Békés Megyei Hírlap, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-14-15 / 189. szám
1999. augusztus 14-IS., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Friderikusz újra lesz Tom Cruise, Brad Pitt, Stallone és Spielberg társaságában Molnár Lajos Tölgyútja „Soha többet nem fogok támogatók után kuncsorogni” Babits elnémulásai Kínok tövisében — nagy emberek, hétköznapi betegségek „Nagyon szeretem a sebességet” Farkas Péter az Olimpiáról álmo A jópofa fenegyerek néhány éve még az ország kedvence volt. Imádták a szurkolók és a nők, kedvelték az újságírók is, hiszen mindig jókat mondott. Ontotta a poénokat. Sokan még most is emlékeznek arra a jelenetre, amikor Barcelonában a dobogó tetején a fogával tesztelte olimpiai aranyát. Atlanta már kevésbé jött össze Farkas Péternek. Egyre többet nyilatkozott arról, hogy szeretné már betölteni a harmincötöt, hiszen akkortól jár az olimpiai nyugdíj. — Mennyi van még hátra? — Durván öt év, de hogy napra pontosan mennyi, azt nem tudom. — Segítek. Éppen 1523 nap. Alig több, mint négy év. — Az pedig csak egy olimpiai ciklus. Akkor ezt már fél lábbal is kibírom. Jól jönne az a kis fizetés-kiegészítés. — Ennyire rosszul áll? A pénz nagyqp Tpntqs dolog, csak az tudja értékelni, akinek nincs. Szerencsére nem kell sírnom. A „népszerűségi listám” első három helyén mégis a pénz szerepel. — Mi a negyedik? — Az egészség. Persze pénz nélkül az egészség sem ér sokat. — És a család? — Természetesen nagyon fontos. Lassan majd lesz saját családom. Most még nem tudom, mennyire lennék szigorú a gyermekemmel. Mert önfegyelemre feltétlen szükség van, a vak engedelmességet viszont nem bírom. Nem lesz kötelező sportolnia... — Nem hiányzik önnek a sport? — Az állandó készenlét és a fogyasztás egyáltalán nem. Most nem kell idegeskednem, hogy hozzam a súlyomat. Viszont a mai napig álmodom az olimpiáról. Látom, ahogy lobog a láng, ahogy felvonulunk a magyar zászló mögött. Felejthetetlen élmény. Ez hiányzik. Nem valószínű, hogy birkózni fogok Sydneyben. Habár ki tudja... Igaz, 82 kiló helyett már a 97 kilóban indulnék, hiszen most egy mázsát nyomok. Úgy tűnik, ott leszek az olimpián. — Na ne... — De bi zony! EdzőGyémántbányász Néhány éve azt olvashattuk: Farkas Péter megtért, és tagja lett a Hit Gyülekezetének. Napokkal később kiderült, csak azért mondta, mert megsajnálta „szegény” újságírót, aki annyira vágyott valami nagy durranásra. Ma más sztorit találna ki: azt, hogy elmegy gyémántbányásznak Oroszországba. Még be is számolna az előkészületekről. Nyilatkozatait amúgy gyakran megtervezte, Szegő András barátjával sokat konzultált. Az aranyérem-harapást is együtt találták ki. Állítólag elkészítették a pontos koreográfiát, aztán Farkas napokig gyakorolt a tükör előtt. Ha valaki interjút akar készíteni vele, az illetőt Szegőnél is leinformálja. Az újságíró korábban nem írhatott rosszat a barátairól, és nem lehetett tagja semmilyen pártnak sem. Szavazni ugyan eljár, de nagyon nem szereti a politikát. Nem értett egyet a bombázással sem, ugyanis szerinte egyetlen albánon sem segített. Ahogy mondja, csak a sportban viseli el a harcot. ként. Bállá Józsi szövetségi kapitány szólt Repka Attilának és nekem, hogy számítana ránk. Főként a lelki felkészítéssel kellene törődnünk. Köny- nyebb nagy bajnokot nevelni annak, aki maga is átélte a sikert. Amúgy hetente kétszer lejárok birkózni. Minden valóázínűség szerint szeptemberben elindulok a szambó-világbajnok- ságon. Ez a sportág a dzsúdó és a birkózás keveréke. Én pedig annak idején a birkózás mellett cselgáncsoztam is. — Mi volt az a kérdés, amelyet a legjobban utált? — A rendőrök tették fel: Farkas úr, tudja, hogy szabálytalanságot követett el? — Még ma is száguldozik? — Nem, mert csak egy öreg Volkswagen Golfom van. De továbbra is nagyon szeretem a sebességet. — Mivel foglalkozik mostanában? — Július elején nyitom meg a pizzériámat Újpalotán, Pizza Pazza néven. Emellett kiadtam a másik üzlethelyiségemet. Persze vannak ötleteim. Szerettem volna létrehozni egy szórakozóhelyet kínaiaknak. Lehetne saját diszkójuk, saját zenével. Igény lenne rá, hiszen közel százezren élnek Magyarországon. Egyelőre azonban nem jött össze, mert a kinézett telken nem megfelelő a közmű. Addig is várom, hogy elérjem az olimpiai nyugdíjkorhatárt. — Közismert a barátsága Darnyi Tamással, és a környezetében sok az ismert sportoló. Önnél ez feltétel? — Az ember szeret a saját szintjén mozogni. Másfelől a sport közös téma. Darnyi és Szabó Bence társaságában Dala Tomi, a pólós sok zrikát kap, mert nem nyert olimpiát, „csak” negyedik lett. Schiller Zsolt Névjegy Születési idő: 1968. augusztus 14. Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (1992), világbajnok (1990, 1991), Éurópa-bajnok (1991) Illilllllllililill HMHM Mancika, csomagolunk!? Előrebocsátom, nem ismerem a balatoni ingatlanárakat. Igaz, nem is nagyon szükséges kellő ismeret ahhoz, hogy a vasasszakszervezet elnökének (mellesleg az MSZP ország- gyűlési képviselőjének) különös ingatlanvásárlásáról ítélkezhessen az ember. Mint talán olvasták, a szakszervezet balatonlellei üdülőjének egy részét két évvel ezelőtt piacra dobták, szigorúan a szakszervezeti tagok között. Ám nehogy valamelyik vastagpénzű kohász vagy lakatos (sok ilyen szaladgál tizenötmilliós Merciben az országban, különösen Ózd és Diósgyőr környékén) beletenyereljen az üzletbe, csak úgy, maguk között hirdették meg az üzletet odafönn a szakik. Az elnök is vásárolt egy ötmillió forintos részt, amelynek piaci értéke egyes lapok szerint akár 25-30 milliót is kóstál. Különben nem az a baj, hogy az elnök esetleg mélyen áron alul vett ingatlant (az is baj), hanem hogy az általa elnökölt szakszervezettől vásárolt. Ami ugye mégoly tisztességes üzlet esetén is gyanús. Amikor az adásvétel kitudódott, a legfelső szakik összeültek, hogy ítélkezzenek. Megállapították, az üzlet jogszerű volt, de azért nem kellett volna... Vagyis az elnök maradt. A szakszervezet élén is, a parlamentben is. Mert a szocialisták úgy gondolták, etikai bizottság elé viszik ugyan az ügyet, de majd csak a nyár végén, mondván: „lehet, hogy Lacink be- sározódott, de nem annyira, hogy ne bírna ki rajta néhány hetet az a kis sár.” Szegény, megboldogult nagyapám, amikor a világ dolgairól kérdeztük, hosszú szárú, füstölgő pipája mellől, hatalmas fehér bajusza alól mindig azt dörmögte: csak józan paraszti ésszel! Vagyis ami jogilag helyes, az erkölcsileg még lehet helytelen. Tehát egy közszereplő politikai és gazdasági vágyainak nem csak a jog, hanem a tisztesség, a közvélemény által felállított etikai normák is határt szabnak. A kettő — bármennyire fájdalmas egyes politikusoknak — néha nem esik egybe. S ha az utóbbi sérül, akkor bizony nincs másodfok, nincs fellebbezési lehetőség, akkor csak egy dolog marad, kiszólni a titkárnőnek: Mancika, csomagolunk. Ha nem így történik (márpedig sajnos évek óta nem így történik), akkor kutathatjuk tovább, miért is csalódott a rendszerváltásban az ország, miért is nincs hitele a politikusoknak a Kárpát-medencében. Árpási Zoltán Az üzlet jogszerű volt, de azért nem kellett volna... Békés, 1902. Egy majd’ százéves lap Békésről. Fehér Körös partrészlet a bérházzal. Amelyből akkor minden bizonnyal csak egy volt Békésen
