Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-18-19 / 218. szám

1999. szeptember 18-19., szombat-vasárnap

HÉTVÉGI MAGAZIN

13

______________Kínok tövisében — nagy emberek, hétköznapi kórok________________

Cs

ontváry Kosztka Tivadar tudathasadása

„Hajnalban nap-nap után a lángoló Kárpátokat figyelem s egy délután csendesen bubiskoló tinós szekeren megakadt a szemem. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adja a rajzónt s egy vénypapírra kezdem rajzolni a motívumot. A principálisom nesztelenül hátul sompolyog, a rajz elkészültével a vállamra ütött. »Mit csinál: hisz maga festőnek született.«(...) Principálisom távoztával kiléptem az utcára, a rajzot elővettem tanulmányozásra: s ahogy a rajzban gyönyörködöm, egy háromszögletű kis fekete magot pillantok meg a balkezemben, mely figyelmemet lekötötte. E lekötöttségben fejem fölött hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél (...) A kinyilatkoztatás (...) arról győzött meg, hogy bizonyos magasabb hatalommal, avagy akaraterővel állok összeköttetésben, talán a világteremtő hatalommal, azzal a pozitívummal, amit mi sorsnak, láthatatlan mesternek, talán Istennek nevezünk, avagy a természet erejének véljük, ami egyremegy, mert tisztában voltam azzal, hogy elképzelhetetlen és kifejezhetetlen felelősség hárul reám, amikor egy olyan helyre jelölt ki a sors, amelyre én magamat késznek, gyakorlottnak nem találtam.”

Sosem jutott el a betegség súlyos formáinak végállapotához, a demen- ciához, a teljes elbutuláshoz (képünkön Csontváry Kosztka Tivadar: Önarckép)

A fenti jelenet az iglói patika előtt játszódott le 1880-ban. A tinós szekeret az akkor huszonhét éves okleveles gyógyszerész, Kosztka Tivadar rajzolta le. A főnöke, principálisa dicsérő szavai után elhangzott „kinyilatkoztatás” az első ismert tünete volt elmebajának. Az elmegyógyászat hallu- cinációnak nevezi azt a lélektani jelenséget, amikor valaki ott érzékel (lát, hall) valamit, ahol a valóságban nincs semmi. Ilyen hallucináció, érzékcsalódás indította el Csontváry Kosztka Tivadart azon az úton, melynek végén — igaz, jóval halála után — a „megjósolt” világhírnév várta őt.

Csontvárynak már megbetegedése előtt is volt rajztehetsége — naivitás lenne tehát azt feltételezni, hogy művészetét az elmebetegsége „hozta meg”. Czeizel Endre írja a betegség és alkotás közti kapcsolatot vizsgáló tanulmányában: „Áz elmebetegség senkinek sem kölcsönöz képességet, tehát senkit sem tesz igazi művésszé. Csontváryban a kitörő elmebaj a meglévő, öröklött rajzkészséget indította el a megvalósítás útján.”

Hogy ennek az útnak főbb állomásait jobban megérthessük, szólnunk kell pár szót magáról a betegségről. A tudathasadásos elmezavar, a skizofrénia az egyik leggyakoribb elmebetegség —- száz ember közül legalább egy ilyen kórban szenved. Szerencsére az esetek többsége annyira enyhe, hogy tünetei sokszor még a szakorvos szemével is nehezen különíthetők el az egészséges ember bizonyos lelki tulajdonságaitól. Hiszen a nehezen barátkozó, zárkózott, kevés beszédű, visszahúzódni tudó alkat még nem jelent tudathasadást. Csupán súlyos esetekben jellemzi a betegséget a személyiség szétesése — „tudathasadás” —, amikor a beteg mintegy saját irreális lelkivilágába bezárkózva képtelen az embertársaival való kapcsolat megteremtésére, fenntartására. Elveszti a világban való tájékozódás képességét, cselekedeteit a hallucinációk s a téveszmék „irányítják”. Csontvárynál, mint azt betegségének kiváló ismerője, a lélekgyógyász Pertorini Rezső kimutatta, nem következett be a személyiség teljes szétesése — intellektusa mindvégig tiszta maradt. Csontváry célratörő útjának főbb állomásai: egy római út Raffaelo stanzáinak megtekintésére, pár év az eszéki gyógyszertárban, majd 1884 és 1894 között tízévi szorgalmas, tervszerű munka saját gyógyszertárában, Gácson —, hogy előteremtse az anyagiakat a jóslat sugallta nagy cél eléréséhez. Ekkor hátat fordít a polgári pályának, s megindul saját művészi útján. Azon az úton, melynek „mérföldkövei” a Selmecbánya látképe, a Vihar a Nagy Hortobágyon, A Nagy Tarpatak völgye a Tátrában, a Sétakocsizás Athénben, a Baalbek, a Cédrusképek, a Mária kútja Názáretben és a Tengerparti sétalovaglás.

