Békés Megyei Hírlap, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-30 / 201. szám

MEGYEI HÍRLÁF MEGYEI KÖRKÉP 1999. augusztus 30., hétfő A fiatalokért, (i) Új egyesülettel gyarapodott Vésztő. Nemrég megalakult a Vésztői Ifjúsági Egyesület, amelynek vezetőjévé Szom­bati Zsoltot választották. Az egyesület nyitott mindenki felé, de elsősorban a helyi fiatalok szórakozását, kikap­csolódását kívánja segíteni. Csorvási Híradó, (cs) A csorvásiak közéleti lapja, a Csorvási Híradó augusztu­si száma a napokban jelent meg. A település polgármes­tere ebben bemutatja a szlo­vákiai testvértelepülés, Dió­szeg városát. Kelemen Mi­hály a Csorvási Gazdák ara­tási tapasztalatait osztja meg az olvasókkal. A jogszabály­ok útvesztőiben igyekszik a lap segítséget nyújtani, ezút­tal a haszonélvezeti jog gya­korlása a téma. Az öregdiák­ok találkozójáról számol be Vagyon Mihály, de megtud­hatják az olvasók azt is, mi­lyen új könyvek érkeztek a Bartók Béla könyvtárba. Újraindul, (i) A ker­tészszigeti önkormányzat pályázat útján 780 ezer fo­rintot nyert a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisz­tériumától a helyi művelő­dési ház újraindítására. Kláricz Jánosné polgármes­ter asszony elmondta: a pénzt a szükséges berende­zések beszerzésére fordítják. Tanévnyitó, (e) A bé­késcsabai Jókai Utcai Álta­lános Iskola és Speciális Szakiskola tanévnyitó ün­nepségét szeptember 3-án 16 órakor tartja a Vandháti úti új épületben. Az első ta­nítási nap szeptember 6-án lesz az intézményben. Renault a síneken. Sze­rencsés kimenetelű volt az a baleset, amely tegnap délután történt a 44-es főút Békés­csaba—Gyula közötti szaka­szán, a jánoszugi vasúti ke­reszteződésben. A piros jelzés­kor!!) egy Renault típusú gép­kocsi ütközött a Békéscsaba felől érkező személyvonattal, de csodák csodájára a baleset — az első jelentések szerint — nem járt különösebb kárral... Paprikatnz. (f) Egyszer szólították tűzhöz a hét végén a tűzoltókat: tegnap délután Tarhoson egy családi paprika­szárító gyulladt ki. A kivonuló tűzoltók nem véglegesen 115 ezer forintos kárt regisztráltak. „AZ AZ EMBER NAGY, AKI KÉPES FELHASZ­NÁLNI MÁSOK KOPO­NYÁJÁT, HOGY ELVÉ­GEZZÉK A MUNKÁ­JÁT.” (Donn Piatt) Nincs szükség törvénymódosításra Eredményes vadászokat tüntettek ki Dobozon Vadászattal kapcsolatos szakmai programok, szórakoztató mű­sorok és vetélkedők, valamint kirakodóvásár várta szombaton Dobozon a Vadász Panzió előtti tisztásra kilátogatókat. Békés megyében 71 vadászterü­leten 2 ezer 466 vadász évente hektáronként 60 forint nyeresé­get termel — mondta Mészáros László, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Békés Megyei Hivatalának ve­zetője az Országos Vadásznapok '99 megnyitóján. Ezután dr. Fá­bián Gyula, az FVM főtanács­adója beszámolt róla: Magyaror­szágon a vadászat jelenlegi erős jogi körülbástyázottsága miatt semmilyen lényeges törvénymó­dosításra nincs szükség az Euró­pai Uniós normák teljesítéséhez. A hivatalos megnyitó során a vadgazdálkodásban kiemel­kedő eredményt elért vadá­szoknak kitüntetéseket osztot­tak ki: négyen Nimród-kitünte- tést, hárman Hubertus—ke­resztet, valamint hárman mun­kájuk elismeréseként Vadász Emlékplakettet kaptak. Dél­után fellépett a Balassi Nép­táncegyüttes, a gyermekeket egész nap pónik húzta szekér­rel sétakocsikázás várta a Ma­rói erdőben, s jót játszhattak az eladásra kihozott vadászvizs­la—kölykökkel is, míg a papá­ik a vadászfelszerelések között böngésztek. Nagy Sándor, a szervező Bé­kés Megyei Vadászszövetség és Békés Megyei Vadász Kamara Területi Szervezetének elnök- helyettese