Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-16 / 216. szám

1999. szeptember 16., csütörtök

ÉVFORDULÓ

Százéves Gyula város villamosítása

A legtermészetesebb számunkra, hogy az éjszakai sötétség ellensúlyozására egy kattintással felkapcsoljuk a villanyt. Életünk már elképzelhetetlen lenne az áramszolgáltatás megléte nélkül. Nem lennének kivilágított utcáink, nem működne a mosógép, a hűtőszekrény, nem világítaná meg sok család otthonát a televízió képernyőjének kékes fénye.

Ma már a gyertyák csak a templomokban égnek, és a petróleumlámpa is csak az Omega hajdani slágerében népszerű. Jó egy évszázada, hogy a Dél-Alföldön megkezdődött a villamosítás. Ennek történetében tallózva, a cikkíró egy megyei évfordulóra is lelt. Idén szeptemberben lesz százéves Gyula város villamosítása.

A villamosítás gondolata az 1890-es években merült fel Békésben. A dolog nem volt egyszerű, mivel a környéken más telepen levő csatlakozásról nem lehetett szó, Békéscsabán és Gyulán különböző kezdeményezések indultak el. Az egyik ilyen terv szerint Kondoroson létesítettek volna központi villamos művet, és ez látta volna el Békéscsaba, Orosháza és Szarvas településeket.

Létezett egy másik terv is. Eszerint Békéscsaba és Gyula részére épült volna fel a telep, ha mindkét településen egyenként 1500 magánfogyasztó biztosítható lett volna.

Ez utóbbi tárgykörben Gyulán 1898. március 13-án tartottak értekezletet. Ám a terv megfeneklett az érdekeltek azon igyekezetén, hogy mindkét fél a saját településén kívánta a telepet felépíteni.

Még abban az évben, október 30-án a Magyar Vasútforgalmi Részvénytársaság koncessziós ajánlatot adott mindkét település részére. A békéscsabait nem engedélyezték, de Gyulán 1899-ben megépült az erőmű.

Az erőmű egyenáramú rendszerű volt, 2x220 V feszültségű hálózatra táplált — de egyelőre

16-tól 23 óráig —, melyet rövid időn belül a folyamatos szolgáltatás érdekében akkumlátor— teleppel egészítettek ki.

Ä telep első üzemvezetője Hauberl Károly, ar“í92rí-as évektől Tóth Alfréd volt. A céget Békés Megyei Villamossági Rt.-nek nevezték.

A telepet Gyulán, a Rucza utcában építették fel. A telep műszaki adatai üzembe helyezéskor a következők a voltak: A gépi berendezés első kiépítésben két Danubius gyártmányú, 10 att-ra készült, egyenként 70 négyzetméter fűtőfelületű, túlhevítővel, Wortington gőztápszivattyúval felszerelt, BW rendszerű gőzkazánból, két, egyenként 85 LE effektiv teljesítményű, 250/perc fordulatú, kompound, kondenzációs gőzgépből állott, melyek szíjmeghajtással hajtották az áramfejlesztő dinamógépeket. Két AEG gyártmányú, egyenáramú mellékáramköri dinamó szolgáltatta a villamos energiát a 2x220 V-os egyenáramú rendszernek. A telep villamos teljesítménye ebben a kiépítettségben 2x33 kW volt.

Az első időben 25 kilométernyi hálózat épült ki úgy, hogy hat tápegységnyi fővezeték a „gyűrűs” oszlopokra csatlakozott. (Az elnevezés az oszlopon lévő körgyűrűs vasszerkezetre utal). Ezekről indultak ki a fogyasztók ellátására kiépített elosztó vezetékek, mind egy-egy táppontból kiindulva.

Ä vezetékek anyaga rézből volt, a tartószerkezet fából és vasoszlopból.

Túláramvédelemre lamellás olvadóbiztosítót alkalmaztak. A fogyasztásmérők Áron-féle ingás számlálók voltak. Az üzem saját hitelesítésű egységgel — két órásmester, egy elektroműszerész — biztosította a mérő- berendezések üzemeltetését.

Á villamos energia iránt folyamatosan nőtt az igény.

1924-ben egy harmadik gépegység beépítése vált szükségessé. 1930-ban három kazán együtt 190 négyzetméter fűtőfelületű volt. Három dugattyús gőzgép együtt 462 LE teljesítménnyel rendelkezett. A három dinamó együttes teljesítménye 320 kW volt. Ebben az időben megszüntették az akkumlátortelepet, ugyanis az annyira elhasználódott, hogy nem győzték a javítását., 1933-ra megépült a 22 kV- os, sziliciumbronz vezetőjű, faoszlopos támszerkezetű távvezeték és hat falazott transzformátorállomás. A beépített transzformátorok összteljesítménye 480 kVA volt. A megépített kisfeszültségű hálózat anyagául kizárólag vörösréz vezetéket építettek be. Kezdetben egymás mellett üzemelt az egyenáramú és a váltóáramú rendszer a fogyasztók ellátása érdekében. E téren Vidó István és Mocsári Zoltán végzett kiemelkedő munkát.

