Békés Megyei Hírlap, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-07-08 / 183. szám
FOTÓ: LECOCZKY PÉTER 1 999. augusztus 8. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Julio gépészmérnök, és Magyarország egyetlen színes bőrű postása. A bissau- guineai fiatalember hazánkban szerzett diplomát, s családot is itt alapított. A jobb fizetés kedvéért cserélte fel a mérnöki állást a gyorspostaira. A régi ügyfelek ismerősként üdvözlik, ám amikor új helyre csenget be, inkább ő jelenti a meglepetést, s kevésbé a csomag. Julio ezúttal nem postásként, hanem a Tarka Klub kirándulócsoportjával érkezett Szarvasra. A budapesti székhelyű klubot a Martin Luther King Egyesület működteti. Többségében olyan családok a tagjai, ahol színes bőrű családtag is van. Egy szarvasi klubtag anyuka meghívására lapunk az arborétumi sétára kísérte el a csoportot. Amíg a vidám és mindig éhes gyereksereg a szülőkkel pikniket rendezett a tisztáson, Simándi Klára klubvezetőt faggattuk. Középiskolai tanár és hat évvel ezelőtt ott bábáskodott a klub megszületésénél. Klárának négy saját gyermeke van fehér és színes apától, s további négy színes gyereket vett ki állami gondozásból. Egyedül neveli őket. A klubnak ma már száznál több család a tagja. Zömmel afrikai családtagokkal, de ázsiai és roma is akad köztük. S vannak olyanok is, akik nem a bőrszínük miatt akarnak hozzájuk tartozni, hanem egyszerűen azért, mert vonzza őket a távoli országok kultúrája. A tagok közt nem ritka, hogy a mama egyedül neveli a gyermekét. Az, hogy az anyák magukra maradnak a gyermekükkel, természetesen nem csak a vegyes házasságokra jellemző, általános magyarországi jelenség. Nem ritka az sem, hogy a színes férfiak kényszerűségből hagyják itt a párjukat. Előfordul, hogy jogilag nincs lehetőségük maradni, mert az országuk a taníttatásért cserébe elvárja, hogy odahaza kamatoztassák a tudásukat. S az sem titok, hogy a munkanélküliség még jobban sújtja a színeseket. — Ezek a gyerekek magyar identitással nőnek fel, ám fontosnak tartjuk, hogy tisztában legyenek a gyökereikkel. Reméljük, felnőtt korukban is megtalálják a helyüket, és megtalálják egymást is — mondta Klára, aki nem győzi hangsúlyozni, nem akarják elszigetelni a gyerekeket. Mert amilyen fontos, hogy egymásra találjanak, legalább annyira az, hogy kifelé nyissanak, hogy megmutassák, megismertessék magukat. Mert akik eljárnak a rendezvényeikre, s köztük jól érzik magukat, azok olyan tapasztalatot szereznek, amelyet nem tud „felül ütni” egyetlen demagóg szöveg sem. A társaság közben a kikötő felé vette az irányt. A hajókirándulás valamennyi gyereket, így a hétéves Lucát is felvillanyozta. A nyargalászó kislányt édesanyjának nem volt könnyű szemmel tartani a tömegben. Edit, az édesanya gyógyszertári asszisztens. Mint mondta, saját mássága annak idején számára is rengeteg problémát okozott, hiszen az ő édesapja kameruni, aki Franciaországban él. A magyar édesanyja idehaza. Luca papája pedig ghánai. — A klub elsősorban abban segít, hogy a kislányom láthatja, félvér gyerekként nincs egyedül. S mert egyedül nevelem, fontos, hogy Luca itt fekete férfiakat is láthat maga körül — mondta. Hegedűs Anikó guineai férjével és két kislányával, a tízéves Finda Lillával és a hétéves Anna Mantyval kirándult