és egyben fővadásza elmondta: a nap végén a szelle­mi és sportvetélkedők, lövész­versenyek, valamint a bográ­csos főzőverseny legjobbjai kö­zött 35 díjat osztanak ki. A „magalőtte” vadat mind a 32, bográcsos főzőversenyre bene­vezett szakács saját ízjése sze­rint készítette el, az eredményt a zsűri a gasztronómiai előírá­sok — íz, kivitelezés, illat —- szigorú betartása mellett bírálta el. — Frankó — Első helyen a kapcsolatmegőrzésben Példamutató a magyar egyházak összetartása nyugaton A gyulai evangélikus temp­lomban tegnap Pátkai J. Ró­bert, az angliai evangélikus egyház magyar származású püspöke tartott vasárnapi is­tentiszteletet. A magas rangú egyházi személyiség az 1956- os forradalom bukása után menekült Angliába, ahol évti­zedek óta hirdeti az evangéli­umot. A püspök a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagjaként gyakran látogat ha­za. — Püspök úr orvosnak készült. Felvették a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetemre, végül a teo­lógiát választotta. Miért? — Cserkészként felügyeltem a nálam fiatalabbakra egy evan­gelizációs egyházi együttléten. Ez alatt olyan pozitív hatások értek, amelyek megváltoztatták az életemet. Tudatos keresz­ténnyé váltam, ami nem más, mint az egyéni, személyes hit tudatos vállalása. — ’56-ban el kellett hagynia Magyarországot. Hogyan ke­rült Angliába? Pátkai J. Róbert: Közös fel­adatunk, hogy mentsük a ke­resztény magyar lélek egysé­gét , FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET — Édesanyám nővéréhez mentem, aki Londonban élt. Kezdetben a menekült magya­rok lelkigondozását bízták rám. 1963-ban megüresedett a legna­gyobb angol nyelvű evangéli­kus gyülekezet lelkészi állása, és felkértek, hogy töltsem be ezt a tisztet. Isten akaratából 25 évig szolgáltam ebben a gyüle­kezetben. — Püspök úr elnöke a Ma­gyarok Angliai Országos Szö­vetségének, amely hét évvel ez­előtt alakult meg. Milyennek látja az ottani magyarok sor­sát? — A nyugati magyarság nincs úgy önvédelemre kény­szerítve, mint például a felvidé­ki, az erdélyi vagy a vajdasági. Nem köt össze bennünket az egy tömbben élők társadalmi kohéziója, így a magyarsághoz fűződő kapcsolataink megőrzé­sében és fejlesztésében első he­lyen állnak az egyházak és a lelkészek. A magyar egyházak nyugaton meghatározó szerepet töltenek be a hitéletben és a kultúra ápolásában is. Együtt­működésük példamutató. Ma­napság, amikor nemcsak kato­likusokra és protestánsokra, ha­nem hívőkre és hitetlenekre szakadt a népünk, közös felada­tunk, hogy mentsük a humánus és keresztény magyar lélek egységét. B. M. Új gimnáziumépülettel gyarapodott Ványa Ha egy közösség fejleszt az oktatásban, biztosan gondol a jövő­re, akar adni az utána jövő generációnak is — mondta Sum Ist­ván, az Oktatási Minisztérium szakképzési főosztályvezetője tegnap Dévaványán, az Eötvös József Gimnázium és Szakkép­ző Iskola új, impozáns épületének avatóján. A főosztályvezető (aki Pokorni Zoltán miniszter személyes üd­vözletét is tolmácsolta) hangoz­tatta: nagyon fontos, hogy az Európai Unióhoz való csatlako­záskor a magyarság ne alacso­nyan képzett, olcsó, hanem jól képzett és értékes munkaerő le­gyen. Az oktatás esélyt ad a fel- emelkedésre, és Dévaványának most az új középfokú intéz­ménnyel ez a lehetőség adatik meg. — Új gimnáziumi létesít­mény építése többször szere­pelt a település tervei között (először közvetlenül a máso­dik világháború után), ám a konkrét megvalósulást csak az önkormányzatiság biztosította — fogalmazott ünnepi beszé­dében Pap Tibor polgármes­ter. A település első embere