Békés Megyei Hírlap, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-28-29 / 200. szám
14 ★ HÁTSHOW ★ 1999. augusztus 29. Amit a Wenckheim-partiról pletykálnak Szokai Józsefnó: „Nem nagyon figyeltem oda, az újság se jár, meg aztán más programunk volt...” — Popot Henrietta: „Éppen most végeztem ott kisállat-tenyésztő szakközépben, de még szeptemberben visszatérek technikusnak tanulni. Akkor éppen nyaralni voltam, de ha meghívtak volna, szívesen elmegyek, hogy megtudjam, milyen is egy Ilyen nagy bál.” — Gomb Istvánné: „Egyáltalán nem foglalkoztam ezzel a dologgal, hiszen beteges vagyok...” Nem állítjuk, hogy reprezentatív felmérést eredményezett hétközi, rögtönzött kíváncsiságunk, amikor találomra kiválasztott új- és szabadkígyósi telefonszámokon érdeklődtünk az első Wenckheim-bálról. Ez mindenesetre három vélemény. Némelyek szerint már akkor is megérte a bált megrendezni, ha csak annyi haszonnal járt, amit a hétköznapokon arra járók is tapasztalhatnak: újrameszelték a termeket és kicsinosították a franciakertet. A velük szemben vélekedők viszont igencsak bizakodnak: a mostani morzsából egyszer kenyér lesz, arra utalva, hogy a kastély mindenki számára kívánatos megmentése érdekében létrehozott alapítvány hamarosan mégis „felgyarap- szik”. Erről pedig nyilván sok szó esik, főleg a legközelebbi bálig... A bálról kiszivárgottak szerint a vendégsereg egy része nem értette, hogy a belépővel járó egy üveg ingyen boron túl a pluszban asztalra tett (boltokban 400 forintért kapható!) villányi oportóiért vajon miért kellett utólag háromezret fizetni. De ha már ennyit kértek, akkor legalább szolgálta volna a nemes célt, s nem a vendégellátók zsebét. Úgy tudni, az éjféli, legtöbb külföldi vendég számára ismeretlen Békés Banda diktálta táncház igen hangulatosra sikerült, annál is inkább, mert ott már jobban kapaszkodhattak egymásba a táncolók, mint amikor ketten járták a jégsí- kosságú parketten. Szegény helyi előkészítők igazán jót akartak, mikor patyolattisztára fényezték a padlót, pedig ha ismerték volna az etikettet, ilyen balgaságot nem követnek el. Persze, az illem is sokat változott az évek során! Míg valaha minimum ötven fogás dukált, most elég 15-féle is, ha meg valahogy kissé másnapos ízű a göngyölt-töltött, bíz’, egy szelet is sok. A pulykacombot viszont nagyon dicsérte az egyik vendég. Ne hallgassuk el az egyik Münchenből érkezett előkelőség, Stefán véleményét sem: ,, Tényleg nem gondoltam volna, hogy Magyarország, ez a vidék ilyen barátságos és vonzó. Hiába, még csak egyszer jártam itthon, akkor is csak Pesten, és az is régen volt. ” Az augusztus 20-ai, Szigeti esperes úr által ceAkadnak, akiknek a pusztakoktél jól ismert italféleség, mások csak tágra nyílt szemekkel kérdezik: az meg ugyan miből készül? A bált megelőző koktélpartin történetesen pusztakoktélt szolgáltak fel. Bizony, találós kérdésnek is megtenné mitől lesz olyan különleges finom az íze, amilyen... Nos, nem annyira ördöngös. Három centiliter barackpálinka, ugyanennyi mecseki és még ugyanennyi tokaji szamorodni, utóbbi lehet száraz és édes is, ki-ki hogy szereti. Fontos ízkellék az egy szem meggy is. Az Álmos-könyv fontosnak tartja, hogy kellemes hidegen és mindig étkezés előtt kínálják. Jl ti lebrált szentmisétől kezdve, négy napon át próbált dere- kas programokkal szolgálni a legfőbb házigazda, Ilona grófnő, valamint helyi segítő csapata. Még sok vasárnap telik el, hogy igazán kiderüljön: mikor lesz újra gulyásparti, koronglövész-vetélkedő vagy éppen újabb bál az ősi kastélyban, az egyre inkább régi fényére emlékeztető környezetben. Fábián István A virágnak megtiltani nem lehet, / hogy ne nyíljon mikor jön a kikelet — fogalmazott a múlt század nagy költője. Ugyanez a megállapítás az érzelmek világára is érvényes. S ml van akkor, ha valakit éppen a munkahelyén kap el szívügyi varázs? Akkor bizony ott teljesedik be az idill. A munkahelyi kapcsolatok története időben nagyon távolra nyúlik vissza. Régebben az egyértelmű tiltás és tagadás övezte az efféle flörtöket, szívügyi kalandokat. Ma viszont a