> 1934-ben a távvezeték tovább épült egy fontos fogyasztó, a József Attila Szanatórium villamosítása érdekében. Az átépítés 626 753 pengőbe került.

A fogyasztók száma is emelkedett. 1936-ban a város 3265 házából 1506-ban volt villa- mosenergia-ellátás és 1941-re a fogyasztók száma 3359-re emelkedett. Ez már azt jelentette, hogy szinte az egész város villamosítottá vált.

A háborús események a település villamos hálózatában lényeges károkat nem okoztak.

1948-ra a töretlen fejlődés eredményeképpen a város hálózatának hossza 80 km lett, fogyasztóinak száma pedig 3672. A Békés Megyei Villamossági Rt.-t 1948-ban államosították, és a szegedi üzletigazgatósághoz sorolták be.

1950-től az üzemvezetőség a Békéscsabán megalakult üzlet- igazgatósághoz tartozott.

Az üzemvezetőség vezetője Vidó István lett. (1924-től állt alkalmazásban a villamos műnél.) Nyugdíjba vonulása után Bujdosó Mihály villamosmérnök lett az üzemvezető, aki 1974-ben elment a Gyulai Húskombinát villamos beruházójának. Őt követte Somi Attila villamosmérnök.

A város ebben az időszakban vesztette el megyeszékhely szerepét, de változatlanul a városban maradt a megyei kórház és a levéltár.

Az ötvenes évek elején, a tervgazdaság időszakában az üzemvezetőség kezelésében lévő hálózatok ipari fogyasztói saját transzformátort kaptak. Villamosították a termelőszövetkezetté alakult majorokat. Kommunális kisfeszültségű hálózatot építettek ki a város területén. Részlegesen korszerűsítették a meglevő hálózatokat.

1966-ig Gyula város és környékének villamosenergia—

ellátását Békéscsabáról 20 kVon oldották meg. Ekkor lépett működésbe a Kétegyházi út mellett megépített 35/20 kV—os alállomás két 6,3 MVA—es fe- szültségszabályzós transzformátorral. Jó néhány változás történt. Lebontották a régi karcsú falazott állomásokat — mind a hatot —, melyeknek ma már hírmondója sincs. Ezek a város első táppontjai voltak a középfeszültségű ellátás megindításakor.

A gyulai 35/20 kV—os állomás ellátási területének csökkenése ellenére a terhelés ugrásszerű növekedése továbbra jellemző maradt. 1974 tavaszán párhuzamosítani kellett a két 6,3 MVA-es transzformátort, ugyanis ekkor a csúcsidei terhelés 8—9 MW volt, amiből a város részesedése 5 MW körül volt.

További lépést és meghatározó jellegű fejlesztési igényt jelentett Gyulán a kolbászgyár, később húskombinát jelentős bővítése, fejlesztése. Elindult a Gyulai állomás 120 kV-os ellátásához szükséges bővítés, és állomásépítés programja; hozzáfogtak a békéscsabai állomástól a kétrendszerű távvezeték és végponti transzformáció kiépítéséhez.

A 120 kV-os fejlesztést a húskombinát energiaellátási igénye miatt újabb vonalindítások követték a 20 kV-os gyűjtősínről.

A hetvenes években fontos munka folyt a közvilágítás átépítése terén is. A sok munkaerőt lekötő izzós lámpatestek saját és tanácsi pénzügyi forrásokból épültek át higanygőz fényforrású lámpatestekre. Ezzel a munkával sokat javult az addig sokat bírált közvilágítás a fürdővárosban.

1982. február elején hatalmas hóvihar sújtotta a térséget. A kirendeltség több napon át dolgozott a hóakadályok okozta üzemzavarok elhárításán.

A város energiaigénye 1989- ig egyenletesen fejlődött, ekkor a téli csúcs 15 MW volt.

Napjainkra jellemzően a város fontos törekvése az idegen- forgalom szerepének növelése, a várfürdő kihasználása, a gyógy- turizmus fejlődése. Ezeket az igényeket, illetve ezek villamos vetületeit fontos feladatnak kell tekinteni. A szolgáltatás javításával a fogyasztók igényeit a lehető legszínvonalasabban törekszenek kielégíteni. P. Sz. F.

Áramszolgáltatás a Dél-Alföldön

A múltra már csak a százéves régi gépház emlékeztet Gyulán

FOTÓ: SUCH TAMÁS

lakot kellően bejelentette, hogy Gyula-oiroa lesUltíén /l'ré*é*H*,'f—'

Miután az 1884. XVII. t.-e. iUal előirt kellékekkel igazolta azt, hogy ezen iparűzésre jogosait

...OjArff — szám alatt bejegyeztük ipa rlajstromunkba és részére azon

iparigazoloángi kiadtuk.

Kelt Gyulán, a városi tanács, mint elsőfokú iparhatóságnak hó áí.. napján tarlóit üléséből.

A kezdet (1895-1917)

A Dél-Alföldön a villamosener- gia-szolgáltatás 1895. október 31-én kezdődött, amikor a Szegedi Gázgyárban gázmotorral hajtott generátorral villamos áramot fejlesztettek, és a Széchenyi téren 29 közvilágítási ívlámpát kapcsoltak be. Ezután épült a gőzüzemű erőmű, amely 1902-től termelt áramot. 1897- ben Kecskeméten, 1899-ben Gyulán, Hódmezővásárhelyen és Makón indult helyi gőzerő- művekkel a villamosenergiaszolgáltatás. Az első világháború közepén már 24 dél-alföldi városban és községben volt áramszolgáltatás, amelyet mintegy 10 ezer fogyasztó vett igénybe.

A két nagy háború között (1918-1947)

Újabb 17 kis községi villanyte- lepet létesítettek, a nagyobb városi erőművek (Szeged, Békéscsaba, Kiskunfélegyháza, Orosháza, Nagykőrös) körül ellátási körzetek alakultak ki. Baja térségében a komlóig Cegléd környékén a salgótarjáni erőmű áramát használták.

A II. világháborúban a bombázások, robbantások során sok helyen sérült az elektromos hálózat. A legsúlyosabb károk Baja térségét érték, ahol hónapokig szünetelt az áramszolgáltatás.

Államosítás (1948-1950)

1948-ban a Dél-Alföldön működő hét nagyobb áramszolgáltató részvénytársaságot, majd 1949- ben a 12 közületi és a 12 kisebb magántulajdonú villamosművet is államosították. Megalakult a szegedi, a bajai, a békéscsabai és a nagykőrösi üzletigazgatóság. A villamos energiával ellátott közületek száma ekkor 92, a fogyasztók száma 130 ezer volt.

Állami pénzekkel nagyarányú falu- és mezőgazdaság-villamosítási program indult. 1947— 1950 között 60 községben épült ki a villanyhálózat.

Ónálló Démász (1950—1962)

1951-ben alapították a Dél- magyarországi Áramszolgáltató Vállalatot. A Kecskeméten és Szegeden épített állomoso- kon keresztül összekapcsolták a Dél-Alföldet a nagy együttműködést biztosító országos hálózattal. Újabb 114 községben épült ki a villanyhálózat, és 1962-ben az utolsó dél-alföldi faluban is kigyulladt a villanyfény. A növekvő fogyasztói igények a betápláló 120 kV-os állomások és a 35 kV-os főelosztó hálózat kiépítését követelték meg. A fogyasztók száma 1962-re 316 ezerre, a villamosenergia-fo- gyasztás 1,175 millió kWh-ra növekedett. A vállalat négy üzletigazgatósággal, 18 üzem- vezetőséggel és 91 körzetsze- relőséggel szolgálta ki a fogyasztót.

Magyar Villamosmavek (1963-1990)

Az erőművek és áramszolgáltató vállalatok egységes irányítására 1963-ban megalapították a Magyar Villamosművek Trösztöt. Új erőművek és nemzetközi kooperációs vezetékek épültek. Elkészült a 220 és 400 kV-os alaphálózat és a távlati igényeknek is megfelelő 120 kV-os főelosztó hálózati rendszer. Korszerűsítették a hálózat védelmét, automatizálását, üzemirányítását.

A hatékonyabb munka és a lakosság jobb kiszolgálása érdekében a Démász szervezetében öt üzemigazgatóságot és 34 kirendeltséget alakítottak ki. Fejlesztették a vállalati infrastruktúrát.

1990-ben a fogyasztók száma 685 ezer, a fogyasztás 3,322 millió kWh volt.

Az iparengedély iktatószáma tanúskodik a kezdetetekről, 1899. szeptember 20-án adta ki a gyulai városi tanács

A jelen (1991-től)

A társadalmi és gazdasági rendszerváltás után a Démász is megkezdte működésének és szervezetének az új feltételekhez és lehetőségekhez való igazítását. Elsődleges követelményként fogalmazódott meg — a mindenkori villamosenergiaárak által biztosított kereteken belül — a fogyasztók minőségi kiszolgálása.

Pánics Szabó Ferenc