Czeizel Endre hívta fel a figyelmet arra, hogy Csontváry témaválasztása s e témák megfestésének helyszínei nem véletlenszerűek, hanem a betegség diktálta „utasítások” megvalósításai. Ennek egyik legkézzelfoghatóbb példája a Baalbek, az élete főművének tartott festmény keletkezésének története Csontváry önéletrajzában. Csontváry Damaszkusz utcáin kóborol, amikor egy „görögnek látszó ember” megszólítja őt és utasítja: siessen Baalbekbe, mert a nagytemplom ott látható a legszebb megvilágításban. Csontváry engedelmeskedik a hangnak (valószínűleg egy újabb hallucinációnak), és másnap hajnalban olyan fényt lát Baalbekben,

„mely tűzvörösben húzódott le a magas Libanonról, belángolta a Helios oszlopait aranylehelettel s átkarolta a Bachus, Antonius és Vesta templomait világító színekkel”. Csontváry földbe gyökerezett lábakkal csodálja a fényorgiát, s úgy érzi „önmagától előállott az 1880-iki kinyilatkoztatás tartalma, vagyis a világ legnagyobb napút plein air motívuma.” Már ezen a képen feltűnik a későbbiek során fő motívummá váló cédrus, Csontváry szimbolikus, mitikus fája.

A cédrusok 1907 után kerülnek a festő érdeklődésének homlokterébe. Ekkor, egy sikeres párizsi kiállítás után, „a kufárok sajtójával nem törődve” Csontváry elvonul Libanon tetejére — cédrusokat festeni. Csontváry művészi fejlődésében a fa-szimbolikának meghatározó szerepe volt, hiszen már az első hallucinációja során egy kis háromszögletű magot tartott a kezében. Később, visszaemlékezve e jelenetre, így értelmezi azt: „... pici kis mag, melyből fejlődik a fa, tehát nekem is a fejlődés volt kijelölve...” Csontváryt lenyűgözi a cédrusok sugallta távlat: „... ott látjuk a háromezer éves hajadonokat türelmes pártában hajlongani s csak a negyedik évezredben gyümölcsöt termő koronával bontakozni...” így érik majd be egykor az ő művészetének gyümölcse is. E vágy megtestesítője a talán legismertebb Csontváry-kép, a Magányos cédrus.

A cédrusok segíthetnek Csontváry egész művészete megértésében — figyelmeztet Czeizel Endre. Tudománytalan állítás lenne a cédrusképekben a skizofrénia megnyilvánulását látni, ám az tagadhatatlan, hogy a betegség rányomta bélyegét mind a téma megválasztására, mind annak művészi kivitelezésére.

Mint jeleztük, Csontváry sosem jutott el a betegség súlyos formáinak végállapotához, a demenciához, a teljes elbutuláshoz. Hogy betegsége több mint harminc éven át nem gátolta őt különösebben a mindennapi élet követelményeinek teljesítésében — magyarán: nem szorult intézeti kezelésre —, ebben oroszlánszerepet játszott művészete.

Az „önkívületi állapot”, az évekig tartó rendkívüli idegfeszültség végül a pszichózis felé billenti ki lelke egyensúlyát. 1909 telén festi meg utolsó művét, a Tengerparti sétalovaglást. Az 1910-es években már nem tud alkotni; egyre szembeötlőbbek elmebajának tünetei, különösen megalomániás — magát rendkívüli személyiségnek képzelő — öntudata hatalmasodik el. Ismeretlenül, hatvanöt éves korában, elszegényedve, elfeledve hunyt el egy pesti kórházban.