megemlítette: a beruházás több mint 180 millió forintba került. Dr. Ágoston Sándor gimná­ziumigazgató a tanévnyitó al­kalmából szólt az ünneplő kö­zönséghez. Béres János refor­mátus lelkész és Fülöp Meny­hért római katolikus plébános megáldotta, illetve felszentelte a tegnap átadott ványai gimná­ziumépületet. M. B. VÉLEMÉNYEK Mindenáron látni akarunk A walesi hercegnő halálakor az angol televízió egész nap vetítette azokat a képeket, amelyeket rövid élete során rögzítettek róla. Láthattuk Dia­nát farmeros, pólós kamaszként, amint esetlenül és szégyellősen pillant a kamerába. Megcsodál­hattuk ujján a trónörököstől kapott eljegyzési gyűrűt és a televízió jóvoltából részeseivé vál­tunk az évszázad álomesküvőjének. A szülőszo­bára ugyan nem kísérhettük el a főrangú kismamát, de az „eredményekről” első kézből értesülhettünk. Csakúgy, mint a hercegnő betegségéről, majd később öngyilkossági kísérletei­ről. Diana nyilvános szerepléseinek felvételein egy olyan asz- szony arcát láthattuk, aki minden erejével igyekszik tartani ma­gát. Majd tanúi lettünk annak, hogy a hercegnő sír, s bár arcát félig kezébe rejti, fájdalomtól eltorzult arca mindannyiunk szá­mára egyértelművé tette lelkiállapotát. Előttünk zajlott az élete, mert mi látni akartuk őt és értesülni mindenről, ami vele történt. Orvosok szerint bulimiáját is a nyilvánosságnak köszönhette. Az állandó megfelelni akarás, a valóság és a róla alkotott kép kettőse hajszolta betegségbe. Balesetét is mi okoztuk, akik má­zsaszám vettük a róla cikkező újságokat, a fotósoknak újra és újra munkát adva ezzel. Mióta Diana nincs közöttünk, másképp „szórakozunk”. A természet is a kezünkre játszik, egyik katasztrófa követi a má­sikat. Elázott, romba dőlt házak tulajdonosainak eltorzult, két­ségbeesett arcát bámuljuk naponta a tévében. Síró, jajveszéke- lő emberek mindenfelé. Ez van, ezt teszik elénk, mi pedig néz­zük a végtelenségig. A kamerák odatolakszanak a földrengéstől összedőlt ház alól frissen kiásott török kisfiú meztelen testéhez és követik egészen addig, míg a rohamkocsi végre elrejti elő­lünk. Mezítelen török kislányt láthatunk szemből, széttárt lá­bakkal a hordágyon. A mentősök rohannak vele s mi nézzük, amíg el nem tűnik a szemünk elől. Senki nem gondol arra, mek­kora kárt okozhatnak kíváncsi szemeink ezeknek a gyerekek­nek. S Diana még csak két éve halott. Baracsi Magdolna Mesterek és kisinasok Tudják Önök, mi a különbség Orbán Viktor, Paszternák László és Lezsák Sándor között? Hát, nem sok. Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz! Orbán Viktor — ki ne tudná(?) — a Fidesz és az ország első embere. Paszternák László az MSZP színeiben „játszik”, míg Lezsák Sándor az MDF-hez kötődő politikus. Mindhárman — meg még hányán? —, hogy fi­noman fogalmazzak, hatalmuk, pártjuk és ismeretségük révén pénzt pénzre halmoztak/nak. Orbánék bányatulajdonosok let­tek. Igaz, azt mondják, más is megvehette volna azokat a kőbá­nyákat, ha van egy kis üzleti vénája meg némi tőkéje. De késő bánat... Hogy honnan volt Orbánéknak annyi pénzük, hogy bá­nyákat vegyenek? Hát ez az! Honnan? Csak nem a Fidesz-in- gatlanok eladásából? Nem lennék meglepődve... Szomorú, hogy megint a megboldogult Kádár Jánosra kell hivatkoznom, akinek a zsebei köztudottan átláthatóak voltak. Ezt még az el­lenségei sem kérdőjelezik meg. Szívesebben hivatkoznék arra, hogy mennyit csaltak, loptak az átkosban. Lehet, hogy csaltak. De a mostaniak mellett sokan csak kisinasok lehetnének. Foly­tatom. Paszternák László. A szocialista honpolgár, mint szak- szervezeti bennfentes, jó