dolgok megítélése már korántsem ilyen egyhangú. Több főnök állítólag kifejezetten örül a munkahelyi szerelmeknek. Hisz a szerelmi történetek alanyai (és „állítványai”) kifejezetten örömmel járnak munkahelyükre. Nem keresik a táppénzes kibúvókat. Sőt, bármikor és bármilyen körülmények között túlórákra, többletmunkákra foghatók. Továbbá Ámor aktív „munkásai” sokkal ritkábban követelik a fizetésemeléseket, hisz őket az anyagiaknál is jobban kárpótolja a virágzó idill, melynek kizárólagos talaja a folytonos munkaviszony. Ám az egykori szigorú tiltások ellenére évtizedekkel ezelőtt is létezett nálunk munkahelyi szex, munkahelyi szerelem. Sőt mint alábbi történetünk is bizonyítja, olykor éppen maga a vezető vétett legjobban az erkölcsi szabvány ellen. — Csaknem négy évtizeddel ezelőtt, ismertem egy hölgyet, aki rendszeresen naplót vezetett arról, hogy mikor melyik férfikollégájával feküdt le. A hosszú évek során a nő naplójában jócskán gyűltek a férfinevek. Ám a hölgy pechjére a napló egyszer más kezébe is eljutott — mesélte a minap egy hetven-egyné- hány éves szeghalmi bácsi. Az idős úr az eset megtörténtekor még nem Szeghalmon dolgozott, s az ő akkori főnökasszonya volt az ominózus naplónak a tulajdonosa. A napló éveken át csak gazdájának közölte az intim információkat. Ám egy napon a titkos napló véletlenül nyitva maradt, s a takarítónő portörlés közben ráakadt. S mindazoknak a férfiaknak a nevét, akiket ő ismert (hisz mindenkit nem ismerhetett, mert a napló igen nagy intervallumot ölelt át), kiírta a nevét. Később a takarítónő több helyen elszólta magát. Szavaival a főnökasszony titkáról rántotta le a leplet. Informátorunk feleségének a takarítónő barátnője volt, így a titok véletlen ismerője vele is megosztotta „tudományát”. A feleséget természetesen leginkább az érdekelte, hogy férje rajta van-e az öles névjegyzéken? Amikor meggyőződött róla, hogy a „diagnózis” negatív, büszke volt élete párjára... — i — A fenti dal soraival oktatta szöszke kisfiát Hodu József, a Békés Megyei Jókai Színház művésze a Városházi Esték záróműsorán a színpadon. Hogyan került a hétéves Petya a világot Jelentő deszkákra életében először, s netán családi hagyománnyá válik eztán a színészet rögös pályája? — kérdeztük meg a papát. — Nem tudom, mit hoz az élet... — próbál kutatón a jövőbe látni a művész. — Erőltetni semmiképpen sem fogom, de a színház szereteté- vel már ő is „fertőzött”. Egy- egy darabot 15-20-szor is megnéz, kívülről tudja a szöveget. Amikor fiatal gyereket látott színpadon, megkért, hadd szerepeljen egyszer velem ő is. — Örülne-e, ha Peti később a színházi világban mozogna? — A legfontosabb, hogy kultúrált, nyitott ember váljék belőle, akármivel is foglalkozik majd. A színház, a művészet egyfajta örömszerzés, és csodálatos lehetőség az önismeretre. — Hogyan készült az első szerepére Péter? — Meglepetésnek szántuk a család számára a fellépést, ám ahogy egymást követték a műsorszámok, úgy vált Peti fiam egyre feszültebbé, majd megkérte az asztaltársaság tagjait, már ne szóljanak hozzá, mert lélekben készül a szerepre. — Ennyi színházi év után csa- lódott-e ebben a pályában? — A szakmában sohasem csalódtam, ezt a pályát az emberek teszik nehézzé... B. Párkányi Adrienn SUZUKI. Ezt megnézheti! (0M'9k imm Ez azl Október 23-ig minden hétvége Suzuki hétvége*. Jöjjön el és próbálja ki a Suzuki szenzációs egyterűjét, a jövő autóját, a Wagon R+-t. Győződjön meg arról, hogy a kényelemmel és rengeteg hasznos ötlettel telepakolt autóban mennyi hely marad még az Ön családjának, csomagjainak, kalandvágyó kedvenek és jó hangulatának. Az út végére talán azt is sikerül eldöntenie, hogy mozgó hálószobát, motoros túracipőt, kisteherautót, vagy autóbuszt vezetett. És ha mér arra jár, jól teszi, ha megnézi az új Swiftet is. Biztosan ráismer, hiszen ízig vérig Suzuki és tőrőlmetszett Swift. Megtalálnia pedig nem lesz nehéz, hiszen annyira más mint a korábbi Swiftek. * Az Önhöz legközelebbi Suzuki hétvége konkrét időpontjáról érdeklődjék márkakereskedőjénél I \ ,Tanulj meg, fiacskám, komediaznl:
