Békés Megyei Hírlap, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-06 / 182. szám

1999. augusztus 6., péntek VILÁGTÜKÖR Izraeli bírálat Arafatnak születésnapján Dávid Lévi izraeli külügymi­niszter csütörtökön éles szavak­kal bírálta Jasszer Arafatot azo­kért a kijelentéseiért, amelyeket a palesztin elnök szerdán tett hetvenedik születésnapján Jeru­zsálemmel kapcsolatban. Arafat egy iskoláscsoport jókí­vánságait fogadva azt mondta, hogy a palesztin gyerekek ha­marosan „független Palesztina lobogóit fogják lengetni Jeru­zsálem mecsetjein és templo­main”. Az izraeli külügyminiszter megerősítette, hogy Ehud Barak izraeli miniszterelnöknek szándékában áll végrehajtani a Wye Plantationben aláirt átme­neti béke-megállapodást. A pa­lesztinok azonban - mondta Lévi - az ellenkezőjét állítják, és „a válság hamis hangulatát” keltik. Lévi szerint semmilyen válság nincs a palesztin-izraeli békefolyamatban. New Yorkban vége a tivornyáknak New Yorkban véget érnek a ké­ső éjjelig tartó tivornyák. Az amerikai szövetségi állam kor­mányzója, George Pataki ugyan­is megásta a hajnalba nyúló kocsmatúrák sírját. A bárokban, az ivókban mind­eddig bevett szokás volt, hogy a vendég egy bizonyos összegért annyit ivott, amennyi jólesett (vagy éppenséggel még többet); sőt, a pénzéért más kocsmákban is kedvére fogyaszthatott. Mindennek következménye az lett, hogy az utcákat éjjelente ka­patos vándormadarak lepték el, akik egyik helyről a másikra tán­torogva nem voltak figyelemmel sem a csendrendeletre, sem a köztisztaságra. A rendelet azon­ban véget vet az effajta piatúrák­nak, egyszersmind megtiltja a „csomagban” történő fizetés módját. Mostantól tehát min­denki egyet fizet, egyet kap. i Munkanap­fogyatkozás Jordániában hivatalos munka­szüneti nappá nyilvánították au­gusztus 11-ét. A rendelet célja az, hogy mindenki otthonában, a té­vé előtt ülve nézhesse a napfo­gyatkozást. A kormányfő, Abdul- Raouf al-Rawabdah olyan fontos­nak tartja ezt a ritka természeti jelenséget, hogy külön kormány­ülést hívott össze a rendelet meg­hozatalára. A miniszterelnök ez­zel egy időben utasította az álla­mi televíziót, hogy rendszeresen tájékoztassa a lakosságot, milyen veszélyeket rejt a napfogyatkozás megtekintése szabad szemmel, és hogy élő, egyenes adásban közvetítsék az égi jelenséget. „A tengerben feketére égett emberi testek sodródtak” Hirosima, ötvennégy évvel ezelőtt... 1945. augusztus 15-én Japán császára, Hirohito rádiószózatában bejelentette, hogy az ország elfogadja a feltétel nélküli kapituláci­ót A közlemény a rádiók előtt várakozó népnek hatalmas sokkot okozott Mindaddig szentül hitték, hogy Japán győzni fog. Ugyanakkor megnyugvással is járt a háború hirtelen befejezése is: nem jönnek többet a B—29-es nehézbombázók. Addigra az ország minden jelentősebb városa romokban hevert A japá­noknak, ha túl akarták élni az akkori jelent; a gazdaság újjáépí­tésére kellett összpontosítaniuk. Megkezdődött a hadiállam de­mokratikussá alakítása. Aztán mindenki megdöbbenésére 1945. augusztus 6-án atombombát dobtak Hirosimára. Ötvennégy év telt el azóta, de a hirosimaiak még ma is pontosan emlékeznek ar­ra, ami azon a napon történt Riportunk egy hirosimai asz- szonnyal készült, aki 7 éves kislányként élte át az atomtámadást — Először is kérem, idézze fel részletesen, mi történt Önnel augusztus 6-án? — Augusztus 6-án az epi­centrumtól 3 kilométerre, az Enamachó városrészben lévő otthonunkban voltam. 