Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-18-19 / 218. szám

A Békés Megyei Hírlap Melléklete Bűvész Okányban Az illúzió mindennél fontosabb! „A hallgatók, nézők szeretete éltet” — vallja a nyolcvan éves szakember Bálint gazda köszöntése Csontváry tudathasadása Kínok tövisében — nagy emberek, hétköznapi kórok Aki a fény fiának vallja magát Csontkovácsként kezdte, s mellette reflexológiával foglalkozott. Majd azzal szerzett hírnevet, hogy a föld káros sugárzásairól tartott előadást. Később beindította a táltos iskolát, de ha kell, megméri, érzékeli energiamezőnket, látja az auránkat, s a hozzáfordulókat kigyógyítja makacs betegségükből. A vakok visszanyerik látásukat, a süketek a suttogást is meghallják. Most a magyarság őstörténetét kutatja. A napokban Békéscsabán nagysikerű elő­adást tartott megállapításairól „A táltosok gyógyító fénye” címmel. Akik is­merik, tudják, hogy a Nyíregyházán élő Kovács Andrásról van szó. — Kedves Kovács András, kicsoda is Ön valójában? — A válasz helyett, hadd meséljek el egy történetet. Csengerben tartottam előadást, arról, hogyan gyógyulnak meg egyik napról a másikra zöld hályo- gosok, kancsalok, vakok, gerincsérve- sek, gerincferdülésesek. A rendezvény végén odajött hozzám a helyi plébános, és megkérdezte: „Ki vagy te valójában, András?” Amíg a válaszon gondolkod­tam, megszólalt a nagyecsedi plébános: „Hát nem látod? A mozgássérültek jár­nak, a süketek hallanak...” Sokan feltették már nekem ezt a kér­dést. Nehéz rá válaszolni. Talán annak az amerikai pio fesszomak, őstörténet kutatónak van igaza, aki öt percre ugrott be hozzám és hét napig maradt nálam. Elutazása előtt hozzám fordult: — Te vagy az! Te nem csak be­szélsz, hanem meg is cselekszed! Te vagy a Táltos! Misztikusnak tűnt a szó. Igazából, fo­galmam sem volt, mit jelent. Alig jutot­tam magyarázó irodalomhoz. Legtöb­ben annyit tudunk, hogy a táltos egy sze­mélyben gyógyító, tanító, pap, s a nem­zettudat fenntartója. Mindegyiket meg­találhatjuk egyenként, de keveset, akinél egy személyben összpontosul minden. Hát ez a táltos. Mindenkiből lehet táltos, kemény munka, tanulás útján. Vannak, akik különleges képességekkel szület­nek, van aki ezt a képességét elő tudja hozni magából. A táltos látja a múltat, a jövőt. Mit tehernek a táltosok? Csele­kednek. Megteszik azt, amire ma szük­ség van. A természetet aktivizálják, mű­ködtetik, hogy természetesen, emberien tudjunk élni. Mi is egy rezzenete, csodá­ja vagyunk a természetnek. Azt szoktam mondani, olyanok vagyunk, mint egy csillag. Megszületünk, végig visszük a fényt, majd kihunyunk. A csillagok üze­neteket adnak át egymásnak. — A mai táltosok mennyivel tudnak többet? — Mást tudnak. A régi táltosok is eszköz nélkül, hatalmas spirituális szel­lemi tudással, hatalmas tanult tudással gyógyítottak, tanítottak. Gyógyításuk­nak az volt a lényege, hogy eszköz nél­kül cselekedték meg, amit meg kellett cselekedniük. Értettek a sebészethez is, hiszen találunk olyan leleteket honfog­lalás előttről, amelyek azt bizonyítják, ... ahogyan mondani szokás, a semmiből semmi sem lesz. Nem hiszek abban, hogy vala­kiből egyből csodatévő lesz. hogy koponya műtéteket végeztek. Ezek a leletek Magyarországon és a má- ya birodalomban fellelhetők. Tanításuk lényege, hogy előhívták az emberekből ami bennük volt, mert nem csak megta­nítani, hanem előhívni is