Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-14 / 214. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1999. szeptember 14., kedd Kiállítás, (cs) Ökrös András festőművész alkotá­saiból nyílik kiállítás Oros­házán, a Petőfi Művelődési Központban szeptember 17- én 17 órakor a városi könyv­tárban. A kiállítást megnyit­ja Rajki László szobrászmű­vész és dr. Losonczi Miklós művészettörténész, tanszék- vezető egyetemi tanár. A tárlat megtekinthető novem­ber 7-éig. Húsz szakkör, (i) A körösladányi Tüköry Lajos Általános Iskolában a helyi önkormányzat támogatásá­val nagyon sokrétű délutáni szabadidős tevékenység va­lósul meg. A mostani tan­évben összesen húsz szak­körben vehetnek részt a di­ákok. Fogadóóra, (y) Tóth Imre országgyűlési képvise­lő lakossági fogadóórát tart szeptember 17-én, pénteken Lökösházán délelőtt 8 és 9.30 között a művelődési ház kistermében, Kétegy- házán pedig 14 és 15.30 kö­zött a polgármesteri hivatal­ban. Csendes Ferenc, (fm) Csütörtökön 17 órakor a sarkadi városi képtárban nyitja meg Mizó Ferenc, az Arany János Művelődési Ház igazgatója Csendes Fe­renc békéscsabai képzőmű­vész kiállítását. Befejeződött, (gh) Be­fejeződött a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt. számítógépparkjának 2000- kompatibilissá tétele. A szakmai körökben Y2K- ként emlegetett probléma­kör kezelésével a birtok a hódmezővásárhelyi Delfin Rt.-t és a szegedi Zénón Kft.-t bízta meg. A két cég munkatársai a szerződésben foglaltaknak megfelelően néhány hónap alatt elvégez­ték a gépek átállítását, a géppark felülvizsgálatát; az erről szóló auditálást meg­küldték a birtokkal kapcso­latban álló pénzintézetek­nek és biztosítótársaságok­nak. „CSAK AZ OSTOBA BI­ZONYOS A DOLGÁ­BAN: CSAK A TUDAT­LAN HISZI AZT, HOGY MEGTALÁLTA AZ IGAZSÁGOT.” (Strindberg) Megszépült a gyomai gimnázium A szülővárosnak fontos, hogy a fiatalok itthon telepedjenek le A Kner Imre Gimnázium Gyomaendrőd egyik legszebb épüle­te. Az egykori Kós Károly-tanítvány, Herdy Béla tervezte 56 éves iskolában elsőként polgári, később óvónőképző működött, 1954 óta pedig gimnázium. Az iskolaépület az idei tanévre kí- vül-belül megújult. A beruházásra több, mint húszmillió forin­tot költöttek. A felújított főépület hétvégi át­adási ünnepségén dr. Kovács Béla igazgató elégedetten álla­pította meg, végre a külcsín és a belbecs összhangra talált. A tanintézetből sikeresen felvéte­liző diákok aránya hosszú ideje meghaladja a megyei és az or­szágos átlagot. Az alma materben hasonló mértékű felújításra még nem volt példa. Dr. Dávid Imre pol­gármester pohárköszöntőjében elmondta, a beruházáshoz a te­rületfejlesztési tanács 14 millió forinttal járult hozzá. Ennek köszönhető, hogy az eredetileg három évre tervezett munkák­kal egy esztendő alatt végez­tek. A tanárok és a diákok a szabadidejükből áldoztak rá, hogy szeptember elsején zök­kenőmentes legyen a tanévkez­dés. A polgármester hangsú­lyozta, az iskola ünnepe a vá­ros ünnepe is. A város ezúton is szeretné kifejezni, hogy szá­mára fontosak a fiatalok, szü­lővárosuk számít rájuk, s arra törekszik, hogy felnőtt koruk­ban ne másutt, hanem itt tele­pedjenek le, itt keressék a bol­dogulást. Cs. R. Küszöbön az agrárbéke? (Folytatás az 1. oldalról) Az országos demonstrációs bizottság tegnap Budapesten meghallgatta a Nagy Tamás MOSZ-elnök által vezetett tár­gyalóküldöttség beszámolóját és a szakértői csoportok kiegé­szítéseit. A csaknem hatórás ülést követően kértünk nyilatko­zatot a demonstrációs bizottság elnökétől, dr. Karsai