Békés Megyei Hírlap, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-02 / 178. szám
o UTAZÁS 1999. augusztus 2., hétfő Együtt vagy egymás nélkül? Nyaralás kedvenceink társaságában vagy nélkülük Előttünk az augusztus, a nyaralási főszezon. Nagyon sok családban felmerül a kérdés, hogy kedvencükkel mi történjen a nyaralás alatt. A legegyszerűbb megoldás azoknál a családoknál kínálkozik, ahol kedvencként kisállatot, azaz rágcsálót vagy teknőst tartanak, hiszen azok nem igénylik a család személyes jelenlétét. Ilyenkor elég — azonban nagyon is szükséges! — megkérni egy kedves rokont, barátot vagy szomszédot arra, hogy kétnaponként adjon állatkáinknak enni, és öntözze a virágokat Mi történjék azonban azokban a családokban, ahol kedvencként kutyát vagy macskát tartanak? Vigyük-e magunkkal a család szeme fényét vagy hagyjuk otthon, s ha marad, ki vigyázzon rá? Természetesen ez is — mint minden — egyéni döntés kérdése, de segítségül, s hogy állatnak, embernek egyaránt kellemes élmény maradjon a nyaralás, szeretnénk néhány tanácsot adni. Az úti cél határozza meg a döntést Döntésünket alapvetően meghatározza, hogy milyen típusú nyaralást tervezünk, hogy külföldre megyünk vagy itthon maradunk, Magyarországon. Ha például külföldi városlátogatást tervezünk, kedvencünknek is jobbat teszünk azzal, ha nem visszük magunkkal, hiszen egy egész napos londoni vagy párizsi túra nekik igen megterhelő és unalmas lehet. Állatkáinkat aligha érdeklik a Louvre vagy British Museum kincsei, be sem engedik őket, s a magunk örömét is elrontjuk, ha egy régen tervezett városlátogatáson azzal a gonddal kell szembesülnünk, hogy mi történjék magunkkal vitt kedvencünkkel. Ha ennek ellenére úgy döntünk, hogy elvisszük kedvencünket, feltétlenül érdeklődjünk a szálláshelyen, hogy beengedik-e. Ugyancsak fontos megtudni, hogy az adott országban milyen állategészségügyi előírások vannak. Angliába és Skandináviába például egyáltalán nem lehet szabadon bevinni állatot, függetlenül egészségi állapotuktól, karanténba zárják őket. Tengerparti nyaralás esetén furcsa helyzet áll elő. A legtöbb olaszországi szállodába vagy apartmanba például beengedik a kistestű háziállatot, a partra azonban nem ajánlatos — sok helyen tilos — levinni magunkkal, hiszen vannak olyan nyaralók, akiket zavar a rohangáló állat. Azt meg mégsem kívánhatjuk leghűségesebb társunktól, ahogy amíg mi a tenger vizét és a napsütést élvezzük, ő a szobában maradjon. Allatútlevél és előzetes tájékozódás Ha mindemellett úgy dönte- nénk, hogy elvisszük, feltétlenül szükséges, hogy az állatot ugyanúgy felkészítsük az utazásra, mint saját magunkat. Ennek alapfeltétele, hogy kiállíttassuk „útlevelét”, amely nélkül nem engedik ki Magyarországról, s nem mehet be azokba az országokba sem, ahova amúgy beengedik. Az állat útlevelét az állatorvostól kapjuk, ez valójában egy igazolás arról, hogy egészséges, az oltásai rendben vannak, s hogy lakóhelyének 50 kilométeres körzetében egy éven belül veszettség nem fordult elő. Egészen más a helyzet, ha belföldi, csendes nyaralást tervezünk, vagy akár külföldre megyünk olyan helyre, ahol a ku- tyus vagy a cica velünk lehet. Ez utóbbi gyakran előfordul olyan családoknál, amelyek pici gyerekeket is magukkal visznek, aki amúgy is helyhez köti a többi családtagot. Nagyon kellemes lehet például egy ausztriai tóparti vagy hegyvidéki nyaralás, ahol szinte úgy élünk, mint otthon. Mindenképpen tudakoljuk azonban meg ezeken a helyeken is, hogy kedvencünket a választott szálláshelyen szívesen fo- gadják-e. Ezt sok szálláshely feltünteti már a prospektusában is. Akárhová is visszük magunkkal kedvencünket, tegyünk nyakába nyakörvet, amelyen valamilyen formában rajta van nevünk és otthoni címünk, valamint a tervezett szálláshely címe és telefonszáma. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy minden elővigyázatosság ellenére kedvencünk a számára szokatlan és ismeretlen helyen elkóborol. Legalább ilyen fontos, hogy magunkkal vigyük az oltási könyvét és mindazokat a gyógyszereket, amelyekre esetleg szüksége lehet. Komolyabb betegség esetén ugyanúgy vigyük el orvoshoz idegenben is, ahogy azt gyermekünkkel tesszük, ha megbetegszik. Vigyük el saját megszokott tálkáját, plédjét és kedvenc játékát, és ha hozzászokott egyféle táphoz, vigyünk abból is megfelelő készletet, hogy ne annak keresésével teljenek napjaink. Utazás autóval Az állatot fel kell készíteni a hosszú útra és a nyaralásra. Fontos, hogy kutyánk hozzászokjon az autózáshoz, és ne ez Szlovák—magyar táncgála Dulovcéban A Kistabán együttes gálaműsora A tavalyi békéscsabai kolbászfesztiválon megrendezett savanyúságverseny 3. helyezettjeiként ez év július végén elkísérhettük — jutalomútként — a Kistabán együttest a szlovákiai Dulovcéban megrendezésre kerülő nemzetközi gyermek- és ifjúsági folklórfesztiválra. A fesztiválon 12 együttes (magyar, lengyel, jugoszláv, cseh, szlovák) 420 résztvevővel szerepelt. Kurtucz Borbálával, az együttes vezetőjével — aki nem sokkal az indulás után, az együttes nevében feldíszített petrezselyem zöldje csokorral köszöntötte egyik „táncos lábú kisfiát” születésnapja alkalmából — és Korcsokné Varga Annával, a Békéscsabai Szlovákok Szervezete képviseletében tolmácsként útközben ismerkedhettünk meg. Szálláshelyünkre érkezve, mielőtt leszálltunk a buszról, „Bori néni” kezébe vette a mikrofont: — Gyerekek, egy kis figyelmet — szeme végigpásztázta csemetéit, voltak, akik tovább duruzsoltak. Tekintete szúróssá vált. — Nem mondom még egyszer— erre minden szempár csendben őt figyelte —, most az lesz, hogy... Szombaton 15 órakor kezdődött a fesztivál. A színpadon ötéves kisfiú és édesanyja, kezében tangóharmonika, feladja gyermekére. Leguggol mellé, énekel, a gyerek játszik, hasonló korú kislány énekli, hogy fellibben a szoknyája, a fiúk utánafordulnak, mondják hogy... Valamivel „idősebb úr”, mint a „nagyok”, úgy kezeli a régi fajta gombos tangóharmonikát és énekel. Az együttesek is ámulatba ejtettek. A színpad oldalánál a mieink sorakoztak. Tekintetünk rajtuk maradt, nem a színpadon. Komolyak, fegyelmezettek. Békési és magyarországi szlovák táncokat mutattak be. Fellépés után odajött az egyik kislány, kérdezte tőlem: tessék mondani, milyenek voltunk? A dicsérő szóra rám mosolygott, majd fordult kettőt, és ellibbent. Vasárnap délután megkérdezte tőlünk Korcsokné, hogy részt veszünk-e a menettáncon. Szégyelltem magam, de nem tudtam, mit jelent az. Megtudtuk, jó pár könnycsepp kíséretében. A „főtérről” indult el az összes együttes transzparensekkel, végig a főutcán. Útvonalunkon minden ház virágokkal, köcsögökkel, szőttesekkel díszítve, a lakók apraja, nagyja a házak előtt, integetett, tapsolt. A gyerekek hol táncoltak, hol egy nótára „gyújtottak” rá. Következett a gála. Arcunk a tűző naptól, tenyerünk a forró tapstól pirosodott. A fesztivál főrendezője — miután minden együttes vezetője és pár táncosa felvonult a színpadra, a közönség vastapsa közepette — közölte (szlovákul, aminek csak kis részét értettük meg) többek között, hogy Dulovce nagyon szegény település, de a szívükben annál több a szeretet, örülnek, hogy itt voltunk. Mi örülünk, hogy ott lehettünk, köszönjük a lehetőséget és a csodálatos élményt a Kistabán együttesnek is! (Ez az út a Csabai Szlovákok Szervezete és a helyi szlovák kisebbségi önkormányzat támogatásával jött létre.) Aradszki Pálné Együtt a család, de a házikedvenc még a gyerekeknél is több gondoskodást igényel legyen az első alkalom, hogy kocsiba ül. Ha tudjuk, hogy nehezen viseli az autózást, kérjük meg állatorvosunkat, hogy írjon fel számára nyugtató hatású gyógyszert az útra. Időről időre álljunk meg, hogy elvégezhesse a dolgát, de forgalmas út mellett mindig tartsuk pórázon. Vigyük magunkkal vizestálkáját, hogy útközben is rendszeresen ihasson. 5-—10 percnél tovább ne hagyjuk egyedül a parkoló autóban, s ilyenkor is mindig hagyjuk lehúzva az ablakot. Semmiképpen ne parkoljon ilyenkor a kocsi tűző napon, a kutyák komoly egészségi károsodást szenvedhetnek a hőségtől! Robogó autóban viszont soha ne hagyjuk a kutyát kinézni az ablakon, bármennyire is szeretné, mert ez árthat a szemének. A kutyák általában szeretnek utazni, ellentétben a macskákkal. Ha macskánkat magunkkal visz- szük, szerezzünk be számukra rögzíthető utazókosarat, amely jól szellőzik, s abban vigyük. Hosszú utazásra alkalmatlan a kartondoboz, mivel az unatkozó cica könnyen kirágja, és kimászik belőle. A kosár, vagy rövid út esetén a doboz aljára tegyünk rongyokat, hogy a cica kényelmesen feküdjön. Hosszabb utazás esetén előfordulhat, hogy összepiszkítja a rongyot, ebben az esetben cseréljük ki tisztára. Ha mégis itthon marad Ha amellett döntünk, hogy kedvencünk nélkül nyaralunk, jó előre fel kell erre is készülni. Sok családban van ugyan kedves nagymama vagy nagynéni, aki ugyanúgy vigyáz kedvencünkre, mint például az unokákra. Sokaknak azonban csak az a lehetősége marad, hogy állatpanzióba adják a kutyust vagy a cicát. Ennek kiválasztása ugyanúgy nagy figyelmet és elővigyázatosságot igényel, mintha kisgyermekünket küldenénk nyári táborba. Kérdezzük meg barátainkat és ismerőseinket arról, hogy tudnak-e megfelelő helyet ajánlani, hiszen ez már referenciaként szolgál. Ha nincs ilyen, és hirdetés alapján választunk, feltétlenül nézzük meg a helyet, mielőtt beadjuk az állatot, és győződjünk meg arról, hogy az tiszta és higiénikus. Legyen elegendő füves hely az állat mozgásához, legyenek biztonságosak az ajtók és a kapuk, hiszen kedvencünk idegen helyről könnyebben megszökhet, gazdáját keresve. Csak olyan helyre vigyük, ahol kérik az oltási bizonyítványt, hiszen ez biztosíték arra, hogy nem fertőződhet meg más állattól. Minden esetben kérjünk tanácsot állatorvosunktól, és ha kedvencünk valamilyen speciális étrendre, diétára szorul, vagy állandó gyógyszert szed, azt jelezzük. Semmi esetre se vigyünk kutyapanzióba tüzelő szukát, hiszen akkor kénytelenek lesznek ketrecbe zárva elkülöníteni játszótársaitól. Nagyon hasznos, és az elválást kis társunk számára is könnyebbé teszi, ha elvisszük vele egy kedvenc takaróját vagy játékát. S végezetül: nem szabad félni a jól kiválasztott állatpanziótól, a legtöbb kutya és cica legalább olyan jól érzi magát a többi állat társaságában, mint a kisgyerekek saját társaikkal. A méret Számít Szervokormány. Első elektromos ablakemelők. Központi zár. Vezetőoldali légzsák. Ködfényszórók. ’ 1rA a Renault Clio Sfyáée nagy, ahol nagynak kell lennie, de kicsi, amikor arra van szükség Egy gazdagon felszerelt kisautó, páratlanul kedvező áron, mindössze 2 290 000 forintért.------------- 2 290 000 Ft ■ A képen látható autó illusztráció. RENAULT
