Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-11-12 / 212. szám
14 * HÁTSHOW * 1999. szeptember 12. Ahogy Szlovákia területére beléptem, elkezdődött... Helyet kaptam abban a sajtócsoportban, mely elkísérhette Göncz Árpád köztársasági elnököt első hivatalos pozsonyi látogatására. Már a reggelimet sem bírtam megenni a szállodában, mert — bevallom férfiasán — baromira ideges voltam. Bejött. Ahogy átléptük a határt Rajkánál, miután a magyar oldalon beálltam az audis, mercis, BMW-s kocsisorba, egy szlovák rendőrautó vett üldözőbe féktelen sziróná- zással, és mellém ér- ve megpróbált ki- tessékelnf a konvojból: mit keresek ón ott (Opelemmel), ez egy elnöki kocsisor. f Tempónk elérte a 120-at is, miközben papírjaimat az ablakra tapasztva magyaráztam, hogy — a látszat ellenére — én is ide tartozom. Két kilométer után ismét rám dudált, mutogatva elmagyarázta (mondom, 120-nál), hogy akkor én is vegyem fel a sakkfigurás követési alakzatot. Az elnöki palotában, miután megkaptam az akkreditációs kártyámat, nagy biztonságban éreztem magam: most már nyugodtan dolgozhatok. Bátorságom hamarosan inamba szállt, amikor azok a klasszik nagydarab testőrök úgy hajtottak arrébb, mint azt szódás nem teszi lovaival, ugyanis lejárt az időnk, s én még egy kockát készítettem volna. Miközben az ajtók mögött a négyszemközti tárgyalások folytak, meglátogattam az udvaron álló buszban a kó- kadozó díszőrség katonáit, akik a pár perces fogadás miatt álltak több órán át a napon. Itt még volt egy kis pihenési időnk. Azután megkezdődött az e napra összeírt 17 program. Míg az elnököket luxusautókon szállítják helyszínről helyszínre, addig nekünk, médiásoknak saját járműveinken kell száguldoznunk. És mégis nekünk kell hamarébb ott lennünk... Egy esti programon, miután Gondolatszabadság l megvoltam az elnöki portrékkal, kiosontam a folyosóra, ahol összefutottam... Na kivel? Pap János békéscsabai polgármesterrel. Pár perccel később már az utcasarki telefonról adtam le életem első külföldi tudósítását. Közben a delegáció tagjai elhagyták a Magyar Kultúra Házát, elkészítettem még egy „inte- getős” képet. Ehhez már ki kellett érdemelnem a testőrök szimpátiáját. Az estét (természetesen) Arany fácán sörrel zártuk a kollégákkal. Akikkel a nap folyamán egymást tapostuk... A második nap már nyugisabbnak indult, délelőtt ugyanis csak a parkolójegyemet hagytam el. Az őr közölte, hogy ilyenkor ezer koronáról (szorozva hattal) indul a tét. Sikerült hatszázban megegyeznünk. Ez háromnegyed tízkor történt Pozsony belvárosában, s tízre már a Csallóközben, Dunaszerdahelyen kellett volna lennem. Nem is sikerült. Én negyven percet, a delegáció (szerencsére) öt- venet késett. Képzeljék csak el, itthon azt mondom a főnökömnek, hogy azért nincs kép, mert elhagytam a parkolócetlimet... Mint mindenhol, itt is nagy örömmel fogadták Göncz Árpádot, aki het- vennyolcadik évében korombelieket (28) meghazudtoló frissességgel teljesítette államPap János' „házalni” fői teendőit. Délután már éhségem a tetőpontjára ért, ezért betértem egy helyi „restauráciába” ebédelni. Ahol pár hónappal ezelőtt mészároltak le (géppisztolyokkal) néhány nemkívánatos egyént. Az elnöktől közben szép csöndben leszakadtam (ez persze senkinek se tűnt fel), Komáromnak, majd hazafelé vettem az irányt. Amint látják, mindenre képes voltam... Kép és szöveg: Lehoczky Péter átkozott Mindenki egyért? Magyarországon elsőként a Békés megyében élő Internet előfizetők futhatnak a legmodernebb számítógéphez! HomePack és MediaPack díjcsomagjainkról bővebb információ: www.praktifomp.hu pRAKTICOMP INTERNET ahol a pénzéért a legtöbbet kapja