8 óra 15 perckor az ablakon át éles villa­nást észleltem, majd egy hatal­mas robbanást hallottam. Ami­kor körülnéztem, láttam, hogy a mennyezet félig leszakadt, a robbanás irányába néző északi fal eltűnt, és a butsudan (házi ol­tár) Buddha szobra az onnan 5 méterre lévő bejárathoz repült. Nem tudtuk, hogy mi ez az egész. Nem sokkal később, ami­kor kimentem az utcára, töme­gesen vánszorgó embereket lát­tam, akiknek feketére változott kezükről és arcukról cafatokban csüngött a levált bőr. Hamaro­san hozzánk is eljutott a hír, hogy Hirosimára valamilyen különös bombát dobtak le. A városközpont megsemmisült, tűztengerré vált. Az idő tájt az „atombomba” vagy „radioaktív sugárzás” szavakat még nem is­mertük. Alkonyaikor egy felis- merhetetlen arcú nő állt meg a házunk előtt. „Ki maga?” — kérdezte édesanyám. „Én va­gyok, Tamikó!” — válaszolta. Tamikó, a nagynéném az éppen hadimunkából hazatérő leányis­kola második osztályába járt. Hogy bármikor elmenekül­hessünk, legfontosabb holmi­jainkat hajóra raktuk, és vártuk az evakuálást, hogy a kijelölt Nomishima-szigetre menjünk. Az éj folyamán meghalt a né­nikém. Aznap éjjel a hajóban aludtunk. A rokonoktól olyan híreket kaptunk, hogy nem tért haza sem a bácsikám, sem az unoka- testvérem. Meg kellett őket ke­resni, és a házat is őrizni kellett. Ezért nagyszüleim és szüleim Hirosimában maradtak. Mi, gyerekek pedig másik nagyné- nénk kíséretében 7-én elindul­tunk a menedéket nyújtó sziget­re. „Menjetek a hajó fenekére!” — parancsolták nekünk, meg hogy „Ne nézzetek ki!”, de mi­nél inkább mondták, annál in­kább ki akartunk nézni. Nekem egyszer sikerült titokban kinéz­ni a csomagok közül. A tenger­Sokan csak annyit tudtak, hogy a városra valamilyen különleges bombát dobtak le ben feketére égett emberi testek sodródtak. A szigeten nyuga­lom fogadta a menekülőket. Augusztus 15-én az egyik hiva­talos személy kihirdette, hogy fontos adás lesz a rádióban, amit mindenkinek meg kell hallgatnia. A felnőttek nagyon izgatottan mondogatták: — „Nem, ez lehetetlen! Japán nem veszíthet!” Pár nappal később aztán hazatértünk Hirosimába. — Milyen kép fogadta a vá­rosban? — A mi házunk nem égett le, de se fala, se mennyezete nem maradt. A szervezett köz­lekedés megszűnt. Az egyik nagybátyámat kerestük, aki még mindig nem jött haza. — Volt-e több haláleset a rokonságban? — A közeli rokonok közül az egyik nagynénémet, az uno­katestvéremet és a nagybátyá­mat veszítettük el. Az unoka- testvérem még elment keresni a többieket, de két nap múlva őt hozták haza, és rá öt napra meg is halt. Nagybátyám a tenger felé sodródhatott. Őket hármójukat vesztettük el, de mi még szerencsésnek mond­hatjuk magunkat. Más csalá­doknál senki nem maradt élet­ben. Előfordult, hogy már az első pillanatban egyszerre megsemmisültek. — Tudtak-e valamit a ra­dioaktív sugárzásról? — A radioaktív sugárzás teljesen ismeretlen volt szá­munkra. Sokan voltak, akik bementek a városba az eltűnte­ket keresni, és másodlagos su­gárzást kaptak. Csak jóval ké­sőbb nyertünk ismereteket a radioaktivitásról. — Amerika tett valamit a sebesültekért? — A háború után Amerika létesített egy kutatóintézetet az atombomba radioaktív sugár­zásának kutatására. A betege­ket ott megvizsgálták, de nem kezelték. Bírálták is emiatt az amerikaiakat, hogy kísérleti ál­latoknak tekintettek bennünket. Az így gyűjtött adatok állítólag hasznosíthatók az atomerőmű­balesetek áldozatainak kezelé­sekor. < — Milyen véleményre jutott az átélt tapasztalatok után? — Bármi történjék is a jövő­ben, semmi nem adhat okot az atombomba használatára. Japán a második világháborúban két­szer, Hirosimában és Nagaszaki- ban szenvedett el atombomba­támadást. Az amerikaiak által Hirosimára ledobott egyetlen atombomba egy csapásra el­pusztította a várost, 300 000 la­kosa halt meg. Hirosima képe mára egé­szen megváltozott. Ma már csak a múzeumban lehet látni a város akkori állapotát, de még ma is sokan élnek, akik a ledobott bomba következtében radioaktív sugárzástól fertő­zöttek. Ma, 47 év elmúltával is állandóan szenvednek a sugár­zásból eredő betegségektől. Hirosimában augusztus 6- án minden évben megemlé­keznek az atombomba-táma­dás áldozatairól. 8 óra 15 perc­kor, az atombomba ledobásá- nak időpontjában egész Japán elcsendesedik, némán gyászol. Manapság, ha esténként be­kapcsoljuk a televíziót, s a táv­irányítóval „végigzongoráz- zuk” a csatornákat, egyre-másra tűnnek fel a napjainkban zajló vagy megfilmesített háborúk, halálos bűnesetek véres jelene­tekkel. Ebben a borzalomára­datban a ma embere hajlamos közömbössé válni az iránt, amit nem közvetlenül maga élt át. Veszélyesnek tartom, ha az ily módon eltorzult értékrend­ben az atombombát csak a megeshető szörnyűségek egyi­kének véljük. Tennünk kell azért, hogy a hirosimaihoz még csak hasonló esemény se tör­ténhessen még egyszer. (A fenti interjút — egy később, rendszeresen jelentkező rovat első darabját—a füzesgyarmati Japán Múzeum alapítója, Doma-Mikó István bocsátott rendelkezésünkre. A Japánban élőfestőművész alapí­tó tulajdonosa az Inter Japán Ma­gazinnak, amely lapunkkal együtt­működve hamarosan magyar nyel­ven is megjelenik.) Hazánk támogatta Robertson jelölését A főtitkár fogadtatása Moszkva a konkrét lépések alap­ján fogja megítélni George Robertson új NATO-főtitkár sze­mélyét, akárcsak az észak-atlan­ti szövetség tevékenységét - je­lentette ki csütörtökön Moszk­vában Vlagyimir Rahmanyin orosz külügyi szóvivő. Az orosz külügyminisztérium képviselője egyelőre tartózko­dott a véleménynyilvánítástól, csak annyit fűzött hozzá a sze­mélycseréhez, hogy „a többpó­lusú világban a civilizált nem­zetközi kapcsolatok kulcsele­meinek változatlanul az építő szellemnek, a kiszámíthatóság­nak és az erőszakról való le­mondásnak kell maradniuk”. Bili Clinton amerikai elnök üdvözölte George Robertson megválasztását. „Örülök, hogy az észak-atlanti szövetség őt választotta” - hangsúlyozta Clinton elnök. Kijelentette, hogy a brit védelmi miniszter „különösen tehetséges és elkö­telezett”, ráadásul a koszovói válság idején „rendkívüli veze­tési tulajdonságokról” tett bi­zonyságot. Tony Blair brit kor­mányfő szerint az atlanti szö­vetség „nem is kerülhetne jobb kezekbe”. „George Robertson brit vé­delmi miniszter személyében olyan széles körű nemzetközi elismertségnek örvendő politi­kus veszi át októbertől a NATO főtitkári tisztségét, akinek szer­dai kinevezése szilárd konszen­zuson nyugszik” - mondta a külföldön tartózkodó Marlonyi János. Nyilatkozatában a kül­ügyminiszter hangsúlyozta, hogy a brit politikus tovább fog­ja erősíteni a NATO kohézióját és egységét. Utalt arra is, hogy Magyarország nevében egyértel­műen és határozottan támogat­ta Robertson jelölését. Hírek röviden Újabb alvilági leszámolás Pozsonyban Szerda éjjel Pozsonyban ismeretlen tettes agyonlőtte Peter Steinhübelt, az alvilágban fontos szerepet játszó hírhedt vállalko­zót. A rendőrség nem cáfolta és nem erősítette meg, hogy a gyilkos­ság hátterében a szlovákiai orosz maffia áll. Az áldozat neve a ma­gyar sajtóban is többször szerepelt. Az Aranykéz utcai merénylet után állítólag ő szervezte meg a kelet-európai maffiák pozsonyi ta­lálkozóját, amelyet eredetileg Ausztriában akartak megtartani. Amerikai támogatás az ukrán katonaságnak Az idei pénzügyi évben Ukrajna 569 millió dolláros támogatást kap az Egyesült Államoktól a katonai fenyegetés csökkentésére irányu­ló együttműködési program keretében. Ukrajna és az Egyesült Álla­mok William Cohen amerikai védelmi miniszter július 31-ei krimi látogatásakor állapodott meg a katonai fenyegetés csökkentésére vonatkozó megállapodás 2006-ig történő meghosszabbításáról. Öcalan ítéletének jóváhagyását kéri a főügyész Vural Savas török főállamügyész csütörtökön felszólította a legfelső bíróságot, hogy hagyja helyben az Abdullah Öcalan terrorista kurd felkelővezér ellen hozott halálos ítéletet. A legfelső bíróság döntése után a törvényhozás igazságügyi bizottságának, majd a parlament­nek is jóvá kell hagynia az Ítéletet. A parlamentnek arról kell hatá­roznia, hogy végrehajtsák-e, vagy a terrorizmus ellen becikkelyezett törvény adta lehetőség alapján 36 éves börtönbüntetésre változtas­sák a halálos ítéletet. A török nagy nemzetgyűlés után még Süleyman Demirel török államfőnek is jóvá kell hagynia az ítéletet. Károly és Camilla együtt nyaral Görögországban Károly herceg, brit trónörökös szerda este Görögországba érkezett, ahol fiaival együtt tizenegy napot tölt el nyári vakáción. Londoni lapértesülések szerint most először a családdal nyaral Károly her­ceg barátnője, Camilla Parker-Bowles is, és ez újabb lépést jelent a kapcsolatuk elfogadtatására tett erőfeszítések sorában. Úgy tudni, hogy Károly idősebbik fia, Vilmos herceg maga szorgalmazta Camilla meghívását a nyaralásra. A román pénzügyminiszter lemond, ha nincs pénz Ha nem sikerül megállapodni a Nemzetközi Valutaalappal a Ro­mániának nyújtandó 475 millió dolláros készenléti hitel megadá­sáról, a román pénzügyminiszter hajlandó lemondani tisztségéről. Ezt maga Decebal Traian Remes, a tárca első embere közölte, egyúttal azonban kifejezte azon reményét is, hogy az IMF kedve­ző döntést hoz. Ebola-vírus Németországban. A berlini Virchow kórházban vizsgálják azt a 40 éves, Elefántcsontpartról hazaérkezett német férfit, akin az Ebola-vírusos fertőzés jeleit észlelték. A kórház területét szigorú karantén alá vonták. fotö: feb/reuters női rejtvény- és viccmagazin

Next

/
Thumbnails
Contents