lehet a tudást. — Kanyarodjunk vissza a beszélge­tés elejére! Mai szóhasználattal élve, mégis minek tartja magát? Nevezhe- tem-e természetgyógyásznak? — Nem szeretem a természetgyógy­ász megnevezést, mert a szellemisé­gemben, a lelkiségemben és a tevé­kenységemben más küldetést tolmá­csolok az embereknek. —Megfogalmazná, mi dolga a földön? — Egy kis kitérővel próbálok meg válaszolni. Amikor azt mondjuk: „magyar vagyok”, elgondolkodunk-e azon, mit jelent a szó, magyar? A ma­gyar mitológiában találjuk, hogy a mi nemzetünk Jézus megjelenésig az istent a Napban tisztelte. A Nap volt minden földi dolog, a mag adója és mivel ő ad­ta a magot, ő volt a mag ura. A Napocs­ka tehát a mag úr vagy ha úgy tetszik: mag ar... Aki a fény fiának vallja ma­gát, az magyar! Ezt nem csak kimon­dom, hanem életre is kel bennem. Ra­gyogok és árasztom azt a fényt, amit a Nap a földre küld. A kérdésére tehát az a válaszom, hogy a fény kiárasztása és közvetítése a földi küldetésem. Istent nem hiszem, hanem tudom. Az Isten­ben nem hinni kell, hanem tudni a léte­zését. Jézus képes volt arra, hogy érzé­seit és gondolatait megtestesítse, valóra váltsa és azt a tanítványainak, az apos­toloknak is átadja. Az elmúlt ezer év­ben az emberek nagy része elfelejtette ezt a tudást, ma már legtöbben csak be­szélnek a jézusi cselekedetekről és ta­nokról, de nagyon kevesen marad- fjj tak, akik valóban képesek a gya­korlatban alkalmazni a tanításokat. Manapság az az érdekes helyzet állt elő, hogy akik csak beszélnek Jézus tanításairól, azok szent életű­ek, akik viszont megcselekedni is képesek azokat, gyanúsak... — Apropó, gyanúsak! Érték-e támadások? — Nem mondhatom. Talán azért nem bántottak, mert ha valamely tudás birtokába jutok, igyekszem azt azonnal megosztani azzal, aki igényli. Az vi­szont igaz, hogy eleinte meghívtak ter­mészetgyógyászati kongresszusokra, ahonnan a közönség szavazatai alapján vagy az első, vagy a második helyezést mindig elhoztam. Egy idő után már nem hívnak a kongresszusokra. —Mi hajtja, hogy egyre több és több dolgot, több tudást megtapasztaljon? — Az ősmagyarság kutatásaimat em­lítve például úgy érzem, ez a nemzet nem tűnhet el. Ahhoz, viszont, hogy megma­radjon, olyan tudás birtokosává kell ten­ni, amire büszke lehet. Egyébként a té­Állítja, aki nem adja át a tu­dást, az megy- gyilkolja a tu­dást FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET mában most jutottam el a csúcspontra az­zal, hogy megtaláltam Szent László és Szent Margit vörösmárvány koporsó fe­delét, mindegyiken a látható testlenyo­mattal. Ez óriási szenzáció, mégis hall­gatnak róla. No, de ahogyan mondani szokás, a semmiből semmi sem lesz. Nem hiszek abban, hogy valakiből egy­ből csodatévő lesz. Alázatos munkával viszont igenis bárki azzá válhat. — Körülbelül egy éve láttam egy te­levíziós közvetítést. Szabad gyógyító napot hirdettek, s erre több mint 300 nagyothalló jelentkezett, akiket.,,meg­kezeltek" . Tizennégy kivételével vala­mennyinek sikerült a hallását vissza­adni. Hogyan fogadták a hírt az orvo­sok, amikor megtudták, hogy Ön, aki műszaki végzettségű mérnök-ember, si­keres gyógyításokat végez? — Hála Istennek, soha nem bántanak. Sőt. Az előadásaimon nagy számban vesznek részt orvosok, akik maguk is kérték a kezelést. Eredményes volt. S ta­lán ennek hatására nagyon sokan alkal­mazzák a mi kezelési módszereinket