Józseftől. — Kezdem a legfontosabbal: elfogadtuk a tárgyalódelegáció beszámolóját. Számítva arra, hogy Torgyán miniszter úr szer­dán, szeptember 15-én valóban aláírja az anyagot, felfüggesz­tettük a demonstrációt. Ha neta- lántán mégsem történne meg az aláírás, a csütörtöki ülésünkön meghirdetjük az országos de­monstrációt. — Mit emelne ki a megálla­podás-tervezetből? — Rendkívül fontosnak tar­tom, hogy megkísérli hosszú tá­von is rendezni a magyar mező- gazdaság sorsát. Hozzáteszem: minden megállapodás annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Ezért folyamatosan ellenőrizni kívánjuk a végrehajtást állam- titkári, államtitkár-helyettesi, főosztályvezetői szintig, azaz az év végéig sem a tárgyaló-, sem a demonstrációs bizottság nem oszlatja föl önmagát. — És ha nem kerül rá a do­kumentumra a miniszter kézje­gye? — Az az ő baja lenne, meg a pártjáé. Szerintem a miniszter úr nem fogja elszalasztani a körvonalazódó agrárbéke lehe­tőségét, nem vállalja föl, hogy az ő nevéhez fűződjék a magyar mezőgazdaság teljes összeom­lása. — Akkor hát reméljük a leg­jobbakat. De mit gondol, min­den termelő elégedett lesz a megállapodással? — Sajnos már sokan vannak olyanok, akiken semmi nem se­gít. A még talpon maradt több­ség mégis reménykedik. Re­ménykedik a demonstrációs bi­zottság, és személy szerint én is. Soha nem az volt a célunk, hogy fölfordulást okozzunk az utakon és az országban, hanem az, hogy dolgozhassunk végre a földjeinken. Úgy látom, a mara­toni tárgyalásokon minden érin­tett rájött erre. Egyszerűen nincs más kiút — mondotta teg­nap délután dr. Karsai József, aki Budapesten lélegzetvissza­fojtva figyelte a bankokkal és a miniszterelnöki hivatallal foly­tatott egyeztetésekről érkező hí­reket. Ménesi György A konzervatív sajtó 1990 óta A konzervatív sajtó helyzete 1990 óta címmel pódiumbeszélge­tést tartottak tegnap este öttől Békéscsabán a Csaba Honvéd Kulturális Egyesület előadótermében. Az ez év februáijában 26 taggal megszerveződött Körös-vidéki Polgári Kör szeptembertől „Körös-vidéki Fórum” címmel közéleti, politikai, kulturális té­mákban a nyilvánosság számára is sorozatot indít — számolt be Fehér Ibolya, a rendezvény szer­vezője. A havonta megtartandó sorozat első pódiumbeszélgetése a konzervatív sajtó helyzetét és azt elemezte, hogy egyáltalán lé­tezik-e ilyen Magyarországon a rendszerváltástól napjainkig. A pódiumbeszélgetést Mé­száros László, a Magyar Polgári Együttműködés alelnöke vezet­te be, majd a meghívott vendég, Wéber János, az Országos Rá­dió és Televízió Testület tagja számolt az elektronikus média szabályozása körüli problémák­ról. Wéber János elemezte a mé­dia helyzetét a rendszerváltás előtti időszakban, a kerékasztal- tárgyalások során, kitért az An- tall-kormány médiapolitikájára. F. M. A támadó hatszázezret vitt el Lassan haladj, mert Orosházán sok a rendőr! — figyelmeztette rádió segítségével úton lévő társát a gépkocsivezető. Valóban sok autóst megállítottak (a városból távozókat) tegnap délután a rendőrök. Az ok: kirabolta valaki a Tótkomlós és Vidéke Ta­karékszövetkezet Orosházi Fiókját a Thököly utcában. — A feltételezett elkövetőnek nagyon csúnya pofája van. Jó az arcmemóriám, de nem tudom, ki lehet a férfi — mondta egy kö­zelben dolgozó kereskedő, akit az adatgyűjtéskor a fantomkép­pel megkerestek a rendőrök. A késő délutáni órákban az egyen­ruhások az utcákat járták és in­formációkat igyekeztek szerezni a 13 óra 50 perckor történt táma­dásról és a támadóról, aki egyéb­ként körülbelül 175 centiméter magas, átlagos testalkatú, rend­kívül fehér bőrű, hirtelenszőke a haja, világos nadrágot viselt és fehér inget, a lábán fűzős, fekete cipő volt, a fején drapp baseball­sapkát hordott. (Értesüléseink szerint 600 ezer forintot vitt ma­gával.) Állítólag napközben so­kat ólálkodott a helyszín közelé­ben. Lapzártánkkor még kereste a rablót a rendőrség. (Csete) VÉLEMÉNYEK A kitagadott bűz Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége a Környezetvé­delmi Minisztérium háza táján jó ideje tartó ost­romállapotnak? A tárca legkitartóbb bírálói a környezetvédők, akik idén áprilisban nem átal­lották ágyútűz alá venni a minisztérium épületét. A Föld-napi hevületben elégedetlenségüket kife­jezendő az ökofegyvemek titulált hajítógépből használt tejeszacskókkal és üdítősdobozokkal bő negyedóráig bombázták a székházat. Nos, Szarvason még nem lőnek. Csak bűzügy van és gyanú. „Nem is olyan kellemetlen a saját bűzünket szagolni” — de a másét annál inkább! — folytathatnánk a német író elmélkedését. A bűz okozójának hálátlan szerepét mindenki elutasítja. Összné­pi szemöldök-összevonás és ftntorgás. Utóbbira jó okunk van. A bűz a széljárástól függően lep meg: bekúszik a gépkocsiba, behúz a nyitott lakásablakon, rátelepszik az éttermi teraszokra. A minap megszületett ombudsmani jelentés óta azt is tudjuk, a szarvasi emberek jogosan panaszkodnak. Az állampolgári jogok ország- gyűlési biztosának vizsgálata azonban ennél sokkal többet üzen. A bűzügy a hazai környezetvédelem állatorvosi lova. A kör­nyezetvédelmi jogszabályozás hiányosságaiból, ellentmondá­saiból eredő tucatnyi bajt magában hordja. Hiba, hogy a jogsza­bályozás nem a megelőzésre helyezi a hangsúlyt, hanem a meg­torlásra. Ez pénzre fordítva maximum egy ejnye-bejnyével ér fel, az okozott kár helyreállításának töredékére sem elég. S ak­kor még nem beszéltünk a jogi csűr-csavar számtalan lehetősé­géről. Amennyiben Szarvason nem szűnik meg az áldatlan álla­pot, úgy korszerűsíteni kell a szennyvíztisztítót. Kérdés, kinek a pénzéből? A feldolgozó cégek ezt elhárítják, mondván, tőlük előírás szerint, előtisztítva jut ki az ipari szennyvíz. A mérési eredményeik támadhatatlanok. Ugyanakkor a város sem szíve­sen vállalná ezt a terhet. Kivár az önkormányzat és kivárnak az emberek is. A baj eredőjéről mindenkinek megvan a maga fel- tételezése. Ami persze nem több, mint vaktában lövöldözés, s a bűz szempontjából egy hajítófát sem ér. Csath Róza Papírízű megbékélés Az optimistábbak azt híresztelik (talán mert bíz­nak benne?), hogy küszöbön toporog az agrárbé­ke. Bevallom, bármennyire is szeretném elhinni, elhitetni magammal, nem sikerül. A kívülállók kétkedésével szemlélem az eseményeket. Az év­tizede vajúdó, terhektől nyögő, megélhetési ne­hézségekkel viaskodó magyar agráriumot gór­cső alá véve nem vagyok ennyire derűlátó. A hí­rekkel ellentétben nem bízom a béke kitörésé­ben. A titkolózás ködének fátyla lengi körül a vélhetően e hé­ten aláírandó kompromisszumoktól cseppet sem mentes megál­lapodást. Az asztalhoz ülő gazdakörök országos szövetségének képviselői hosszasan gyúrták, puhították a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium delegációját, figyelmeztetve a szakvezetést a magyar paraszt égető gondjaira. Önmagában dicséretes dolog a Nagy Tamás — a szolnoki demonstrációs nagygyűlésen megbízott tárgyalódelegáció ve­zetője — és Torgyán József miniszter kézjegyére megérett do­kumentum, de a rész nem vizsgálható az egész ismerete nélkül. Mi változik akkor, ha ők tényleg megállapodnak? S