Szarvasra. A lányok az utónevükben egy-egy törzsi nevet is viselnek. Anikó a magyar televízió rendezőasszisztense volt, most munkanélküli. Villamosmérnök férje sokáig a tanult szakmájában dolgozott, ám kénytelen volt jövedelmezőbb munka után nézni, üzletkötő lett. Apjuk afrikai meséket mond a lányoknak, időnként törzsi nyelven énekel nekik. Arra egyelőre nincs pénzük, hogy elutazzanak Afrikába, ám azt fontosnak tartják, hogy a lányokat megérintse a kontinens kultúrája, varázsa. Végszóra egy húsz év körüli, nyúlánk fekete fiatalember üdvözli a társaságot. Megemlítik neki a Tarka Klubot, mire elmosolyodik. Nyilván arra gondol, ide ő is tagságot válthatna. Mondja is: az édesapja Ugandái, az édesanyja német. Ő maga néhány éve Olaszországban él. Ezt a nyarat arra szánta, hogy körbeutazza Magyarországot. Közben megérkezik a sétahajó. A parton a fél világ vár a beszállásra. Csath Róza (Folytatás az első oldalról) — A családja mit szólt a mostani vállalásához? — Az édesanyám nagyon féltett, de sikerült meggyőznöm. Január óta az interneten tartjuk a kapcsolatot. — Nyilván sok kedves története van. Elmesélne néhányat? — A legkedvesebbet Belfastból őrzöm. Ott protestáns és katolikus iskolából való diákok közösen üdvözöltek bennünket. Az iskolaigazgató azt mondta, együtt még soha nem látta ezeket a gyerekeket. nerre j á runk, mindenütt meleg fogadtatást kapunk. Egy lengyel faluban egy idős hölgy hatalmas tálca süteménnyel kedveskedett. Egy másik állomáson egy kisfiú lépett oda hozzám. „Olyan szeretnék lenni mint te, mindig mosolygós!” — mondta. Ezek a találkozások nagyon sokat jelentenek, erőt adnak. A legnehezebb az, amikor nincs aki biztasson, amikor hosszú ideig lakatlan területen futsz és csak a fáklya van veled. Zuhogó esőben vagy olyan hidegben, hogy két kesztyűben is fázik a kezed. Akkor kell igazán tudnod, hogy miért vállaltad, hogy miért teszed. Cs. R. Járdán járnánk Orosháza belvárosában, a női lábat jótékonyan hangsúlyozó „hagyma- duggató” körömcipőinkben. A baj csak az, hogy a hepehupás téglalapok rései közé lépten-nyomon beszorulunk. Csini szan- disarkaink kitörése a kisebbik baj, a boka- bicsaklásnak azonban maradandó következményei lehetnek. A Kossuth utcai üzletsoron élők, dolgozók egy levelet juttattak el az orosházi polgármesteri hivatalhoz, amelyben jelezték: az ott ideiglenesen elhelyezett betonlapokat szíveskedjen valaki felújítani, mivel az egyezség úgy szólt: ha a város főutcáján elkészül a mutatós díszburkolat (évek óta koptatják már az arra járók), ilyen szép kivitelezésben lesz része ennek a kis bevásárlóköznek is. „Véleményünk szerint az a szakasz is üzleti utcának tekinthető, mint a Kossuth utcai oldal. A járda minősége rossz, a lapok kihézagosodtak, kimozgósodtak, ott magas sarkú cipőben szinte lehetetlen közlekedni, és a keletkezett üregek miatt a normál cipővel való közlekedés is balesetveszélyes. Esős időben a víz az üzletekbe befolyik.” E néhány sort az üzlet- tulajdonosok és a bérlők eljuttatták a polgármesterhez, majd az információról tudomást szerzett a Városgazdálkodási Kft. vezetője is, aki a levélírókat megnyugtatta: még a nyáron munkához látnak, és a parkosított belvárosi környezetet tovább szépítik a díszburkolattal. Csete Ilona FOTÓ: FAZEKAS LÁSZLÓ B okabicsakló belvárosi