is. Kovács András a táltos tanok ismereté­re tette fel az életét. Itthon lovaggá ütötték, gyógyító munkájára maga a pápa is áldását adta. Állítja, aki nem ad­ja át a tudást, az meggyilkolja a tudást. Mára már több mint hétezren fordultak meg kurzusain, ahol energetikát, mági­át, radiesztéziát tanulhatnak a hallga­tók. Szellemgyógyászati műtéteket vé­geznek, s — egy bizonyos szinten — tűzön járnak. A régi táltosokat kitették a tűzpróbának. „Tedd le, győzd le a fé­lelmeidet” — ez volt a tűzpróba üzene­te, s Kovács András tanítványainak ez mindig sikerül. Béla Vali Fiúk, hiányzik ez nektek? A bolsevik rémuralom idején az egészségügyi (szociális) mi­niszternek nem járt kékfényes lámpa a Mercédesze tetejére. Az élelmezésügyi (földművelésügyi) miniszternek sem. Sőt, az igazságügyinek sem. Mi több, a sportminiszternek (külön­ben ilyen miniszter az ötven év alatt nem volt, ettől függetlenül jöttek az aranyak az olimpiákról, s valamennyire még focizni is tudtak aranylábú fiaink) sem, akár ki volt je­lölve, akár nem. Képedjenek el, a belügyér- nek sem. Hiszik vagy sem, a miniszterelnök­nek sem, a bolseviknek. Végül, döbbenjenek meg, „minden földek és egek urának”, az akkori MSZMP első titkárának, Kádár Já­nosnak sem. Kék fény nélkül utazgatott Bu­dapesten és vidéken. O ráért, csak egy ország volt rábízva. Alighanem azt tartotta az Öreg, hogy időben kell elindulni. Lehet persze, hogy diktatúrában más a szokás. Ott alattva­lók vannak és felettvalók. S az alattvalók pontosan tudják kék lámpa nélkül is, hogy ki a góré, s rebbenve állnak félre a nagy kocsi láttán. De az is lehet, hogy a felettvalók tisztelték annyi­ra az alattvalókat, hogy nem korlátozták szabadságukat a köz­lekedésben a saját rosszul szervezett programjuk vagy késése­ik miatt. Ámbár az is előfordulhat, hogy a főtitkár is, a minisz­terelnök is, a miniszterek is úgy gondolták, nem lehet ügy annyira fontos, hogy le kelljen állnia miatta a forgalomnak. Ma szemmel láthatóan más a felfogás. A jelek szerint abban az országban, amely egyenlő jogú polgárokra épít(ene), van­nak polgárok és még polgárabbak. És van­nak fontos dolgok is (mert ez fontos ország, fontos kormánnyal). Vannak, akikre a közle­kedés minden szabálya kötelező és vannak, akik felcsaphatják az autó tetejére a kék lám­pát és száguldozhatnak keresztbe kasul az utakon. Miniszterek és államtitkárok nínózhatnak a hazában, félre parancsolva tisztes polgárokat az útjukból. Mintha éppen a világ vagy az ország megváltásán fáradoz­nának. Az eredményt nem nagyon látni. Ehhez a teljesítmény­hez felesleges a kék lámpa! Csak ront a helyzeten. Unszimpá- tiát, gyűlöletet kelt. Lefelé tol a népszerűségi listán. Meg olyan megjegyzésekre ingerel: „Fiúk! Nem ezt ígértétek!” (Tényleg, hiányzik ez nektek? Megér ennyit ez a nyavalyás kékfény?) Fiúk, azt hiszem elég lenne időben elindulni és lassabban közlekedni. Ennyi szemetet azért nem hagytak itt rátok Né­meth Miklósék, hogy nínóval rohangálva kelljen eltakaríta­notok. Árpási Zoltán Ehhez a teljesít­ményhez felesleges a kék lámpa! Csak ront a helyzeten. Unszimpátiát, gyűlöletet kelt. Ferenc* »Jóxsef-iér Békéscsaba, 1920 (?). Ferencz József-tér. A hajdani. Nézzék, milyen szép a konflis a kép előterében! S milyen tágas maga a tér! S mit szólnak a há­zakhoz? Azért így is megcsodálni való a Ferencz József-tér

Next

/
Thumbnails
Contents