mi lesz az egész viharvert élelmiszer-ágazattal? Mi mozdíthatja ki a me­zőgazdaság tengelyig kátyúba ragadt, megfeneklett szekerét? Ezen iromány minden valószínűség szerint a legkevésbé. Az is­tenadta nép már nem hisz az úri huncutságban, és jobb szereti, ha a „parasztböcsület” szabályai szerint rendezik gondjait. Az utóbbi időben a kisgazda pártelnök tekintélye csorbulóban. Megingott a gazdák azon bizodalma, miszerint „majd a Józsi elintézi, majd ő segít nekünk”. Egyre több szempár elől déli­bábként libben tova a csalóka remény, s marad a szomorú va­lóság a magyar ugar felett. Sasokkal szimpatizál a klubelnök- miniszter, nem porban fürdő szürke verebekkel. Hiú ábránd maradt a szépen csengő 413 milliárd is, hisz a tár­ca kasszájában jövőre sem csilingel több a már korábban jóváha­gyott 200 milliárdnál. S maradnak a rendezetlen birtokviszonyok, az alacsony termelői árak. Mit ér a lejárt határidejű hitelek prolon­gálása, ha az ár- és belvíz okozta többlet talajműveléshez szüksé­ges gázolajnorma emeléséről, a garantált áras felvásárlás időpont­módosításáról — kompetencia hiányában — most sem sikerül megállapodnia az intézőnek a föld szolgájával? Both Imre Zöldkártya külföldi utakhoz Külföldi útjuk alatt a gépjár­mű-tulajdonosok kötelező gépj ármű-felelósségbiztosítá- suk meglétét úgynevezett „zöldkártyával” igazolhatják. Ez a zöld színű, a kötelező gépjármű-biztosítási fedezet meglétét igazoló kártya nem tévesztendő össze a környe­zetvédelmi felülvizsgálatról kiadott igazolólappal. Meglé­te több külföldi országba tör­ténő beutazáskor elengedhe­tetlen. Az úgynevezett „Zöldkártya Egyezményhez” tartozó orszá­gok kölcsönösen elfogadják a külföldön okozott károk megté­rítésére a tagországokban érvé­nyes kötelező gépjármű-fele­lősségbiztosítást, ennek igazo­lására kell — néhány országban — a hazai biztosítónál díjtala­nul igényelhető „zöldkártya”. E rendszerhez tartoznak Európa országai, Izrael és a volt Szov­jetunió utódállamai közül Észt­ország, Lettország és Ukrajna. Több országban a „zöldkár­tya” helyett igazolásként elfo­gadják a gépjárműre kiadott forgalmi rendszámot és a gép­járművön elhelyezett szabvány országjelzést. (Éz hazánk eseté­ben fehér alapon fekete H betű, címer, országzászló és egyéb jelzés nélkül.) Ajánlott kiválta­ni a kártyát Albániába, Jugo­szláviába, Romániába, Olaszor­szágba és Görögországba törté­nő utazásnál. Kötelező kiváltani a nemzetközi gépjármű-biztosí­tási bizonylatot, ha Andorrába, Ciprusra, Észtországba, Izrael­be, Lettországba, Moldáviába, Máltára, Törökországba és Uk­rajnába utazunk gépkocsival. Oroszország területén a biztosí­tási fedezet meglétét a magyar biztosító által kiállított külön igazolással lehet igazolni. Kép-Mutató, (y) Kalmár Zsolt tanár, világutazó fotói­ból nyűt kiállítás Kép-Mutató (Obrazové Zobrazenie) cím­mel tegnap Békéscsabán, a Szlovák Kultúra Házában. — Ezek a képek az életről és a világról szólnak — méltatta Kalmár Zsolt (jobbról) fotóit Kántor Zsolt költő (középen István Anna igazgató). A vi­lág legkülönbözőbb tájain — Gibraltár, Toroczkó, New York, Budapest, Ulánbátor — készült felvételek olyan apró részletekre hívják fel a figyel­met, melyek a helyszínen ta­lán fel sem tűnnek a kevésbé éles szemű turistának, ám felvételek tucatjánál jobban mutatják be az adott hely hangulatát, lényegét. Aki tar­talmas és izgalmas utazásra vágjuk, ám se pénze, se ideje nincs elindulni a világ körül, feltétlenül tekintse meg a szeptember 25-éig látható fo­tókiállítást.

Next

/
Thumbnails
Contents