előre biztosította családja anyagi biz­tonságát azzal, hogy „fillérekért” nagy értékű balatoni telket vásárolt. Igaz, ezek talán nem érnek annyit, mint a jól jövedel­mező bányák, de ahogyan mondani szokás, ez se semmi! S azt tudják-e, hogy a Lakitelki Népfőiskola mennyibe került nekünk, adófizetőknek az elmúlt nyolc-kilenc év alatt? Hét- százmillió forintba. Ennyi adósságot halmoztak fel. Helyeseb­ben: ennyit lehet bizonyítani! Hallgatom Lezsák Sándor nyilat­kozatát, amely szerint a Postabanktól 170 millió forintos köl­csönt kapott a lakitelki alapítvány, s tudták, hogy soha nem tud­ják visszafizetni a kölcsönt. Legalább őszinte az alapítvány elnöke. A Lezsák-birodalommal — míg lehetett — nagyvonalú volt az MDF-kormány. De Lezsák sem volt hálátlan. Ötmilliót fize­tett az MDF kasszájába... Sajnos köteteket lehetne írni hasonló esetekről. Amíg egy miniszter el nem kobozza a toliunkat (ka­zettánkat), meg is tesszük! Béla Vali Egy emberöltő, boldog házasságban Hatvanöt esztendő... Már, már történelem, a hat és fél évtized emberöltő, s korszakokat ölel át. A kilencven éves Demeter Jó­zsef és nyolcvanhat esztendős hitvese, Maksa Teréz szombaton Mezőberényben, családjuk körében ünnepelte házasságkötésük 65. évfordulóját: 1934. július 24-én Gyulán esküdtek örök hű­séget egymásnak. Az idős hazapárt többek között három gyer­meke, hét unokája és négy dédunokája köszöntötte a herényi polgármesteri hivatalban rendezett bensőséges ünnepségen. Teri néni kezében hatalmas vö- rösrózsa-csokorral érkezett, Józsi bácsi kihajtott gallérú fehér ing­ben lépdelt. Szemmel láthatóan meghatódottan érkeztek mind­ketten. Annak idején Teri néni fe­hér ruhában, sötét hajjal állt az ol­tár előtt, most fehér hajjal és sötét ruhában ült. Gyulán, tanyán él­tek, Teri néni a városi virágkerté­szetből, Józsi bácsi a téglagyár­ból ment nyugdíjba, s immáron negyedszázada Mezőberényben élő lányukhoz költöztek. Most az anyakönyvvezető előtt tettek újabb fogadalmat. A megemléke­zés után virággal és ajándékokkal kedveskedtek a család tagjai az ünnepeiteknek, a város önkor­mányzata és Teri néni egykori munkatársai ajándékkosárral lep­ték meg a házaspárt. S miután egy pohár pezsgővel koccintottak egészségükre, a mindig vidám Teri néni váratlanul szót kért, s természetesen kapott is: rímekbe szedve mondott pohárköszöntőt, mi több, dalra is fakadt, elénekel­te élete párjának kedvenc nótáját. Nézem dolgos kezeiket. Igaz, Teri néni bal keze gipszben van, közel két hete elcsúszott, s eltör­te. Mint mondják, jól vannak, de az évek múlásával egyre több gyógyszert is szednek, kettőjük­nek havonta tízezer forint nem elég az orvosságokra. A ház kö­rül még dolgozgatnak: Teri néni süt, főz, s ha kell, takarít. Köny­vet, újságot egyre ritkábban vesznek a kezükbe, a látásuk sem a régi. A rádiót viszont hall­gatják, a tv műsorát rendszere­sen nézik. S amit nagyon lénye­gesnek tartanak, az a mozgás... Minden nap sétálnak a városban. Házassági évfordulójuk meg­ünneplése az idős házaspár kí­vánsága volt. Az ünnepi ebéden marhapörkölt és nem is akármi­lyen töltött káposzta gőzölgött az asztalon. A töltött káposztát Teri néni egy kézzel gyúrta és töltöt­te. Ebéd előtt előkerült a „nya­kolaj”, ebéd után a sör és a bor. Józsi bácsi, mint mindig, most is csak egy-két deci piros bort ivott. S mindehhez mit lehet hozzáfűz­ni? Mindannyiójuk kedves egészségére! — szekeres — A hatvanötödik házassági évfordulón Teri néni — műsoron kívül — élete párja kedvenc nótá­ját is elénekelte fotó: kovács Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents