Békés Megyei Hírlap, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-24 / 196. szám

áftÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­ip GAZDASÁG 1999. augusztus 24., kedd y-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 Sertésfelvásárlás felelősök nélkül A hivatalok egymásra mutogatnak, a gazdák háborognak Cikkünk színhelye Mezőgyán, de lehetne megyénk más települése is, hiszen a téma a nagy vitát kavaró sertés- felvásárlás. Amiről annyit beszélnek, de amiben — úgy tűnik — mégsincs megnyugtató előrelépés. A 180 kilo­gramm fölötti sertések szállítása — a miniszteri rende­let értelmében — ugyan megindult, de a termelők a ki­sebb súlyú, 100-140 kilós disznókon is mihamarabb szeretnének túladni. Mit tehet hát az a gazda, akinek jószágai nem fémek bele az in­tervenciós támogatás nyújtotta keretbe? Kényszerűségből oda­adja disznóit — a kilogram­monkénti 193 forint plusz 7 százalék kompenzációs felár, azaz 206 forint helyett — jóval olcsóbban. Mezőgyánban pél­dául 315 darab 100-140 kilós sertést szállított el egy felvásár­ló cég a napokban 165 forint/ki- logramm áron. Ezekben az ese­tekben a termelő bízza meg a felvásárlót ,,a tulajdonában lé­vő vágósertések piacra juttatá­sával, és az értékesítés lebonyo­lításával. Az értékesítésnek meg kell felelnie a vonatkozó, de kü­lönösen a 3911999. (IV. 21.) FVM rendeletben foglaltaknak. (...) A Megbízó ... Ft megbízói díjat fizet a megbízottnak szám­la ellenében." (Részlet egy megbízási szerződésből). A cég, vagyis a megbízott pedig ilyen-olyan költségekre hivat­kozva levon — esetünkben — 41 forintot kilónként, ami egy mázsánál már 4100 forint, száz sertés esetén pedig 410 ezer fo­rint. De rögtön, készpénzzel fi­zet, és ez az, amit a gazdák nem tudnak visszautasítani. Érzik, hogy becsapják őket, de a jelen­legi piacot látva megélhetési kényszerből igyekeznek minél előbb túladni a jószágokon. Ne­vüket nem szívesen adják a fel­vásárlók „leleplezéséhez”, mert attól tartanak, hogy azok többé feléjük se néznek, és az állo­mány a nyakukon marad. Mást nem tudnak tenni, magukban háborognak. Azt még talán ér­tik, hogy néhány vállalkozó igyekszik kijátszani egy rende­letet, de azt már nem, hogy a rendelet megalkotói, valamint az adóhatóság miért huny sze­met az efféle visszásságok fö­lött. Ki felel a rendelet betartá­sáért? Miért nem vonják fele­lősségre a kiszolgáltatott sertés­tartók tehetetlenségét kihaszná­ló felvásárló cégeket? Vagy megint csak egymásra mutogat­nak a hivatalok, a másik fele­lősségét bizonygatva? — vetőd­nek fel a kérdések. — Minden felvásárlásnál kint vagyok a mázsaháznál és mint a többi falugazdász is te­szi, jegyzőkönyvet készítek ezekről a tranzakciókról — mondja Buka Lajos Mezőgyán, Geszt és Újszalonta falugazdá­sza. — Mivel magam is termelő vagyok, átérzem a gazdák hely­zetét. Tudják, hogy ezzel az ár­ral megalázzák őket, de nem le­het lebeszélni őket arról, hogy ilyen olcsón is odaadják a ser­tést, hiszen képtelenek tovább várni, jön az iskola, valamiből meg kell élni. A jegyzőkönyve­ket továbbítjuk az FVM megyei hivatalához, és abban remény­kedünk, hogy majd csak lesz valamilyen megoldás — foly­tatja. Nagy Lászlóhoz, a Békés Megyei Földművelésügyi Hi­vatal munkatársához rendszere­sen érkeznek jegyzőkönyvek a falugazdászoktól. — Sajnos nincs eszköz a kezünkben arra, hogy megakadályozzuk a ter­melőket, amikor ők ennyi pén­zért is hajlandóak odaadni a sertést. A gazdák aláírják a szerződést, ettől kezdve mi nem tudunk mit csinálni. A jegyzőkönyveket elküldjük a minisztériumba. A megoldásra egyelőre nincsen orvosság, a felvásárló cégekkel az APEH kezdhetne valamit — véleke­dett Nagy László. — Ez nem adózási kérdés — reagált a fel­vetésre az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) ügyfélszolgálati osztályának munkatársa, Ráfi Péter. — A rendelet megalkotójának és nem az APEH-nek a hatásköre, hogy ellenőriztesse a végrehaj­tás lebonyolítását. A felvásárló cég az üzletkötés során számlát ad, azt lekönyveli, adózás szempontjából törvényesen. Legfeljebb a rendeletet nem tartja be, de annak számonkéré­se nem a mi feladatunk — fűz­te hozzá Ráfi Péter. Mészáros László, az FVM megyei hivatalának vezetője la­punk érdeklődésére elmondta: — Csak akkor tudunk lépni, ha a termelő névvel, címmel vál­lalja a panasztevést. Éppen mezőgyáni volt az a gazda, aki sérelmeit papírokkal támasztot­ta alá, ám másnap úgy döntött, mégsem vállalja a lánckereske­delem leleplezését. Mivel szankciókkal csak a rendeletal­kotó léphet fel, mi a panaszokat továbbítjuk az FVM felé. Saj­nos az a legnagyobb gond, hogy a termelők spontán ter­melnek, nem látják a piac vé­gét. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, tartja a mondás. A legcélszerűbb az lenne, ha a gazdák kisszövetkezetekbe tö­mörülnének, így nem lennének kitéve a felvásárlók visszaélé­seinek. Az APEH viszont leg­alább a cégek tevékenységi kö­rét ellenőrizhetné, mert olyan eset is előfordult, hogy sport-és horgászfelszerelésekkel keres­kedő kft. bonyolított sertésfel­vásárlást. Váradi Krisztina Mit tehet az a gazda, akinek jószágai nem férnek bele az intervenciós támogatást nyújtotta keretbe? Kényszerűségből odaadja disznóit jóval olcsóbban FOTÓ: KQVÁCS ERZSÉBET Díjcsökkenés, hosszabb fizetőszakasz 600 milliárd autópályára Rendeződött a Győrtől He­gyeshalomig tartó fizetős szakasz helyzete. A csőd el­kerülése és a folyamatos üzemeltetés biztosítása ér­dekében az állam átvállalta a fenntartó vállalkozás adósságainak törlesztését. A megállapodást követően a kormány a kilométerdíja­kat a felére csökkenti, a fi­zetős szakaszt pedig kiter­jeszti az autópálya teljes hosszára. Nagy jelentősége van annak, hogy a Magyarországon átve­zető kelet-nyugati autópálya­kapcsolat teljes egészében ki­épüljön és működőképes le­gyen, és éppen ezt veszélyez­tette volna, ha az állam nem vállalja magára az Ml-est üzemeltető Első Magyar Koncessziós Autópálya Rt. tartozásait. A bevételek tervezésekor, 1993-ban a ténylegesen meg­valósultnál kétszer nagyobb forgalomra számítottak, ezért a rendkívül magas kilométerdí­jak ellenére is bizonytalanná vált a társaság működése. Az Európai Újjáépítési és Fejlesz­tési Bank Magyarországi meg­bízottja, Reininger Péter a megegyezés után elmondta, hogy korábban a pénzintézetek és a vállalkozók gyorsabbnak képzelték a kelet-európai vál­tozások folyamatát. Másként történt, ezért az államnak foko­zott szerepet kell vállalnia. A kormány elképzelése szerint rövid időn belül az összes magyarországi sztrá­dán fizetni kell majd, de jóval alacsonyabb díjat, mint amennyit az első fizetős sza­kaszon kellett. Augusztus 28- tól Győrtől a határig körülbe­lül feleannyi lesz az útdíj, mint eddig. Január elsejétől viszont Budapesttől a határig, a teljes útszakaszon fizetni kell a közlekedőknek. Az M7-es csak a felújítás után válik fizetőssé. Járni Zsigmond bejelentet­te, hogy a kormány a követ­kező tíz évben hatszázmilli- árd forintot szán autópálya­építésre. A költségeket nem az autópályadíjak fogják fe­dezni, mert azok túl alacso­nyak lennének hozzá, a köz­ponti költségvetésből erre szánt összegek azonban a sztrádák által érintett térségek gazdasági fellendülését köve­tően — közvetett formában — meg fognak térülni. A többség itthon nyaral(t) Egy felmérés szerint a fel­nőtt lakosság 12 százaléka soha nem volt még üdülni, 50 százaléka egytől három hétig tartó időszakot töltött el nyaralással az elmúlt há­rom évben. A külföldi utazás — elsősor­ban anyagi megfontolások miatt — csak a nyaralók 40 százalékánál jöhet számítás­ba; ők a leggyakrabban Gö­rögországot, Olaszországot és Ausztriát keresték fel. Ma­gyarországon még mindig a Balaton a legnépszerűbb, az itthon üdülők 15 százaléka