Élete folyamán egyetlen képét sem tudta — utóbb nem is akarta — eladni. Kortársai csak a „bolond patikus”-t látták benne. Halála után hatalmas vásznait ponyvaként kezdték árverezni — 1958-ban, cédrussorsa „negyedik évezredében”, a brüsszeli világkiállítás Grand Prix-vei jutalmazza a vásznakon található festményeket.

Alkotójuknak, Csontváry Kosztka Tivadarnak pedig a művészettörténész Fülep Lajos adta meg a legszebb elégtételt: „Aki alkotta őket, nemcsak nagy nemzeti vagy századi, hanem világtörténeti jelenség.”

Dr. Kiss László

Ajánló

CD-sikerlista

1. Hevia: Tierra De Nádié

2. Lou Bega: Mambo no. 5.

3. Tarkan

4. Sterbinszky: ...egy nyár a flörtben

5. atb: Movin' Melodies

6. Machine Head: The Burning Red

7. Juventus Mix

8. Matrix (filmzene)

9. House Attack 6.

10. Dupla Kávé: Ha nem tudom nem fáj

(Musicland Hanglemezbolt)

Filmajánló

Jackie Brown

A fegyverkereskedők pénzét USA- ba csempésző stewardesst, Jackie Brownt egyik akciója közben lefüleli két rendész. Választás elé állítják, vagy 60 éves lesz már mire kijön a börtönből, vagy segít lefülelni főnökét. Rendezte: Quentin Tarantino.

Könyv

Magyar helyesírási szótár

MAGYAR

HELYESÍRÁSI

SZÓTÁR

(jjjjjll

A1AS&K1H I1ADÚ

Van ennél izgalmasabb olvasmány is! Mégis, kell róla beszélni, ajánlani szíves figyelmükbe. Hiszen a legfontosabbról van szó, a magyar nyelvről. A 140 ezer szót és szókapcsolatot tartalmazó kötet kiadását, a korábbi szótár korszerűsítését a szerkesztők szerint a nyelv állandó mozgása, az évtizedünkben lezajlott alapvető társadalmi és gazdasági változások okozta szóképződések illetve elavulások indokolták.

Lapozzunk bele a kellemes tapintású fehér könyvbe! A capuccino és a holocaust helyes írásmódja: kapucsínó, holokauszt. (Jellemző: számítógépünk helyesírást ellenőrző programja az új írásmódot még hibának tünteti fel.)

Öröm kézbe venni, bogarászni a szótárt, alámerülni nyelvünk hullámzó vizében. Csak akkor borul el kedvünk, amikor a könyvesbolt pénztáránál kifizetjük az árát: több, mint négyezer forintot. Egy olyan könyvért, amelynek minden család könyvespolcán ott kellene lennie, s amelyet — a pedagógusokat ismerve — előbb-utóbb minden diáknak meg kell vásárolnia.

Kortársai csak a „bolond patikusát látták benne. Halála után hatalmas vásznait ponyvaként kezdték árverezni

■

In memóriám Bozay Attila 1939-1999

A magyar és a nemzetközi zenei életet pótolhatatlan veszteség érte szeptember 14-én, alkotó tevékenységének kiteljesedett pillanatában, váratlan hirtelenséggel elhunyt Bozay Attila Kossuth- díjas zeneszerző, a Zeneakadémia tanára, egyetemi docens.

Bozay Attila életútja, alkotói és zene- pedagógiai pályájának gyökerei Békés megyébe, Békés-Tarhosra vezetnek, amelyre életében mindig és nagy tisztelettel emlékezett. Gulyás György híres tehetségmentő énekiskolájának diákjaként 1953—54-ig Pongrácz Zoltán irányításával lépett a zeneszerzői pályára. Tanulmányait 1954—57-ig Szelényi István, 1957—62-ig Farkas Ferenc tanítványaként folytatta.

Pedagógiai tevékenységét 1962— 63-ig a szegedi Állami Zeneművészeti Szakközépiskolában mint zeneszerzés és elmélettanár kezdte el. 1963—66-ig a rádió kamarazenei szerkesztője, 1967- ben UNESCO-ösztöndíjjal Párizsban tanult, majd 1967—79-ig szabadfoglalkozású zeneszerzőként dolgozott. 1979- től a Zeneakadémia hangszerelés-, majd zeneszerzéstanára, 1990—93-ig a Nemzeti Filharmónia igazgatója. A magyar zenei közélet számos szervezetében tevékenykedett, elnökségi tagja volt a Magyar Zeneművészeti Társaságnak, 1991-ig elnöke volt a Magyar Zeneszerzők Egyesületének, 1992-ig alelnöke, majd 1996-ig elnöke volt a Magyar Zenei Kamarának, tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának, elnöke volt a Békés-Tarhosi Baráti Körnek.

Kimagasló zeneszerzői tevékenységéért 1968-ban és 1979-ben Erkel-díjat kapott, 1984-ben érdemes művész elismeréssel, 1988-ban Bartók—Pásztory- díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal, 1992- ben A magyar művészetért díjjal tüntették ki.

Bozay Attila alkotó művészetének kibontakozása a magyar zeneszerzés néhány éves kényszerű elzárkózása után vált nyitottá, amikor a kortárs zeneszerzők útkeresése a világ zenéjében bekövetkezett változások nyomában új tartalmak és intonációk formába öntését

valósította meg. 1958-tól a magyar zenetörténetben új korszak kezdődött.

Bozay Attila 1962-ben került először a magyar és a nemzetközi nyilvánosság fénysugarába. Rendkívül termékeny és sikeres zeneszerzőként alkotásaival korunk zenei életének meghatározó mesterévé vált. Alkotó munkásságát, zeneszerzői stílusának fordulópontjait a visszaemlékezés hitelessége érdekében saját és pályatársainak nyilatkozataiból lehet maradandóan összefoglalni. Zeneszerzői tevékenységét széles körű műfaji gazdagság és változatos intonáció jellemzi, szimfonikus művek, versenymű- vek, kantáta, kórusművek, dalok magyar költők verseire, kamaraművek, zongoraművek, szó1q- és zongorakíséretes darabok, operák. Kiemelkedő művei között szerepel az 1985-ben Mihály András által bemutatott Csongor és Tünde című operája, melyet a premier után megjelent, Fodor Géza által írt kritika „az 1966 utáni magyar operatermés legkö- rülhatároltabb alapokon álló darabjaként jellemez. Főbb művei a Vonósnégyes No. 1 (1964) és a Kiáltások (1962) című dalciklus, melyekért 1968-ban Erkel-díjat kapott, a Trapéz és korlát (1966) című kantáta, a Pezzo sinfonico No. 1—2. (1967, 1975—76), a Pezzo concertato No. 1—2 (1965, 1974). Kamaraművei közül jelentős a Sorozat (1970), a Malom (1972—73), az Improvizációk I-n-m. Kiemelkedőek hangszeres szólóművei, amelyek zongorára, hegedűre, gordonkára, citerára, csőrfuvolára íródtak, valamint kórusművei gyermek vagy leánykarra, vegyes karra és a Papírszeletek című dalciklus. Fatális egybeesés, hogy második operájának megírása, amelynek terve 28 éves korában fogalmazódott meg először Madách tragédiája utolsó öt színének megjelenítésében újra, de most már végzetesen megviselte szívét. A művet befejezte, és a hatalmas erőpróba utáni pihenés pillanatában érte a halál.

Távozása pótolhatatlan hiányt jelent családjának, pályatársainak, tanítványainak, barátainak és tisztelőinek, mindenkinek, aki abban a megtiszteltetésben részesülhetett, hogy kapcsolátban állhatott a zeneszerzővel.

Békés-Tarhos múltja, jelene és jövője állandóan foglalkoztatta. Egykori iskolájához való szoros kötődése, az elraktározódott emlékek és élmények közéleti tevékenységében és műveiben is permanensen megjelentek. Bozay Attila halála után nagy terhet viselnek mindazok, akik Békés-Tarhos ügyében a zeneszerző tisztekre méltó felkéréseinek és megbízatásainak az ígéretek és tervek megvalósításában elkötelezettséget vállaltak.

A teljességre való törekvés igénye, a maradandó értékek megbecsülésének tisztelete és megőrzése, a kitartó és szívós küzdelem folytatása, amely egész életútját jellemezte, embersége és felejthetetlen gesztusai emlékét örökre szívünkbe zárta.

Nélküle, de emlékeinkben örökre együtt!

Békés megyei tisztelői nevében: Linderbergerné Kardos Erzsébet főiskolai docens