett, a kupa mellé 10 ezer forintot vehettek át — Bertalan Sándortól és Szabó Zsuzsától, lapunk menedzserétől. A negyedik helyen a szeghalmi Vígh Matild néven játszó csapat végzett.

Támogatók: Baromfi Transz Kft. (Békéscsaba), Hungarotel Rt. (Békéscsaba), Henkel (Körösladány), Burek Pékség (Békéscsaba), Testnevelési és Sportintézet, Békés Megyei Hírlap. Sz. Zs.

Más-más hat-hab gól

Gyulavári—Csorvás 1—0 (1—

0). Megyei I. osztályú labdarúgó-mérkőzés. Gyulavári, 300 néző. V.: Zsurka. G.: Guti.

Körösladány—Medgyesbo- dzás 1—0 (0—0). Körösladány, 300 néző. V.: Bogyó. G.: Talpalló.

Kamut—Méhkerék 1—1 (1— 0). Kamut, 150 néző. V.: Magi- nyecz. G.: Botyánszki, ill. Török.

Szarvas—OMTK 6-0 (1-0).

Szarvas, 200 néző. V.: Salamon. G.: Darida P. 3 (egyet 11- esből), Moldván, Bogdán (11- esből), Klimaj.

Füzesgyarmat—Csabacsűd

3—3 (1—2). Füzesgyarmat, 200 néző. V.: Bodó. G.: Vad, Tóth, Novák, ill. Pillár, Varga T., Jancsó.

Nagyszerű jubileumhoz érkezett a Békéscsabai Kvasz András Repülő és Ejtőernyős Egyesület három ejtőernyőse. Bánszki Tamás és Ondrejcsik Mihály a négyezredik, Varga Zoltán a kétezredik ugrását végezte tegnap délután. Az utódoknak nem lesz könnyű utolérni őket. Amikor ugyanis ők kezdték, még „állami ügy” volt az ejtőernyős sport, ma a klubnál minden aláereszkedés 1400 forintba kerül —1000 méterről. Magasabbról drágább. Ondrejcsikók az esti baráti összejövetelt is maguk állták, lábszárpörkölttel vendégelték meg a meghívottakat, a Nyíregyházáról, Gödöllőről, Debrecenből, Hajdúszoboszlóról és helyből érkezett sportbarátokat.

A sikeres Jubileumi földet érés előtt mindegyiküknek ugyanazt a három kérdést tettük fel: 1. Hogyan emlékszik vissza első ugrására? 2. Melyik volt a legemlékezetesebb? 3. Mire legbüszkébb eddigi pályafutása során?

ÜW

Az ugrók: (balról Jobbra) Bánszki Tamás,

Varga Zoltán ós Ondrejcsik Mihály

Bánszki Tamás

(4000), a stílusvilágbajnok.

1. — Édesapám akkor már a klub régi „motorosa” volt, ráadásul bátyám is ejtőernyőzött. 1987. májusában egy hétköznapon vagy ötvened magammal találkoztam először eme csodálatos élménnyel.

2. — Sok-sok élményem van, igazi sztorikkal, amelyek egyikéről másikáról azonban némi szerencsével mesélhetek most... Ezek közé tartozott egy szolnoki, válogatott edzőtáborbeli ugrásom, amikor 4 ezerről indultam, és a nyolcszázas nyitás után rosszul nyílt ki a főernyőm, összegabalyodtak a zsinórok. Mit mondjak, majdnem pánikba estem. De, mint látja, itt vagyok.

3. — Éppen tíz esztendeje vagyok a magyar válogatott tagja. Természetesen a stílus számban nyert világbajnoki cím kívánkozik az élre, ez az 1994-es kínai versenyhez kötődik. Érdekes volt, mert az utolsó ugráshoz már csak a legjobb 13 szállt fel, és legnagyobb riválisom, egy ukrán fiú nem volt köztük, fgy már egy nappal előtte sejthettem, az én tiszteletemre játsszák el a magyar Himnuszt. Két évvel korábban szintén nyertem egy érmet vb-n, méghozzá Ausztriában, ahol harmadik voltam célba ugrásban. Csapatban is van egy szép trófeám, igaz társbérletben, 1993- ban megnyertük a magyar válogatottal a Világ Kupát.

Ondrejcsik Mihály

(4000): „Jesszusom, mit akarok én itt?”

1. — 1970. április 11-én, nyolcszáz méter magasból ugrottam. Még arra is emlékszem, hogy a hátsó reptérre érkeztünk le, mert a másik vizes volt. Igazán csak a harmadik ugrásnál fogtam fel, hogy mibe is keveredtem. „Jesszusom, mi akarok

én itt?” — kérdeztem magamtól, de nem akartam a haverok előtt szégyenkezni, és máris ugrottam újra.

2. — Nagyon büszke vagyok rá, hogy öt esztendőn át, 1977 és 1982 között válogatott lehettem. Egyénileg az 1980-ban Gödöllőn nyert célbaugró bajnoki címemre és az ugyanitt elért összetett bronzérmemre vagyok büszke.

3. — Erre is elég pontosan vissza tudok emlékezni: 1978. nyarán siklóernyővel hárman próbálkoztunk egy kupolarátelepedéssel, de még nem volt tapasztalatunk. Mit mondjak, összegubancolódtunk, még a

tragédia szele is megcsapott bennünket Varga Jóskával és Tóth Jánossal. A hasernyővel értünk szerencsésen földet.

Varga Zoltán

(2000) egyszer a rács szélén...

1. — Az emlékezetes dátum 1981. május harmadika. Sorköteles katonák tábora volt, sokan voltunk. Szentkirályszabadján katonáskodtam, szakács beosztásban, jóllehet géplakatos az eredeti szakmám... Nyolcszáz méterről szálltunk alá, minden szépen ment.

2. — Nem dicsekedhetek különösebben jegyezni való sporteredményekkel, inkább mindig az élmezőny mögött végeztem a nagyobb versenyeken. Azért arra szívesen emlékszem, hogy legalább négyszer nyertünk csapatbajnokságot, és egyszer negyedik voltam stílusugrásban.

3. — Nagyon szép naphoz kötődik, hiszen 1993-ban, éppen Békéscsabán ugrottak hazánkban először harmincán egybe kapaszkodva, ahogy mi mondjuk, rácsban. A klubépületben lévő színes fotón látható, hogy a rács szélén én is ott hasalok a kilenc csabai között a 4 ezer méterről végrehajtott csúcsugrás során... Fábián István