választotta ezt a célpontot. A megkérdezett háztartá­sokban belföldi üdülésre és kirándulásokra összesen több mint 40 ezer forintot költöt­tek, míg külföldi üdülésre ez az összeg csaknem 120 ezer forint volt, ami mindkét eset­ben átlagosan 2-3 fő nyaralá­sát, kikapcsolódását fedezte. A válaszolóknak több mint a fele legszívesebben pros­pektusból szerezne tudomást a nyári kínálatról, de csak 10 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy valamely képes kínálati anyag alapján döntött az úti célról. Eszerint széles szaka­dék tátong a kereslet és a kí­nálat között az üdülési he­lyekről tájékoztató informáci­ós csatornák szempontjából. A felmérés készítői ezt a je­lenséget tanulságul is felkí­nálják a következő szezonra való felkészüléshez. Röviden Éj pályázatok. Az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) három új pályázatot hirdet meg — kö­zölte Bottka Sándor, az OMFB elnökhelyettese. Az egyik pályázat a környezet­védelem műszaki fejleszté­sét, a másik — amit az Okta­tási Minisztériummal közö­sen írnak ki — a kooperáci­ós kutatási központok létre­hozását támogatná. A har­madik a kis- és közepes vál­lalkozások technológiai együttműködését fejlesztő, úgynevezett integrátor pá­lyázat lenne. Az MNB hivatalos devizaárfolyamai (1 egységre forintban) Angol font 385,12 EURÓ 254,10 Francia frank 38,74 Német márka 129,92 Olasz líra (1.000) 131,23 Osztrák schilling 18,47 Svájci frank 159,15 USA-dollár 238,64 Kelet-európai devizák Cseh korona 6,97 Lengyel zloty 60,23 Szlovák korona 5,69 Augusztus 25-27: IV. Országos Főépítészeti Konferencia — A pénzhiány a legtöbb esetben csupán kifogás Külföldi beruházások és az értékeink védelme Építészeti értékeink védelme lesz a fő té­mája az augusztus 25—27-e között To­kajban megrendezésre kerülő IV. Orszá­gos Főépítészi Konferenciának. A ta­nácskozás kiemelten foglalkozik majd a nemzeti örökség és az arculat építészeti összefüggéseivel. — Mekkora mozgástere van manapság az építészeknek nem­zeti értékeink megőrzésében, amikor meglehetősen szűkös büdzséből kénytelenek gazdál­kodni az önkormányzatok? — kérdeztük a konferencia kap­csán Virányi Istvántól, az Or­szágos Főépítészi Kollégium el­nökétől. — A pénz hiánya csupán ki­fogás: a kevés pénzt is lehet jó, és a sokat is lehet rossz dolgok­ra fordítani. Minden az önkor­mányzatokon múlik. Sajnos jel­lemző, hogy inkább a túlélésre összpontosítanak. A pénzt első­sorban a működésre kénysze­rülnek fordítani, mintsem a hosszabb távú célok előkészíté­sére, megvalósítására. A négy­éves választási ciklus, a négy évre való gondolkodás a telepü­léseken építészi szemmel nézve nem túl szerencsés, hiszen leg­alább 15-20 éves távlatokra kel­A települések feladata lenne, hogy a meglévő építészeti értékeik megmaradjanak. Harcolniuk kellene a le­bontásuk ellen, illetve hogy a helyükön teljesen uniformizált épültek épüljenek. Képünkön megyénk egyik neves építészeti alkotása, a szarvasi Bolza kastély látható archív felvétel lene új városfej­lesztési koncepció­kat megfogalmazni. — Mit vihetünk át a jövő évezred­be? — A szabályozá­sok és a szándékok építészeti értékeink megóvásának irá­nyába mozdulnak el. Meglévő értéke­ink karbantartása, megújítása remé­lem, győzelmet hoz az uniformizálódás felett. A nyugati be­ruházó kereskedel­mi cégek meglehe­tősen erőszakosak. Nem a jövőnek szó­ló építészeti pro- duktümként, hanem a legegy­szerűbben, a leggazdaságosab­ban akarják megépíteni bevá- sárlóközpontj aikat. Részükről ez érthető. Épí­tészként, városrendezőként azonban nehezen fogadható el: miért engedik a települések, hogy értékes területeiken, a meglévő építészeti érték lebon­tásával teljesen uniformizált épületek épüljenek? Hosszú tá­von természetesen a település létét kell biztosítani, de úgy, hogy a helyi építészeti értékek megmaradjanak. (újvári)

Next

/
Thumbnails
Contents